A lucerna vírus- és fitoplazmás betegsége

A lucerna egységnyi területről legnagyobb termést adó, nagy fehérjetartalmú, pillangós virágú szálastakarmány növény. A kukorica mellett ez a legfontosabb takarmánynövényünk. A lucernának nemcsak magas fehérjetartalma van, de annak nagyon jó a minősége és biológiai értéke. Egyébként területegységre számítva – a szálas takarmányok közül – a legtöbb emészthető nyersfehérje is a lucernával érhető el. A fehérjén kívül mészben, egyéb ásványi anyagokban és vitaminokban is gazdag, különösen a karotintartalma magas. Mindezeken kívül, mint energiaforrás is jelentős, bár keményítő- és cukortartalma alacsony, de az emészthető nyersrosttartalma fontos a kérődzők takarmányozásában. A közvetlen takarmányozási jelentőségén kívül előnyösen hat a talajok termékenységére is. Fejlett gyökérzete nitrogénben és szervesanyagban gazdagítja a talajt. A lucernával szimbiózisban lévő Rhizobiumfajok – 3-4 év alatt – mintegy 200-300 kg nitrogént kötnek meg hektáronként. A mélyebb talajrétegekből – más növények számára felvehetetlen – foszfor és káliumtápanyagokat hoz fel, és ezzel a feltalajt is gazdagítja. Az is bizonyítja talajgazdagító tulajdonságát, hogy az utóhatása felér egy jó istállótrágyázással. Az eróziónak kitett területeken jelentős talajvédő hatású. Köztudott, hogy a műtrágyázás (főleg a N-tartalmúak) savanyítja a talajt. A lucerna N-gyűjtése révén óvja szántóföldjeinket az elsavanyosodástól.

Az állattenyésztés a lucernát sokoldalúan hasznosítja: zölden, silózva, szénának szárítva, zöldlisztként, vagy granulátumként, illetve abraktakarmányok részeként is. A sokoldalú felhasználás mellett említést érdemel a lucerna magtermesztés jelentősége is.

A lucernát alkalmazkodóképessége miatt a világ minden részén termesztik. A földrészek közül Észak-Amerikában, az országok között pedig az USA-ban termesztik a legtöbb lucernát. A lucernát számos rovarkártevő és gombás megbetegedés mellett a vírusok is károsítják.

Lucerna mozaik vírus (Alfalfa mosaic virus)

Kép: Lucerna mozaik vírussal fertőzött lucerna növény

A lucerna mozaik vírus a Bromoviridae család tagja és az Alfamovirus génuszba tartozik.

Jelentősége: a betegség mindenütt előfordul. A fertőzés erősségétől függően a lucerna zöldtömege 1065%-kal is csökkenhet. A vírus a lucernán kívül a zöldségnövényekben okoz nagyobb károkat.

Tünetek: a beteg leveleken apró, kör alakú, zöldessárga mozaikfoltok lépnek fel, amelyek később gyűrű alakúvá válnak és kifehérednek. A levelek aprók maradnak és fodrosodnak. A tünetek főképpen a nyári meleg hónapokban maszkírozódnak. A megbetegedés sok esetben látens (tünetmentes) marad.

Átvitel: a vírus mechanikailag könnyen, de 27°C felett már nehezen vihető át. A nem perzisztens vírus főképpen levéltetvekkel (Acyrthosiphonpisum, Aphisfabae, Myzus persicae) terjed. Igen jelentős a maggal történő vírusátvitel. Lucerna esetében a magátvitel elérheti az 60%-ot is, de különböző gyomnövények (Datura stramonium, Solanum nigrum) magjával és burgonyagumóval is terjed. A vírus átvitelében több Cuscuta faj (pl. C. campestris) is szerepet játszik.

Gazdanövénykör: a polifág vírus gazdanövényköre igen széles, ismereteink szerint mintegy 70 növénycsalád 600 faja fogékony a vírussal szemben.

Diagnosztika: a vírus ELISA teszttel könnyen kimutatható. A biológiai tesztnövényei közül a vírus kimutatásában jelentősek a lokálléziós tesztnövények (Phaseolus vulgaris, Vigna unguiculata, valamint a Nicotiana glutinosa, a N. tabacum, az Ocimum canum, a Physalis glabripes) propagatív gazdák. Tekintettel arra, hogy a lucerna mozaik vírus gyakran komplex formában fordul elő az uborka mozaik vírussal, ezért a két vírus megkülönböztetésére jól alkalmazható a Chenopodiumamaranticolor differenciáló gazdanövény. A növény lokális és szisztemikus, nekrotikus léziókkal reagál a lucerna mozaik vírusra, míg az uborka mozaik vírusra csak lokális léziókkal.

Kép: a lucerna virágelzöldülése

A kórokozó tulajdonságai

A multikomponensű vírus egyszálú RNS-ekből áll, amelynek négy típusa van (RNS1-RNS4). A bacilus formájú virion mérete 30–56×16 nm. Hőinaktiválási pontja 60-65°C, hígíthatósági határértéke 10^-3-10^-4, In vitro eltarthatósága 1-4 nap.

Kép: A fehérhere virágelzüldülése

Védekezés:

• kevésbé fogékony fajták termesztése;

• használjunk vírusmentes vetőmagot a telepítéshez;

• kerüljük az idős lucernásból való magfogást;

• ne legyen a lucerna közelében paprika, dohány, burgonya, bab vagy borsó;

• a levéltetvek ellen szükségessé válhat az inszekticides védekezés.

Lucerna és herefélék virágelzöldülése (Candidatus phytoplasma trifolii)

Kórokozó: here virágelzöldülés fitoplazma (Candidatus Phytoplasma trifolii (syn.: clover proliferation phytoplasma);

Jelentősége: sporadikusan előforduló betegség, amely főleg a vektorokra ható, kedvező ökológiai viszonyok esetén lép fel. A kórokozó az egész világon elterjedt. A betegség a magképződést teljesen megakadályozhatja, a szénatermés csökkenti, sőt a növény a fertőzésbe ki is pusztulhat.

Tünetek: a beteg növény virágzata torzult és elzöldül, ellevelesedik, a kóros hajtásképződés fokozódik. Tömegesen keletkeznek satnya, vékony hajtások a lucerna gyökérfejéből (proliferáció), a keletkező levelek halványzöldek, aprók (2., 3. kép).

Átvitel: a kórokozó kertészeti oltással, Cuscuta fajokkal és kabócákkal (Euscelis plebejus, Macrosteles laevis) vihető át.

Gazdanövénykör: Trifolium spp., Lathyrus odoratus, Melilotus albus.

Diagnosztika: PCR általánosan használt a betegség kimutatására. A kórokozó mesterségesen átvihető oltással és kabócával a fogékony tesztnövényekre (Medicago sativa). A fitoplazma-részecskék elektronmikroszkóppal kimutathatók.

A kórokozó tulajdonságai

A ribonukleinsavat (RNS) és dezoxiribonukleinsavat (DNS) is tartalmazó fitoplazma legkisebb részecskéi 75-80 nm, legnagyobb részecskéi pedig 800-1000 nm közötti méretűek.

Védekezés:

• a gócos fertőzések felszámolása;

• a vektorok (kabóca, aranka) irtása;

• tartsunk térbeli izolációt más lucernástól;

• illetve egyéb fitoplazma fertőzési forrástól;

• tetraciklin-hatóanyagú antibiotikumok alkalmazása.

Dr. Pocsai Emil