A kukoricamoly és megfigyelési módszerei

Napjainkban a kukorica egyik legveszélyesebb kártevője a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) (1-2. ábra). Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjén belül, a fényiloncafélék (Pyralidae) családjába és a tűzmolyok (Pyralinae) alcsaládjába tartozik. Európában őshonos polifág faj, melynek több mint 200 tápnövénye ismert. A kukorica Európába érkezése előtt vadkomlón, kenderen és más dudvás szárú növényeken fordult elő. A legnagyobb kártételt a hagyományos, extenzív kukoricatermesztésben okozza, illetve felszaporodásának kedvez a párás, meleg időjárás.

1. ábra: Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) nőstény (felül) és hím (alul) egyede a kukorica levél fonáli oldalán. (fotó: Fejes-Tóth A.)

2. ábra: Kukoricamoly nőstény (fotó: Fejes-Tóth A.)

Az ország északi és észak-nyugati részén általában egy, még a középső- és a déli részeken két nemzedék jellemző. Egy nemzedék fejlődési ideje kevesebb, mint egy hónap. A lárva a kukorica alsó ízközei között a szármaradványokban telel át, majd tavasszal bábozódik. A kukoricatáblákban az első nemzedék lepkéi június elején, míg a második nemzedék július végén, augusztus elején jelennek meg.

A nőstény imágók a párosodást követően a tojásokat a kukorica levél fonáki oldalára rakják (3. ábra), majd a kikelő L_1-es lárvák a levél fonáki oldalán hámozgatnak. Hamarosan fénykerülővé válnak, és berágnak a szárba, ekkor már igen nehéz az ellenük való védekezés (4. ábra). A kukorica szárában járatokat hoznak létre, ezzel meggyengítik a növény szárát, amely erősebb mechanikai hatásra (például szél) kidőlhet, akár kettétörhet, valamint a betakarítást nehezíti meg vagy teszi teljesen lehetetlenné. Ugyanakkor a növény szárában létrehozott járatok tápanyagszállítási zavarokat is okozhatnak. A berágás helyén különböző penészgombák telepedhetnek meg, mint például a fuzárium, amely mikotoxint termel. A lárva nem csak a szárban, de a csövekben is komoly károkat okozhat, ami terméskiesést eredményez.

3. ábra: A kukoricamoly nőstényei által rakott petecsomók a levél fonáki oldalán

4. ábra balról jobbra:

A: a képen a tojásból kikelő lárva levélen okozott hámozgatása látszik;

B: a kis lárvák (L_1-L_2) szárba való berágása és ürülékük látszik felvágott kukoricaszárban;

C: kifejlett lárva (L_6) a kukorica szárában (fotó: Fejes-Tóth A.)

A sikeres növényvédelem kulcsa a kártevő felszaporodásának megakadályozása megfelelő agrotechnikai módszerekkel, valamint az előrejelzésen alapuló okszerű növényvédőszeres kezelésekkel.

Agrotechnikai védekezés

Nagyon fontos a kukoricaszár maradványainak az aratást követően minimum 10 cm mélyen való aláforgatása, mivel a bábból kikelő imágók akár 10 cm-es mélységből is a felszínre tudnak jönni. Amerikai kutatók szerint ez a védekezési forma akár 95%-os lárvapusztulást is okozhat, továbbá mérsékelhető a fuzáriózis veszélye, ami adott esetben a jövő évi kalászosokat fertőzheti. A 43/2010. (XII. 20.) VM Rendelet 2.§ c. pontja is kimondja – a földhasználó és a termelő köteles védekezni különösen a kukoricamoly ellen, legkésőbb minden év IV. 15-ig a kukorica-, cirok- és kenderszármaradványok talajba forgatásával vagy más módon történő megsemmisítésével -. A kora tavasszal végzett agrotechnikai munkák kisebb hatékonyságúak, mivel ekkor már a lárvák átteleltek a szármaradványokban, és ekkor az egyes egyedek más tápnövényre is átvándorolhatnak.

Előrejelzés és rajzásmegfigyelés

A megelőzés egyik módszere a kukoricatáblán előforduló imágók (lepkék) megfigyelése hagyományos módszerekkel, fénycsapdával vagy szexferomon-csapdával. Az imágók megjelenésének megfigyelésével a védekezés a tömeges lárvakelés idejére időzíthető. Hagyományos megfigyelési módszerek közé tartozik a szármaradványok begyűjtése, majd az abból kikelő imágók izolátor háló alatti megfigyelése, esetleg a tábla bejárásával a nappali órákban pihenő lepkék „felzavarása”.

Korszerű megfigyelési módszerek, amelyek ennél pontosabban mutatják az imágók rajzásdinamikáját, a fény- és a szexferomon-csapda. A fénycsapda (pl. Jermy-típusú), ami alkalmas éjszaka a fényre repülő rovarok összegyűjtésére, ezzel az imágók rajzásmenetének megfigyelésére. Azonban ezek a csapdák nem fajspecifikusak, számos más rovar repül a csapdákba, így a fogott egyedeket válogatni, majd határozni szükséges.

A fénycsapdákkal ellentétben a szexferomon-csapdák pontos és fajspecifikus előrejelzést biztosítanak, mivel a nőstény lepke által termelt feromon csak az azonos fajhoz tartozó hím egyedeit csalogatja. A csapda a nőstény által termelt feromon szintetikus mását tartalmazza, amely képes akár több héten át is folyamatosan csapdába csalogatni a faj egyedeit, melyeket a csapdában található ragacsos felület fog meg.

A kukoricamoly esetében a faj feromonját már az 1970-es években azonosították, ugyanakkor megállapították, hogy a fajon belül két feromon rassz fordul elő. Az egyiket Z-rassznak hívják, melynek nőstényei 97%-ban termelik a Z-feromon-komponenst és 3%-ban az E-komponenst, míg a másikat E-rassznak nevezték el, melynek nőstényei ellenkező arányú keveréket bocsátanak ki (1:99 Z:E) (Klund and Robinson, 1971). Hazánkban csak a Z-rassz fordul elő. Magyarországon ezidáig a faj ellen még nincs forgalomban hatékony szexferomon csapda. Épp ezért az MTA ATK Növényvédelmi Intézet munkatársaival jelenleg is egy hatékony csapdázási módszer fejlesztésén dolgozunk, hogy a jövőben e faj elleni védekezést segítsük.

Kémiai védekezés:

Az imágók ellen a tömeges repülési idejük alatt (fénycsapdás rajzásmegfigyelésre alapozható) kontakt hatásmódú növényvédő szerek (pl. zeta cipermetrin hatóanyagú Fury 10 EC, lufenuron hatóanyagú Match, eszfenvaleriát hatóanyagú Sumi-Alfa) juttathatóak ki. A tömeges repülés után 10-14 nappal a lárvák ellen védekezhetünk: metoxifenozid hatóanyagú Runner2 a címerhányás elején használható, de az indixakarp hatóanyagú Steward és a deltametrin hatóanyagú Decis Mega is az ajánlott szerek között van. A Coragen 20 SC (klorantraniliprol) az imágók, a lárvák és a tojások ellen is hatékony, azonban a tojásrakás idején érjük el a legjobb hatást.

Fejes-Tóth Alexandra

tudományos segédmunkatárs

MTA ATK

Növényvédelmi Intézet

Állattani osztály

Kapcsolódó hírek