fbpx

Terményszárítás – hogyan és miért

Írta: Szerkesztőség - 2011 november 16.

Mindenki, aki a mezőgazdaságban dolgozik, pontosan tudja, mennyire fontos annak eldöntése, hogy a betakarítást az érés mely fázisában kezdjük el.

Ideális az az eset, ha a termény érett, a szemek egészségesek, beltartalmi értékeik az előírásoknak megfelelőek, és nem utolsó sorban akár hosszú ideig is tárolható legyen.

Magyarra lefordítva: „időben”. A legtöbb esetben a gazdák mintát vesznek, és bevizsgáltatják a terményt.

 

Az analízis sok mindent megmutat, de a legfontosabb a nedvességtartalom százalékos értéke.

Vajon tudjuk-e, miért? Gondolok itt az egyszerű, triviális válaszon túl – miszerint a nedves termény nem tárolható hosszú ideig – arra, hogy ismerjük-e a folyamatokat, amelyek egy-egy apró magban végbe mennek a száradás folyamán?

Mivel a szemes termények feldolgozása a legritkább esetben történik meg közvetlenül a betakarítás után, biztosítanunk kell azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a huzamosabb, akár több hónapig történő tárolást.

A termény élő organizmus, ezért éppúgy nedvességre van szüksége az élethez, mint bármilyen más élő organizmusnak.

A nedvesség elvonásával könnyedén elérhetjük, hogy az élettani folyamatok jelentősen lelassuljanak vagy teljesen leálljanak.

A terményszárítás folyamán a szemekben található enzimek, valamint a szemek felületén megtapadt mikrobák élettani működését akadályozzuk meg a nedvesség 15% alá történő csökkentésével.

Amennyiben a nedvesség 15% feletti marad, az enzimek tovább folytatják tevékenységüket, és a vegetáció során beépült tápanyagokat lebontják, csökkentve a termény minőségét.

Azt gondolnánk, hogy ideális esetben a termény a szántóföldön, a természetes közegben magától megszárad, így a szárítás költsége nem terheli tovább a gazdaságunkat, de valójában ez nem feltétlenül van így.

A szemes termények nedvességtartalma a felhasználás szerinti továbbkezelés és a feldolgozás technológiája miatt is fontos minőségi követelmény.

A szántóföldön megszáradt termény nem egyenletesen szárad, jelentős része túlszárad, és a szemek elvesztik beltartalmi értékeiket.

Túlszáradás esetén a szemek üvegessé válnak, megroppannak, jelentős minőségromlás következik be.

 

Az alábbi táblázat megmutatja, mekkora az ideális nedvességtartalom betakarításkor és a termény hosszú távú tárolása esetén:

 

Termény

Nedvesség % betakarításkor

Nedvesség % tároláskor

Búza

20

13

Kukorica

20

13

Napraforgó

15

8

Zab/Árpa

20

13

 

Túlszárítás alatt nem csak a túlzott nedvesség elvonást érthetjük, hanem azt is, hogy a szárítást túl magas hőmérsékleten végeztük.

A korábbi évtizedekben megszokott 120 ºC-on történő szárítás helyett ma már a kukorica 100 ºC-on történő szárítása terjedt el, így megóvhatóak a termények beltartalmi értékei.

Különösen fontos kiemelnünk azt a tényt is, hogy a szárítás ezen technológiája gazdaságosabb, mint a korábbi időszakban.

A szárítási folyamatok során a termény súlya jelentősen csökken az elvont víz súlyával, ezért nem mindegy gazdasági szempontból, pontosan mennyire van leszárítva az adott termény, hiszen a felvásárló minden esetben a beszállított, bruttó súly alapján számlázza ki felénk a szárítás költségét, illetve mindig levonásra kerül a termény mennyiségéből az elvont víz súlya.

Bár a termény, amennyiben a levegő relatív páratartalma megengedi, 15%-os nedvességtartalom mellett is kitűnően tárolható huzamosabb ideig, elszámolásunkon szerepelni fog a 13% nedvességtartalomra történő leszárítás vesztesége.

 

Felmerül a kérdés, honnan tudhatjuk, hogy a terményünket valóban leszárították a megadott %-ra?

Sehonnan. Az egyetlen módja annak, hogy a szárítás költségeit valós szinten ismerjük az, ha vásárolunk egy saját berendezést.

Az eddigi évek gyakorlatában ez egy jelentős összegű beruházás volt még akkor is, ha esetleg sikerült megnyerni valamelyik gépvásárlási támogatást:

Mára azonban a mezőgazdaság feldolgozó részének ezen ága is hatalmas változáson ment keresztül.

Ma már létezik többféle szárító berendezés, legelterjedtebb volt eddig a régi TSZ-telepeken található tornyos szárító.

Az utóbbi néhány évben Magyarországon is előtérbe került a sokkal kisebb ráfordítással megvásárolható és üzemeltethető úgynevezett mobil termény szárító.

Már kisebb termőterülettel rendelkező gazdák is meg tudják vásárolni, hiszen létezik egészen kicsi, 9 tonna töltő tömegű berendezés is, vagy épp akkora, amely egy egészen nagy telepen is bátran megállja a helyét.

Telepítésük, kezelésük végtelenül egyszerű, és mivel mobilak, könnyen mozgathatóak, ideális megoldást nyújthat azoknak a gazdaságoknak is, amelyek több telephellyel rendelkeznek.

 

Azt, hogy milyen szárító berendezést szeretnénk üzemeltetni, alapos átgondolást igényel.

Fel kell tennünk magunknak az alábbi kérdéseket:

  • Milyen terményt szeretnénk szárítani? Apró magot, vagy gabonát?
  • Mekkora mennyiséget szeretnénk egy nap, azaz 24 óra alatt leszárítani?
  • Mobil, vagy fix, telepített szárítót szeretnénk-e használni?
  • Rendelkezünk-e a szárító üzemeltetéséhez szükséges egyéb feltételekkel, úgymint vezetékes vagy tartályos gáz, illetve gázolaj, valamint tudjuk-e biztosítani a szárító meghajtásához szükséges elektromos áramot, vagy sem?
  • Hogyan kívánjuk a már leszárított terményt tárolni? Sík tárolóban, esetleg fémsilóban? Vagy mindkettőben?

A mobil terményszárítókat különböző égőfejekkel gyártják, létezik gázolaj, földgáz vagy tartályos PB gáz falhasználására alkalmas berendezés, illetve attól függően, hogy rendelkezésre áll-e a szárító meghajtásához szükséges elektromos áram, elektromos vagy kardán meghajtású is.

Utóbbi esetben a működéshez szükséges elektromos áramot egy külön generátor biztosítja.

A mobil terményszárító berendezésekhez nem szükséges külön elő- és utó- tisztítás, ezeket a munkaműveleteket maga a berendezés egy szárítási ciklus alatt elvégzi.

Értelemszerűen ezek a berendezések szakaszos üzeműek, így a szárítás befejeztével a felmelegedett terményt visszahűti, majd ezt követően kerül kitárolásra.

Általánosságban elmondható, hogy egy 24 óra alatt a terményszárítók 5 ciklust képesek leszárítani 22%-os nedvességtartalomról 13%-ra kukorica esetében.

A szárítók hatékonysága tovább fokozható hűtősiló alkalmazásával, a teljesítmény így mintegy 20%-al növekedik.

 

Erdeiné Csapó Aranka