A szarvasmarhatartás korszerűsítését áttételesen segítheti a kedvezőtlen területek és a Natura 2000 gyepterületeken való gazdálkodás 200-200 millió forinttal történő támogatása.
A célirányos támogatás azonban húzóerőként hathat a szarvasmarhatartáshoz kapcsolódó egyéb, pl. a takarmánytermesztés és takarmányozási technológiák műszaki fejlesztésére is.
A szarvasmarhatartó ágazatban az állomány elmúlt évi gyarapodását a KSH „statisztikai tükör” című tájékoztatójában közzé tett 2012. június 1. adatok is alátámasztják. Ezt szemlélteti az 1. táblázat.
1. táblázat A szarvasmarha és tehénállomány alakulása
A táblázat adataiból látható, hogy az előző évi adatokhoz képest a szarvasmarha állomány – 40%-kal nőtt, ebből a tehénállomány 335 ezer, vagyis 8 ezerrel több, mint az előző évi.
A húshozamú tehenek száma is ez elmúlt három évben emelkedett összesen 15 ezerrel.
A szálastakarmány felhasználása szempontjából fontosabb állatállomány száma a lovak vonatkozásában 77 ezer, míg a juhok száma kissé elmarad az 1,2 milliótól, vagyis stagnálást tapasztalhatunk.
Az ismertetett állomány a szarvasmarha-, ló- és juhtartás takarmányozásában – a silókukorica és keverékű tömegtakarmányok mellett – a jó minőségű szálastakarmányoknak meghatározó szerepük van.
Hazai körülmények között a szálastakarmányok összetételét, a termesztés volumenét azonban döntően a szarvasmarhatartás igényei határozzák meg.
Ennek megfelelően az elmúlt években a szálastakarmányok termesztésének területi arányai is ehhez igazodtak.
A silókukorica és a fontosabb szálastakarmányok termőterületi arányainak az elmúlt három évbeli alakulását a 2. táblázat szemlélteti.
2. táblázat Fontosabb takarmánynövények termőterületének és volumenének alakulása
Forrás: KSH statisztikai adat
A táblázat adataiból látható, hogy a korábbi évekhez viszonyítva a silókukorica termőterülete – annak ellenére, hogy az elmúlt évben kismértékben nőtt – drasztikusan csökkent, míg a takarmánykeverékek termőterülete jelentős növekedést mutat, a szálastakarmányok döntő többségét adó gyep- és lucerna termőterülete és volumene állandó szinten alakul.
A jó minőségű szálastakarmány készítésnek, tehát a termőterület feltételei adottak, emellett azonban a szálastakarmány
termesztéstechnológiában a következő elemeket kell összehangolni:
Az állatállomány igényeinél a gyep- és pillangósok fajtaválasztásánál a kaszáló- és legelő használat arányát is figyelembe kell venni.
A műszaki háttér biztosításánál a betakarítógépek konstrukcióját, a betakarítandó szálastakarmányok, takarmánykeverékek morfológiai tulajdonságainak megfelelően kell kiválasztani a rendelkezésre álló nagyon nagy típusválasztékból.
A szükséges gépi kapacitást pedig a betakarítandó terület, a volumen, vagyis a termésmennyiség, a betakarítandó gépek betakarítási teljesítményének, betakarításra agrotechnikailag rendelkezésre álló optimális időszak összehangolásával lehet meghatározni.
A jó minőségű szálastakarmány készítése során a betakarítási munkák technológiai előírásainak pontos betartásán nagyon sok múlik, ami megfelelő műszaki háttér nélkül nem is lehetséges.
A szálastakarmány betakarítás első munkaművelete a kaszálás.
A szálastakarmányok kaszálására a többször kaszált és aljfüveket nagyobb volumenben adó fűfélék esetében elsősorban az ütőujjas szársértővel szerelt, vagy szársértő nélküli, tárcsás, rotációs kaszák használata javasolható.
A jó talajállapotú lucernafélék kaszálására is a tárcsás, rotációs kaszák használhatók, csak a lucerna esetében a szár- és a levélzet vízleadási gyorsaságának kiegyenlítésére minden esetben a gumihengeres szársértővel szerelt változatokat kell használni.
Az egyszer-kétszer kaszált, és nagy hozamokat adó, több szálfüveket tartalmazó gyepkeverékek kaszálására inkább a dobos, rotációs kaszák, ütőujjas szársértővel, vagy – száraz időjárás esetén – szársértő nélküli változatai javasolhatók.
Az agrotechnikailag optimális időpont (ami a takarmány optimális beltartalmi jellemzőinek megfelelő időszak) betartása szempontjából nemcsak a rotációs kasza, vagy rendrevágó műszaki kialakításának, konstrukciójának a megválasztása fontos, hanem a megfelelő nagyságú vagy volumenű betakarító kapacitás biztosítása is meghatározó.
A betakarító kapacitás biztosításához a betakarítandó terület nagysága mellett ismerni kell a kaszáló, vagy rendrevágó gépek területteljesítményét.
Ez a paraméter az alkalmazott kaszák munkaszélességétől és munkasebességétől függ.
Kisebb termőterületek kaszálására a traktor hátsó függesztő berendezéséhez kapcsolt függesztett, tárcsás vagy dobos rotációs kaszák kisebb, 1,2-2,4-2,8 m munkaszélességű változatai használhatók (1. ábra).
1. ábra: A korszerű mellső és hátsó függesztésű rotációs kasza-kombináció munka közben
A gyakorlati igényeket a közepes- és nagyobb állattartó telepekhez tartozó gyep- és lucernaterületek kaszálására a 3,2-3,8 m munkaszélességű változatok, tárcsás vagy dobos rotációs kaszák elégítik ki a területteljesítmények vonatkozásában. (2. ábra)
2. ábra: A gyakorlat igényeit a 3,2 m munkaszélességű vontatott tárcsás kaszák jól kielégítik
Az egészen nagy, több telepet is üzemeltető, egészen nagy állatállománnyal, vagy a kaszálást bérvállalkozásban is vállaló vállalkozások igényeinek megfelelően alakították ki a gépkombinációban, illetve magajáró gépekre szerelt mellső, vagy jobb- és baloldali függesztett kaszákból álló gépkombinációkat. (3. ábra)
3. ábra: A nagy területek kaszálására a magajáró gépkombinációk használata javasolható
A területteljesítmény a munkaszélesség mellett az elérhető munkasebességtől is függ.
A gyepek, illetve pillangósok kaszálása során akár függesztett, vagy vontatott, vagy magajáró gépeket használunk, a munkasebességet a talajállapotnak megfelelően válasszuk meg, a munkasebességgel a 8-9 km/h sebesség fölé nem célszerű menni.
A munkasebesség növelésének – a növényállomány terméshozama mellett – az adott konstrukciójú kasza talajkövetése szab határt.
A rotációs kaszák talajkövetése pedig a csúszótalpak vagy tányérok talajterhelésétől függ.
A talajterhelés értékét a tehermentesítő rugók előfeszítésével lehet beállítani, vagy az újabb konstrukciók hidropneumatikus rugózása esetén a rendszer állandó rugókarakterisztikájának megfelelően ez állandó érték (4. ábra).
4. ábra: Liftkontrollal szerelt állandó rugókarakterisztikájú függesztett kasza
A betakarítási teljesítményt a nagyobb munkaszélességű konstrukciók választásával célszerű növelni, mert a munkasebesség növelése ehhez képest mindig fajlagos hajtóanyag-felhasználással jár.
A rendrevágott szálastakarmányt a minél gyorsabb száradás érdekében – az időjárási kockázat minimalizálása céljából – célszerű elteríteni.
A rendterítésre különböző munkaszélességű rendterítő gépek állnak rendelkezésre.
A rendterítési munka energiaigénye – annak ellenére, hogy a szálastakarmány nedvességtartalma magas, 75-85% – alacsony.
Éppen ezért a rendterítő gépek nagy, 6-8-12 m munkaszélességgel készülnek függesztett, vagy féligfüggesztett változatban.
A függesztett és féligfüggesztett gépek forgórészeit tartó gerendely osztott kivitelben csőből készül
A nagy munkaszélességű gépek osztott vázkerete és a szélső forgórészek szállítási helyzetben felcsukhatók.
A forgórészeket munkahelyzetben külön-külön támkerekek támasztják alá.
A forgórészek hajtását a vázkeretben végighúzódó, és különleges körmös tengelykapcsolókkal csatlakozó osztott tengelyeken keresztül kapják.
Ennek, és a fogórészenkénti támkerekek alkalmazásának eredményeként, még a nagy munkaszélességű, 8-10-12 forgórészes gépek is nagyon jó hossz- és keresztirányú talajkövetéssel dolgoznak (5. ábra).
5. ábra: Rendterítő gépek jó talajkövetését a forgórészeket külön-külön alátámasztó támkerekek biztosítják munka közben
A terített renden lévő anyagot gyepszéna-készítésben 17-20%, lucernaszéna esetében 30-35% nedvességtartalom elérésekor 1,2-1,6 m szélességű rendre célszerű összerakni.
A nedvességtartalom pontos betartása különösen fontos a lucernaszéna készítésekor, az ilyen nedvességtartalom mellett még nem pereg a lucerna levele, viszont a szellős, laza rend még utószáradhat a bálázásnak megfelelő 20-24% nedvességtartalomra.
Természetesen előfordul – különösen kisebb hozamok mellett – amikor az 1,2-1,6 m rendszélesség, és a bálázógépek optimális munkáját biztosító 4-5 kg-os rendfolyóméter-tömeg elérésére, akár 3-4-5 kaszálógép aljat is össze kell rakni.
A rendrevágott gyepből és lucernából szenázsbálákat is készíthetünk.
Ebben az esetben a rend geometriai méreteire vonatkozóan az előzőekben leírtak az irányadók, a rend összerakásakori nedvességtartalom 65-75 %, egyes kísérleti eredmények azonban azt mutatják, hogy a technológiai előírás pontos betartása mellett – pl. a bálázást követő időpontra vonatkozóan, ami nem lehet több mint 6 óra –, még 50-55 % nedvességtartalom mellett is biztonságosan megtörténik a tejsavas erjedés (6-7. ábra).
6. ábra: Négy forgórészes gép lucernarend rakásban
7. ábra: Két forgórészes rendrakógép nagy nedvességtartalmú anyag összerakásában
Ez a feltétel a mai korszerű bálacsomagoló gépek használatával egyébként könnyen betartható
Különösen csapadékos időjárás esetén kerül előtérbe a szálastakarmányok említett módon, valamint szecskázással történő betakarítása.
Ez utóbbi területen a korszerű szilázskészítő rendfelszedő pótkocsik alkalmazása is előtérbe kerülhet a hazai szálastakarmány betakarítási technológiákban.
De ezekről a gépekről, illetve technológiákról a következő számokban lesz szó bővebben.
A rend összerakásra az említett agrotechnikai igényeket a különböző konstrukciójú rendrakó gépek elégítik ki.
A mai korszerű rendrakó gépek éppen a szálastakarmányok, különösen a pergésre hajlamos pillangósok, lucerna kíméletes kezelése érdekében – szinte kivétel nélkül – görgős pályás, vezérelt ujjas forgórészekkel készülnek.
A kisebb, 3,2-6,4 m munkaszélességű változatok szállítási helyzetben felcsukhatók, egy- és két forgórészes gépek függesztett, vagy féligfüggesztett változatban készülnek, míg a nagyobb, 6,4-12,0 m munkaszélességű változatok vontatott kivitelűek, de a forgórészeket szállítási helyzetben mindig felcsukják.
Lucernaszéna-készítés esetében a pergési veszteségek minimalizálása érdekében kerülni kell a rend többszöri megbolygatását, viszont mindig célszerű kihasználni a hajnali és az alkonyati harmatképződést.
Gyepszéna-készítéskor viszont, pl. a kora őszi párás időjáráskor a terített rendet a késő délutáni órákban célszerű összerakni, majd a kora reggeli harmat elmúltával pedig szétteríteni, és ezt ismételni a kívánt nedvességtartalom eléréséig.
A rendrakó gépek munkavégző elemei a rugós villakarok a kézi rendrakás, rendforgatás mozdulatát utánozzák.
A vízszintes egyenes vonalú és a vezérelt körpálya következtében kialakult hurkolt ciklois pályán mozgó rugós ujjak az anyagot felemelik, és átfordítva rendre rakják, ennek következtében alakul ki a laza, szellős rendkeresztmetszet.
Éppen ezért a rendkezelő gépek egyik legfontosabb szerkezeti eleme a villakarok vezérlő pályája, a görgők és a villakarok a rugós ujjakkal. A vezérlőpálya azonban kopásnak erősen kitett szerkezet.
A korszerű rendkezelő gépeknél a koptató igénybevétel csökkentésére különleges anyagokat, kenőanyagokat, és esetenként zártpályát alkalmaznak.
A rendrakó gépek munkavégző szervei – a forgórészekre szerelt villakarok – bonyolult mozgást végeznek, és csak a munkasebesség és a fordulatszám megfelelő összehangolásával végeznek megfelelő munkát.
Mindezek mellett nagyon fontos a forgórészek, illetve a villakarokra szerelt rugós ujjak megfelelő magasságban történő járatása, és a szerkezet tökéletes talajkövetése.
Túl magasan járatott forgórész esetében nagy elhagyási veszteséggel, túl alacsonyan történő járatáskor pedig a takarmány túlzott porosodásával kell számolni.
Ugyancsak ebből a szempontból fontos a forgórészek megfelelő hossz- és keresztirányú talajkövetése is.
Ennek a feltételnek a megvalósítására a viszonylag egyszerű konstrukciójú kettő, és a bonyolultabb négy forgórészes gépeket munka- és szállítási helyzetben külön futómű támasztja alá.
A rendrakó gépeken alkalmazott tändem rendszerű két-két kerék párban álló kerékfelfüggesztés lényege éppen abban van, hogy az egyes kerekek a vázszerkezethez viszonyítva, és egymáshoz képest is függetlenül követik a talaj egyenlőtlenségeit, biztosítva a forgórészek villaujjainak is ilyen irányú talajkövetését (8. ábra).
8. ábra: A különleges tändem futóműves alátámasztás eredményeként a nagy munkaszélességű forgórészek is tökéletesen követik a talajt
A jó minőségű szálastakarmány-készítésnek, különösen a szarvasmarhatartásban meghatározó szerepe van, és ezt csak az ökológiai adottságokhoz igazodó, megfelelő műszaki háttérrel, megfelelő konstrukciójú és kapacitású betakarítógépek kiválasztásával lehet biztosítani.
A piacon természetesen nagy típusválasztékban kaphatók a minden igényt kielégítő rotációs kaszák, rendrevágó gépek.
Az állattenyésztési ágazatot érintő intézkedések pedig serkentően hathatnak a betakarító géppark megújítására is.
![mikrogranulatumok_kijuttatasanak_eszkozei_adapterei_00[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2019/09/mikrogranulatumok_kijuttatasanak_eszkozei_adapterei_001-375x281.jpg)
