Dunaharasztin Ficsor Árpáddal beszélgettem az állattenyésztők, egyáltalán a mezőgazdaságból élők mai kitörési lehetőségeiről, az „ezzel járó” buktatókról, és az ennek ellenére sikertörténetnek bizonyuló tehenészetének körülményeiről, további terveiről.
Aki 17 évvel ezelőtt látta, hogy 18 évesen 3 tehénnel belevágok a nagy magyar gazdálkodásba, egyrészt nem biztos, hogy nagy jövőt jósolt volna, másrészt nem hitte volna, hogy közel két évtized múlva 100 magyar tarka és annak szaporulata lesz a farmomon.
Még talán magam sem gondoltam akkoriban…
Nem kockázatos farmot álmodni, különösen tejelő szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozni a mai tejárak és hazai állattenyésztési helyzet ismeretében?
Ez a gazdaság a 230 hektárjával nem lenne legeltetésre, húshasznú szarvasmarha tenyésztésre alkalmas.
Én mindig is a tehenészet és annak folyamatos fejlesztése mellett tettem le a voksomat, meggyőződésem, hogy a magyar tarka is visszanyeri jelentőségét a hazai állattenyésztésben.
Az állományom ma már összesen 230 nőivarú egyedből áll, az ingadozó tejárak és a kereskedelem sajátosan gazdaságos volta ellenére valóban hiszek a magyar állattenyésztésben és Isten segítségével a saját munkám sikereiben.
Egy 2500 m2-es istálló előtt beszélgetünk.
Ez a beruházás ilyen fiatalon – áruljuk el, hogy 35 éves a riportalanyom – önerőből valósult meg vagy támogatások igénybevételével?
Egy 4 éves hosszas munka eredményét látja, természetesen nem győztem volna saját forrásból, de ennek nem is a korom az akadálya, a piaci verseny és talpon maradás megköveteli a XXI. század korszerű technológiáját.
Ehhez pedig fejőházra, pihenő boxokra van szükség, hogy csak egyet-egyet kiemeljek a sokmilliós nagyságrendű technológiai elemek közül.
Tehát sikeres pályázatokra és már-már mérhetetlen bankhitelre volt és van is szükség mindehhez.
De nem szeretnék senkit hiú ábrándokban ringatni, a pályázati lehetőségek és pénzforrások mellett is határtalan önerőre volt és van szükségem mindehhez, és most nem elsősorban anyagi jellegűekre gondolok.
Nem véletlen olvashatja minden hozzánk betérő vendég a telepünk homlokzatán lévő idézetet: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Római levél 8:31).
A tehenészetem ilyen szintre emelése nem mehetett buktatók nélkül, meg kellett tanulnom a magam igazáért harcolni a bürokráciában is.
Utólag talán minden egyes harcomnak volt értelme, ha más nem, akkor az, hogy még erőseb lettem, és ez is előbbre vitt.
Hol tart most ez a tehenészet, mik a további tervei?
Ha már beszélgetésünk elején szóba került a farm elnevezés: ez a magyar tarka törzstenyészet méretéből adódóan érdemelte ki a farm elnevezést, ugyanis a hazai gyakorlatban elterjedt kisgazdaságok és mega üzemek között ez egy hiánypótló méret, amit nyugati mintára már nálunk is farmnak neveznek.
Meggyőződésem, hogy ennek a méretnek van létjogosultsága a hazai állattenyésztésben, és az általam preferált magyar tarkának is nagy jövőt jósolok.
A 2500 m2-es, pihenő boxos, automata trágyaeltávolítású, automata rendszerű oldalfal szellőztetéses technológia mellett az állatjólétre is nagy hangsúlyt fektetünk, folyamatban van a pihenőmatracok kiépítése, mindamellett, hogy a tejelő állomány már most is választhat a boxban vagy a szabad levegőn tartózkodás között.
A fejés 2×12-es halszálkás fejőaknás fejőberendezésekkel történik.
Mindehhez az alaptakarmányt magunk állítjuk elő – ehhez szükséges és elégséges a meglévő 230 hektáros termőföld.
Takarmányozásunkban alapelv a GMO mentesség, ezért intenzív fehérjehordozót kizárólag a borjaknál használunk, a felnőtt állományban már repcével és napraforgóval biztosítjuk a fehérjeellátást.
Ez tehát a jelen. A jövőben a technológia fejlesztése, csiszolása a cél, a jelenlegi tejárak mellett nincsenek földtől elrugaszkodott terveim, de a kornak és a piaci elvárásoknak megfelelően mindenképpen tartani szeretnénk a versenyt.
Terveim között szerepel a nyers tej feldolgozása és hosszú érlelésű kemény sajtok gyártása.
A Fendt 716 Vario legfontosabb műszaki paraméterei:
- 123/167 kW/LE névleges teljesítmény
- 126/172 kW/LE maximális teljesítmény
- 6 hengeres, 4 szelepes hengerfej technológia
- Common-Rail közös nyomócsöves befecskendezés, akár 1600 bar befecskendezési nyomással
- EDC motorszabályozás
- 2100 1/min névleges fordulatszám (szállítmányozási feladatokat 1700 1/min üzemanyag-takarékos fordulaton 50 km/h sebességgel)
- Joystickból, Varioterminálból és kezelőkonzolból álló Variotronic forduló-automatika: ezzel szabályozható az összes funkció és hidraulikaszelep finombeállítás, beprogramozhatóak a motor fordulatszám és tempomat tárolt adatai, és az adott munkamenethez tartozó határterhelés szabályozás.
Ezeket a munkaműveleteket 4 különböző munkagéphez beállíthatjuk és a gép tárolni is tudja.
A fedélzeti számítógép pedig eltárolja a akár a megtett utat vagy megművelt területet és üzemanyag-fogyasztás adatait is.
A traktor optimális üzemanyag fogyasztása 195 g/kWh.
- 340 literes üzemanyagtartály
- fokozatmentes Vario hajtómű
- indítási automatikával ellátott TLT-management rendszer
- Load-Sensing hidraulika és elektromos hidraulika-szelepek
- kardán első- és nedves futású integrált lamellás hátsó fék
- 50 km/h max. sebesség
- szuper mászófokozat
- a turbókuplung funkció megakadályozza a motor lefulladását
- első-, hátsó TLT
- elől 44,4 kN, hátul 83,4 kN maximális emelőerő
- a hidraulika rendszerben az elkülönített tartályoknak köszönhetően bioolaj is felhasználható
- 2,7 m tengelytáv
- 1,94 m első és 1,92 m hátsó nyomtávolság
- 5,5 m legkisebb fordulókör-átmérő
- 3 fokozatú melegvizes fűtés
- klímaszabályozó
Komfortülés: a traktor összes vezérlő eleme a jobb oldalon sorakozik fel. A joystickot, a keresztkapcsolót, a fordulatszám-tároló gombokat, az opcionális TMS beállító eAz oldalkonzol
tartalmazza az EHR lengéscsillapító és a TLT kapcsolókat.
A kormányoszlopon jelennek meg az üzemelési információk (motorhőmérséklet, üzemanyagszint, stb.) elemeit a kartámaszba integrálták.
A telep kiszolgálásához ilyen technológia mellett nem nagy személyi és gépesítettségi apparátus szükséges. Említette, hogy a napokban is új gépet vásárol ennek ellenére. Mi lesz az új „családtag”?
Hát az újhoz először meg kell értenünk a „régit”.
A talajműveléshez, betakarításhoz és a telepi munkákhoz célszerű volt univerzális traktort választanom, már a kezdetekkor.
Azóta természetesen az anyagi lehetőségek és a körülmények is változtak, nekem is be kellett hamar látnom, hogy nem vagyok egy szerelő alkat, ezért eldöntöttem, hogy ha egyszer új gépet vásárolok, nekem azon ne kelljen a drága munkaidőben „bütykölni”, ráadásul egy-egy meghibásodás a takarmányozás fix időbeosztása miatt szinte rögtön jelentkezik tejhozamban is.
Itt minden mindennel összefügg. Tehát megbízható legyen, működjön bárhol-bármikor, illetve ha mégsem, akkor azonnal legyen rá megoldás, azaz szerviz.
Így cseréltem le a traktoromat 5 évvel ezelőtt egy Fendt 716-os Vario-ra.
Ezt nemcsak nem kell szerelni, de kényelmes is, én pedig igyekeztem a kollégáimnak is megfelelő munkakörülményeket biztosítani, hiszen egy traktorozással töltött 8 óra felér egy átlag fizikai munka 10-11 órájával.
Ráadásul „fogyasztás mániás” is vagyok, mindig mindent kiszámolok.
Az állattenyésztés pedig nem egy monoton szántóföldi munkának megfelelő szervezést és munkaerő ill. munkagép beosztást jelent.
A mai korszerű traktorok fogyasztásában állandó motorteljesítmény mellett nincs számottevő eltérés, azonban az állattenyésztésben jellemző vegyes munkákban már forintosítható különbségeket tapasztaltam, ahol a traktorral hol vetünk, hol betakarítunk vagy épp takarmányt osztunk.
A Vario hajtóműnek köszönhető finomabb gémmozgást a rakodások során már megtapasztaltam, idénymunkában egy rakodógépet abszolút pótolni tud, mindezt ráadásul precízen.
A 716-os Fendt különlegességének számított még annak idején a Michelin XeoBib gumiabroncs, amivel alacsonyabb nyomásra engedve az itteni laza talajokon is szinte lánctalpas traktorként tudtam használni a gépemet. Azóta ez már a gyakorlatban elterjedt megoldás lett.
Ráadásul nekem már sok évre visszanyúló kapcsolatom van az Axiál Kft-vel, a szolgáltatásokat, szervizt, alkatrészellátást lehetőségeikhez mérten hamar teljesítik a kollégák, így bebizonyosodik, hogy egy cégnél érdemes letenni a voksunkat, minden gépünk és a termelésünk biztonsága érdekében.
Nos, ennyi érvet sorolnék fel a meglévő traktorom mellett, így amikor egy kisgéppel ki akartam egészíteni a gépparkot, egyértelmű volt, hogy a „kistestvér” Fendt 312 TMS mellett döntök.
Ami külön szempont volt, az a rakodógém átszerelhetősége, így gyakorlatilag 2 in 1-ben rakodóm lesz a már meglévő Manitou mellett is.
Az új „családtaggal” – ha már így neveztük – még nem tudtam megismerkedni, az újság megjelenésekor érkezik a dunaharaszti telepre, így most a Fendt 716 Variot mutatom be részletesebben Olvasóinknak.
Ficsor úr, Önnek pedig a takarmány előállításhoz egy csapadékosabb szezont, jó tejárat és sikeres gazdálkodást kívánok!
Sándor Ildikó