A kis káposztalégy (Delia radicum L.) jelentősége őszi káposztarepcében

Egyik ilyen tényező lehet a jövőben a káposztalégy (Delia radicum L.), melynek kártételére tíz éve figyeltek fel Nyugat-Magyarországon őszi káposztarepcében, jelentősége azonban máig nem teljesen tisztázott.
A kis káposztalégy (Delia radicum L.) jelentősége őszi káposztarepcében

A gyökerek károsodása

Legnagyobb károsítást a kártevő harmadik nemzedéke okozza. A lárvák gyökereken okozott kártétele ritkán szembetűnő, azért a tábla szélén egy-egy vöröses színű (1. ábra), a talajból könnyen kihúzható növény árulkodik a kártevő jelenlétéről. 
A károsodott növények a szárazságra érzékenyebbek, továbbá a sebzések fertőzési kaput nyitnak a gyökérnyak- és szárrothadást okozó fómás betegség (Phoma lingam) számára is. A káposztalégy kártétele miatt súlyosan károsodott növények akár ki is pusztulhatnak a tél folyamán. A kártevő a telet báb alakban tölti a talajban, tavasszal viszont az első nemzedék nőstényei által lerakott tojásokból kikelő lárvák tovább táplálkoznak a gyökereken. 
1. ábra: A káposztalégy kártétele következtében súlyosan károsodott repce növények (Fotó: Dr. Molnár András)
1. ábra: A káposztalégy kártétele következtében súlyosan károsodott repce növények (Fotó: Dr. Molnár András)
 

A káposztalégy elleni integrált védekezés

A nyugat-európai repcetermesztő országokban, így pl. Németországban a káposztalégy mára az egyik legjelentősebb kártevővé vált, melynek oka vélhetően az eltérő klimatikus viszonyokban és termesztéstechnológiában keresendő, hiszen a kártevőnek kedvező hűvösebb és csapadékosabb klíma mellett ott már augusztus 15-e környékén elkezdik vetni a repcét. Nálunk a vetés optimális ideje augusztus vége, szeptember eleje, ami későbbre, szeptember közepére, végére is tolódhat, amennyiben a repce vetéséhez szükséges aprómorzsás, ülepedett magágyat csak később lehet előkészíteni. A káposztalégy harmadik nemzedékének imágói augusztus végétől rajzanak, ami azonban október végéig is elhúzódhat, így a tojásrakás több hétig is tarthat. A nőstények a korán vetett repcét keresik fel először, így az augusztus végén, szeptember elején vetett, jól fejlett állományokban rendszerint súlyosabb kártétel alakul ki, mint a későbbi vetésekben. Az imágók nagy távolságot, akár több kilométert is képesek repülni, így az árvakelések jelentik az egyik legfontosabb fertőzési forrást. A vetési időn túl tehát a várható kártétel nagyságát döntően befolyásoló tényező az árvakelések jelenléte, ezért az árvakelésű repce időben történő talajba forgatása meghatározó agrotechnikai védekezési eszközzé válik a káposztalégy kártételének csökkentése szempontjából. 
 

A káposztalégy kártételének felmérése

A káposztalégy őszi káposztarepcében okozott kártételének felmérése céljából egy országos monitoring vizsgálat-sorozat részeként 2012-ben és 2013-ban Komárom-Esztergom megyében felmértem a repcetáblák fertőzöttségét, melynek eredményét a következőkben mutatom be. 
2. ábra: A káposztalégy kártétele következtében különböző mértékben károsodott repce növények. Balról jobbra haladva: 0%, 3%, 15%, 30%, 60%, 100% Fotó: Dr. Molnár András)
2. ábra: A káposztalégy kártétele következtében különböző mértékben károsodott repce növények. Balról jobbra haladva: 0%, 3%, 15%, 30%, 60%, 100% Fotó: Dr. Molnár András)
 
A felvételezéseket 2012-ben hét, 2013-ban pedig kilenc üzemi táblán végeztem el, valamennyi területen neonikotinoid csávázószerrel kezelt vetőmagot vetettek. Figyeltem a repce árvakeléseken megjelenő kártételeket is, 2012-ben egy, 2013-ban pedig kettő árvakelésű állományt mintáztam meg. A vizsgált területek főbb adatait és a felvételezés eredményeit az 1. és 2. táblázatban foglaltam össze. 
 
1. Táblázat: A 2012-ben vizsgált repce állományok főbb adatai és a káposztalégy kártételének alakulása
1. Táblázat: A 2012-ben vizsgált repce állományok főbb adatai és a káposztalégy kártételének alakulása
 
2. Táblázat: A 2013-ben vizsgált repce állományok főbb adatai és a káposztalégy kártételének alakulása
2. Táblázat: A 2013-ben vizsgált repce állományok főbb adatai és a káposztalégy kártételének alakulása
 
Minden egyes területen 30 darab, véletlenszerűen kiválasztott növényt ástam ki a tábla szélétől mért 30 m-es sávban. 
 
A gyökerek mosása után a kártétel mértékét, tehát az egyes gyökereken található károsított felület nagyságát, 0-100-ig terjedő %-os értékszámokkal fejeztem ki. A különböző mértékben károsodott gyökereket az 2. ábra szemlélteti. 
 
A károsított tövek előfordulása alapján a kártétel gyakoriságát szintén %-ban adtam meg. Az eredmények alapján megállapítható, hogy mindkét évben a szeptember közepe előtt elvetett állományokban nagyobb kártétel alakult ki, mint a későbbi vetésekben. 
3. ábra: Göngyölített csapadékösszeg (2012-2013 Nagyigmánd-Szőkepuszta)
3. ábra: Göngyölített csapadékösszeg (2012-2013 Nagyigmánd-Szőkepuszta)
 
2013-ban két üzemi táblán is feltűnően nagy kártételt mértem. A szeptember 3-án vetett, 8-as számmal jelölt állományban a kártétel mértéke átlagosan 22%, míg a kártétel gyakorisága 77% volt. Ezen a területen külön vizsgálat keretében a 100%-ban károsodott növények arányát is felmértem, gyakoriságuk a forgóban 14% volt. A 9-es számmal jelölt augusztus 30-án vetett állományban a káposztalégy kártétele 90%-os gyakorisággal fordult elő és a kártétel mértéke átlagosan 29% volt. Megállapítható továbbá, hogy 2013-ban az előző évhez képest növekedett a káposztalégy kártételének mértéke és gyakorisága a repce állományokban, melynek hátterében feltehetően a kártevő számára kedvezőbb környezeti feltételek állhatnak. 
4. ábra: Havi átlaghőmérséklet alakulása (2012-2013 Nagyigmánd-Szőkepuszta)
4. ábra: Havi átlaghőmérséklet alakulása (2012-2013 Nagyigmánd-Szőkepuszta)
 
A 3. ábra a 2012-ben és 2013-ban Nagyigmánd közelében mért havi csapadékösszegek göngyölített értékeit, a 4. ábra pedig ugyan ezen a helyen a havi átlaghőmérséklet alakulását mutatja. Az ábrákon látható, hogy 2013-ban az előző évhez képest több csapadék hullott és az átlaghőmérséklet valamivel alacsonyabb volt, ami kedvezhetett a kártevő számára. A káposztalégy elsősorban csapadékos években szaporodik fel, ugyanis a tojásrakást követő száraz és meleg időjárás jelentős mértékű tojásmortalitást okozhat. 2013-ban augusztus 15 és szeptember 30-a között 98,8 mm eső hullott, míg az előző év hasonló időszakában csupán 28,8 mm. A csapadékban jóval gazdagabb 2013-as nyár végi, kora őszi időjárása is megfelelő feltételeket adott a káposztalégy lárvák kifejlődésének és így nagyobb kártétel alakulhatott ki a tavalyi repce állományokban. 
 
A káposztalégy őszi káposztarepcében okozott kártételének vizsgálata tovább folytatódik annak érdekében, hogy minél több adat segítse a kártevő jelentőségének meghatározását. A neonikotinoid hatóanyagú csávázószerek korlátozásával ugyanis várhatóan egyre gyakrabban lehet majd találkozni a kártételével, különösen azon korábban vetett repce állományokban, melyek közelében az adott évben repcét termesztettek. Ezeken a területeken megfelelő intézkedésekkel (pl. árvakelések leforgatása, vetési idő későbbre tolása) megelőzhető a káposztalégy jelentős kártételének kialakulása. Fontos, hogy a repcetermesztők a jövőben erre a kártevőre is fegyelemmel legyenek és amennyiben a kártételének erősödését tapasztalják, feltétlen konzultáljanak növényorvossal. 
 
Dr. Molnár András
Komárom-Esztergom megyei Kormányhivatal
Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága
káposztalégy káposztarepce kártétel növénytermesztés növényvédelem repce