Őszi munkák állókultúrában

Írta: Szerkesztőség - 2011 november 16.

Sok esetben, a termelők betakarítás után gyümölcsöseikkel már kevésbé foglalkoznak. Azonban a betakarítás után is nagyon fontos munkálatokat kell az állókultúrákban elvégezni. A feladatok részben növényvédelmi, részben pedig tápanyag visszapótlási tevékenységekre vonatkoznak.

 

Növényvédelmi teendők

A fák alá lehullott fertőzött gyümölcsöket szedjük össze, semmisítsük meg, mert ha azok a fa alatt maradnak, fertőzések és betegségek kiindulópontjai lesznek. Ha ősszel hernyófészket találunk a fákon, égessük el azokat.

A tél beállta előtt a fákról távolítsuk el és semmisítsük meg a moníliás, összeszáradt gyümölcsmaradványokat, ne hagyjuk fertőző forrásként a fán.

A lehullott lombleveleket gereblyézzük össze és égessük el, vagy komposztáljuk, mert így csökkenthetjük a fertőzéseknek a lehullott levelekről való terjedését.

Lombhullás után célszerű a gyümölcsfákat réztartalmú szerrel lepermetezni. Ez a művelet tavasszal is elvégezhető.

A réz és a kén tartalmú készítmények az áttelelő gombabetegségek ellen jelentenek védekezési lehetőséget.

Meg kell jegyeznünk, hogy a kén tartalmú készítmények kezdetben az atkafertőzést is csökkenthetik.

Az olajtartalmú készítmények főként az áttelelő rovar kártevőket gyéríthetik.

Elhanyagolt ültetvényekben két alkalommal, ősszel és kora tavasszal elvégzett védekezés indokolt.

Fiatal telepítéseknél, a tél beállta előtt indokolt lehet az ősz folyamán ültetett gyümölcsfacsemete talajjal történő felkupacolása.

A télidőben keletkezett fagyrepedéseket, fagysebeket szakszerű kezelés után fasebkátránnyal zárjuk be.

Tél végi időben, ha az időjárás megengedi, időszerű munka a gyökér- és tősarjak eltávolítása a gyümölcsfákról.

Az eltávolításkor az előtörés helyét a földből ki kell bontani és a sarjakat tőből ki kell tépni, míg az oldalsarjakat ki kell törni / nem metszeni /, a keletkezett sebeket pedig le kell kezelni és a földet visszatöltve tömöríteni kell.

A kora tavaszi teendők közé tartozik a fák törzsének tisztítása; a fák törzse köré terítsünk ponyvát vagy fóliát és a fa kérgének pikkelyes, felálló részeit drótkefével dörzsöljük le.

El kell távolítani az itt meghúzódott kártevőket is. A lekapart hulladékot égessük el.

A tisztogatás közben ügyeljünk arra, hogy ne sértsük meg a fa élő kérgét.

 

Az ültetvények tápanyag visszapótlása nagyrészt az őszi időszakban javasolható.

Ez főleg a foszfor, kálium és magnézium stb. elemekre vonatkozik.

A nitrogén utánpótlás főként a tavaszi időszakban javasolható.

Ezek a termést befolyásoló tápelemek nagyon különböző mértékben mozognak a talajban.

A talaj kötöttségétől és a humusz tartalmától függően a foszfor 1-2 cm-t, a kálium maximum 10-15 cm-t vándorol a gyökérzóna irányába.

A makro tápelemek közül a nitrogén nagyon mozgékony, 1 év alatt akár 100-150 cm mélységre is lejuthat.

Az ősz folyamán főként a talajban nagyon lassan mozgó tápelemek kijuttatását kell elvégezni.

Meg kell jegyezni, hogy gyepesített állókultúrákban ezek a tápelemek is valamivel rövidebb idő alatt jutnak a kultúrnövény gyökérzónájába.

A megfelelő talajélet is elősegíti e tápelemek mélyebb rétegbe való lejutását.

A talajélet nagyon fontos eleme az ültetvényekben előforduló földigiliszta mennyisége.

Ezek a szervezetek lényegesen eredményesebb talajkeverést végeznek, mint a talajművelő eszközök.

 

A tápanyag visszapótlás szerves és műtrágyákkal történhet.

Az integrált gyümölcstermesztés tápanyagellátásának egyik meghatározó prioritása az ültetvény talaja szervesanyag-gazdálkodásának központba állítása.

Minden talajjal kapcsolatos agrokémiai és termesztéstechnológiai beavatkozásnál figyelembe kell venni annak hatását a szervesanyag-gazdálkodásra.

A talaj szervesanyag- és humusztartalmát minimálisan megőrizni, de még inkább gyarapítani kell.

A tudatos szervesanyag-gazdálkodás biztosíthatja a talaj kívánatos biológiai aktivitását.

A talaj kedvező humuszállapota hozzájárul ahhoz is, hogy a műtrágyák és gyomirtó szerek kedvezőtlen agrokémiai és környezetvédelmi mellékhatásai minimálisra mérséklődjenek.

A gyümölcsös talajának szervesanyag-gazdálkodásában a talaj eredeti biológiai aktivitásának van meghatározó szerepe, de a talajművelés módja, a műtrágyázás, a vegyszeres gyomirtás, az öntözés és a szervesanyag-utánpótlás jelentős befolyást gyakorol arra a későbbiekben.

A hosszabb élettartamú ültetvényekben, különösen alacsony szerves anyag- és humusztartalom esetén, az előbbi okok miatt a biológiai aktivitás nagymértékben csökkenhet.

 

A szervestrágyázás a gyümölcsösök tápanyag-utánpótlásának hagyományos módszere.

Ennek során legáltalánosabban istállótrágyát dolgoznak az ültetvény talajába.

Kisebb jelentőségű a komposzttrágyák, a tőzeg és az egyéb szerves anyagok felhasználása a gyümölcstermesztésben.

A gyümölcsösök szervesanyag-utánpótlásában egyre nagyobb szerepet játszanak az ültetvényben képződött és bedolgozott szerves anyagok.

A lehulló lombozattal és egyéb növényi szervekkel jelentős mennyiségű, viszonylag könnyen bomló szerves anyag jut minden évben a gyümölcsös talajába.

A felaprított nyesedék szintén értékes humuszképző anyag. Az intenzív termesztés hatására a gyümölcsösben maradó szerves anyag mennyisége megnő.

Az integrált gyümölcstermesztésben a sorközök füvesítése alapvetően megjavította az ültetvények természetes szervesanyag-gazdálkodását.

Alkalmazásával nagyobb mennyiségű szerves és humuszanyag képződik, mint a szervestrágyázással.

A gyümölcstermesztésben a hagyományos szervestrágyázás szerepe a gyümölcstermő növények tápanyagellátásában az utóbbi 2-3 évtizedben minimálisra csökkent.

Ez a jó minőségű szerves trágyák hiányával, használatuk magas költségeivel és nehéz bedolgozhatóságával magyarázható elsősorban.

A nyugat-európai tapasztalatok alapján elmondható, hogy kedvező humuszállapotú talajokon füvesítés, öntözés és a mérsékelt műtrágyázás együttes hatására a gyümölcsösben olyan mennyiségű szerves anyag marad vissza, amely biztosítja a kedvező szervesanyag-gazdálkodást.

Annak ellenére, hogy a külföldi és hazai tapasztalatok szerint jó talajadottságok esetén a gyümölcstermesztés szerves trágyák nélkül is eredményesen folytatható, nem szabad a szervestrágyázás jelentőségét lebecsülni.

Alkalmazásának indokoltságát a talajviszonyok és a talajművelés módja befolyásolja a leginkább.

A gyümölcsösök talaj-előkészítésénél már utaltunk arra, hogy a forgatás előtt ajánlatos 50–100 t mennyiségű szerves trágyát használni hektáronként.

Különösen indokolt ez alacsony humusztartalmú talajok esetén.

Ültetés után a gyümölcsfák megeredését és fejlődését szolgálja az első két évben a 10–20 kg érett istállótrágyával végzett, ún. árnyékoló trágyázás.

Termő ültetvényekben mechanikai talajművelés esetén 2-3 évenként 30–50 t érett istállótrágya használata kedvező hatású a tápanyag-gazdálkodásra.

A nagy mennyiségű istállótrágya használata után gyakorlatilag hároméves utóhatással számolhatunk a tápanyagszükséglet tervezésénél (1. táblázat).

 

A szervestrágyázás utáni

Műtrágya-hatóanyagra vetítve, kg /t

N

P205

K2O

l. év

2,5

1,5

4,0

2. év

1,5

1,0

2,0

3. év

1,0

0,5

1,0

1. táblázat

A szervestrágyázás átlagos tápanyag-szolgáltatása

(közepes minőségű, almos istállótrágya esetén)

 

A zöldtrágyázás csak tágabb értelemben sorolható a trágyázás körébe, de alkalmazása esetén nagy mennyiségű gyökér- és szártömeg kerül az ültetvény talajába.

A zöldtrágyanövények bedolgozva növelik a talaj biológiai aktivitását és gyarapítják a gyümölcsfák által felvehető tápanyagok mennyiségét.

Homoktalajú ültetvényekben a defláció elleni védekezésnél is szerepük lehet.

A zöldtrágyanövények termesztésének elsősorban a telepítés előtt van gyakorlati jelentősége, különösen abban az esetben, ha istállótrágya használatára nincs lehetőségünk.

Napjainkban telepítés után a zöldtrágyázás csak nagyobb sortávolságú ültetvényekben lehetséges, de ott is a termőre fordulás előtti évekre korlátozódik.

A zöldtrágyanövények kiválasztásánál a kevésbé vízigényeseket részesítsük előnyben.

A hazai gyümölcsösökben termeszthető zöldtrágyanövényekre vonatkozó adatok a 2. táblázatban találhatók.

 

Zöldtrágyanövény

A vetés

A bemun-kálás

Zöld-tömeg

Gyökér-tömeg

Talaj-

Különleges

ideje, hónap

mennyisége a tényleges bevetett területen, t/ha

igénye

Gyümölcsösben

Őszi káposztarepce

Fehér mustár

Rozsos szöszös bükköny

Facélia

Rozs

Őszi borsós árpa

VIII.

IV

IX.

VIII.

VIII—IX.

IX.

V.

IV—V.

IV.

X.

IV.

IV.

21,0—26,0

10,5—14,0

17,5—21,0

14,0—17,5

14,0—17,5

17,5—21,0

8,5—10,5

4,5—5,5

8,5—10,5

7,0—9,0

7,0—9,0

7,0—9,0

agyag, vályog

agyag, vályog

homok, vályog

homok, vályog

homok, vályog agyag

homok

mészkedvelő

mészkedvelő

mészre nem érzékeny

mészre nem érzékeny

savanyú talajra való

Telepítést megelőzően és különleges esetekben

Kék csillagfürt

Fehér csillagfürt

Napraforgó

Fehér virágú somkóró

IV.

IV.

IV. v. VII.

IV.

VII.

VII.

VI. v. IX.

VI.

17,5—21,0

17,5—21,0

24,5—28,0

24,5—28,0

9,—10,5

9,0—10,5

14,0—16,0

11,0—15,0

homok

homok

homok v. agyag

homok v. agyag

kevés meszet tűr

kevés meszet tűr

kevés meszet tűr

mészkedvelő

2. táblázat

A zöldtrágyanövények fontosabb mutatói (Cselőtei és mtsai, 1967)

 

Műtrágyázás.

Az árutermelő gyümölcsösök tápanyag-utánpótlásában az 1950-es évektől világszerte a műtrágyázás szerepe vált uralkodóvá.

A hazai gyümölcsösökben a 60-as évektől egészen a 70-es évek közepéig rendkívül magas (500–700 kg hatóanyag/ha) volt a műtrágyahasználat, ami súlyos tápanyag-ellátottsági egyensúlyzavarokhoz és a laza, telítetlen homoktalajok elsavanyodásához vezetett.

Az 1980-as évek elejétől a megbízhatóbb vizsgálati módszerek bevezetése, az alma minőségének és tárolhatóságának egyre gyakrabban jelentkező problémái és a műtrágyaárak nagyarányú emelkedése együttesen a gyümölcsösökben felhasznált műtrágyamennyiség drasztikus csökkentését okozták.

A műtrágyázás alkalmazása egy-egy tápelemre vonatkozóan könnyebbé és gyorsabbá teheti a talaj tápanyag-ellátottságának javítását, de használata lényegesen nagyobb agrokémiai és növényélettani felkészültséget igényel.

A műtrágyák szakszerűtlen használatával könnyen idézhetők elő kedvezőtlen változások a talaj fizikai, kémiai és mikrobiológiai tulajdonságaiban, valamint egyensúlyzavarok a gyümölcstermő növények tápanyagellátásában.

A műtrágyák érvényesülését az alany, fajta biológiai sajátosságai, a kijuttatás ideje és a bemunkálás körülményei valamint a termesztéstechnológia elemei (talajművelés, öntözés) jelentősen befolyásolják.

Az említett tényezőkkel és azok sokoldalú kölcsönhatásával magyarázható a műtrágyák használatának ellentmondásos megítélése a gyümölcstermesztésben.

 

Tartalékoló trágyázás (alaptrágyázás).

A gyümölcstermő növények biztonságos tápanyagellátásának egyik feltétele, hogy a gyökérrendszer által hasznosított talajréteg elegendő tápanyagtartalékkal rendelkezzen.

Amennyiben a leendő ültetvény talaja foszforral, káliummal, magnéziummal és kalciummal nem kedvezően ellátott, úgy célszerű a talaj tápanyagkészletét a talaj-előkészítés során gazdagítani.

A talaj tápanyagkészletének nagysága a potenciális termékenység egyik kifejezője is egyben.

A tartalékoló trágyázást leginkább az teszi indokolttá, hogy a foszfor minden talajon, a kálium kötöttebb talajokon számottevően nem vándorol, így az ültetvényekben alkalmazott sekély talajműveléssel a gyökérzet által elfoglalt mélyebb talajrétegbe nem jutnak le.

Különösen vonatkozik ez a gyökérzet jelentős részét magukban foglaló korona alatti területekre, ahol a talajművelés lehetősége nagyon korlátozott.

A meglévő ültetvényekben végzett tápanyag-tartalékolás, amelyet feltöltő trágyázásnak is neveznek, ezért is kevésbé hatékony.

A gyümölcsösök tartalékoló trágyázásához meg kell határozni – törzses gyümölcsfajok esetében – a 0-60 cm-es, bogyósoknál a 0-40 cm-es talajréteg oldható foszfor- és káliumtartalmát, a 0-20, 20-40 és 40-60 cm-es rétegek tápanyagtartalmát átlagolva.

Az így kiszámított Al-P2O5– és Al-K2O-értékeket összevetjük a kedvezőnek tartott Al-oldható foszfor- és káliumtartalomra vonatkozó értékekkel.

Amennyiben gyümölcsfajtól függően a 0-60, illetve 0-40 cm-es talajrétegben foszfor- és káliumellátottsági hiányt állapítottunk meg, a hiányzó tápanyagokat még a forgatás előtt pótolni kell.

A 0–60 cm-es talajréteg Al-oldható P2O5– és K2O-tartalmának 10 ppm-mel történő növeléséhez elméletileg 90 kg, a 0-40 cm-es talajrétegben 60 kg P2O5 vagy K2O hatóanyaggal egyenértékű műtrágya kijuttatása szükséges.

A tartalékoló trágyázáshoz szükséges Al-oldható P2O5– és K2O-mennyiségek elméleti meghatározása csak hozzávetőlegesen nyújt információt a várható tápanyag-szolgáltatásról.

Vannak pontosabb vizsgálati módszerek (pl. EUF) is a talaj tápanyag-szolgáltató képességére, meghatározására, de ezek a gyakorlatban még kevésbé terjedtek el.

Az Al-módszerrel kiszámított, hektáronként szükséges P2O5 és K2O hatóanyag-mennyiségeket a tápanyagok várható megkötődésének megfelelő tapasztalati szorzófaktorral korrigálva kapjuk meg a tényleges tápanyagmennyiségeket (3. táblázat).

 

Foszfor

Kálium

pH(H2O)

Faktor

KA

Faktor

KAl 35

KA g 35

6,6—7,4

5,6—6,5

és

7,5—8,0

l 5,5 és g 8,1

1,0

1,3

1,7

1,3

1,7

2,2

l30

31—36

37^2

43 l

1,0

1,2

1,4

1,8

 

3. táblázat

A feltöltő trágya adagot korrigáló faktorok (Szücs és Horák, 1984)

A telepítés előtti tartalékoló trágyázást rendszerint nagy adagú szervestrágyázással kötik össze.

A szerves trágya átlagos tápanyagtartalmát a kijuttatandó műtrágyamennyiség meghatározásánál figyelembe kell venni, csökkentve a műtrágyaadagokat.

A telepítés előtti tartalékoló trágyázás jelentőségéről ellentétes vélemények is elhangzanak, megalapozott végrehajtása az integrált gyümölcstermesztésben mégis indokolt.

Mértékének meghatározásánál azonban több helyi módosító tényezőt is figyelembe lehet venni. Laza homoktalajokon (30-32 KA) káliumfeltöltés nem lehetséges, de nem is indokolt.

A foszfortartalékolásnál alacsonyabb értékek számítása is lehetséges, figyelembe véve, hogy a gyümölcstermő növények kevésbé foszforigényes kultúrák.

Ha viszonylag nagy műtrágyamennyiség kijuttatása szükséges, célszerű annak felét az elővetemény vagy a zöldtrágyanövény vetése előtt kiszórni és szántással bedolgozni.

Az integrált gyümölcstermesztésben a káliumműtrágyák közül előnyben kell részesíteni a kálium-szulfát használatát.

A bogyós gyümölcsű ültetvények esetében, tekintettel klórérzékenységükre, csak ez használható.

 

Fenntartó trágyázás.

A tartalékoló trágyázással biztosítható a gyümölcsös talajának kedvező foszfor-, kálium-, kalcium- és magnézium-alapellátottsága.

Termékeny talajú ültetvényben mind a tartalékoló trágyázás, mind az évi fenntartó trágyázás során az integrált gyümölcstermesztés alapkövetelményeinek megfelelően szerény a műtrágya-felhasználás.

A fenntartó trágyázás a talaj tápanyag-gazdálkodásában kiegészítő szerepet játszik.

Mértékének meghatározásánál talajvizsgálatokra és a növényi részek analízisére, az ültetvény kondíciójára és a környezetvédelmi szempontok érvényesítésére támaszkodhatunk.

Az ültetvények tápanyag-ellátottsági harmóniájának biztosításában megnő a permetező trágyázás és a tápoldatos öntözés szerepe.

A fenntartó trágyázás során a meglévő és a létrehozott talaj-termőképességet kívánjuk olyan állapotban tartani, hogy az a gyümölcstermő növények tápanyagszükségletét folyamatosan és biztonságosan kielégíthesse.

Az agrokémiai vizsgálati módszerek, kiegészítve az ültetvény sajátosságaira vonatkozó ismeretekkel és a környezetvédelmi követelményekkel, lehetővé teszik a megalapozott fenntartó trágyázást.

A műtrágyák használata az integrált gyümölcstermesztésben a tápanyagellátás rendszerének fontos tényezője lesz a jövőben is.

Az eddigieknél azonban tudatosabb és megalapozottabb alkalmazásuk szükséges.

A műtrágyákkal kijuttatott tápelemek várható hatását az ültetvény talajára, a gyümölcstermő növények harmonikus tápanyag-ellátottságára, vegetatív és generatív teljesítményére, a gyümölcs minőségére és a környezetvédelemre figyelembe kell venni.

Szerepük várhatóan növekedni fog a permetező trágyázással pontosabban és hatékonyabban kijuttatható, kevésbé reutilizálható tápelemeknél (pl. kalcium és mikroelemek) valamint az öntözővízzel adagolható tápelemeknél (fertigation).

A N, P, K, Ca, Mg és mikroelem trágyázás hatásait decemberben mutatjuk be részletesen Olvasóinknak.

 

Gyulai Balázs, Schieder Ferenc

Fejér Megyei Kormányhivatal

Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága