Magyarország Legszebb Birtokát kerestük ismét. Negyedik alkalommal jártuk az országot, de mindig el kell ismernem: hazánk adottságai és a magyar gazdák szorgalma, lelkesedése, szakmaisága zseniális.
Láthattam a birtokbejárás évei során a boldog kacsától a vidám paradicsomig szinte mindent, de a szlogenek, marketingfogások mögött emberek, sorsok, szívből jött történetek, és nem utolsó sorban megkérdőjelezhetetlen mezőgazdaság áll.
A zsűri igyekezett a legjobb tudása szerint, 13 objektív szempont alapján szavazni, ahogy Mátrai Zoltán főszervező szokta fogalmazni bemutatásunkkor: „a kollektív bölcsesség fog dönteni”. Amit biztosan nem lehet (és nem is kell) összehasonlítani, az az ember. Ott van például az angus csorda mellett levendulát áruló csöppség, vagy a „csallóközi fenegyerek”, aki egykori álmával lépte át a földrajzi határokat, de a gépészről se feledkezzünk meg, aki a somogyi domboldalból végignéz az aratás előtti eszméletlen szép gabonatábláján, és csak annyit mond: „néha csak ide feljövök, nézem a messzeséget, és onnantól minden rendben van”, miközben a legalább 8-9 tonnás terméséről alig szól.
A birtokbejárás évente 8 nap az életünkből, mégis egy időutazás, hisz míg a tehéncsordából a gabonatáblába, a 35 fokos üvegházból a hűtőházba megyünk, közben hol traktormúzeumba, hol pedig egy szőlész-borász múzeumába botlunk. És ez sem véletlen, mert míg lassan az űrkutatás színvonalára emelkedik a mezőgazdaságunk, emögött ott van egy mély tradíció, amit egyszerűen, egy szóval csak így hívunk: mezőgazdaság.
Büszke vagyok, hogy részese lehettem ismét Magyarország Legszebb Birtokának birtokbejárásában, ígérem, ezután sem hagyom szótlanul a látottakat, addig is keressétek bejegyzéseimet, élménybeszámolóimat az Agrárágazat weboldalán és a facebookon.
Sándor Ildikó
főszerkesztő