– vallja Vándor Tibor jánoshalmi gazda, aki áldozatokra is képes a lelkiismeretes gazdálkodásért
Ha ritka is még, de szerencsére egyre kevésbé példátlan, hogy a fiatalabb gazdatársadalom türelemmel, hosszútávra szóló elkötelezett lelkiismeretességgel gondozza, táplálja nemcsak saját, hanem bérelt földjét is. Év elején egy olyan gazdánál jártunk, aki nemcsak a forgatás nélküli technológiában, hanem a tápanyag-utánpótlásban is áldozatot hoz annak érdekében, hogy a termőföld egészséges, valóban termőképes és fenntartható módon életképes maradjon.
Maradéktalanul adni
Bács-Kiskun megye keleti-délkeleti felében igencsak változatos a szántók minősége: 12 aranykoronás táblákat ugyanúgy találni, mint kiváló adottságú 20-27 aranykoronásokat. – A legjobb földjeimen a kukoricát termesztem, igaz, ez kívánja meg leginkább a magasabb termőképességet. Ez a növény a kedvencem, még akkor is, ha az utóbbi években némileg csökkent a jövedelmezősége – mondja a harmincas éveiben járó Vándor Tibor. Miután a monokultúrában 2-3 éven át is visszaveti a növényt, jelentős tápanyag-visszapótlásra van szükség, de Tibor ezt biztosítja is. –Maradéktalanul megkapják a földek a műtrágyát, de mellette szerves és baktériumtrágyát is kijuttatok, és hosszú évek óta forgatás nélkül technikával művelem a talajt.
Pritaminpaprikától diplomáig
De honnan indult ez az alaposan végiggondolt rendszer?
Tibor szüleitől leste-kapta el a mezőgazdaságszeretetét. Édesapja Kéleshalmán 39 éven át vezette az ottani szövetkezet sertéstenyésztési ágazatát, és szülei vezették be a családi-háztáji szintű zöldségtermesztésbe is. – Szántóföldön termesztettünk fehér-, fűszer- és pritaminpaprikát, kelbimbót, még munka mellett is, mert elég jól jövedelmezett annak idején. Olyannyira, hogy a 90-es évek közepén az MTZ 80-as mellé vásároltunk egy 6110-es John Deere-t. Ezek amúgy mind a mai napig megvannak… – utal a kezdetekre Tibor, aki olyan komolyan vette a családi hagyományok továbbvitelét, hogy a 90-es évek végén agrárirányban folytatta a tanulást. Mire az első kombájnt – egy WTS 540-est – megvásárolták, elvégezte Hódmezővásárhelyen a mezőgazdasági főiskolát, s hozzá még másoddiplomás képzésen 2003-ban vetőmag-gazdálkodási szakmérnöki képesítést is szerzett.
Arc, kép. Vándor Tibor határozottan kedveli a hivatást, amit űz, igaz, így viszonylag kevés ideje marad másik szenvedélyére: a horgászásra. „Sose jutok oda”, mondja mosolyogva, de aztán folytatva a magánéleti faggatózásunkra adott választ, máris mutatja az elvesztett hobbit vigasztaló örömöket: a családi képeket laptopján. Tibor fia, a négyéves Zalán máris szívesen ül a traktoron, míg a cserfes, két és féléves kis Pálma a riport rögzítése közben is fáradhatatlan érdeklődéssel sürög-forog a nappaliasztal körül. „Mivel a földművelés február végétől november végéig tart, ritka a lehetőség pihenni, de ilyenkor igyekszünk mindent együtt bepótolni”.
Gyarapodni lépésről lépésre
A családi gazdaság ezek után az aratásban alakította ki fő profilját, ugyancsak nagy aktivitással: a 2000-es évek második felére, végére már – a csúcsidőszakban – 1000 hektár körüli területért feleltek. – Közben lépésről lépésre elkezdtük a saját földjeink gyarapítását is, így ma a szűkebb és tágabb családi birtokokkal együtt majdnem 200 hektárunk van, és ezekkel együtt összesen bő 330 hektáron végzünk teljes vertikumban bérmunkát, vagyis vetünk, növényvédőzünk, aratunk – fejti ki Vándor Tibor. A saját földek Jánoshalma, Kisszállás, Kéleshalma és a fő bérmunka Baja környékén találhatók, és ma a növekedéssel párhuzamosan új gépek: a 150 lóerős John Deere mellett egy Fendt-traktor, és egy nagyobb Claas-kombájn is került a gazdaságba, az idei nagy eszközberuházási terv pedig egy Kverneland vetőgép. – Miután tavaly GPS-szel, sorvezetővel, automata kormányzással szereltük fel a gépparkot, most a fő célkitűzés középtávon a precíziós gazdálkodás technikai feltételeinek a minél teljesebb kialakítása van napirenden.
Egy kis matek bálával, szárral, pluszmunkával
A fiatal gazda annak ellenére is kitart a talajkímélő technológia mellett, hogy tudatában van: a következetesség áldozatokkal jár. – A kukorica most durván a földjeink harmadán terem,emellett például búzát, repcét is termesztek, ezeket jellemzően a gyengébb adottságú földeken. A gabonák alatt már 7 éve forgatás nélküli művelést alkalmazok. Én ebben hiszek, még akkor is, ha emiatt meg a monokultúrás termesztés miatt, az ideit kivéve az utóbbi évek enyhe mostani telek mellett több a túlélő kártevőrovar, és emiatt tavaszra nagyobb a fenyegetés – vallja a Tibor. Ugyancsak ez az elkötelezettség vezeti akkor is, amikor a betakarítás utáni végmunkákra kerül a sor. – Lehet, hogy kapnék 15-20 ezer forintot a szármaradványokért bálázva, de sosem adom el. Ez elvi kérdés…! De ugyanúgy szakmai is: sosem kapom vissza összességében azt a pénzt, amit elvisz a bálázással eladott maradvány. Ha kiszámolom, hogy mennyi humuszképző alapanyagot veszítek a földről levitt bálás szármaradványok eladásával, vagyis, ha azt számolom, mennyit kellene utána NPK-val, baktériummal és/vagy szervestrágyával pótolni, akkor még a némi pluszmunkát hozzáadva is jobban járok, ha bedolgozom a talajba a szármaradványt – hangoztatja a jánoshalmi agrármérnök.
Tapasztalatai szerint ma már egyre inkább csak ott hanyagolják el ezt a szemléletet, ahol a bérelt föld iránt nincs kellő hűség, másrészt ott, ahol nem elsődleges a termésszint. – Én még a gépvétel rovására is a maximális tápanyag-kijuttatás mellett vagyok, és ennek eleme lesz a teljes precíziós rendszerünk, amelyben a trágyakijuttatás is a leghatékonyabb okszerűséggel megy majd – érvel a szakember.
Kipróbálni az újat, megtartani a jót
Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a földek tavasszal már a maximális, 170 kilós N-feltöltést kapják– 70 kilóval az első ütemben. A rövidtárcsával felszerelt vontatóval ebben a menetben a talajjavító baktérium is kikerül, hogy a kombinátorozás, a vetés idejére már jól porhanyósított talaj álljon rendelkezésre. – Akkor hektáronként 72 ezer tővel megy a vetés, amihez olyan magokat szoktam választani, amiket a saját vagy mások földjén szerzett tapasztalataim alapján a leginkább ígéretesnek tartok. Sokszor kipróbálok újakat, de ami egy adott táblán, adott térségben beválik, azt megtartom – vezet a technológia finomfogásaihoz Tibor, aki a gyomirtás alfáját a korai, bemosó vegyszeres kezelésben látja, hogy „rögtön megfogja a gazat, és tisztán induljon az állomány”. A folyékonyműtrágya-szóró a traktor elejére kerül, így a kultivátorozás során nem egyszerűen a talajra, hanem közvetlenül a kapa alá, a föld alatt 5, a gyökértől 10 centire kerül a tápanyag – így segítve a növény takarékos, de hatékony tápanyag-felvételét.
A nyertes gazda is holtig tanul
Mindennek része van abban, hogy 2015-ben és 2016-ban is az átlag jócskán az átlag felett aratott a kukoricában. Meg is szerezte tavaly az RAGT és a Kukorica Klub közös termésversenyének regionális 2. helyét. – De tudom, hogy még mindig van hová javulni, növekedni – mondja szerényen az egyébként elégedett gazda, aki ráadásul igen bölcs is: az ilyen megméretéseket ugyanis nemcsak derűs versenyként fogja fel, hanem tanulási lehetőségként is. – Az új vetőgép, meggyőződésem, megfelelő technikai segítség lesz ahhoz, hogy továbbra is növelni tudjam a hozamainkat – fűzi hozzá Tibor.
A jánoshalmi gazda egyébként sokféle növénnyel foglalkozik. Búzával tavaly 7-9 tonnás eredményeket ért el a saját földjein, és elfogadhatóan sikerült a repce betakarítása is: hektáronként 3-4 tonnát aratott. E szegmensben jövőre új technológiakéntaz új vetőgép hidraulikus tőtávállítását kihasználva 45 cm-essortávolságot szeretne alkalmazni. Ugyanígy járna el a cirok esetében is, amelyet szeretne kipróbálni szintén45 cm-es sortávval.Tibor 2016-ban 32 hektáron próbálta ki a facéliatermesztést is. Ugyancsak sikeres Vándorék napraforgó-termesztése – a kukorica vetésforgójául szánt, magasolajsavas kultúrában 2015-ben régióelsőségig vitte a bő 4,1 tonnás terméseredménnyel. – Ott is sokat tanultam – teszi hozzá mosolyogva a gazda.
S merre mutat a jövő? – kérdezzük Vándor Tibort. Az említett gépberuházási törekvés mellett a cél egy fűthető műhelyés a kisszállási telephely szilárd burkolattal való ellátása.
Kohout Zoltán
Facélia: az illatos csodanövény sokszorosan hasznos
„Csodanövényről” beszélni mindig gyanús, de enyhítse az újságírói túlzást az a tény, hogy a facélia kétségkívül az egyik legrokonszenvesebb alternatív „kis” növényünk. Szántóföldi termesztése azért is előnyös, mert kedvező előveteménye szinte minden más kultúrának, ha zöldtrágyaként beszántják, továbbá a kultúrnövényeinket károsító fonálféregfajok nagy részét távol tartja. Mivel a kifejlődő facélia erőteljesen zárt lombozatú-levélzetű állományt terebélyesít, ezzel hatékony a gyomfejlődést visszafogó hatása – igaz viszont, hogy ahol vetőmagként termesztik, ott a pergő magú növény inkább gyomosító hatást fejt ki.
A gyors növekedésű, vegyszeres növényvédelmi beavatkozást szinte alig igénylő, viszonylag szerény tápanyagigényű növény virágjának pártáján mézfejtők találhatók – és nem is csoda, hogy a kellemes illatú, csodálatos, erős színezetű növény csak úgy vonzza a méheket: mézadóképessége elérheti a 200 kilót hektáronként. Magja kiváló export-árualapot képezhet.
