A só nátrium tartalma az, ami hatásaiért elsősorban felelős. A nátrium egyike az emberi szervezetben előforduló kationoknak. Esszenciális, mivel szerepet játszik a testben levő folyadékok szabályozásában, a szervek ozmotikus tulajdonságainak fenntartásában és az idegi folyamatok zavartalan működésének biztosításában. A nátrium jelentős hatással van a vérnyomásra, hiányában lecsökken. Nagy mennyiségben a szervezetbe kerülve viszont a magas vérnyomás kialakulásának napjaink egyik legfontosabb rizikófaktorának tartják, és emiatt okolják egyre több egészségügyi problémáért azokban az országokban, ahol hagyományosan magas a lakosság sófogyasztása. Ez pedig sajnos számos helyen jellemző és Magyarország élen is jár a NaCl-bevitelben.
Sófogyasztásunk
Egy 2009-ben készült OÉTI felmérés (OTÁP2009) szerint az átlagos magyar sóbevitel 17,5 g/nap férfiak, 12 g/nap nők esetében, ami szembeállítva a dietetikusok által javasolt 5 g-os értékkel, jelentős többletfogyasztást jelent. Orvosi tanulmányok szerint a nátriumbevitel csökkentése azonnali és arányos vérnyomáscsökkenést eredményez. Számos országban indult program a sóbevitel mérséklésére és Magyarországon is elindult a Nemzeti Sócsökkentő Program 2010-ben (a www.stopso.eu weboldalon számos hír, javaslat és információ található a program kapcsán). Felmérések szerint a nátriumfelvételünk egynegyede-egyharmada származik sütőipari termékek fogyasztásából, így a csökkentés egyik alapvető területe ezen termékek köre.
Élelmiszeripari alkalmazásának okai
A só használatának több oka lehet az élelmiszeriparban: fűszerez, egyes mikrobák gátlásával tartósít, illetve az élelmiszerek állagát, vízmegkötő képességét és szerkezetét is módosítja. A sütőiparban az elvárt íz kialakítása mellett a tészta szerkezetére gyakorolt hatása miatt alkalmazzák. A liszt-víz rendszer kémhatásának csökkentése révén befolyásolja a sikérkolloidok szerkezetének kialakulását és erősebb, ellenállóbb tésztát eredményez. Gátolja a mikrobák, így az élesztő tevékenységét, ami mérsékelt gázképződést eredményez a tészta kelesztése során.
A tészta és a só kapcsolata
A Debreceni Egyetem Élelmiszertudományi Intézetében a tészta sótartalmának és reológiai tulajdonságainak kapcsolatát vizsgáltuk. 2,5%-os koncentrációig növelve a vizsgálatok során felhasznált víz NaCl-tartalmát végeztünk valorigráfos és alveográfos vizsgálatot BL-55-ös finomliszten. Megállapítottuk, hogy a liszt vízfelvelvő képességét az adagolt konyhasó csak kismértékben változtatta, ez a mutató minden sókoncentráció esetében 64,5% és 66% között alakult. Jelentős hatást tapasztaltunk viszont a kialakulási idő és stabilitás értékek alakulásán: előbbi 3,5 percről 4,9 percre nőtt, utóbbi 1,7 perctől 2,5 percre emelkedett. Ez az időben elnyúlt változás a sütőipari értékszámra is hatással volt: értékét növelte, bár ez minőségi osztály-változással nem járt, B1 minőségű maradt a tészta. Összehasonlításképpen kálium-kloriddal is elvégeztük a vizsgálatot, s eltérő változást tapasztaltunk: míg a tészta kialakulási idő és stabilitás értékeket a KCl nem trendszerűen változtatta, addig már az 1,5%-os koncentráció A2 minőségi csoportot eredményezett a minősítés során. Az alveográfos P/L és W értékeket is következetesen növelte a konyhasó adagolás, míg ez a növekedés a KCl esetén csak a P/L érték esetén volt megfigyelhető, a W értéket a kálium-klorid növekvő koncentrációja már nem növelte.
Maximális sótartalom
A sütőipari termékek sótartalmára a Magyar Élelmiszerkönyv 1-3/81-1 számú előírása fogalmaz meg határértékeket, így a fehér és félbarna kenyerek esetén jelenleg a megengedett maximális sótartalom 2,8%. A Nemzeti Sócsökkentő Program 2018-ra két lépésben ütemezi a határérték csökkentését; 2015-től 2,5%, majd 2018-tól 2,35% az engedélyezett maximális sótartalom.
A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karon működő Agrárműszer Központ vizsgálólaboratóriumában 91 sütőipari termék sótartalmát vizsgáltuk 2013-ban és megállapítottuk, hogy jelenleg a termékek sótartalma jellemzően a felső határérték közelében van; a 2018-as, csökkentett határértéknek a vizsgált 18 fehér kenyérből csak 2 felel meg, azaz még szükséges a termékreceptúrák változtatása. Egyéb vizsgált termékek (zsemle, kifli, kalács) esetén is hasonlóan a felső határérték közelében levő sókoncentráció-értékeket mértük. Figyelembe véve az 5 g/nap ajánlott sóbeviteli értéket megállapítottuk, hogy kb. 3 szelet kenyér elfogyasztásával már elértük ezt a mennyiséget. Ugyanezt a hatást eredményezi 5 zsemle vagy 7 kifli, 5 kis vagy másfél nagy méretű pogácsa elfogyasztása. Kérdés viszont, hogy a fogyasztói ízlés mennyire képes követni a jogalkotói változásokat.
A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Sipos Péter
