A borsó integrált gyomszabályozása

A borsó egyik legősibb táplálék növényünk (már a bronzkori leletekben is megtalálható volt) kedvező elővetemény hatású növény. Sekély gyökérzetével a talajt legfeljebb 60-100cm mélységben szárítja ki, jó tápanyag feltáró és talajlazító, Rizóbium baktériumokkal együtt élve jelentős mennyiségű nitrogént hagy a talajban. Borsó után a búza 1-1,5 t/ha-al többet terem.

A termelés eredményessége nagymértékben függ a gyomosodástól illetve a védekezés hatékonyságától. Az Európai Unió elvárásai szerint minden tagállamnak Növényvédelmi Nemzeti Cselekvési Tervet kellett kidolgozni, melyet 2014. január 1. után kötelezően alkalmazni is kell. A Cselekvési Terv lényege, hogy a növényvédelmet integráltan kell elvégezni, azaz a kártevők és a gyomok ellen is elsősorban nem vegyszeres kezelést kell alkalmazni. A gyomszabályozásban előtérbe kell helyezni az agrotechnikai módszereket, melyekkel a kultúrnövény versenyképességét fokozhatjuk, illetve a gyomok felszaporodását gátolhatjuk. A kevesebb növényvédő szer felhasználása érdekében figyelembe kell venni a korábbi termesztési tapasztalatokat és az újabb kutatási eredményeket. Az integrált termesztésben, tisztában kell lenni a növény– talaj- kártevők- agrotechnika kölcsönhatásaival.

A borsó jó vízgazdálkodású, jó mész és humusztartalmú, semleges vagy gyengén lúgos kémhatású, löszön kialakult meszes, mészlepedékes csernozjom talajt igényel. Savanyú erdőtalaj, szikes, réti talaj, homok a borsónak nem megfelelő termőhely.

A borsónak legjobb előveteménye az őszi búza. Az őszi búza korán betakarításra kerül, marad elegendő idő a szükséges talajművelések jó minőségben történő elvégzésére, nem szárítja ki a talaj vízkészletét, marad a talajban elegendő tápanyag, az utána következő borsó számára, és kedvező növényvédelmi helyzetet hagy. Az őszi búza tarlón lehetőség nyílik a gyomok intenzív irtására.

Közepes elővetemény a borsó számára a kukorica. A hosszú tenyészidejű, késői betakarítású kukorica nem teszi lehetővé a szükséges talajművelések elvégzését. Amennyiben mégis kukorica után következik, célszerű rövidebb tenyészidejű kukorica hibridet választani.

Rossz előveteménynek számít, minden késői betakarítású növény, amelyik kizsarolja a talaj, víz és tápanyag készletét és nagy mennyiségű szármaradványt hagy vissza a területen. Az a növény és rossz elővetemény melynek a borsóéval azonos betegsége és kártevője van.

A borsó nitrogén szükségletének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy-e növény nitrogénből bizonyos mértékig önellátó. A nitrogéngyűjtő baktériumok (Rizóbium fajok), a tenyészidőszak kezdetét kivéve biztosítják számára a szükséges mennyiségű nitrogént. Korai időszakban a Rizóbium-baktérium szimbiózis még nem alakul ki, ekkor a vetéskor kijuttatott 50-70 kg/ha nitrogén hatóanyag biztosítja az egyöntetű gyors kezdeti fejlődést.

A kedvező foszfor ellátás elsősorban a borsó szemtermés növelésében jelentkezik, de serkentőleg hat a nitrogéngyűjtő baktériumok szaporodására is.

A borsó, kedvező kálium ellátottsága segíti a gyökérzet fejlődését, növeli a szár szilárdságát, javítja a növény vízháztartását.

A borsó a megfelelő termés eléréséhez a talaj mélyművelését igényli, kora tavaszi vetése következtében pedig a talaj állapota tegye lehetővé a korai magágy készítést. A borsó gyökérzetének 90% a talaj művelt rétegében található, ezért is nagyon lényeges a talajművelés jó minőségben történő elvégzése. Amennyiben az őszi talajműveléseket jó minőségben és kellő időben sikerül elvégezni, akkor tavasszal egy menetben a magágy előkészítését végrehajtható.

A borsó vetésének ideje március, amint a tél elmúltával rá lehet menni a talajra ezt a műveletet, el kell végezni. Az optimális vetésmélység 6-8cm, a talaj hőmérsékleté pedig 4-5ºC. Hideg talajba történő vetés esetén a borsó mag csírázása elhúzódik, kelése lassú és vontatott lesz, talaj takarása később alakul ki. Optimális csíraszám fajtától függően 0,9-1,4 millió/ha.

Lehetőleg jó kezdeti fejlődésű, megfelelő szár szilárdságú, egyöntetű állományt adó, levélbetegségeknek ellenálló fajtát válasszunk.

A borsó kora tavaszi vetése alapvetően meghatározza a gyomösszetételt. A szikfűfélék (Matricaria spp.), a pipitérfajok (Anthemis spp.), a pipacs ( Papaver rhoeas), és a ragadós galaj ( Galium aparine) tömeges megjelenése okozhat komoly gondot, ezek a fajok a borsóval együtt csíráznak.

A gyomosodás a későbbiekben a borsó alsó leveleinek leszáradása után indul meg ismételten. Megkésett betakarításnál a területet teljesen elboríthatják a T4-es nyárutói gyomok, melyek kifejlődve akadályozzák a betakarítást és a terményt szennyezik. Gyakori a fehér libatop (Chenopodium album), a szőrös disznóparéj (Echinochloa crus-galli). Az utóbbi években egyre nagyobb problémát jelentenek azok a gyomok, amelyek a mélyebb talajrétegekből is képesek kikelni. Ezek az árvakelésű napraforgó (Helianthus annuus), a parlagfű (Ambrosia artemissiifolia), a selyemmályva (Abutilon theophrasti), a csattanó maszlag (Datura stramonium) és a szerbtövis-fajok (Xanthium spp.). Az évelő fajok közül a mezei aszat (Cirsium arvense), az apró szulák (Convolvulus arvensis) és a fenyércirok (Sorghum halepense) fordulhatnak elő.

Az aprómorzsás talajszerkezet a jó minőségű magágy nemcsak a borsó csírázását segíti elő, hanem a preemergens úton kijuttatott herbicidek hatékonyságát is.

A preemergens készítményeknek felhasználásában nagy kockázatot jelent, hogy hatáskifejtésük feltétele a permetezést követő 2 héten belül lehullott 10-20 mm bemosó-csapadék. Hatásuk elmarad, ha nem jutnak le a gyomnövények gyökérszintjéig azok kelésének idején. A preemergens herbicidek a talajréteg felső rétegében csírázó magról kelő egy és kétszikűeket jól irtják, azonban a folyamatosan mélyebb talajrétegekből kelők (selyemmályva, csattanó maszlag, parlagfű, árvakelésű napraforgó, szerbtövis fajok) ellen hatékonyságuk elmarad. Preemergensen alkalmazható hatóanyagok: klomazon, linuron, metribuzin, pendimetalin, S-metolaklór.

A borsó állománykezelésénél a szelektivitást a 8-12 cm-es növény magasságnál kialakuló viaszréteg biztosítja. Kedvezőtlen időjárás (viharos szélverés, eső) rovarkártétel esetén a viaszréteg sérül, ilyenkor nem szabad permetezni. A viaszréteg regenerálódásához 3-4 száraz meleg nap szükséges azt követően a permetezés elvégezhető. A herbicid kezelést a magról kelő kétszikű gyomnövények négy lombleveles állapotáig javasolt elvégezni ennél fejlettebb gyomok ellenállóbbak a gyomirtós szerrel szemben. Az egyéves és évelő egyszikű gyomnövényekkel (kakaslábfű, muhar fajok, köles, fenyércirok, tarackbúza) fertőzött területeken az állományban való gyomirtást a speciális egyszikű irtó szerekkel ajánlott elvégezni. Fontos, hogy a gyomnövények megfelelő fejlettségűek legyenek, a magról kelők gyökérváltáskori, az évelők pedig viszonylag nagyobb levélfelülettel rendelkezzenek (10-30 cm nagyság). Posztemergensen alkalmazható hatóanyagok: bentazon, MCPB, imazamox, cikloxidim, fluazifop-P-butil, kletodim, quizalofop-P-etil, quizalofop-P-tefuril, propaquizafop. Imazamox ellenálló (IMI) napraforgó árvakelés ellen az MCPB hatóanyagú készítmények alkalmazhatók.

Ha az egyenetlen kelés következtében kialakult foghíjas területen elszaporodtak a gyomok, valamint az érés elhúzódik, akkor a száraz borsót deszikkálni szükséges. Állományszárításra alkalmazható hatóanyag a diquat –dibromid.

Az integrált növénytermesztésben figyelembe kell venni az egész szántóföldi mezőgazdaság fenntarthatóságát is. Gyakorlatunkban előtérbe kell helyezni a talaj, és a felszíni vizek szennyezéstől való megóvását, szervesanyag gazdálkodást, kerülni kell a perzisztens kémiai anyagok felhasználását. Tudomásul kell vennünk, hogy a szántóföld nem csak élelmiszer illetve takarmányok előállításának színhelye, hanem a vad élővilág élettere is. Fontos az erdősávok, esetleg mesterségesen kialakított területek (pillangósok, ajakos és fás szárú növényeiből) létrehozása, mely különböző hasznos szervezeteknek lakó-, illetve búvóhelyet biztosít.