Az öt legnagyobb árucsoport részesedése az agrárkivitelből tavaly 56 százalék volt. A legnagyobb, 19 százalékos szeletet a gabonafélék érték el, amelynek érteke 1089 millió euró volt. A gabonához kötődő ősi érzelmek okán sokakban akadt meg a levegő, amikor a parlamenti államtitkár az „utálatos négy” növény egyikeként a magyar gabonát nevezte meg egy szakmai fórumon.
Az idejében elvetett őszi kalászosok a politikusok akaratával szemben tavasszal szépen fejlődtek, jó volt a növények kondíciója, egészségügyi állapota. A tetszetősen ringó növényekben benne volt a nagy termés lehetősége, kórokozók, kártevők nem károsították.
Az idei aratás gyorsan haladt július harmadik hetéig a napos, száraz időjárásnak köszönhetően. Cikkünk írásakor a búza termőterületének 85-90 százalékán végeztek az aratással. A betakarítás hatására csökkent az étkezési búza es a takarmányárpa termelői ára júniusban májushoz viszonyítva: egy tonna takarmányárpáért 43-44 ezer forintot fizettek a vásárlók a 26-27. heten. A malmi búza ára 50 ezer Ft/tonna felett alakult. Az új búzával párhuzamosan még ó búza is volt a piacon, amelynek termelői ára ekkor még magasabb volt.
– Milyen reménnyel aratnak a gazdák – kérdeztem Vancsura Józsefet, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnökét.
– A múlthoz képest az utóbbi időszakban, közte a mostani gazdasági évben is kevesebb gabonát vetett az ország. Az őszi munkálatokig nagy területen nehezen száradt fel a csapadék, a víz borította földekre számos országrészen csak idén tavasszal lehetett a gépekkel rámenni. A márciusban felszántott táblákra tavaszi búza, árpa, kukorica vagy egyéb haszonnövény került. Az elsőként vágott őszi árpa maradéktalanul, míg a búza mennyiségének a döntő többsége magtárba került július 20-ig. Nagyon féltünk a tavaszi-nyár eleji időjárástól. Magyarországon egyszerre van jelen az aszály és a víz. Fejér megyében és több dunántúli körzetben például alig volt eső. Az aratás előtti időszak viszont kifogástalan lett, a szemek kiteltek. Meglepően jól indult az aratás, az első adatok alapján többek között az árpa termése 15-20 százalékkal több, mint gondoltuk. Kifogástalan lett az idei gabona, egyedül a víznyomásos területeken mértek hektáronkénti 2-2,5 tonnás termést. Az előzetes adatok alapján az országban több mint 4 millió tonna gabonát vittek a raktárakba.
– A mennyiségnél azonban beszédesebb lehet az értékesítés várható alakulása. Meglátása szerint milyen lesz a mostani átlagár?
nne szerencsés, ha az év átlagában 40 forint alá esne a búza tonnánkénti ára. Ellenkező esetben elmegy a kedve a gazdának a termeléstől, ami oda vezetne, hogy egyre kevesebb és kevesebb földbe kerülne gabona. Magyarországon búzából nincs túltermelés soha! Gondoljuk meg, a hazai vetésterület nem nagyobb, mint az unió egy-egy megyéjéé. A magyar gazdaság évenkénti 2 millió tonna kivitele sosem befolyásolta érdemben a világ mintegy 600 millió tonnás igényét. A nemzetközi piacok méretét jellemzi, hogy egy komolyabb kereskedő cég éves forgalma például 20-30 millió tonnánál kezdődik.
– Ehhez képest a hírekben ódákat idéznek egyesek az acélos búzánkról.
– Le kellene szoknunk az érzelmi alapú kijelentésekről. Magyarország esetében gond egyedül akkor keletkezik, ha a termés nem egyenletes. Mi akkor lehetünk sikeresek, ha stabil piacokat ápolunk, ahol nagy mennyiségben egyenletes minőséget kínálunk, és a raktárakból akár 400-500 tonna kiszállítható. Ha egyszer sok van, máskor pedig kong a tároló az ürességtől, akkor a vevő nem számol a magyar áruval. Egy állandó, mintegy egymillió tonnás raktárkészlet fenntartásával megelőzhetnénk, hogy „piaczavaró” legyen a világban a magyar gabona, a kukorica, vagy bármely termelvényünk.
– Említette, hogy nagy mennyiségben kell egyenletes minőséget termelni. Hogyan egyeztethető ez össze a kutatóintézeteink és a forgalmazók legkevesebb 130-féle gabona vetőmag kínálatával?
– Jó kérdés! Az nem gond, ha egy kutató a maga 3-4 legjobb fajtája mellett tart még további harmincat a tarsolyában. A katalógusokban szereplő csaknem 130 fajta közül valójában 10-12 búza alkotja az elvetett magok zömét. Sajnos ebből egyre kevesebb a hazai fajta, holott Martonvásár, Karcag és Szeged kiváló vetőmagot kínál. Kérdés, a magyar intézetek tudnak-e felmutatni top hazai vetőmagot a világ élvonalába tartozó fajtákkal szemben. Az ugyanis nem biztos, hogy a világban vezető fajták bizonyítanak a mi sajátos klímánk közepette is. A hazai intézetek sikeresen dolgoznak azért, hogy élvonalba tartozó fajtákat nemesítsenek, és azokhoz tartozó technológiát kínáljanak. Ennek igazolására legkevesebb 5-10 év kell, ezért csak megfontoltan lehet a kutatóintézeteinkről beszélni.
– A búza esetében két irányzat vetekszik a világban. Európában szinte kényeztetik a gabonát, ennek köszönhetően magas termésátlaggal, de tetemes költségekkel lehet számolni. Ezzel szemben a világ fő termelői Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában a költségek optimalizálására törekednek, ám alacsonyabb termésátlaggal is jövedelmet nyújtva. Mi lesz a magyar gabona jövője?
– Úgy gondolom, nekünk is a költségek optimalizálása felé kell elmozdulnunk. Előtérbe kerülnek az adottságainkat kihasználó fajták, a talajhoz illő víz- és energiatakarékos technológiák. Ez nem új keletű a gondolat. A nyolcvanas években ilyen programok futottak már Magyarországon. Magas kultúrát alkalmazva több gazdaságban hektáronként 8 tonnát arattak, valamint kiterjedt területeken céltermelés folyt. Széchenyi írta egy helyen, hogy a gabona „nem bírja el” a felaprózott birtokméretet. Egy versenyképes, a világpiacon helytálló gazda nem gondolkodhat 600 hektár alatti gabonatermesztésről. Hobbiból, hogy jól érezze magát, persze megteheti. Jelenleg legfeljebb 300 hektárt birtokolhatunk személyenként. A korlátozások miatt így egy négytagú család kezén legfeljebb egy kis üzem alakulhat ki, ám hogy talpon maradhasson, tartoznia kell még valamely értékesítő szervezethez. Magyarországon, szembesülve az éves termésmennyiségekkel, akár egy-két értékesítő szövetkezet elegendő lenne a gabona eladásához. Magam láttam Ukrajnában, amint két magyar származású és egy ukrán fiatalember titkárnőjük segítségével 1,5 millió tonnát forgalmaztak exportra. Mi magyarok hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy-egy tétel a világpiacon 100 ezer tonnánál kezdődik, és sehol a világon nem állítanak ki egy hajót 50 ezer tonna alatti mennyiségért. Ha ezt visszaszámoljuk a magyar viszonyokra, érthetővé válik, hogy miért hangoztatom a nagy mennyiségű egységes minőségben történő betárolást, a minőség szerinti elkülönítést, a tárolóban való keverést, vagyis olyat szállítmányok útnak indítását, amilyenre a vásárlónak igénye van. Magyarországon 16-20 millió tonna a tárolók kapacitása. Mindenki mást mond ebben is. Amikor sok a termés, még a tyúkólból is tároló lesz, ha pedig kevés, még a legjobb raktárak is üresen állnak. Az exportőrök igyekeznek aratás után gyorsan piacra dobni a termést, főként a legjobb minőséget, így gyakorlatilag a raktárak mindig üresen állnak. Bízom benne, hogy az unió belátja hibás döntését, és visszaállítják az intervenció intézményét. Magyarország tényleg lehetne egy éléskamra. Tárolókapacitásaink modernek, minden előírást teljesítve, kifogástalan, nyomon követhető minőségi tárolást nyújtanak. Egyedül a forgóeszközhitel hiányzik az egymillió tonna gabona raktározásához. Az állam akkor tud segíteni a termelőkön, ha a malmoknak ad forgóeszköz támogatást, hogy itthon maradjon a gabona. Júliusban rendre kiszippantja az unió a legjobb minőségű búzát a raktárakból, ennek következtében a hazai molnárok kénytelenek innen-onnan vásárolni, hogy feljavítsák a kenyérre való gabona minőségét.
– A világ több országában látni, hogy a gazdák közösen alapított raktárakból szolgálják ki a vevőiket. Kinek lenne a feladata ennek a raktározási formának a hazai megszervezése, létrehozása?
–Mindenki azt mondja, a másiké. Úgy gondolom, leginkább a termelők leckéje a megoldás kidolgozása. Miért érdeke a közösen fejlesztett raktár működtetése egy-egy francia parasztnak? Egyszerű a magyarázata, a számos 100-500 hektárnyi birtokokról learatott gabonát együttesen jobb pozícióban lehet értékesíteni. A kényszer rávezet idővel bennünket is a közös fellépésre.
– Idézek öntől egy vissza-visszatérő mondatot: a kiváló vetőmag alapfeltétel a gazdaságos gabonatermesztésben. Megfogadják az intelmeit?
– Aki úgy gondolkodik, kicsi a jövedelem, ezt ellensúlyozza az olcsóbb visszafogott mag. E pillanatnyi zűrzavart el kell tüntetni a gazdák fejéből! Ebben segíthetne az állam. Máig nem ismerjük az okát, hogy öt éve miért enyhítették a visszafogott mag használatának a szabályait. Kívánatos lenne, hogy legkevesebb 30-40 százalék legyen a fémzárolt vetőmag aránya. A vetőmag terméktanács és a gabonaszövetség ágált az enyhítés ellen, mert meggyőződésünk, hogy a hazai gabonaágazat minőségi gabona vetőmag használata nélkül tartósan nem képes talpon maradni.
– Mi a véleménye a célzott igényű termelésről?
– Ez egy járható út a gazdák számára, hiszen növeli a biztonságérzetüket. Jó példa a termeltetésre a Gyermelyi Zrt. esete. Kevesen és keveset beszélünk róluk. A tésztagyártáshoz leginkább megfelelő, maguk választotta fajtákat termeltetik. Silót, malmot működtetnek, megteremtették a gabonaágazatuk vertikális rendszerét a vetőmag termeléstől a tésztagyártásig. Hasonló utat követ a Júlia Malom és a Diamant is. Mindkettő lényegében termeltetői csoportot működtet. A szakma legszebb együttműködését látjuk, amikor egy-egy malom is közreműködik a gabonafajta kiválasztásában, a technológia szerinti termelésben. Egyéb példákat is említhetnék, többek között az olaszok és a bosnyákok igényeit eszerint elégítik ki a hazai gabonatermelők.
