A borjúnevelés

A fiatal borjak a leginkább fenyegetettek

A tejelőszarvasmarha-tartás az elmúlt évtizedekben a kis jövedelmezőképességű ágazatok közé tartozott, és tartozik a mai napig. A nyereségesség növelése és a versenyképesség biztosításának érdekében kiemelkedő jelentőségűvé vált az állomány egészsége, az utánpótlás minimális veszteséggel történő felnevelése. Utóbbi azért is kiemelkedő jelentőségű, mivel az utánpótlás felnevelése egy tejelőtehenészet második legnagyobb befektetést és extra munkaerőt igénylő feladata. Ezek a költségek Heinrich (2003) vizsgálatai alapján a telepek kiadásainak 20%-át teszik ki.

Az elmúlt évtizedekben lezajlott állománykoncentrálódással egyidejűleg nőtt a borjak megbetegedési és kiesési aránya is. Napjainkban a nagylétszámú szarvasmarhatelepeken a fiatal borjak betegszenek meg a legnagyobb arányban, és ennek következtében leggyakrabban az elhullások száma is választásig a legnagyobb. A kiesésből eredő károk mellett a gyógykezelés, a fejlődésbeli visszamaradás, valamint az ebből következő későbbi gyengébb teljesítmény (tejtermelés és szaporodásbiológia) is komoly veszteséget jelent egy telep számára.

Bár a különböző kórképek előfordulási arányáról szerzőnként eltérő adatokat találunk, abban teljes az egyetértés, hogy születéstől a választásig az elhullások hátterében leggyakrabban emésztőszervi, vagy légzőszervi megbetegedések állnak. Lényegesen kisebb a traumák, ízületi és köldökproblémák előfordulási aránya.

A születést követő első három hétben leggyakrabban légzőszervi, emésztőszervi megbetegedések, vagy köldökgyulladásból eredő problémák fordulnak elő.

A borjak felnevelése során jelentkező állategészségügyi problémák jelentős részének hátterében valamilyen fertőző megbetegedés áll, azonban a nem fertőző kórokok szerepe is meghatározó lehet egy-egy állományban. Önmagában az, hogy egy kórokozó jelen van adott telepen, még nem jelenti azt, hogy megbetegedést is fog okozni. A borjak felnevelése során gyakran egy egészséges és egy beteg csoport, vagy állomány között, csupán néhány apró eltérésből (hajlamosító tényezők előfordulásából) adódik a különbség. Ilyen hajlamosító tényező lehet az anyatehén nem megfelelő takarmányozása a vemhesség során,  a borjú nem megfelelő elhelyezése, hibák a föcstejitatásban, az immunglobulinok elégtelen bélbeli felszívódása, higiéniai hiányosságok, zsúfoltság, nem megfelelő csoportosítás, stb.

A borjak hasmenéses megbetegedései

Az újszülött és itatásos borjak hasmenése számos szarvasmarhatartó gazdaságban nagy gazdasági veszteséget okoz. A felnevelés során a hasmenés a három leggyakoribb kórok egyike. Bár a kórokozók által előidézett betegségek többnyire meghatározott életkorhoz kötődnek, a hasmenéses esetek nagyobbik hányada az élet első hónapjában jelentkezik. Általában laza széklettel kezdődik és akár a teljes eszméletvesztésig, majd a borjú elhullásához is vezethet. Hátterében a fertőző okok mellett nem fertőző tényezők is állhatnak. Nem fertőző kórok lehet föcstejjel való elégtelen ellátottság, takarmányozási vagy menedzsmenthibák (pl. huzatos istálló, gyenge higiéniai viszonyok).

A fertőző emésztőszervi megbetegedéseket baktériumok, vírusok, vagy paraziták okozhatják. Leggyakrabban az elhullott vagy beteg borjak bélsarának vizsgálata során mutatják ki ezeknek a kórokozóknak a jelenlétét. Gyakran azonban ezek a mikrobák nemcsak a beteg állatokban, hanem az egészséges borjakban, tehenekben és a környezetben is előfordulnak. Adott telep kórokozóinak ismerete elengedhetetlen a megfelelő gyógykezelési és védekezési stratégia kidolgozásához.

Baktériumok	Vírusok	Paraziták
Escherichia coli Salmonella Clostridium perfringens	Rotavírus Coronavírus Adenovírus	Cryptosporidium fajok Eimeria fajok

1.   ábra A borjak hasmenéséért felelős leggyakoribb kórokozók

Az 1. és a 2. ábra szemlélteti a borjak hasmenéséért felelős leggyakoribb kórokozókat és azok időbeli előfordulását. Az állat kora és a hasmenés lefolyása segíthet a diagnózis felállításában, a bélsár színe és konzisztenciája azonban nem kórjelző értékű.

2.   ábra A hasmenést okozó kórképek megjelenése a borjak életkorának függvényében

A borjak Escherichia coli okozta hasmenése

Az Escherichia coli világszerte előforduló, talán az egyik legismertebb hasmenést okozó baktérium. Több száz szerotípusa létezik, melyek többsége nem okoz megbetegedést, a bélcsatorna természetes lakói. Csupán kis hányaduk patogén. Előfordulási arányát és jelentőségét gyakran túlbecsülik.

Az Escherichia coli enterotoxikus szerotípusa többnyire az élet első napjaiban okoz súlyos megbetegedéseket.  A vízszerű hasmenéssel járó, gyors lefolyású, nagyon könnyen kiszáradáshoz vezető betegség akár 24 óra leforgása alatt elhullással végződhet.

A hirtelen lefolyású esetek többnyire sajnos nem gyógyíthatóak. A terápia során az egyik legfontosabb feladat a kiszáradás megakadályozása vagy mértékének csökkentése. Ez történhet a borjú állapotától függően szájon át vagy infúzió formájában. Az antibiotikumok hatékonysága kérdéses lehet, azonban a gyógykezelési stratégia megválasztásánál figyelemmel kell lennünk az esetleges másodlagos fertőzésekre is. Megfelelő higiéniával, a tehenek vakcinázásával és a megfelelő föcstej-ellátottsággal a betegség előfordulása megelőzhető.

3.   ábra Escherichia coli okozta hasmenés (forrás: http://homepage.usask.ca/~vim458/virology/studpages2007/Chad_Jan_Amy/clinicalsigns.html)

A szarvasmarha salmonellosisa

A salmonellosis fiatal borjakban gyakran tömeges, endémiás formában jelentkező bakteriális megbetegedés, miközben az idősebb állatoknak csupán kisebb hányadában jelenik meg. Előfordulási aránya a tejelő tehén állományokban meghaladja a 10%-ot. A borjak salmonellosisa azokban az országokban gyakori, ahol a 2-3 hetes korban összevásárolt fiatal állatokat zsúfolt körülmények között tartják. Hazánkban a megbetegedés ritkán fordul elő, szórványos esetek azonban előfordulnak. Amennyiben mégis megjelenik, úgy a betegség lázzal, bágyadtsággal, akár még a hasmenéses tünetek megjelenése előtti elhullással is járhat. A széklet híg, és vért vagy fibrincafatokat is tartalmazhat. Leggyakrabban 2-6 hetes borjakban jelentkezik. A beteg állatokat el kell különíteni, és hatékony antibiotikum kezelés mellett a hasmenés csillapítására és a rehidrálásra is gondot szükséges fordítani.

A megelőzésben fontos szerepe van a megfelelő higiéniának és a jó kolosztrumitatási technológiának.

4.   ábra: Salmonella okozta hasmenés (Forrás: http://calfcare.ca/calf-care-corner/salmonella-dublin/)

Clostridium perfringens okozta emésztőszervi megbetegedések

A Clostridium perfringens nevű baktérium hirtelen jelentkező, erős hasi fájdalommal, bágyadtsággal, étvágytalansággal és hirtelen elhullással járó megbetegedést okoz. Hazánkban borjakban kevésbé gyakori. Általában az egészséges, jól fejlett egyedeket betegíti meg. Az ABC betűivel jelölt különböző típusai eltérő elváltozásokat alakítanak ki. Az általában elhullással járó betegség tüneteinek megjelenése esetén infúziós rehidrálás javasolt. Az antibiotikum-terápia hatása kétséges.

Rotavírus okozta hasmenés

A világszerte előforduló rotavírus jellemzően a borjak életének 1-3. hetében okoz megbetegedést. A fiatal állatok anyjuk vagy más borjak bélsarától fertőződnek szájon át. Nem minden fertőzött borjú betegszik meg. A vírus jellemzően a vékonybél nyálkahártyáját, a bélbolyhokat károsítja, ezzel csökkentve a tápanyagok felszívódását. A vírus a bélsárral nagy mennyiségben ürül. Sárgás hasmenéssel, bágyadtsággal, étvágytalansággal járó tüneteket okoz, melyek akár hosszan is fennállhatnak. Amennyiben 1-2 hetes korú borjaknál tömeges hasmenés jelentkezik, mindig gondolni kell a rota- (és corona-)vírus-fertőzésre is.

A gyógykezelés során a folyadékpótlás (szájon át, vagy szükség esetén intravénásan), elektrolit- és energiapótlás, kulcsfontosságú. A másodlagos, bakteriális fertőzések visszaszorítására antibiotikumos kezelés indokolt lehet. A megelőzésben a vemhes tehenek vakcinázása, a helyes kolosztrum itatási gyakorlat és a higiénikus környezet döntő jelentőségű.

Coronavírus okozta borjúhasmenés

A rotavírusokhoz hasonlóan a coronavírus is gyakran fordul elő a tehenészetekben. Főleg fiatal, 1-4 hetes borjakban okoz hasmenést, de felnőtt állatokat is megbetegíthet. A kórokozó a fertőzött állatok székletével ürül, és szájon át fertőzi meg az új egyedeket. Ebben az esetben is elmondható, hogy nem minden fertőzött állat betegszik meg, de a betegség előfordulási aránya a borjak között magas. A coronavírus okozta bélboholy-károsodás híg és bőséges hasmenéses tüneteket okoz. A beteg állatok bágyadtak, étvágytalanok. Tünetei a rotavírusos megbetegedésnél súlyosabbak, gyakran társfertőzések is jelentkeznek (pl. Escherichia coli, cryptosporidiosis).  A kiszáradás gyorsan kialakulhat, és súlyos esetekben a nagymértékű folyadék- és ásványianyag-veszteség miatt a betegség halálos kimenetelű is lehet. Elhúzódó estekben lesoványodás előfordulhat.

A coronavírus okozza a felnőtt szarvasmarhákban előforduló téli hasmenést is.

A beteg állatok kezelésénél a kiszáradás és a nagyfokú elektrolit-veszteség miatt a folyadékpótlás (szájon át vagy intravénásan), elektrolit- és energiapótlás nagy jelentőséggel bír. Antibiotikumos kezelés másodlagos fertőzések kockázatának fennállása esetében indokolt. A megelőzésben a vemhes tehenek vakcinázása, a helyes kolosztrum itatási gyakorlat és a higiénikus környezet szintén fontos.

Cryptosporidiosis

A cryptosporidiosis kialakulásáért a Cryptosporidium parvum, egy egysejtű parazita faj (protozoa) a felelős. A szarvasmarhatelepeken gyakran előfordul, a borjúhasmenések elsődleges kórokozójaként, vagy társfertőzések formájában. Az újszülött borjak röviddel a születésük után szájon át fertőződnek. A megbetegedés 1-3 hetes korban jelentkezik. Étvágytalansággal, híg, vízszerű hasmenéssel, majd lesoványodással jár. Gyakran más kórokozókkal együtt alakítja ki a nagyon súlyos lefolyású, akár elhullással járó betegséget. A Cryptosporidium parvummal terhelt állományokra jellemző, hogy a beteg állatok az antibiotikumos kezelésre nem reagálnak.

A gyógykezelés során a beteg állatokat javasolt elkülöníteni. Szükség esetén biztosítsunk a borjaknak folyadékpótlást. Halofunginon hatóanyagú készítménnyel a cryptosporidium-ürítés mérsékelhető. A megelőzés során nagyon fontos a tiszta, higiénikus környezet biztosítása az ellés körül, valamint a borjak elhelyezése során. A föcstejitatás megfelelő technológiája, továbbá az egyéb hasmenést okozó patogének elleni védekezés is lényeges.

A szarvasmarha coccidiosisa

Az eimeriák egysejtű paraziták (protozák), amelyek hasmenéses megbetegedést, coccidiosist, okoznak a gazdaállatban. Szarvasmarhában két eimeriafaj okoz megbetegedést. Általában egyévesnél fiatalabb állatokat betegítenek meg. A coccidiosis ún. multifaktoriális betegség: kártételét és klinikai megjelenését számos tényező befolyásolja (pl. a kórokozó faja, kolosztrum-ellátottság, tápláltsági állapot, stressz, egyéb kórokozók jelenléte, környezeti hatások).  Általában klinikai tünetekben nem nyilvánul meg a jelenléte a telepen. A szubklinikai coccidiosis csökkent takarmányfelvétellel és romló takarmányértékesítéssel jár. A felnevelési időszak meghosszabbodik, az üszők később érik el a tenyésztésbevételhez szükséges súlyt. Jelenlétében a másodlagos fertőzések könnyebben fellángolnak. Amennyiben klinikai formában megjelenik, a coccidiosis vízszerű, esetenként véres hasmenést, bágyadtságot, étvágytalanságot, súlyos esetben elhullást okoz.

A gyógykezelés eredményessége ennél a megbetegedésnél kétséges. Kártétele ellen a megfelelő időben elvégzett megelőző kezeléssel védekezhetünk.

5.   ábra Eimerák okozzák a borjak coccidiosisát

Összefoglalva

Az itatásos borjak hasmenéséért felelős kórokozók nagyon különböznek egymástól. Baktériumok, vírusok és protozoák számos képviselőjét megtalálhatjuk köztük. Különböznek megjelenésükben, érzékenységükben, életmódjukban, az általuk okozott betegségek kialakulásában, stb. A megbetegedések tünetei azonban nagyon hasonlóak: hasmenés, bágyadtság, étvágytalanság, folyadékvesztés. Gyakorlott diagnosztáknak is nehéz feladat laboratóriumi háttér nélkül diagnózist felállítani.

Összességében elmondható, hogy az elhullást a leggyakrabban a folyadék-, elektrolitveszteség okozza. Alacsony vércukorszint és komatózus állapot léphet fel azoknál a borjaknál, amelyek nem megfelelő körülmények között vannak elhelyezve, vagy a tejet, tejpótlót oly módon vonják meg tőlük, hogy nem biztosítanak helyette kiegészítő energiaforrást. Hasmenéses megbetegedések esetében (is) nagyon fontos a támogató kezelés azonnali megkezdése: folyadékpótlás/rehidrálás olyan készítményekkel, amelyek ásványi anyagok mellett energiát is biztosítanak a beteg borjak számára. A minél gyorsabb folyadékpótlás nagyban befolyásolhatja a betegség kimenetelét.

dr. Berkes Ágnes, állatorvos
Hypred Hungária Kft.
A felhasznált irodalom jegyzéke szerkesztőségünkben elérhető.