Sok esetben, a termelők betakarítás után gyümölcsöseikkel már kevésbé foglalkoznak. Azonban a betakarítás után is nagyon fontos munkálatokat kell az állókultúrákban elvégezni. A feladatok részben növényvédelmi, részben pedig tápanyag visszapótlási tevékenységekre vonatkoznak.
Növényvédelmi teendők
A fák alá lehullott fertőzött gyümölcsöket szedjük össze, semmisítsük meg, mert ha azok a fa alatt maradnak, fertőzések és betegségek kiindulópontjai lesznek. Ha ősszel hernyófészket találunk a fákon, égessük el azokat.
A tél beállta előtt a fákról távolítsuk el és semmisítsük meg a moníliás, összeszáradt gyümölcsmaradványokat, ne hagyjuk fertőző forrásként a fán.
A lehullott lombleveleket gereblyézzük össze és égessük el, vagy komposztáljuk, mert így csökkenthetjük a fertőzéseknek a lehullott levelekről való terjedését.
Lombhullás után célszerű a gyümölcsfákat réztartalmú szerrel lepermetezni. Ez a művelet tavasszal is elvégezhető.
A réz és a kén tartalmú készítmények az áttelelő gombabetegségek ellen jelentenek védekezési lehetőséget.
Meg kell jegyeznünk, hogy a kén tartalmú készítmények kezdetben az atkafertőzést is csökkenthetik.
Az olajtartalmú készítmények főként az áttelelő rovar kártevőket gyéríthetik.
Elhanyagolt ültetvényekben két alkalommal, ősszel és kora tavasszal elvégzett védekezés indokolt.
Fiatal telepítéseknél, a tél beállta előtt indokolt lehet az ősz folyamán ültetett gyümölcsfacsemete talajjal történő felkupacolása.
A télidőben keletkezett fagyrepedéseket, fagysebeket szakszerű kezelés után fasebkátránnyal zárjuk be.
Tél végi időben, ha az időjárás megengedi, időszerű munka a gyökér- és tősarjak eltávolítása a gyümölcsfákról.
Az eltávolításkor az előtörés helyét a földből ki kell bontani és a sarjakat tőből ki kell tépni, míg az oldalsarjakat ki kell törni / nem metszeni /, a keletkezett sebeket pedig le kell kezelni és a földet visszatöltve tömöríteni kell.
A kora tavaszi teendők közé tartozik a fák törzsének tisztítása; a fák törzse köré terítsünk ponyvát vagy fóliát és a fa kérgének pikkelyes, felálló részeit drótkefével dörzsöljük le.
El kell távolítani az itt meghúzódott kártevőket is. A lekapart hulladékot égessük el.
A tisztogatás közben ügyeljünk arra, hogy ne sértsük meg a fa élő kérgét.
Az ültetvények tápanyag visszapótlása nagyrészt az őszi időszakban javasolható.
Ez főleg a foszfor, kálium és magnézium stb. elemekre vonatkozik.
A nitrogén utánpótlás főként a tavaszi időszakban javasolható.
Ezek a termést befolyásoló tápelemek nagyon különböző mértékben mozognak a talajban.
A talaj kötöttségétől és a humusz tartalmától függően a foszfor 1-2 cm-t, a kálium maximum 10-15 cm-t vándorol a gyökérzóna irányába.
A makro tápelemek közül a nitrogén nagyon mozgékony, 1 év alatt akár 100-150 cm mélységre is lejuthat.
Az ősz folyamán főként a talajban nagyon lassan mozgó tápelemek kijuttatását kell elvégezni.
Meg kell jegyezni, hogy gyepesített állókultúrákban ezek a tápelemek is valamivel rövidebb idő alatt jutnak a kultúrnövény gyökérzónájába.
A megfelelő talajélet is elősegíti e tápelemek mélyebb rétegbe való lejutását.
A talajélet nagyon fontos eleme az ültetvényekben előforduló földigiliszta mennyisége.
Ezek a szervezetek lényegesen eredményesebb talajkeverést végeznek, mint a talajművelő eszközök.
A tápanyag visszapótlás szerves és műtrágyákkal történhet.
Az integrált gyümölcstermesztés tápanyagellátásának egyik meghatározó prioritása az ültetvény talaja szervesanyag-gazdálkodásának központba állítása.
Minden talajjal kapcsolatos agrokémiai és termesztéstechnológiai beavatkozásnál figyelembe kell venni annak hatását a szervesanyag-gazdálkodásra.
A talaj szervesanyag- és humusztartalmát minimálisan megőrizni, de még inkább gyarapítani kell.
A tudatos szervesanyag-gazdálkodás biztosíthatja a talaj kívánatos biológiai aktivitását.
A talaj kedvező humuszállapota hozzájárul ahhoz is, hogy a műtrágyák és gyomirtó szerek kedvezőtlen agrokémiai és környezetvédelmi mellékhatásai minimálisra mérséklődjenek.
A gyümölcsös talajának szervesanyag-gazdálkodásában a talaj eredeti biológiai aktivitásának van meghatározó szerepe, de a talajművelés módja, a műtrágyázás, a vegyszeres gyomirtás, az öntözés és a szervesanyag-utánpótlás jelentős befolyást gyakorol arra a későbbiekben.
A hosszabb élettartamú ültetvényekben, különösen alacsony szerves anyag- és humusztartalom esetén, az előbbi okok miatt a biológiai aktivitás nagymértékben csökkenhet.
A szervestrágyázás a gyümölcsösök tápanyag-utánpótlásának hagyományos módszere.
Ennek során legáltalánosabban istállótrágyát dolgoznak az ültetvény talajába.
Kisebb jelentőségű a komposzttrágyák, a tőzeg és az egyéb szerves anyagok felhasználása a gyümölcstermesztésben.
A gyümölcsösök szervesanyag-utánpótlásában egyre nagyobb szerepet játszanak az ültetvényben képződött és bedolgozott szerves anyagok.
A lehulló lombozattal és egyéb növényi szervekkel jelentős mennyiségű, viszonylag könnyen bomló szerves anyag jut minden évben a gyümölcsös talajába.
A felaprított nyesedék szintén értékes humuszképző anyag. Az intenzív termesztés hatására a gyümölcsösben maradó szerves anyag mennyisége megnő.
Az integrált gyümölcstermesztésben a sorközök füvesítése alapvetően megjavította az ültetvények természetes szervesanyag-gazdálkodását.
Alkalmazásával nagyobb mennyiségű szerves és humuszanyag képződik, mint a szervestrágyázással.
A gyümölcstermesztésben a hagyományos szervestrágyázás szerepe a gyümölcstermő növények tápanyagellátásában az utóbbi 2-3 évtizedben minimálisra csökkent.
Ez a jó minőségű szerves trágyák hiányával, használatuk magas költségeivel és nehéz bedolgozhatóságával magyarázható elsősorban.
A nyugat-európai tapasztalatok alapján elmondható, hogy kedvező humuszállapotú talajokon füvesítés, öntözés és a mérsékelt műtrágyázás együttes hatására a gyümölcsösben olyan mennyiségű szerves anyag marad vissza, amely biztosítja a kedvező szervesanyag-gazdálkodást.
Annak ellenére, hogy a külföldi és hazai tapasztalatok szerint jó talajadottságok esetén a gyümölcstermesztés szerves trágyák nélkül is eredményesen folytatható, nem szabad a szervestrágyázás jelentőségét lebecsülni.
Alkalmazásának indokoltságát a talajviszonyok és a talajművelés módja befolyásolja a leginkább.
A gyümölcsösök talaj-előkészítésénél már utaltunk arra, hogy a forgatás előtt ajánlatos 50–100 t mennyiségű szerves trágyát használni hektáronként.
Különösen indokolt ez alacsony humusztartalmú talajok esetén.
Ültetés után a gyümölcsfák megeredését és fejlődését szolgálja az első két évben a 10–20 kg érett istállótrágyával végzett, ún. árnyékoló trágyázás.
Termő ültetvényekben mechanikai talajművelés esetén 2-3 évenként 30–50 t érett istállótrágya használata kedvező hatású a tápanyag-gazdálkodásra.
A nagy mennyiségű istállótrágya használata után gyakorlatilag hároméves utóhatással számolhatunk a tápanyagszükséglet tervezésénél (1. táblázat).
|
A szervestrágyázás utáni |
Műtrágya-hatóanyagra vetítve, kg /t |
||
|
N |
P205 |
K2O |
|
|
l. év |
2,5 |
1,5 |
4,0 |
|
2. év |
1,5 |
1,0 |
2,0 |
|
3. év |
1,0 |
0,5 |
1,0 |
1. táblázat
A szervestrágyázás átlagos tápanyag-szolgáltatása
(közepes minőségű, almos istállótrágya esetén)
A zöldtrágyázás csak tágabb értelemben sorolható a trágyázás körébe, de alkalmazása esetén nagy mennyiségű gyökér- és szártömeg kerül az ültetvény talajába.
A zöldtrágyanövények bedolgozva növelik a talaj biológiai aktivitását és gyarapítják a gyümölcsfák által felvehető tápanyagok mennyiségét.
Homoktalajú ültetvényekben a defláció elleni védekezésnél is szerepük lehet.
A zöldtrágyanövények termesztésének elsősorban a telepítés előtt van gyakorlati jelentősége, különösen abban az esetben, ha istállótrágya használatára nincs lehetőségünk.
Napjainkban telepítés után a zöldtrágyázás csak nagyobb sortávolságú ültetvényekben lehetséges, de ott is a termőre fordulás előtti évekre korlátozódik.
A zöldtrágyanövények kiválasztásánál a kevésbé vízigényeseket részesítsük előnyben.
A hazai gyümölcsösökben termeszthető zöldtrágyanövényekre vonatkozó adatok a 2. táblázatban találhatók.
|
Zöldtrágyanövény |
A vetés |
A bemun-kálás |
Zöld-tömeg |
Gyökér-tömeg |
Talaj- |
Különleges |
|
|
|
ideje, hónap |
mennyisége a tényleges bevetett területen, t/ha |
igénye |
||||||
|
|
|
|||||||
|
Gyümölcsösben Őszi káposztarepce Fehér mustár Rozsos szöszös bükköny Facélia Rozs Őszi borsós árpa |
VIII. IV IX. VIII. VIII—IX. IX. |
V. IV—V. IV. X. IV. IV. |
21,0—26,0 10,5—14,0 17,5—21,0 14,0—17,5 14,0—17,5 17,5—21,0 |
8,5—10,5 4,5—5,5 8,5—10,5 7,0—9,0 7,0—9,0 7,0—9,0 |
agyag, vályog agyag, vályog homok, vályog homok, vályog homok, vályog agyag homok |
mészkedvelő mészkedvelő mészre nem érzékeny mészre nem érzékeny savanyú talajra való |
|
|
|
Telepítést megelőzően és különleges esetekben Kék csillagfürt Fehér csillagfürt Napraforgó Fehér virágú somkóró |
IV. IV. IV. v. VII. IV. |
VII. VII. VI. v. IX. VI. |
17,5—21,0 17,5—21,0 24,5—28,0 24,5—28,0 |
9,—10,5 9,0—10,5 14,0—16,0 11,0—15,0 |
homok homok homok v. agyag homok v. agyag |
kevés meszet tűr kevés meszet tűr kevés meszet tűr mészkedvelő |
|
|
2. táblázat
A zöldtrágyanövények fontosabb mutatói (Cselőtei és mtsai, 1967)
Műtrágyázás.
Az árutermelő gyümölcsösök tápanyag-utánpótlásában az 1950-es évektől világszerte a műtrágyázás szerepe vált uralkodóvá.
A hazai gyümölcsösökben a 60-as évektől egészen a 70-es évek közepéig rendkívül magas (500–700 kg hatóanyag/ha) volt a műtrágyahasználat, ami súlyos tápanyag-ellátottsági egyensúlyzavarokhoz és a laza, telítetlen homoktalajok elsavanyodásához vezetett.
Az 1980-as évek elejétől a megbízhatóbb vizsgálati módszerek bevezetése, az alma minőségének és tárolhatóságának egyre gyakrabban jelentkező problémái és a műtrágyaárak nagyarányú emelkedése együttesen a gyümölcsösökben felhasznált műtrágyamennyiség drasztikus csökkentését okozták.
A műtrágyázás alkalmazása egy-egy tápelemre vonatkozóan könnyebbé és gyorsabbá teheti a talaj tápanyag-ellátottságának javítását, de használata lényegesen nagyobb agrokémiai és növényélettani felkészültséget igényel.
A műtrágyák szakszerűtlen használatával könnyen idézhetők elő kedvezőtlen változások a talaj fizikai, kémiai és mikrobiológiai tulajdonságaiban, valamint egyensúlyzavarok a gyümölcstermő növények tápanyagellátásában.
A műtrágyák érvényesülését az alany, fajta biológiai sajátosságai, a kijuttatás ideje és a bemunkálás körülményei valamint a termesztéstechnológia elemei (talajművelés, öntözés) jelentősen befolyásolják.
Az említett tényezőkkel és azok sokoldalú kölcsönhatásával magyarázható a műtrágyák használatának ellentmondásos megítélése a gyümölcstermesztésben.
Tartalékoló trágyázás (alaptrágyázás).
A gyümölcstermő növények biztonságos tápanyagellátásának egyik feltétele, hogy a gyökérrendszer által hasznosított talajréteg elegendő tápanyagtartalékkal rendelkezzen.
Amennyiben a leendő ültetvény talaja foszforral, káliummal, magnéziummal és kalciummal nem kedvezően ellátott, úgy célszerű a talaj tápanyagkészletét a talaj-előkészítés során gazdagítani.
A talaj tápanyagkészletének nagysága a potenciális termékenység egyik kifejezője is egyben.
A tartalékoló trágyázást leginkább az teszi indokolttá, hogy a foszfor minden talajon, a kálium kötöttebb talajokon számottevően nem vándorol, így az ültetvényekben alkalmazott sekély talajműveléssel a gyökérzet által elfoglalt mélyebb talajrétegbe nem jutnak le.
Különösen vonatkozik ez a gyökérzet jelentős részét magukban foglaló korona alatti területekre, ahol a talajművelés lehetősége nagyon korlátozott.
A meglévő ültetvényekben végzett tápanyag-tartalékolás, amelyet feltöltő trágyázásnak is neveznek, ezért is kevésbé hatékony.
A gyümölcsösök tartalékoló trágyázásához meg kell határozni – törzses gyümölcsfajok esetében – a 0-60 cm-es, bogyósoknál a 0-40 cm-es talajréteg oldható foszfor- és káliumtartalmát, a 0-20, 20-40 és 40-60 cm-es rétegek tápanyagtartalmát átlagolva.
Az így kiszámított Al-P2O5– és Al-K2O-értékeket összevetjük a kedvezőnek tartott Al-oldható foszfor- és káliumtartalomra vonatkozó értékekkel.
Amennyiben gyümölcsfajtól függően a 0-60, illetve 0-40 cm-es talajrétegben foszfor- és káliumellátottsági hiányt állapítottunk meg, a hiányzó tápanyagokat még a forgatás előtt pótolni kell.
A 0–60 cm-es talajréteg Al-oldható P2O5– és K2O-tartalmának 10 ppm-mel történő növeléséhez elméletileg 90 kg, a 0-40 cm-es talajrétegben 60 kg P2O5 vagy K2O hatóanyaggal egyenértékű műtrágya kijuttatása szükséges.
A tartalékoló trágyázáshoz szükséges Al-oldható P2O5– és K2O-mennyiségek elméleti meghatározása csak hozzávetőlegesen nyújt információt a várható tápanyag-szolgáltatásról.
Vannak pontosabb vizsgálati módszerek (pl. EUF) is a talaj tápanyag-szolgáltató képességére, meghatározására, de ezek a gyakorlatban még kevésbé terjedtek el.
Az Al-módszerrel kiszámított, hektáronként szükséges P2O5 és K2O hatóanyag-mennyiségeket a tápanyagok várható megkötődésének megfelelő tapasztalati szorzófaktorral korrigálva kapjuk meg a tényleges tápanyagmennyiségeket (3. táblázat).
|
Foszfor |
Kálium |
|||
|
pH(H2O) |
Faktor |
KA |
Faktor |
|
|
KAl 35 |
KA g 35 |
|||
|
6,6—7,4 5,6—6,5 és 7,5—8,0 l 5,5 és g 8,1 |
1,0 1,3 1,7 |
1,3 1,7 2,2 |
l30 31—36 37^2 43 l |
1,0 1,2 1,4 1,8 |
3. táblázat
A feltöltő trágya adagot korrigáló faktorok (Szücs és Horák, 1984)
A telepítés előtti tartalékoló trágyázást rendszerint nagy adagú szervestrágyázással kötik össze.
A szerves trágya átlagos tápanyagtartalmát a kijuttatandó műtrágyamennyiség meghatározásánál figyelembe kell venni, csökkentve a műtrágyaadagokat.
A telepítés előtti tartalékoló trágyázás jelentőségéről ellentétes vélemények is elhangzanak, megalapozott végrehajtása az integrált gyümölcstermesztésben mégis indokolt.
Mértékének meghatározásánál azonban több helyi módosító tényezőt is figyelembe lehet venni. Laza homoktalajokon (30-32 KA) káliumfeltöltés nem lehetséges, de nem is indokolt.
A foszfortartalékolásnál alacsonyabb értékek számítása is lehetséges, figyelembe véve, hogy a gyümölcstermő növények kevésbé foszforigényes kultúrák.
Ha viszonylag nagy műtrágyamennyiség kijuttatása szükséges, célszerű annak felét az elővetemény vagy a zöldtrágyanövény vetése előtt kiszórni és szántással bedolgozni.
Az integrált gyümölcstermesztésben a káliumműtrágyák közül előnyben kell részesíteni a kálium-szulfát használatát.
A bogyós gyümölcsű ültetvények esetében, tekintettel klórérzékenységükre, csak ez használható.
Fenntartó trágyázás.
A tartalékoló trágyázással biztosítható a gyümölcsös talajának kedvező foszfor-, kálium-, kalcium- és magnézium-alapellátottsága.
Termékeny talajú ültetvényben mind a tartalékoló trágyázás, mind az évi fenntartó trágyázás során az integrált gyümölcstermesztés alapkövetelményeinek megfelelően szerény a műtrágya-felhasználás.
A fenntartó trágyázás a talaj tápanyag-gazdálkodásában kiegészítő szerepet játszik.
Mértékének meghatározásánál talajvizsgálatokra és a növényi részek analízisére, az ültetvény kondíciójára és a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére támaszkodhatunk.
Az ültetvények tápanyag-ellátottsági harmóniájának biztosításában megnő a permetező trágyázás és a tápoldatos öntözés szerepe.
A fenntartó trágyázás során a meglévő és a létrehozott talaj-termőképességet kívánjuk olyan állapotban tartani, hogy az a gyümölcstermő növények tápanyagszükségletét folyamatosan és biztonságosan kielégíthesse.
Az agrokémiai vizsgálati módszerek, kiegészítve az ültetvény sajátosságaira vonatkozó ismeretekkel és a környezetvédelmi követelményekkel, lehetővé teszik a megalapozott fenntartó trágyázást.
A műtrágyák használata az integrált gyümölcstermesztésben a tápanyagellátás rendszerének fontos tényezője lesz a jövőben is.
Az eddigieknél azonban tudatosabb és megalapozottabb alkalmazásuk szükséges.
A műtrágyákkal kijuttatott tápelemek várható hatását az ültetvény talajára, a gyümölcstermő növények harmonikus tápanyag-ellátottságára, vegetatív és generatív teljesítményére, a gyümölcs minőségére és a környezetvédelemre figyelembe kell venni.
Szerepük várhatóan növekedni fog a permetező trágyázással pontosabban és hatékonyabban kijuttatható, kevésbé reutilizálható tápelemeknél (pl. kalcium és mikroelemek) valamint az öntözővízzel adagolható tápelemeknél (fertigation).
A N, P, K, Ca, Mg és mikroelem trágyázás hatásait decemberben mutatjuk be részletesen Olvasóinknak.
Gyulai Balázs, Schieder Ferenc
Fejér Megyei Kormányhivatal
Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága
