Tóth Tibor a talajtani társaság elnöke precíziós gazdálkodásról, klímaváltozásról, talajvesztésről és öntözésről
Drámai, már-már apokaliptikus hangütésű figyelmeztetésekkel teli a sajtó, amikor a bolygó termőföldjeinek fogyásáról, pusztulásáról ad hírt. Ráadásnak ma már nemcsak az ember jelenléte: az intenzív mezőgazdaság, a városok és létesítmények terjeszkedése okoz gondot, hanem a szeszélyes, forró szárazságot és kezelhetetlen mennyiségű csapadékot egyaránt hozó klímaváltozás is kérdésessé teszi az élet alapját képező termőtalaj jövőjét. Tóth Tibor tudományos tanácsadót, címzetes egyetemi tanárt kérdeztük.
Mekkora a baj?
– Van baj, de összességében a közeljövőben nem olyan drámai és közvetlen, mint ahogy egyes harangkongatások jelzik. Inkább úgy mondanám, hogy vannak olyan fontos teendők, amiket elhanyagolunk. A legfontosabbakat elvégezzük, de másra pénz- vagy időhiány miatt nem mindig kerül sor.
Ami a mezőgazdasági termelést illeti, ott mi a legfőbb ilyen mulasztás?
– Kutatóként nem a termelés a fő témám, de azt természetesen mi is látjuk, hogy a szervesanyag-utánpótlás a leginkább problematikus, ennek következménye a talajélet, a talaj víz- és tápanyagmegkötő képességének a csökkenése. A másik ilyen komoly és sürgetően javítandó szerintem a talajtömörödés kérdése. Ezek ráadásul olyan tünetek, amelyek már rövid távon a termelékenység, a termőföldtől elvárható hozamok rovására mennek, tehát nemcsak ökológiai problémát jelentenek, hanem gazdasági, jövedelmezőségi kérdést is. A szélesebb körben bevezetendő forgatás nélküli, a szármaradványokat bedolgozó talajkímélő művelés részben megoldást jelenthet ezekre, ha a feltételek alkalmasak, ráadásul segít az erózió elleni védelemben is.
Számos világélelmezési tematikájú szakmai eseményen szóba kerül a talajvesztés, a művelésből kivont vagy tönkrement területek állandó növekedése. Hallani olyan aggasztó adatokat, hogy amíg mi beszélgetünk, a bolygón fél-egyóra alatt 50-100 hektár termőföld tűnik el. Erről mit gondol?
– Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2009-12 között 3,4 ha/nap talajlefedést jelentett Magyarországon, ez is sok. Teljesen egyetértek azzal, hogy a természeti kincsek között a talajt is óvni kell. Egyetértek azzal a „hivatalos állásponttal”, hogy ezeket a kedvezőtlen jelenségeket meg kell fékezni, vissza kell szorítani. Ugyanakkor itt sem látom olyan súlyosnak a helyzetet, számos probléma orvosolható. Miután a talaj állapota javítható, kellő odafigyeléssel új területek vonhatók be a termesztésbe.
ARCKÉP. A debreceni születésű Dr. Tóth Tibor talajkutató, tudományos tanácsadó, címzetes egyetemi tanár, a szikes talajok nemzetközileg elismert szakértője a házasodás révén került vidékre: biológia-kémia tanári diplomájával a Karcagi Kutatóintézetben kezdett dolgozni. Már gyerekkorában érdekelte a földtan, a földrajz – ma is hobbija a túrázás, a természetjárás –, a szakmérnöki diplomáját Gödöllőn szerezte.
Helyreállítható az a humuszos közeg, ami éveken-évtizedeken vagy ezredeken át alakult ki, aztán lebetonoztuk vagy kiöltük belőle a mikroorganizmusokat, gombákat, gilisztákat…?
– A giliszták is vándorolnak, még egyik fölrészről a másikra is eljuthatnak… Ugyanígy a növények, gombák, baktériumok is visszakerülnek idővel a földbe. Természetesen egy „halott” talajt életre kelteni drága, nagy odafigyelést igénylő, esetenként hosszú művelet, a szerves anyagokon, trágyán túl különféle adalékanyagokat igényel, de lehetséges. Lehetséges újra termővé tenni a talajt.
Idén június 27-én a Cseh és Szlovák Talajtani Társaságok kérésére megszervezett tanulmányúton szoloncsáktalaj-szelvény vizsgálata folyik Újfehértó határában
Mi az, ami jó irányt jelent manapság?
– Egyértelműen a precíziós gazdálkodás. Éppen azokat a technikai-technológiai irányokat célozza meg, amik egyaránt fontosak a termőtalaj épsége, fenntarthatósága szempontjából, és a gazdaság érdekei szempontjából is. A precíziós gazdálkodás talajkímélő, kiaknázza a talaj tápanyag-szolgáltató és más képességeit, segít a nedvesség megőrzésében, csökkenti a tömörödést és a vegyszerfelhasználást, és eközben még gazdaságos is. Ez egyébként olyan terület, amelyben találkozik a talajtan és a vívmányokat, tudást alkalmazó szakma, a precíziós gazdálkodás széleskörű kiterjesztése a talaj védelmét is szolgálja. Megérdemli a támogatást az agrárágazat minden szereplője részéről.
2014 szeptemberében a Keszthelyi Vándorgyűlés résztvevői láptalajt vizsgálnak az alsópáhoki tőzegbányában
És van is párbeszéd a gazdasági szereplők: gazdák, gépgyártók, gépértékesítők és a talajtan mint tudományág képviselői között?
– Sajnos nem annyi, mint az „átkosban”. Ennek nyilván az is oka, hogy ma a Magyarországon működő gépforgalmazók nem magyarországi tudományos műhelyekkel, kutatókkal és kutatásokkal vannak kapcsolatban, hanem az anyavállalathoz kapcsolódó külhoniakkal. Emellett persze van hazai gépgyártás, gépfejlesztés is, és velük egyre gyakrabban van kapcsolatfelvétel. De azért még mindig kevésbé támaszkodnak a hazai műhelyekre, mint tehetnék.
Kohout Zoltán
