A gabonatarló és a benne rejlő lehetőségek

Azoknak a mezőgazdászoknak, akiknek valamilyen csoda folytán nem okozott hatalmas károkat a márciusi fagy és hó, majd az utána következő belvíz, lassan, de biztosan elérkezik a kalászosok, közöttük az őszi vetésű gabonák aratása. Az előrejelzés szerint az idén pont az előbb említett problémák miatt a gabona ára magas lehet. Persze sokszor hallani gyakorlott és tapasztalt szakemberektől, hogy ma már nem éri meg extra jó minőségű malmi vagy „javító” búzát termeszteni, mert nincs ára. Azaz amennyivel többet kell rákölteni a teljes vegetáció alatt, annyival nem lehet érte többet kapni. Sokkal inkább megéri nyereség szempontjából bőtermő takarmánybúzát termeszteni. Minden bizonnyal így van – én nem tudom, mert nem vagyok gazdasági szakember. Azt viszont tudom, hogy hogyan lehetne mindent megtenni a költségek leszorításának érdekében.

Íme, a szalma!

Mint minden kultúrnövényünk, a gabona is a talajból felvett tápanyagokból építi fel szárát, a kalászt és természetesen magát, az értékesíteni kívánt búzaszemeket is. Ebben a talaj folyamatos tápanyag-szolgáltató képessége meghatározó. Ha a talajainkat a magágy-előkészítéstől kezdve gondosan karban tartottuk, és a növényvédelemre is kellő figyelmet fordítottunk, akkor a termés mellett szalmából sem lesz hiány. Régóta bevett gyakorlat, hogy a gabonaszalmát is bálázzuk, azt állataink számára tartogatjuk, vagy eladjuk valakinek, aki szintén az állatai részére vásárolta. Maga a szalma a szemtermésükért termesztett növényeink, jelen esetben a gabonák cséplése után visszamaradó szár és szárrészek összefoglaló gyűjtőneve. A gabonaszalmák között megkülönböztetünk őszit és tavaszit. A tavaszi vetésű gabonaszalma fehérjetartalma minden esetben nagyobb, mint az őszi vetésűé, ez a rövidebb vegetációs időszaknak tudható be, és épp ezért állatok takarmányozására megfelelőbb. A szalmát ezen kívül gyakran használják istállóban tartott állatok almozására, amelyet azután szerves trágyaként (almos trágyaként) ismét felhasználunk. Szép körfolyamat. Azonban ott van még a tarló.

Tarló és humusz

A tarlón minden esetben – még a legprecízebb tarvágás mellet is – jelentős mennyiségű gyökér- és szármaradványt hagyunk vissza kihasználatlanul. Pedig pici energia-ráfordítással ezek mind visszajuttathatóak lennének a tápelem körforgalmába. Mire is gondolok pontosan? Ahogy a cikk elején már említettem, a kultúrnövényeink a talajból felvett esszenciális mikro- és makroelemekből épülnek fel. Ezeket a tarlón maradt tápelemeket mikrobiológiai lebontás segítségével a következő vetés számára ismét felvehető formába alakíthatjuk. Az elhalt növényi maradványok és egyéb szerves anyagok a talajba kerülnek (esetünkben a tarló visszaforgatásával), és ott, elsősorban a mikrobiális aktivitás hatására, szervetlen anyagokká bomlanak le. A heterotróf mikroorganizmusoknak döntő szerepük van a szerves anyagok szervetlenné való átalakításában. Az anaerob vagy aerob körülményektől függően más a bontás végterméke. A talaj-ban a szerves anyagok lebontásakor nemcsak ezek a vegyületek (CH4 vagy CO2), hanem számos más köztestermékek (pl.: aromás vegyületek, kinionok) is keletkeznek, melyeken a mikrobiális enzimek biokémiai reakciók sorát hajtják végre. A folyamatok eredményeként új típusú szerves polimerek (humuszanyagok) jönnek létre.

Töredékáron nagy eredmény

Ez a folyamat irányított mikrobiológia és komplex, széles spektrumú készítmény segítségével viszonylag rövid idő alatt végbe mehet. A mikroorganizmusok részt vesznek a tápelemek körforgalmában, mondhatni: ők a mozgatórugói. A nitrogénfixálás, a foszfor vagy a kálium feltárása mind olyan tevékenységük, amelyek elősegítik a fosszilis eredetű műtrágyák egy részének kiváltását, ezzel elősegítve a természetőrző gazdálkodást és egyben a költségkímélő gazdálkodást is. Ezeknek a készítményeknek a piaci ellenértéke ár–érték-arányban messze felülmúlja a műtrágyákat, és nem utolsó sorban mindössze azok töredékébe kerülnek. Sokkal gazdaságosabb ezeknek a készítményeknek az alkalmazása már akkor is, ha csak ezt az egy szempontot vesszük figyelembe.

Tisztán megelőzni gazdaságosabb

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a talajban végbemenő egyéb változásokról sem. Egy mikrobiológiailag aktív talajban a körülmények idővel optimalizálódnak a magasabb rendű állatok (pl.: földigiliszták) számára, amelyeknek szintén pozitív hatását nem kell taglalnunk. A kártevő állatok miatt sem kell egy ilyen technológia beállítása után különböző veszélyes hatóanyag-tartalmú kemikáliákat alkalmaznunk egyre magasabb dózisban, hiszen a biológiai növényvédelemben felhasználható baktérium- és gombatörzsek eredményesek. Ez egy újabb szempont lehet a gazdaságosság figyelembe vételénél. Minden gyakorló gazdálkodó tisztában van azzal a ténnyel, hogy bár lehet különböző vegyszerekkel eredményesen kezelni egy-egy fertőzést vagy károkozást, de a kártétel megmarad, amit nem tudnak sem kezelni, sem eltüntetni. Épp ezért a prevenció, a megelőzés mindenkor olcsóbb marad a terméskiesés veszteségét nullára redukálva.

Összességében a gabona tarlónkat kezelni érdemes, parlagon hagyni kis túlzással pazarlásnak tűnhet. Ennek a költségvonzata nem magas, ellenben az eredmények önmagukért beszélnek. Ha a gabona után másodvetést tervezünk az a kultúrnövény is meg fogja hálálni a folyamatos tápelem feltárást. A gabonatarlóban rejlő lehetőségeket érdemes kiaknázni.

Magyar Nikolett