Az utóbbi esztendőben megszokhattuk, hogy a mezőgazdaságot befolyásoló tényezőkegymás után negatív rekordokkal bosszantották a termelőket. Az egyesévszakokban hol a szárazság, hol a bőséges és hirtelen érkezett csapadékmennyiség, árvíz, belvíz sújtotta a termelőket. Ennek ellenére Dr. Fazekas Sándor agrárminiszterünk múlt évi értékelésében azt nyilatkozta, hogy uniós tagságunk óta a magyar agráriumnak a legjobb éve volt a tavalyi. Az elmúlt esztendő teljesítményét próbáljuk olvasóinknak összegezni, az ágazat előtt álló feladatokról – természetesen a lényegre törekedve, a teljesség igénye nélkül.
Nem kétséges, hogy hazánknak is érdeke a”három a magyar igazság” jegyében az életképes élelmiszertermelés, a természeti erőforrásokra épített fenntartható gazdálkodás, és a kiegyensúlyozott területi fejlődés a sokat emlegetett Közös Agrárpolitika keretében.
Az elmúlt esztendőben ugyebár Magyarország volt az Európai Unió soros elnöke, méghozzá az első félévben.
Elnökségünk alatt megerősödött az a nézet, miszerint 2013 után is támogatja az unió a mezőgazdaságot. Jelentős előrehaladás történt – többek között – a tejpiaci szabályozásban.
Kompromisszum született végre a Környezetvédelmi Tanácsban az elektronikus hulladékok begyűjtési és hasznosítási arányának növeléséről.
A botrányos németországi dioxinszennyezés idején megszavaztattuk az eladhatatlan sertéshús készletek három hónapos lefagyasztását.
Ezáltal sikerült megmenteni kontinensünk sertéshús piacát az összeomlástól.
Csupán érdekességként jegyezzük meg az elnökségünk működését illetően, hogy a hat hónap alatt 450 ülés előkészítése és bevezetése hárult hazánkra, amelynek közel háromnegyede érintette az agráriumot, s a többi rész a környezetvédelemre irányult.
A Közös Agrárpolitika új vezérfonala a hivatalos álláspontunk szerint elfogadható Magyarországnak, mivel az úgynevezett integrációs modell alkalmazása – amely a működést javító változtatásokra és a célzottabb támogatásra ösztönözné a tagországokat – reálisnak/élethűnek tűnik.
A 2013 utáni KAP költségvetés két pillérére csaknem négyszáz (386,9) milliárd eurót terveznek Brüsszelben.Nevezetesen a különböző agrárfinanszírozási célokra (közvetlen támogatásra) több mint háromszorosa fog jutni, mint a második pilléres vidékfejlesztésre.
Kiemelt feladat volt tavaly a tíz évre szóló Nemzeti Vidékstratégia kialakítása, amit január 16-án bemutattak a Vidékfejlesztési Minisztériumban.
A tárca négy átfogó területen határozott cselekvési terveket jelöl ki, méghozzá az agrárgazdaságban, a vidékfejlesztésben, az élelmiszer termelésben és a környezetvédelemben.
Mindez azért történik, hogy 2020-ig érzékelhető legyen a javulás a vidék társadalmi és gazdasági életében, hiszen ettől függ országunk jövője.
Egyébként a nemzeti vidékstratégia üzeneteként sorra alakulnak a helyi piacok, végre elindult a régóta várt változásegészséges folyamata.
Természetesen a jelenlegi kormány a kis- és közepes családi vállalkozásokra fókuszál a szövetkezések mellett, de kellenek más szereplők is: nagy gazdaságok és integrátorok egyaránt.
A lényeg az aránytalanság megszüntetése, az egyensúly létrehozása, ezáltal növekedhet a foglalkoztatottság, s erősödhet a generációk közötti kapcsolat és a hagyományok újraélesztése.
A jelenlegi kormány az európai modellt követve, a családi és egyéni gazdaságokat preferálja: a mezőgazdaságra épülő mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat.
Ebből kiindulva: kiemelten támogatják a kistermelőket, előmozdítják a helyi piacok létrehozását, összekötik a helyi termelést és az értékesítést, helyreállítják az állattenyésztés és növénytermesztés felborult arányát, megvédik természeti erőforrásainkat(termőföldjeinket és vízkészleteinket), visszaállítják a vidék és a város szoros kapcsolatát, versenyképessé teszik a magyar agráriumot – legalábbis az elképzelések szerint!
Az alapvető értékeink megőrzésére indokolt volt az új alaptörvény megalkotása alkotmányos védettséggel.
Az Új Széchenyi Tervvel megnyíltak a lehetőségek a fejlesztések és a beruházások előtt, a gazdaságélénkítő programok erősítik a vidék népességmegtartó erejét.
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvénynek köszönhetően egy év alatt megduplázódott az idénymunkások száma az agrár-és idegenforgalmi vállalkozásokban (több mint félmillió résztvevővel).
A kistermelői rendeletmódosítása megkönnyíti az élelmiszeriparban termelő, feldolgozó és értékesítővállalkozások feltételrendszerét.
A helyi termelő piac üzemeltetéséhez például elég bejelentést tenni a Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnál.
Kiemelendő a közel ezer millió forintnyi (1 Mrd) keretösszegű tanyafejlesztési program,elsődlegesen a külterületi földutak felújítására, ahol csaknem minden második pályázó nyert állami támogatást – bő kétszáz gazda illetve önkormányzat képviseletében.
Nemrég fogadta el az országgyűlés az új kockázatkezelési törvényt, amely a korábbinál jóval szélesebb gazdálkodói körnek nyújt fedezetet a károkra.
Óriási jelentőséggel bír, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet megkezdte az állami földterületek haszonbérleti pályázatainak közzétételét.
A lényeg: tavaly tíz százalékkal növekedett a mezőgazdasági GDP, ám az idén nagyobb növekedés várható.
Agráriumunk a GDP közel három százalékát állítja elő, ami az uniós átlag mintegy kétszerese, míg a teljes agrobiznisz a hazai gazdaság közel egyötödét teszi ki.
S ami talán a legfontosabbak egyike, az agrárkivitelünk növelhető.
Ugyanis új piacok nyíltak meg előttünk Kína,Oroszország, Kazahsztán, Algéria és Szaúd-Arábia jóvoltából.
Merthogy a népességnövekedésével egyre kevesebb területen lehet előállítani a stratégiai fegyvernek számító élelmiszereket.
Dr.Szalay Attila
