A kukorica vetésterülete Magyarországon meghaladja az 1,2 millió hektárt, ezért ennek a hatalmas területnek a gyommentesen tartása rendkívül fontos, mind a gazdálkodó, mind pedig a nemzetgazdaság szempontjából. Nagyságából adódóan befolyásolhatja az adott év szántóföldi növénytermesztés gazdaságossági mutatóit.
A gyomosodásra több tényező hat:
- művelési mód változása (a mélyművelés az egyéves, a sekélyművelés pedig az évelő gyomok felszaporodását segíti)
- vetésváltás elmaradása, helytelen növényi sorrend alkalmazása
- jelentősen megnőttek a művelésből kihagyott gondozatlan területek, ruderáliák, amelyek több gyomfaj, de főleg a parlagfű elterjedését segíti
- gyomirtó szer használata, az Európai Unióban elkezdődött nagyszabású hatóanyag visszavonások következtében fontos technológiai elemek tűnnek el (pl. PPI technológiák, terbutilazin dózisának csökkentése)
- tulajdonváltás, nagyüzemi szántóföldi táblák felaprózódásával megváltozott a növénytermesztés és a növényvédelem szerkezete, megnőtt a mezőgazdasági bérmunkák aránya, a művelőeszközök mozgáskörzetükben széthurcolják a gyommagokat és az évelő növények szaporodásra alkalmas részeit.
- a posztemergens technológiák aránytalanul nagy alkalmazása miatt, a hatástartam nélküli gyomirtó szerek használatával az elhúzódó kelésű gyomok felszaporodnak
- klimatikus tényezők átrendeződésével, a hőmérséklet emelkedésével a melegkedvelő, nagyobb kompetíciós képességgel rendelkező gyomok felszaporodása várható
A vegyszeres gyomirtást hazánkban már az 1950-es években kezdték használni, nagy területeken történő alkalmazása az 1960-as évek elejétől számítható. 1950-ben kezdődött el az országos gyomfelvételezési program, melyet dr. Ujvárosi Miklós indított. Az ország több pontján őszi kalászos és kukorica kultúrákban végezték el. Napjainkba már az ötödik felvételezést hajtották végre a gyomirtással foglalkozó szakemberek.
1.táblázat
Országos gyomfelvételezések | Időpont |
Első | 1947 – 1953 |
Második | 1969 – 1971 |
Harmadik | 1987 – 1988 |
Negyedik | 1996 – 1997 |
Ötödik | 2007 – 2008 |
Gyomnövény magyar neve | 2007-2008 |
Borítási % | |
Kakaslábfű | 6,6614 |
Parlagfű | 5,4000 |
Fehér libatop | 5,1918 |
Szőrös disznóparéj | 2,1753 |
Fakó muhar | 1,8137 |
Mezei aszat | 1,5281 |
Termesztett köles | 1,4452 |
Csattanó maszlag | 1,3927 |
Karcsú disznóparéj | 1,3685 |
Apró szulák | 1,3238 |
Fenyércirok | 1,0688 |
Tarackbúza | 0,9343 |
Napraforgó | 0,8945 |
Lapulevelű keserűfű | 0,8818 |
Varjúmák | 0,8358 |
Selyemmályva | 0,7115 |
Zöld muhar | 0,5898 |
Pirók ujjasmuhar | 0,5762 |
Csillagpázsit | 0,5144 |
Pokolvar libatop | 0,4910 |
2. táblázat
A kukorica nyáreleji legjelentősebb gyomfajai a 2007-2008. évi adatok szerint fontossági sorrendben
Forrás: Novák Róbert. és munkatársai (2009)
A gyomflóra időbeni változásának vizsgálataiból egyértelműen kimutatható, hogy a változás szoros összefüggésben van az egyes időszakokban nagymértékben használt herbicid hatóanyag típusokkal.
Természetesen a kémiai szerek mellett jelentős hatást gyakoroltak a folyamatra az agrotechnikai megoldások szűkülése, a szántóterületek tömbösítése, a különbözőtípusú talajokon folytatott azonos talajművelés. Mindezek alapján eddig három jól elkülöníthető szakaszt figyelhetünk meg a kukorica gyomflórájának változásában.
– Az első szakasz kezdete az 1950-es évek elejére-közepére tehető. Az ekkor először bevetett atrazin és 2,4-D hatóanyagú készítmények az adott ökológiai környezetben hosszú távon kialakult vegyes összetételű gyomegyüttesben drasztikus szelekciót eredményeztek. A mértéktelen atrazin használatnak és az ebből fakadó kényszerű tartós monokultúrának tulajdonítható az egyévesgyomfajok borítottságának ugrásszerű megnövekedése. A kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) a kukorica gyomdominancia sorrendjében rövid idő alatt, a 1970-es évekre az első helyrekerült, amely helyét az „élmezőnyben” jelenleg is tartja. Ugyanakkor az egyszikű gyomok felszaporodásával párhuzamosan csökkent az apró szulák (Convolvuluv arvensis) és a mezei acat (Cirsium arvense) borítása.
– A kukorica gyomflóra összetételének változásában a második, jól elkülöníthető szakaszt az atrazin rezisztens biotípusok kialakulása jelentette az 1970-80-asévekben. Ezt a jelenséget elsőként a szőrös disznóparéjnál (Amaranthus retroflexus) lehetett megfigyelni, de igen hamar más gyomfajoknál is kialakult az atrazinnal szembeni rezisztencia. A disznóparéj térhódításának mértéke jól látható a 2.táblázatban.
– A harmadik szakasz 1980-90-es évekre tehető, amikor a karbamid típusú herbicidekre kevésbé érzékeny, egynyári kétszikű gyomfajok felszaporodása voltjellemző. Ezen fajok főként a karbamid típusú készítményekkel kezelt napraforgó, szója és burgonya előveteményű területeken szaporodtak fel, így nagy tömegben jelentek meg a nem atrazinnal kezelt kukoricatáblákon is. Idesorolható a parlagfű (Ambrosiaartemisiifolia), a lapulevelű keserűfű (Polygonumlapathifolium), a csattanó maszlag (Daturastramonium) és az olasz szerbtövis (Xanthiumitalicum), melyeknél rendkívül progresszív tendenciájú dominancia emelkedés volt megfigyelhető.
A kukorica domináns gyomnövényeinek sorrend változásában a következő szakasz a rendszerváltáshoz köthető. Ekkor sokan jutottak földhöz, viszont sokaknak a termesztéshez nem voltak megfelelő anyagi feltételeik, termesztési tapasztalataik, szaktudásuk. Az egyre csökkenő tápanyag-utánpótlás és talajművelés, valamit a parlagon hagyott területek növekedésével az évelő egyszikűek (köztük a csillagpázsit (Cynodondactylon) és a tarackbúza (Elymusrepens) folyamatos felszaporodása mellett olyanok kerültek ismét előtérbe,mint pl. a mezei acat (Cirsium arvense)és a folyondár szulák (Convolvulusarvensis). Az árvakelésű napraforgó (Helianthusannuus), mint gyomnövény is egyre jelentősebbé vált.
A változások okai
A gyomosodás változásaihoz a mezőgazdasági termesztés feltételeinek kedvezőtlen alakulása és az újonnan bevezetett gyomirtási technológiák (pl. szulfonil-ureákhasználata) is hozzájárultak. Ezek hatására a gyomfajok száma csökkent, de nőtt a „nehezen irtható, veszélyes” kategóriába sorolt olyan egyéves, kétszikű gyomok aránya, mint a fekete csucsor (Solanumnigrum), a vadkender (Cannabis sativa).
További felszaporodás volt tapasztalható, mint pl. a csattanó maszlag (Datura stramonium), a parlagfű (Ambrosia aretmisiifolia), a selyemmályva(Abutilon theophrasti), a fehérlibatop (Chenopodium album), és a szerbtövis fajok (Xanthium spp.) stb. esetében. E fajok elterjedéséhez azok sajátos biológiai tulajdonságaik (pl.elhúzódó, és mély talajrétegből történő csírázás), a herbicid toleranciájuk, a rosszul megválasztott herbicidek, kombinációk, dózisok alkalmazása, acsapadékszegény tavaszon a preemergens kezelések nem megfelelő eredménye, a posztemergens permetezés nem megfelelő időzítése stb. is hozzájárult.
Az országos gyomfelvételezés kiértékeléséből megállapítható, hogy számos gyomfaj a gyomirtási technológiák gyenge pontjait kihasználva jelenleg is terjed. A kukorica jellemző gyomnövényei közül az utóbbi években különösen a varjúmák (Hibiscus trionum), a selyemkóró (Asclepias syriaca), valamint a muharfélék (Setaria spp.), fenyércirok (Sorghumhalepense), kölesfajok (Panicumspp.) és a kakaslábfű (Echinochloacrus-galli) további terjedése tapasztalható, amelyek a leggyakrabban alkalmazott herbicidek hatását részben túlélik.
Újabb gyomproblémák is kezdenek kialakulni a mandulapalka (Cyperus esculentus) és a parlagi rézgyom (Iva xanthifolia) megjelenésével és a terjedőben lévő keserűfű fajokkal.
A kukorica tág térállású növény, ezért sikeresen céltudatos gyomszabályzó beavatkozás nélkül nem termeszthető. A gyomproblémát a kompetíció (versengés a tápanyagokért, a fényért, a vízért, stb.) okozza, mely leginkább a tenyészidőszak kezdetén jelentkezik. A kukorica kritikus kompetíciós periódusa a növény 3-6 hetes időszakában jelentkezik, tehát ebben az időszakban teljes gyommentességet kellene biztosítani.
A kompetíció okozta károk meglehetősen jelentősek lehetnek. Ezek hazai mértékét többen is vizsgálták. Dr. Ujvárosi Miklós 1965-ös kísérleteiben a gyomirtás elhagyása 76,6%-os termésveszteséget okozott a tenyészidőszak kezdete óta gyommentesen tartott állományhoz viszonyítva.
Gyomszabályozás
A kukorica vonatkozásában a gyomszabályozás fogalmát nehéz pontosan értelmezni,mert kukorica esetén nem könnyű megállapítani a veszélyességi és az ökológiai küszöb értékeit. A gyakorlatban a tervezés során a teljes gyommentességre törekszünk és a technológiák sikerét befolyásoló tényezők (pl. időjárás) előnyös vagy hátrányos befolyásolását kénytelenek vagyunk tudomásul venni.
A sikeres kukorica gyomirtásának legfontosabb eleme az agrotechnikai és a vegyszeres védekezési módok összehangolt kombinációjának alkalmazása. Agrotechnikai védekezésbe vetésváltás, a talajművelés, a magágy-előkészítés, a vetőmagtisztítás,a vetés és a növényápolás műveletei tartoznak. Bizonyos évjáratokban a kukoricakelése utáni kultivátorozás illetve töltögető kultivátorozás nélkül nem tudunk eredményesen küzdeni a gyomok károsítása ellen.
Az előveteményben vagy a teljes vetésforgóban, bizonyos gyomokkal szemben hatékonyabban lehet védekezni, így az évelő kétszikűek pl. mezei acat (Cirsium arvense) ellen gabonában, vagy kétszikű kultúrákban speciális készítményekkel a fenyércirok (Sorghum halepense) irtás lehetőségét tudjuk kihasználni. A tarlók kezelése, glifozát hatóanyag felhasználásával hatékony védekezés a tarackbúza (Agropyronrepens) és a fenyércirok valamint az évelő kétszikűek ellen.
Gyomirtási technológiák
Vetés után, kelés előtti (preemergens) kezelések
A preemergens herbicideket a kukorica vetése után és kelése előtti időszakban kell kijuttatni. A hatóanyagok vízoldékonyságuk és kémiai tulajdonságuk függvényében a kijuttatást követő két héten belül mintegy 10-30 mm bemosó csapadékot igényelnek. Az 1-2 cm mélyre bemosódó herbicidek éppen a gyommagvak csírázási mélységében fejtik kihatásukat úgy, hogy közben a kukoricát nem károsítják.
Gyakran az elhúzódó kelésű vagy mélyről kelő gyomok ellen a leghatékonyabb eljárás(muhar félék, köles félék) amennyiben a csapadék viszonyok kedvezően alakulnak.Viszont nagy mennyiségű eső esetén a preemergens készítmények a kukoricacsírát is elérhetik (4-8 cm)és hatásmódjuktól függően különböző mértékű fitotoxikus hatást fejthetnek ki.
A tavaszi csapadék elmaradása gyakori jelenség, és így a herbicidek hatásukat kellő mértékben nem tudják kifejteni. A készítmények dózisát a talajkötöttségéhez illetve humusztartalmához kell igazítani. A laza szerkezetű,alacsonyabb humusztartalmúakon az alacsonyabb, a kötöttebb, nagyobb szerves-anyagú talajokon a magasabb dózist kell kijuttatni.
A preemergens kezelések esetén nagyobb odafigyelést igényel a magágy előkészítés is, a nem megfelelően előkészített magágy esetén a készítmények gyomirtó hatása elmarad az elvárt hatékonyságtól.(rögös, elporosított talaj)
A gyomirtás hatékonysága és az időjárás kapcsolata
A klímaváltozás a meteorológiai elemek átlagos értékeinek olyan jelentős megváltozását jelenti, amelynek környezeti, gazdasági, társadalmi hatása van.Az átlagos értékek változása hosszabb periódusra vonatkozik.
A klímaváltozásban történtek alapján feltételezhető, hogy Magyarországon is -hosszú távon – fokozatos felmelegedés, a csapadék mennyiségének csökkenése és a szélsőséges időjárási események gyakoriságának, valamint intenzitásának növekedése várható
Ezt a feltevést az elmúlt két évtized megfigyelései alátámasztani látszanak. A múltszázad 80-as éveinek aszályai (ezek közül kiemelkedő volt az 1983-as év), az újévezred első három évének forró, száraz nyarai, és a 2004-es csapadékos év mind megerősíteni látszanak a fenti megállapítást. Voltak más szélsőséges időjárási események is, amelyek szintén jelentősen befolyásolták az adott év mezőgazdasági termelését, amelyet a 2009-es év, tartós tavaszi csapadék szegény időjárása okozta károkon is lemérhetünk.
Aszályos tavaszokon fordulhat elő, hogy a nem megfelelő talajművelés és a csapadékhiánya miatt a gyomok előbb kezdenek csírázni, mint a kultúrnövény, így a védekezést is nagyban behatárolja.
Egyeskutatók szerint 2050-ig a hazai időjárás változásában a nyári időszakban 0,8°C-os hőmérséklet-emelkedésre, télen szintén 1-2,5°C hőmérséklet-emelkedésre, 10%-os napfénytartam-növekedésre, 20-100 mm közötti csapadékcsökkenésre, illetve a vegetációs időszak 10 napos meghosszabbodására számíthatunk.
Gyulai Balázs; Kocsis László
Fejér Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal
Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága