Amíg az Európai Unió nettó kukoricaimportőr, addig mi „belefulladunk” a gabonába. Néhány éve intervenciós felvásárlással vezették le a magyar tengeri értékesítési gondját.
Vártuk a vásárlók jelentkezését, eközben Európa túlsó féltekén, az Ibériai-félsziget kikötőibe óceánjáró hajókkal érkezett a dél-amerikai kukorica.
A támogatott felvásárlás lehetősége tavaly novemberben szertefoszlott. Bennfentes mindentudók szerint lenne esélye, hogy a tengeri kikötővel nem rendelkező országokat meggyőzve kiharcolhatnánk 2014-től legalább a kikötőkbe történő szállítás támogatását.
Megsüvegelendő eredményt értek el a 2009. évi Kukorica Termésverseny résztvevői – mondta Szieberth Dénes, a Magyar Kukoricaklub elnöke még tavaly november elején.
Ekkora már körvonalazódott, hogy a Termésversenyben talpon maradt 24 gazda és agrárvállalkozás eredményei meghaladják a hektáronkénti tíz tonna mennyiséget, sőt, egyes parcellákon 14 tonnáról érkeztek a hírek.
Simon István, a versenybizottság elnöke szerint az első, civil szervezet által előre meghatározott szabályzattal meghirdetett és a helyszínen ellenőrzött vetélkedés adataiból is kirajzolódik, hogy döntő szerepe van hazánkban a környezeti feltételeknek, ezek között is meghatározó az adott területen lehullott csapadék mennyisége és eloszlása.
Az adatok arra is rávilágítanak, hogy az alkalmazott agrotechnika, és a vetett fajta tulajdonsága kerül előtérbe olyankor, amikor a feltételek kedvezőtlenül alakulnak.
Négy-öt év múlva akár 17-19 tonna kukoricát jegyezhetünk az 5-10 hektáros versenyterületeken, tette hozzá Szieberth Dénes, aki reményét fejezte ki, hogy a versenyben is sikerrel alkalmazott agrotechnikai eljárások és a felhalmozott tudás visszahat a köztermesztésre.
A termés mennyiségére koncentráló versenyszabály alapján eddig nem mérlegelték a termelés költségeit, ám várható (vita volt róla), hogy a jövőben értékelik a közgazdasági követelményeket is.
A kukoricapiac gondjai
Tehát, elérhető termelési cél lehetne akár 10-12 tonna hektáronként, ha mindent megadunk a kukoricának.
Versenyparcellákon képesek vagyunk kiugró teljesítményekre, még katasztrofális tavaszi csapadékhiány esetén is.
Miért nem tudunk, mint mások, üzemi körülmények mellett legalább 8 tonnát elérni a jelenlegi 6,4-es átlaggal szemben?
E kérdést szegeztük Molnár Zsuzsának, az Agrárgazdasági Kutató Intézet osztályvezető-helyettesének.
„A tudatos hibridválasztás mellett a jelenlegi gyakorlattal szemben még fegyelmezettebb agrotechnika és okszerű vetésváltás szükséges.
A kukorica terméseredményével meghálálja a jó adottságú földet is. Hazánkban tavaly a mintegy 1,2 millió hektáron 7,5 millió tonna termett, s ennek mintegy harmada ezúttal is külföldre kerül.
Az árakat a regionális kereslet-kínálati viszonyok alakítják, ám az értékesítés kondícióit erőteljesen befolyásolja még az európai nagytermelők közül például a franciák külpiaci magatartása mellett a kedvezményes vámokkal ideszállító, a spanyol és portugál kikötőkbe érkező argentin és brazil kukorica ára is.
Az elmúlt évtizedben Oroszország és Ukrajna is kereskedik a közel-keleti és az észak-afrikai országokban.
Az elemzők legfrissebb becslései szerint idén kisebb vetésterületről számoltak be, és a hozam is jelentősen csökkenhet, de még így is 5 millió tonna ukrán kukoricaexportot prognosztizálnak (USDA) a 2009/2010. gazdasági év végéig – világított rá a Fekete-tengeri térség várható kínálatára Molnár Zsuzsa.
Francia becslések és félelmek
Becslések érkeznek Nyugat-Európából is, így a francia Strategie Grains nevű elemző szervezet szerint éppen a magyar gazdák idei, várhatóan nagyobb termése miatt, akár 56,8 millió tengerit aratnak majd 2010 őszén az EU-ban, szemben a 2008. évi 63 millió tonnával.
Igaz, felfelé módosították az osztrák, a román, a francia, a spanyol és a portugál termésbecsléseket is.
A közzétett várakozásoknak az Európában kukorica nagyhatalomként elkönyvelt franciák vélhetően ezúttal sem örülnek, hiszen korábbi években is kongatták a vészharangjaikat a magyarok, románok, horvátok és a szerbek külpiaci jelenléte miatt.
Most még hó lepi el a földeket, ám biztosra vehető, hogy hamarosan telekürtölik ismét a gall termelők kukoricaszövetségének aggódó nyilatkozatai a nyugati médiát, mondván, a magyarok olcsó kukoricája lenyomja az árakat, s veszélybe sodorjuk a megszokott, évenkénti 14-15 millió tonna mennyiségű kivitelük sikerét.
„A franciák borzasztóan jó adottságok mellett termelnek” – említette az agrárkutató intézet szakembere. „A magyar adottságok is kiválóak, csakhogy a vetésszerkezetünk kedvezőtlenebb!
A jelentős térségeket elfoglaló kukorica vetésterületére nehéz váltónövényt találni.
A monokultúra kizsigereli a talajt, a kijuttatott tápanyag mennyisége pedig a hektáronkénti 200-300 kilogrammról 100 kilogramm alá csökkent az állami támogatást élvező évtizedekhez képest.
Ez is oka, hogy a hazai hozam egyre kitettebbé vált az időjárástól.”
„Kukoricaértékesítésünk egyik alapvető problémája az évenkénti termésingadozás.
A hozamokat elsősorban az adott év időjárása határozza meg. A másik ok, hogy versenytársaink többségével szemben hozzánk messze fekszenek az elérhető tengeri kikötők.
A folyami hajózás is akadályoztatott időnként. A magyar kukorica közúton és vasúton csak magas költségek mellett szállítható külföldre, sajnos ezen érdemben nem tudunk változtatni.
Elsősorban az erőteljes termésingadozás megszüntetésére, mérséklésére kell törekedni, illetve a minőség megtartására.
Ez pedig csak szakszerűbb termeléssel valósítható meg, ami ugyanúgy jelenti az adott üzemi körülmények és termőhelyi adottságok melletti tudatos hibrid választást, mint a megfelelően alkalmazott agrotechnikát.
Ha megtaláljuk az egyensúlyt e tényezők között, nemcsak a költségeket lehet optimalizálni – hiszen okszerű vetésváltással például csökkenthető a növényvédelmi költség, megfelelő tápanyagellátással javul a növények ellenálló képessége –, hanem csökken a terméskiesés kockázata, nő a termésbiztonság, -stabilitás.
A mindenkori értékesítésben előnyösebb egy állandó kínálat, hiszen sokkal megbízhatóbb külpiaci kapcsolatok kiépítésére teremt lehetőséget, és nem kellene abban a paradox helyzetben léteznie a magyar kukoricaágazatnak, hogy amíg az Európai Unió nettó kukoricaimportőr, addig mi „belefulladunk” a gabonába” – összegezte a bajok forrását Molnár Zsuzsa.
Mint csemege-nagyhatalom
A magyar kínálat egyik bejáratott területét a csemegekukorica alkotja. Itt máig vezető szerepet töltünk be – olykor még a franciákat is megelőzve.
2009-ben Európa-szerte csökkent a kiskereskedelmi forgalom, visszaesett a feldolgozóipar kereslete, ennek következtében zsugorodott a vetésterület.
Bő választéka volt így is a friss kukoricának, a fagyasztott terméknek, a konzerv csemegének egyaránt. A legutóbbi KSH jelentés a felvásárlás mintegy 40 százalékos visszaeséséről számolt be.
Sajnos emellett 20 százalékkal csökkent a felvásárlási ár is, míg kivitelünk 15 százalékkal zsugorodott az előző év eredményeihez képest – jellemezte a jelenlegi helyzetet Isépy Anett, az Agrárgazdasági Kutató Intézet szakembere.
„Egy gazdasági válság idején a csemegekukoricáról könnyebben mondanak le a vásárlók, mint egy alapvető élelmiszerről” – kapcsolódott az eddigiekhez Stummer Ildikó, az AKI osztályvezetője.
„A kiskereskedelmi értékesítésben tavaly dinamikusan nőtt a szuper édes fajták részaránya.
A fogyasztók előnyben részesítették még magasabb árak mellett is az édes, illetve a roppanós fajtákat.
Ez nem jelenti, hogy tartós trend előtt állunk, hosszabb távon várhatóan a normál édes csemegekukorica visszaszerzi megszokott pozícióit.
A hazai boltok polcain tavaly kissé csökkent az import fagyasztott csemegekukorica aránya, azonban a konzervek esetében enyhén emelkedett a behozatal” – összegezte Isépy Anett.
Szemesként vásárolják
A kukorica teljes mennyiségének döntő hányadát változatlanul az állattartók igénye alapján értékesítjük belföldön és külföldön egyaránt.
Még akkor is, ha egy nem kedvező trend vált tartóssá, hogy mind a hagyományos nemzetközi piacainkon, mind hazánkban zsugorodik a sertésállomány, egyre kevesebb állat hízik az ólakban.
Idehaza az ipari igény (bioetanol-gyártás) sem nőtt a várt ütemben.
A meglehetősen ingadozó árak alakulását figyelve, Molnár Zsuzsa nem aggódna amiatt, hogy egyszer csak megjelenne a külföldi takarmánykukorica a hazai kínálatban.
Egy esetleges import esetén a szállítási költségek miatt a hazai kukorica értékesítése várhatóan nem kerülne veszélybe, őrizné versenyelőnyét.
„Én nem lennék pesszimista a jövőt illetően, mert nem tartom reálisnak, hogy az évi 6-8 millió tonna hazai termésű kukorica mellett, mondjuk egy nagykanizsai gazdának, kifizetődőbb lenne a trieszti kikötőben vásárolnia, mint egy alföldi vagy dunántúli, környékbeli gazdától.”
Szó esett köztünk a magasan feldolgozott kukoricaőrlemények, keverékek esetleges export-lehetőségéről.
Lenne-e alapja annak – kérdeztük –, ha külföldi állattartó telepek igényeihez alkalmazkodva a magyar malmok, takarmánykeverő üzemek csomagolnák és szállítanák a kukorica alapú takarmányokat – hogy egy merészet mondjunk – az itáliai, osztrák, cseh gazdáknak.
Molnár Zsuzsa a jelenlegi igények alapján nem tartja valószínűnek, hogy ami a búzaliszt esetében megszokott forma, az piacképes ötlet lenne a kukoricaőrlemények esetében.
Keresztezné szándékainkat, hogy az importőrök ragaszkodnak a saját feldolgozáshoz. Kifizetődőbb számukra a szemes termény felvásárlása, amelyet egyébként is könnyebb tárolni, mint az őrleményt.
Idén, ha tényleg igazzá válik a francia szervezet termésbecslése, segítene-e a magyar terméstöbblet piaci levezetésében az EU intervenciós kerete, mint két éve?
Sajnos, nem sajnos, most novemberben csak a búza és az árpa számára nyitották meg a felvásárlási keretet. Volt olyan időszak, amikor az intervenciós keret legnagyobb részét a magyar tengeri töltötte fel.
Vártuk a vásárlók jelentkezését, miközben Európa túlsó féltekén, az Ibériai-félsziget kikötőibe óceánjáró hajókkal érkezett a dél-amerikai kukorica.
Most, a gyengébb (a valós értékéhez közelebb álló) forint miatt az exportpiacok jobban fizetnek, persze, ha hirtelen zuhannak az árak, vagy a dollárhoz, euróhoz képest megint erős lenne a pénzünk, a magyar kormánynak, az uniónak újra kell gondolnia választott politikáját.
Kérdés, az intervenciós keret megnyitásához akad-e szövetségesünk. Talán a lengyelek és a szlovákok lobbiznának velünk.
Bennfentes mindentudók szerint lenne esélye, hogy a tengeri kikötővel nem rendelkező országokat meggyőzve kiharcolhatnánk 2014-től legalább a kikötőkbe történő szállítás támogatását.
Gazdasághoz igazítva
„A kukoricatermelő gazdák egyre tudatosabban fejlesztik gépparkjukat” – nyilatkozta Pap Lajos, a Gépforg Pap Agro Kft. cégvezetője.
„A rendszerváltás utáni években sokan „mellényúltak”, mert nem olyan gépet, illetve berendezést állítottak be a gazdaságukba, ami elégtelennek bizonyult egy megfelelő minőségű, illetve elvárható szintű talajműveléshez, növényvédelemhez.
Mai vásárlásaikban körültekintőbbek, óvatosabbak, előtérbe került a referencia megismerése, a munka közbeni tapasztalatok szerzése.
Döntéseiket az ár mellett a használhatóság, a megbízható üzemeltetés, az elérhető szerviz szolgáltatás vezérli”.
A nagykőrösi cég vezetője szerint a gépek kiválasztásában jellemzővé vált, hogy a gazda és a kereskedő megbeszéli egymással az agrotechnikai igényeket.
Tisztázzák, hogy milyen korábbi gondoktól kíván megszabadulni a gazda, s mit vár el egy új berendezéstől, eszköztől.
Mivel a Gépforg egyszerre több cég képviseletében tevékenykedik, az így szélessé nyitható kínálatból könnyebb a kiválasztani az adott gazdaság méreteihez és igényeihez alkalmas eszközt, gépet és berendezést.
„A többféle támogatási formának, a pályázatoknak köszönhetően a magyarok is felzárkóztak számos területen a nyugati gazdáknál látott színvonalra.
Felismerték, hogy minden műveletet gondosan kell elvégezni. Lehetőleg olyan gépek közül választanak, hogy a költségek és az optimális agrártechnológia kézben tartása érdekében összevonhassák az egyes munkafogásokat.
A fejlődés irányát követve általánossá vált a váltva forgó eke használata.
A gépgyártók jellemzően olyan tárcsákat készítenek, amelyeknek tartozéka egy elmunkáló. Erős az igény a talajfelszín kiszáradását csökkentő agrotechnikák iránt.
Régen jellemzően csak a repcét hengerelték a jobb kelés érdekében, ma már a tavaszi vetések mindegyikét, de még az ősziekét is.
A hengerezés költségét egy várhatóan magasabb termésátlag busásan megfizeti. Kinőtt a divatból a sima kultivátor.
Keresettek a gépkombinációk, például azok, amelyek lehetővé teszik az egy menetben végezhető talajművelést, amely bővíthető például a kevesebb anyagmozgatással járó mikro-granulátumos műtrágyázással.
Sokak érdeklődését felkeltette az a két méter hasú permetezőgép. Ez kiváltja a légi permetezést, amelyet joggal bírálnak sok esetben a környezetvédők.
Az új fejlesztésű berendezések nem csak felülről permeteznek, hanem a sorok közé leengedett csövek segítségével alulról is” – mutatta be a jellemző agrotechnikai trendeket Pap Lajos.
Kivárnak a termelők
Havonta 2 tonna takarmánykukoricát és 4 tonna sörkukoricát vásárol a Csévharasztiban működő Maselis Kft. Ádám György felvásárló szerint a téli hónapokban még enyhe a gazdák aktivitása, egy jobb ár reményében kivárnak a raktári készletek értékesítésével.
Január közepén az árutőzsdén 32 ezer forintért jegyzik a kukoricát márciusi határidőre.
Telephelyre történt szállítás mellett a Maselis jelenleg átlagosan 30 ezer forintot fizet.
A takarmánykukorica esetében előnyben részesítik a jó beltartalmú, szabványos minőségű kukoricát, a sörgyártáshoz szükséges kategóriában pedig a kemény fajtákat.
Ez utóbbinál kizáró tényező a megengedettnél magasabb nedvességtartalom.
Ügyelnek a termény tisztaságára, gyommentességére, s a próbavételkor a mért mennyiség legalább 55 százalékának teljesítenie kell a szemsúly alsó határát.
Ádám György a mostani pihenési időszakot követően márciustól számít a kínálati oldal erősödésére.
„Mindenki márciusban kívánja pénzzé tenni a készleteket, hogy még a vetés előtt forrásokhoz jussanak.
De márciustól erősödik fel a következő idényre történő felkészülés is, noha nálam már érdeklődnek a gazdák, hogy milyen fajtát vessenek, hogyan csökkenthetnék az időjárás kitettsége miatti kockázatot.
Jó tanácsként javasoljuk a több lábon állást, vagyis hogy ne csak egy-egy fajtára, s ne csupán egyféle növényre alapozzanak a gazdák.
Ebben is partnereik vagyunk, hiszen takarmánykeverő üzemünk felvásárol búzát, madáreledel részlegünk egyéb magvakat is.
Étkezési célú kukoricát csak visszatérő gazdákkal termeltetünk, integrátori háttér is áll mögöttünk.
E kukorica a művelési költsége magasabb az átlagosnál a szigorúbb elvárások miatt, cserébe azonban jobban fizet.
A jó termés érdekében a tervezés idején a legjobb fajtákról több szó esik a termelőkkel zajló párbeszédben, de az eltérő termelési adottságok miatt nem biztos, hogy a másutt bizonyított fajta lesz a megfelelő, hiszen a végeredménybe beleszólhat számos tényező, közte a kiszámíthatatlan időjárás.” – ecsetelte a lehetőségeket a cég felvásárlója.
A győztes titka
A 2009. évi Kukorica Termésverseny száraz műveléses kategóriájának I. díját György Dániel, aranykalászos gazda érdemelte ki.
A Bodrogköz, ezen belül is Cigánd település határában 4 százalék a humusztartalom, de ez még kevés lett volna a versenyparcellán megtermelt 14,41 tonnás hektáronkénti eredményéhez.
György Dániel 200 hektár területű szántóföldön gazdálkodik, ebből tavaly 54 hektárnyit kukoricával vetett be.
Magát gyakorlatiasnak tartja, megadja a módját, hogy kipróbálja, kiválassza birtokán is a legjobb eredményt felmutató fajtákat.
Négy-öt éve kisebb parcellákon ápol „kísérleti” búzát, napraforgót ugyanúgy, mint kukoricát, közte a versenyben sikerre jutott Monsanto-fajtát.
Cigándon nagy hagyomány van a kukoricának. A kötött, közép kötött talajon fontos az őszi mélyszántás, illetve a 4-5 évente egy középmély lazítás elvégzése.
„A Termelésversenyre kiválasztott 6,5 hektárnyi területen repce volt a kukorica előveteménye” – árulta el a titkok egyikét. Szerényen hozzátette, a többi földje sem szenved hiányt, jól karbantartottak.
„A szükséges tápanyagok megadása mellett a talajbaktériumos művelést emelném ki.
Áprilisban alig 4 milliméternyi eső hullott a földekre, csak május végén érkezett 30 milliméter csapadék, de szinte egyszerre.
A továbbiakban a virágzás és a szemképződés időszakában már elegendő csapadék volt” – mondta.
Végül elégedetten nyugtázta, hogy jól zárta a tavalyi évet a többi kukoricával is. Átlagosan 131 mázsa termést aratott hektáronként.
Az ingadozó felvásárlói ár ellenére elégetett volt az érte járó fizetséggel, amely pedig a hosszú évek tükrében ezúttal inkább volt közepes, mint jó.
Bálint Tóth János
![sufk[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2018/04/sufk1.png)
