A Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának TDK-konferenciáján 3. helyezést elért tanulmány alapján készült az alábbi szakcikk. Szerzője, Talpai Mária, aki a 2010/2011 tanévben nyújtott teljesítménye alapján Arany fokozatú nívódíj kitüntetésben részesült. Témavezetője dr. Balogh Sándor emeritus professzor volt.
A magyar élelmiszergazdaság 1985-ben érte el a II. világháború utáni fejlődésének csúcspontját. Ezt követően – főként mert KGST-irányultságú exportunk a partnerek fizető képességének hiánya miatt csökkenni kezdett – a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kibocsátása visszaesett. 1982. óta azonban a mezőgazdaság költségvetési kapcsolataiban is változás állt be: támogatottsága helyett egyre nagyobb mértékű tőkekivonás történt, az ágazat jövedelmezősége egyre jobban csökkent.
Az 1990. évi rendszerváltást követően a mezőgazdasági termelés 1900-94. között 34%-kal esett vissza. A termelés-csökkenés mélypontja 1993 volt, amikor egy év alatt 12%-os volt a visszaesés. Az 1993. évi mélypont eredményeként a növénytermesztés az 1959-es, az állattenyésztés az 1970-es, a mezőgazdasági össztermelés pedig az 1967. évi szintet érte el.
A 90-es évek elején lezajlott rendszerváltozás az addigi mezőgazdasági rendszert is gyökeresen megváltoztatta. Ezek a változások hatottak az eszközállományra, a termőföldekre, gépekre, berendezésekre, valamint az épületállományra is. Az elmúlt húsz év alatt a mezőgazdaságban a birtokstruktúra és a tulajdoni viszonyok jelentősen átalakultak, a termelési szerkezet is megváltozott.
A tényezők átformálódásának következtében a gépesítésben és a gépesítettségben is látványos változások következtek be. A magántulajdon kialakulásának eredményeképpen az átlagos birtok- és táblaméretek csökkenése figyelhető meg. A termelés decentralizáltabbá vált. Ez eredményezte azt, hogy régi termelési struktúrák helyett egy új, más alapokon nyugvó termelés alakult ki. A mezőgazdaság tulajdoni viszonyaiban bekövetkezett változások ugyanakkor a beruházások tárgyaira, eszközeire, mértékére és értékére is komoly hatást gyakoroltak, amely kapacitásbeli változásokat okozott.
A rendszerváltást követően a magyar mezőgazdaság számára a 2004. május 1-je volt a következő nagy jelentőséggel bíró esemény. Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása jelentősen befolyásolta az ágazatot. A változás nem csak gazdaságilag, de jogilag és intézményileg is érintette a mezőgazdaságot. A csatlakozást követően Magyarországnak igazodnia kellett a Közös Agrárpolitikához, átvenni és alkalmazni az uniós előírásokat és normákat.
A műszaki fejlesztések és a gépberuházások az utóbbi évtizedben jelentősen megnövekedtek. 2004-ben ugyan némi megtorpanás, visszaesés volt megfigyelhető, de 2005-ben ismét növekedett a gépbeszerzések illetve a beruházások értéke. A 2004. évi visszaesés az EU-s csatlakozás előtti gépbeszerzési hullámmal, majd az azt követő támogatási rendszer megváltozásával és hosszas elbírálási idejével magyarázható. A mezőgazdasági géppiaci kínálat gyors ütemben bővült. A gazdaságoknak több gépre volt szükségük, valamint lényegessé vált a gépesítési színvonal növelése is.
A motorteljesítmény fajlagos értéke (az egy hektár szántóterületre jutó, KW-ban vagy lóerőben kifejezett motorteljesítmény) a rendszerváltás két évtizede alatt jelentősen növekedett, ami még mindig elmarad ugyan az EU-s országok átlagától, azonban jelentős növekedést jelent hazai viszonylatban.
A motorteljesítmény kétharmadával az egyéni gazdaságok rendelkeznek. Ahhoz, hogy a motorteljesítmény ilyen jelentősen növekedett, a majdnem kétszeresére növekedett traktorállomány járult hozzá. A rendszerváltás előtt megközelítőleg 64 ezer traktor vett részt a mezőgazdasági termelésben.
A rendszerváltás előtti mezőgazdaságra a mainál nagyobb átlagos üzemi méret, nagyobb szántóterület, a birtokkoncentráció volt jellemző és a háztáji birtokok megművelésére is rendelkezésre állt a megfelelő mennyiségű kapacitás. E feltételeket úgy volt képes teljesíteni a rendelkezésre álló traktorállomány, hogy a mainál kétszer nagyobb éves üzemóra számot teljesített, vagyis 100%-kal nagyobb volt a kihasználtsága. A rendszerváltás óta közel 68 ezer új traktort vásároltak és kevesebbet selejteztek ki, így jelenleg csaknem 128 ezer traktor képezi az állományt.
A traktorok 80%-a jelenleg az egyéni gazdaságokban található, mivel itt történtek a legnagyobb traktorberuházások. Egy átlagos traktor teljesítménye országos viszonylatban 60 kW, az egyéni gazdaságokban 50 kW, a gazdálkodó szervezetekben pedig 80 kW. Az egy traktorra jutó megművelendő terület országosan 40 hektár. Ez az egyéni gazdaságokban 28,6, a gazdálkodó szervezetekben pedig 81,2 ha/ traktor- sűrűséget jelent.
Az utóbbi években a traktorállomány növekedése csökken, ami a traktorállomány szintjének telítettségéből ered, valamint a selejtezések száma is növekszik eközben. A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a rendszerváltás után bekövetkezett traktorbeszerzések hatására az állomány jelentősen korszerűsödött és modernizálódott. A műszaki színvonal és az állapot javult, ebből következően a szervizelési és javítási igényük csökkent. A korszerű traktorok egyre szélesebb körű szolgáltatások nyújtására képesek, valamint a műszaki színvonaluk emelkedése következtében kevesebb üzemanyagot fogyasztanak el, a teljesítmény-átvitel és a vonóerő-kifejtés hatásfoka nőtt, illetve a vezető komfortérzete is magasabb.
A magyar mezőgazdaságban a szántóterület nagyobb hányadát a gabona-, olaj-, és rostnövény-kultúrák foglalják el, mintegy 80%-os arányban. E kultúrák géprendszerében a meghatározóak a betakarító eszközök, a kombájnok. A betakarítási folyamatnál fontos szempont, hogy olyan gépekkel dolgozzanak, amelyek a lehető legkisebb veszteségekkel, s ennek érdekében a lehető legrövidebb idő alatt hajtsák végre a műveletet. A 2000-es statisztikai adatok alapján 12100 kombájnból állt az állomány. Az utóbbi 10 évben a mezőgazdasági gépállomány ezen része is jelentősen korszerűsödött és új technológiák alakultak ki. A kombájnok beszerzésénél elsődleges szempont az áteresztő-képesség és a kapacitás. Nagyobb áteresztő-képességű gépek esetén a kapacitás szintén növekszik. A technológiai fejlesztések során a motorteljesítmény az áteresztőképességgel párhuzamosan növekedett. Az újítások alkalmazásakor azonban nem csak ezekre figyelnek, hanem a magtisztaság hatásfokának javítására, a fogásszélesség maximális kihasználására, a szalmakezelés javítására is alkalmaznak új technológiákat.
Az elmúlt években jelentősen javult a magyar mezőgazdaság technikai színvonala gépállománya és gépesítettsége. A gépberuházások hatására a géppark kiszélesedett, amely így szélesebb körben képes kiszolgálni a felmerülő új, illetve a már meg lévő igényeket. Az üzembe helyezett új technológiáknak köszönhetően növekedett a gépi kapacitás és a termelés magasabb színvonalon, hatékonyabban megy ez által végbe.
A mezőgazdasági gépállomány alakulása 1985 után
2005-ben a mezőgazdaságban 9,8 millió kW teljesítménynek megfelelő gépi vonóerő volt jelen erőgépek formájában, melyek biztosították az energiát a termelésben résztvevő munkagépek számára. A 2000-es adathoz képest nem változott a motorteljesítmény, így kijelenthetjük, hogy a kiselejtezett és az újonnan állományba helyezett gépek aránya megegyezik. Ez azt is jelenti, hogy a rendelkezésre álló gépi vonóerő képes kiszolgálni a mezőgazdasági termelés által igényelt teljesítményt. A statisztikai évkönyvek adataiból az is kiderül, hogy a rendelkezésre álló gépi vonóerő kétharmadával az egyéni gazdaságok, míg egyharmadával a gazdasági szervezetek rendelkeznek.
A gépi vonóerő-állomány alakulása 1985 után
1985-ben 8,37 millió kW teljesítményű gépi vonóerő vett részt a mezőgazdasági termelésben. A rendszerváltás körüli évekre is hasonló értékek voltak jellemzőek. A 2000. évi adatok szerint az összes gépi vonóerő 9,88 millió kW teljesítményre emelkedett. 2005-ben ez az érték 9,84 millió kW volt. (2. ábra) Megfigyelhető, hogy a 2000. évi adathoz képest a 2005. évi gépi vonóerő teljesítmény nem változott jelentős mértékben. Ez arra enged következtetni, hogy a kiselejtezett állomány helyére megközelítőleg ugyanannyi lépett be, valamint azt is jelenti, hogy ez a teljesítmény mennyiség képes ellátni a termelési feladatokat. Ezen összes gépi vonóerő 33%-ával a gazdasági szervezetek, 66%-ával pedig az egyéni gazdaságok rendelkeztek és végeztek mezőgazdasági tevékenységet. 2005-ben 1000 hektár mezőgazdasági területre 2306 kW teljesítmény, 1000 hektár szántóterületre 2720 kW teljesítmény jutott.
A traktorállomány alakulása 1985 után
1985-ben a mezőgazdaságban résztvevő traktorok száma 55.317 darab volt, mellyel 6 millió hektár földterületet műveltek meg. A rendszerváltás előtti években a traktorok számában némi visszaesés volt megfigyelhető. Ebben az időben a nagy üzemméretre telepített gépesítés, a magas éves gépkihasználás (2000-3000 üzemóra/év), ugyanakkor a kisebb területegységre beépített motorkapacitás volt jellemző. 1989-ban 50.388 darab traktor képezte az állományt. A rendszerváltás utáni években azonban ugrásszerű növekedés következett be, így 1991-ben már 91.913 darab traktort tartanak nyilván. A javuló gépellátottság és a gépesítés színvonalának emelkedése a rendszerváltás utáni gépberuházások megindulásának volt köszönhető, amely jótékonyan hatott a mezőgazdasági gépállományra. Ezek a beruházások és tőkebefektetések az elmúlt tíz évben is folytatódnak, tovább emelve ezzel fejlettség mértékét és szintjét. 1991 óta csaknem 30.000 új traktorral bővül az állomány, amely igencsak jelentős állománynövekedést jelentett.
2005-ben 120.477 darab traktor állt a gazdaságok rendelkezésére, melynek 20%-a a gazdasági szervezetek tulajdonát képezte, 80%-át pedig az egyéni gazdaságok birtokolták. 2000-ben 1000 hektár mezőgazdasági területre 11,1 darab traktor jutott. (3. ábra). A jelenlegi traktorállomány fele korszerű, új traktorokból, a másik fele a rendszerváltás előtti időkből visszamaradt, műszakilag elavult traktorokból áll. Az állomány összetételére a sokszínűség jellemző. Az állomány korszerűsítésének fő célja a minőségben bekövetkező látványos változás elérése.
Az elmúlt egy évtizedben jelentősen korszerűsödött a traktorállomány, köszönhetően a közel 30 ezer darab új traktornak. Ezek az eszközök már energiatakarékosabban működnek, mint korszerűtlen elődeik, környezetkímélőbb munkát hajtanak végre és sokkal komfortosabb kialakításúak.
Az arató- cséplőgépek tekintetében nem történt változás az elmúlt öt évben. A két gazdálkodási formában a traktorok és a kombájnok számát illetően ellentétes irányú változás következett be 2000 és 2005 között. A tehergépkocsi-állományban jelentősebb (39%-os) visszaesés történt. (Forrás: 12)
A kombájnállomány alakulása 1985 után
1985-ben 12.016 darab kombájn tartottak nyilván. A rendszerváltás előtti és utáni években némi visszaesés figyelhető meg a kombájnok számában. Az állomány alig haladta meg a 10.000 darabot.
2005-re viszont ismét 12.000 körüli az állomány, pontosan 12.138 darab kombájn állt a gazdálkodók rendelkezésére. A rendszerváltás után nagyjából 2.000-re nőtt az állomány. Ennek az értéknek a 33%-a a gazdasági szervezetek állományát képezi, míg 67%-a az egyéni gazdaságok tulajdonában áll. Az elmúlt tíz évben ugyanúgy, mint a traktorállomány, a kombájnállomány is jelentősen korszerűsödött és fiatalodott. A modern technika előretörésével a betakarítási hatásfok nőtt. A kombájnok motorkapacitása 1985 óta 1,3 millió kW teljesítményről 1,6 millió kW teljesítményre nőtt 2005-ig. egy kombájn átlagos teljesítménye így 2005-ben 133,9 kW, az egy kombájnra jutó betakarítandó terület 195,9 hektár volt. Az utóbbi érték a 2000 év adatához képest 35%-os növekedés mutat. 1000 ha mezőgazdasági területre pedig 2,3 darab kombájn jutott a 2005-ös évben. 2000-ben 12.113 darab, míg 2005-ben 12.138 darabot foglalt magába a keret (4. ábra).
A tehergépkocsi állomány alakulása 1985 után
1985-ben 33.240 tehergépkocsi állt a mezőgazdasági termelés által igényelt szállítási feladatok kielégítésére. A rendszerváltás utáni években majdnem 10.000 darabbal bővül az állomány. A 2000. évi adatok szerint az állomány viszont az 1985. évi adatot is alul múlta, ekkor 25.825 darab tehergépkocsi áll rendelkezésre. Ehhez az értékhez képest a 2005. évi 39%-kal kevesebb, csupán 15.873 darab (5. ábra).
A gépi vonóerőre, a traktor-, kombájn- és tehergépkocsi-állományra vonatkozó KSH-statisztikai adatokat vizsgálva és értékelve megállapítható, hogy a rendelkezésre álló gépi vonóerő képes kiszolgálni a mezőgazdasági termelés által igényelt teljesítményt. A statisztikai évkönyvek adataiból az is kiderül, hogy a rendelkezésre álló gépi vonóerő kétharmadával az egyéni gazdaságok, míg egyharmadával a gazdasági szervezetek rendelkeznek. A javuló traktorellátottság és a gépesítés színvonalának emelkedése a rendszerváltás utáni gépberuházásoknak volt köszönhető, a pályázatok, támogatások kapcsán pedig mindez tovább növekedett.
Talpai Mária, BSc.
mezőgazdasági és élelmiszeripari gépészmérnök
