A Magyar Szürkemarhát Tenyésztők Egyesületének tartástechnológiája

A tenyésztőegyesület tartástechnológiai leírását Bodó Imre szerkesztette, aki a magyar szürke szarvasmarhát a 1960-as évek mélypontja óta máig tartó töretlen fejlődésében szakmailag végigkísérte, és a fajta megmentéséért végzett munka nagy részét magára vállalta. (Ma nyugalmazott egyetemi tanárként, valamint a tenyésztőegyesület örökös tiszteletbeli elnökeként kíséri figyelemmel a folyamatos munkát.) Az egyesület által összeállított munkaközösséget, mely tagjai papírra vetették tudásuk legjavát, az ország legjobb tenyészeteinek tapasztalt öregjei és lelkes fiataljai egészítették ki. A tartástechnológia, mint írják, a technikai elemeken kívül „tartalmazza a tenyésztéssel, takarmányozással, állatgondozással, állategészségügyi megelőzéssel, munkaszervezéssel, értékesítéssel és a gazdasági számításokkal kapcsolatos kérdéseket is.”

Tartástechnológia

A tartástechnológia technikai elemeit az a gondolat köré lehet (és kell) csoportosítani, hogy a magyar szürke szarvasmarha a legelőre termett. A mai költségvetési támogatásra érdemesnek ítélt extenzív gyepgazdálkodást, mely az egyéb módon nem hasznosítható területeket is mezőgazdasági használatba veszi és ápolja, leginkább a magyar marha teszi lehetővé és gazdaságossá. Különösképpen itt, a Kárpát-medence szélsőséges éghajlati viszonyai között szenvedhet egy kultúrfajta a ridegtartás során. A szürkemarha viszont jól bírja a megpróbáltatásokat, mert ez a fajta itt alakult ki, itt készült fel az evolúció során a forró aszályos nyárra ugyanúgy, mint a kemény télre.

Tenyésztési kérdések

A tenyésztőegyesület technológiai leírásának a legrészletesebben kidolgozott része a tenyésztési kérdésekkel foglalkozik. Érdemes áttanulmányozni, de kezdő tenyésztőnek mindezzel nem nagyon szükséges foglalkozni. A magyarszürke fajta elkerülte az iparosodás átterjedését a mezőgazdasági haszonállatokra, mely során nagy teljesítményre kényszerítették az állatokat. A nagy teljesítőképesség ára persze az volt, hogy az állattól elvették a természetes életterét, önfenntartó képességei háttérbe szorultak. A magyar szürke nem alkalmas intenzív tartásra. Cserébe a fajta egyedei nagyfokú önállósággal rendelkeznek, szinte, mint a vadon élő állatok. A tenyésztőnek ez annyit jelent, hogy nyugodtan összezárhatja a legelőkertben nőivarú egyedeit a tenyészbikájával, aztán az etetésen, itatáson (és vagyonvédelmen) kívül nem igen kell törődni semmivel, az állomány mégis él, virul, szaporodik.

Takarmányozás

Elsődleges takarmányforrása a szürke-marhának a gyep. Ezt kell, hogy kiegészítse valami más azokon a napokon, mikor a marha nem tud kijárni a legelőre, vagy kijár, de nem sok mindent talál ott. Az ilyen napok száma egy átlagos téli szezonban 150. Az a valami más meg lehet akármilyen tömegtakarmány. Tudósok tanulmányozzák, hogy hogyan is lehet, hogy a magyar szürke olyan enzimeket tud termelni a bendőjében, melyekkel a legrosszabb minőségű takarmányt is meg tudja emészteni (ha az nem penészes, vagy egyéb módon mérgező). Dupla hasznot hoz a szürkemarha, ha elvadult területek ismételt használatba vétele céljából tartják.

Állatgondozás

A fajta igényeinek megfelelő tartási módnál a gondozás a napi takarmánnyal és ivóvízzel való ellátásból és az állatjóléti ellenőrzésből áll. Nincs szükség istállóra, az állatok ideális esetben télen is kijárnak a legelőre. Így az állat egészséges, edzett marad, a trágyaképződés is kisebb a karámban lévő etetődombon. Vízen, legelőn, vagyonvédelmen kívül a szél- és esővédelem könnyítheti meg a tenyésztő dolgát. Kézenfekvő, hogy ha rossz időben védettebb helyen tudnak tartózkodni az állatok, kevesebb energiára van szükségük, tehát olcsóbb a takarmányozásuk.

Állategészségügyi intézkedések

A magyar szürke szarvasmarha betegségeknek ellenálló fajta. Emellett önállóan megelli borját, és a szaporulatot általában segítség nélkül felneveli, időjárástól, évszaktól függetlenül. Folyamatos megfigyelés, ellenőrzés mellett állatorvosi beavatkozásra ritkán van szükség.

Munkaszervezés

Ugyan egyszerűek a feladatok a legeltetéses állattartásnál, mégis oda kell figyelni, hogy az a kevés teendő kellő időben legyen elvégezve. Amennyiben az állatlétszám nő, fontos lehet az állatok csoportosítása és különtartása. Külön csoportokat alkothatnak az öreg tehenek, a borjas tehenek, az üszők, a növendék és felnőtt bikák, valamint a fogékony tehenek a tenyészbikával. Itt szabad megjegyezni, hogy a magyar szürkemarha rendkívül intelligens állat. Hamar megtanulja a rendet, és szívesen be is tartja.

Értékesítés

Az értékesítés témakörben a legszélsőségesebb történeteket lehet hallani. Jövőbe mutató hozzáállás – a szerző véleménye és eddigi tapasztalata szerint – a marhák vágóhídra küldése, és a húsnak a vágóhídról történő értékesítése. Így az eredetazonosítás is megbízhatóbban működik. Hogy mit lehet eladni, mi a szürkemarha gulyából származó „termék”, azt az egyesület tartástechnológiai leírása részletesen tárgyalja. Új piaci szegmenssel lehet az említett felsorolást kiegészíteni, a béranyák piacával. A szürkemarha ugyanis simán megelli olyan (divatos és keresett) szarvasmarhafajták beültetett embrióit, mely fajták fajtatiszta anyaállatai saját szaporulatukat sokszor csak költséges állatorvosi beavatkozással tudják világra hozni.

Gazdaságosság

Sokan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az eredmény eddig mindig az volt, hogy a mai viszonyok között támogatások nélkül veszteséges a szarvasmarhatartás, és ebben a magyar szürke sem kivétel.

Intenzív fajtákkal összehasonlítva szerényebb eredményeket kapunk, viszont a tartási költségek is kisebbek. De az eredmények nagyban időjárásfüggőek.

Mivel a hazai húsmarhatartók nagy része választott borjút értékesít, bemutatjuk, hogy mit lehet extenzív legelőtartási technológiával elérni. A mellékelt ábrán az MSz-16-os tenyészet fajtatiszta és keresztezett szürkemarha borjainak 2001-es évben mért súlygyarapodását vizsgáltuk. Ez nyilván egy kedvező év volt, és a számok azt mutatják, hogy kedvező körülmények között legeltetéses anyatehéntartással is lehet jó eredményeket elérni.

Szürkemarha borjak napi súlygyarapodása a csatárpusztai legelőkertekben, 2001-es adatok szerint

Akik a szürkemarha keresztezésével kívánnak gazdaságosan húst termelni, azoknak érdekes lehet a mellékelt kép, melyen egy borzderes apaságú keresztezett magyar szürke tehén szoptat – egyszerre három borjút.

Ennek a keresztezett szürkemarhának annyi teje van, hogy egyszerre három borjút tud szoptatni

Összefoglalás

A magyar szürkemarha rendkívül önálló állat. Akinek van legelőterülete, annak ideális lehet ez a fajta. Csekély beruházással hozzá lehet fogni a fajta tenyésztésének, nem kell megijedni a tartásakor várt problémáktól; ez az állat sokszor jobban tudja, mi kell neki, mint a gazdája.

Az egyesület tartás-technológiai leírása igen hasznos vezérfonal, mely segít a helyi adottságoknak legmegfelelőbb változatok alkalmazásában.

Dr. Révész Zsolt

a csatárpusztai szürkemarhatenyészet

tenyésztésvezetője