Terményszárítás – hogyan és miért

Mindenki, aki a mezőgazdaságban dolgozik, pontosan tudja, mennyire fontos annak eldöntése, hogy a betakarítást az érés mely fázisában kezdjük el.

Ideális az az eset, ha a termény érett, a szemek egészségesek, beltartalmi értékeik az előírásoknak megfelelőek, és nem utolsó sorban akár hosszú ideig is tárolható legyen.

Magyarra lefordítva: „időben”. A legtöbb esetben a gazdák mintát vesznek, és bevizsgáltatják a terményt.

Az analízis sok mindent megmutat, de a legfontosabb a nedvességtartalom százalékos értéke.

Vajon tudjuk-e, miért? Gondolok itt az egyszerű, triviális válaszon túl – miszerint a nedves termény nem tárolható hosszú ideig – arra, hogy ismerjük-e a folyamatokat, amelyek egy-egy apró magban végbe mennek a száradás folyamán?

Mivel a szemes termények feldolgozása a legritkább esetben történik meg közvetlenül a betakarítás után, biztosítanunk kell azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a huzamosabb, akár több hónapig történő tárolást.

A termény élő organizmus, ezért éppúgy nedvességre van szüksége az élethez, mint bármilyen más élő organizmusnak.

A nedvesség elvonásával könnyedén elérhetjük, hogy az élettani folyamatok jelentősen lelassuljanak vagy teljesen leálljanak.

A terményszárítás folyamán a szemekben található enzimek, valamint a szemek felületén megtapadt mikrobák élettani működését akadályozzuk meg a nedvesség 15% alá történő csökkentésével.

Amennyiben a nedvesség 15% feletti marad, az enzimek tovább folytatják tevékenységüket, és a vegetáció során beépült tápanyagokat lebontják, csökkentve a termény minőségét.

Azt gondolnánk, hogy ideális esetben a termény a szántóföldön, a természetes közegben magától megszárad, így a szárítás költsége nem terheli tovább a gazdaságunkat, de valójában ez nem feltétlenül van így.

A szemes termények nedvességtartalma a felhasználás szerinti továbbkezelés és a feldolgozás technológiája miatt is fontos minőségi követelmény.

A szántóföldön megszáradt termény nem egyenletesen szárad, jelentős része túlszárad, és a szemek elvesztik beltartalmi értékeiket.

Túlszáradás esetén a szemek üvegessé válnak, megroppannak, jelentős minőségromlás következik be.

Az alábbi táblázat megmutatja, mekkora az ideális nedvességtartalom betakarításkor és a termény hosszú távú tárolása esetén:

Túlszárítás alatt nem csak a túlzott nedvesség elvonást érthetjük, hanem azt is, hogy a szárítást túl magas hőmérsékleten végeztük.

A korábbi évtizedekben megszokott 120 ºC-on történő szárítás helyett ma már a kukorica 100 ºC-on történő szárítása terjedt el, így megóvhatóak a termények beltartalmi értékei.

Különösen fontos kiemelnünk azt a tényt is, hogy a szárítás ezen technológiája gazdaságosabb, mint a korábbi időszakban.

Azt, hogy milyen szárító berendezést szeretnénk üzemeltetni, alapos átgondolást igényel.

Fel kell tennünk magunknak az alábbi kérdéseket:

• Milyen terményt szeretnénk szárítani? Apró magot, vagy gabonát?
• Mekkora mennyiséget szeretnénk egy nap, azaz 24 óra alatt leszárítani?
• Mobil, vagy fix, telepített szárítót szeretnénk-e használni?
• Rendelkezünk-e a szárító üzemeltetéséhez szükséges egyéb feltételekkel, úgymint vezetékes vagy tartályos gáz, illetve gázolaj, valamint tudjuk-e biztosítani a szárító meghajtásához szükséges elektromos áramot, vagy sem?
• Hogyan kívánjuk a már leszárított terményt tárolni? Sík tárolóban, esetleg fémsilóban? Vagy mindkettőben?

A mobil terményszárítókat különböző égőfejekkel gyártják, létezik gázolaj, földgáz vagy tartályos PB gáz falhasználására alkalmas berendezés, illetve attól függően, hogy rendelkezésre áll-e a szárító meghajtásához szükséges elektromos áram, elektromos vagy kardán meghajtású is.

Utóbbi esetben a működéshez szükséges elektromos áramot egy külön generátor biztosítja.

A mobil terményszárító berendezésekhez nem szükséges külön elő- és utó- tisztítás, ezeket a munkaműveleteket maga a berendezés egy szárítási ciklus alatt elvégzi.

Értelemszerűen ezek a berendezések szakaszos üzeműek, így a szárítás befejeztével a felmelegedett terményt visszahűti, majd ezt követően kerül kitárolásra.

Általánosságban elmondható, hogy egy 24 óra alatt a terményszárítók 5 ciklust képesek leszárítani 22%-os nedvességtartalomról 13%-ra kukorica esetében.

A szárítók hatékonysága tovább fokozható hűtősiló alkalmazásával, a teljesítmény így mintegy 20%-al növekedik.

Erdeiné Csapó Aranka