A legeltetési idényben kérődző haszonállataink folyamatosan ki vannak téve a különböző külső és belső élősködők által okozott veszélyeknek, megbetegedéseknek. Ezek a megbetegedések sok esetben nem okoznak azonnali termeléscsökkenést, de olyan idült elváltozásokhoz vezetnek, melyek mindenképpen rontják az állatok életteljesítményét. A legtöbb belső élősködő a szarvasmarha-, juh- és kecskeállományokra egyaránt veszélyt jelent, de vannak úgynevezett fajspecifikus paraziták, melyek csak egy fajban okoznak betegséget, termeléscsökkenést.
Paraziták a legelőn
A laposférgek törzsébe tartozó legismertebb és nagy gazdasági károkat okozó belső parazita a közönséges májmétely. Legnagyobb kockázatot a tavaszi legelőre hajtáskor, illetve az egész évben nedves, vizenyős területeken okozza, hiszen életciklusa nedvességhez kötött. Az epehólyag érrendszeréből ürülő és a bélsárral a szabadba jutó peték egy úgynevezett köztigazda csigában (májmétely csiga) fejlődnek tovább lárvaállapotig. A lárvák legelés közben jutnak a kérődzők szervezetébe, majd a vékonybél falát átfúrva kerülnek a májba, és annak szöveteit roncsolva bevérzéseket okoznak. Erős fertőzés esetén a májszövetek károsodása a nyár végére olyan mértékű is lehet, hogy az egy heveny lefolyású betegséget követően az állatok elhullásához vezet. Gyengébben fertőzött területeken idült megbetegedések alakulnak ki, melyek az állatok étvágytalanságát, kondíciójuk és termelésük csökkenését okozza. A májmételyhez hasonló körülmények között fejlődő bendőmétely heveny hasmenést, ödémák kialakulását, vérszegénységet okoz, és gyakran vezet az állatok elhullásához. A lándzsásmétely az előzőekkel ellentétben a nyár folyamán, száraz legelőkön jut az állatok szervezetébe. Kártétele gyengébb kondíciójú állatoknál jelentkezik további kondícióvesztés formájában.
Szintén a laposférgek törzsébe tartozó galandférgek fejlődésében a talajon élő páncélos atkák játsszák a köztigazda szerepét. Elfogyasztásukkal a szervezetbe kerülnek a galandférgek lárvái, melyek a vékonybélben megtelepedve érik el a peteürítéshez szükséges állapotot. A fertőzés főleg fiatal állatoknál okoz hasmenést, testsúlycsökkenést, időnként elhullást. A galandférgesség okozza a szarvasmarhák és juhok izomzatában megjelenő úgynevezett borsókát, vagy a központi idegrendszerükben megtelepedve a „kergekórt”. Az emberre is veszélyes háromtagú galandféreg a májban és a tüdőben okoz cisztás elváltozásokat.
Hengeresférgek által okozott tünetegyüttes a gyomor-bélférgesség, melynek kialakulása a paraziták köztigazda nélküli, közvetlenül a szervezetben történő fejlődésével zajlik. A petéket az anyaállatok tavasszal nagy mennyiségben ürítik, ezekből a legeltetési szezon második felére (augusztus-szeptember) alakulnak ki a fertőző lárvák. Főleg azoknál a fiatal állatoknál okoz komolyabb megbetegedést, amelyek először „találkoznak” a lárvákkal, mivel a folyamatos, de alacsony szintű fertőződés bizonyos mértékű immunválaszt vált ki az állatoknál. Legjellemzőbb tünetei a hasmenés, étvágytalanság, kondícióromlás, erősebb fertőzés esetén az anyaállatok tejtermelésének csökkenése. A tüdő- és légcsőférgesség magas lázzal, köhögéssel, légszomjjal járó megbetegedés, melynek következménye a tüdőszövetben kialakuló baktériumos fertőzés.
Az akár 20-30 cm hosszúságúra is megnövő orsóféreg szájon át (peték elfogyasztása) történő fertőződés mellett akár már az anyaméhben, vagy a szoptatás folyamán az anyatejjel is be tud kerülni az állatok szervezetébe. A lárvák az izmokban, tőgyszövetben hosszú időn keresztül nyugalmi állapotban lehetnek, így jelenlétüket is nagyon nehéz kimutatni. A magzatkorban fertőzött borjak vékonybelében már születéskor megtalálhatók az orsóférgek. A kifejlett férgek étvágytalanságot, a fejlődési erély csökkenését, bélgyulladást, bűzös hasmenést okoznak.
Védekezés, megelőzés
A védekezés legfontosabb része, hogy tavasszal ne kerüljön fertőzött, kezeletlen állat a legelőre! A bélsár laboratóriumi vizsgálatával kimutatható a fertőzés mértéke, illetve a szervezetben jelenlévő paraziták fajtája. Ezek ellen a legelőre történő kihajtást megelőzően minden esetben gyógyszeres kezelés szükséges. Fontos a legelőszakaszok pihentetése, váltása is.
Az újrafertőződés megakadályozásában hatékony segítséget tudnak nyújtani a különböző növényi illóolajok, melyek megakadályozzák a paraziták fejlődését. A növényi illóolajok gátolják a paraziták szaporodásbiológiai folyamatait, csökkentik a lerakott és ürített peték mennyiségét (Alawa et. al. 2003).
Kürthy-Molnár Zoltán
Timac AGRO Hungária Kft.
