A mai naptól az utódaink kárára élünk a bolygón

Keserű és ijesztő „sikert” könyvel el az emberiség: a gyorsuló környezetszennyezés miatt már az év felére elhasználtuk az idei esztendőre jutó természeti erőforrásainkat. Augusztus 3-ától fogva a gyerekeinkkel fizettetjük meg a jólétünk súlyos árát…

Önpusztítóan zabáljuk fel a jövőnket

Túl sokat eszünk, iszunk, túl sokat ülünk autóba és repülőgépre, túl sokat pazarlunk el a jólétünk érdekében a Föld erőforrásaiból. Közben ráadásul mindezt úgy tesszük, hogy nem figyelünk oda az élelmiszerek, fogyasztási cikkek előállítását kísérő környezetszennyezésre: az erdő- és állatpusztításra, a vizek és a légkör brutális szennyezésére.

Tudósok az 1960-as években megalkották azt a számítási módot, amely kimutatja: mennyi az az erőforrás-kihasználás és környezetszennyezés, amit a bolygó még képes önmaga helyrehozni. Ezzel az algoritmussal meghatározható az is, hogy egy adott évben mikor érjük el ezt a bizonyos határt – mikor „fogy el” az emberiség egy évre jutó természeti erőforrás. Nos, az 1970-es években ez a határnap még december végére esett. Vagyis körülbelül „hónap végére fogyott el a fizetésünk” – azaz az év végéig még fenntartható módon tudtunk gazdálkodni a Földön rendelkezésre álló javainkkal, és a Földnek még volt módja regenerálni magát a Homo Sapiens tevékenységétől.

A gyerekeink fognak fizetni mindezért

Ma már ez a határnap augusztus 3-ára esik: vagyis már a „hó közepén feléljük a fizetésünket” – már az év derekán elfogynak a megújítható természeti erőforrások. Más szóval: augusztus 3-tól fogva az utódainktól vesszük el, amit megeszünk, felhasználunk, és a gyerekeink-unokáink rovására szennyezzük, zsigereljük ki a bolygót. Ma több szén-dioxidot bocsát ki az emberiség a légkörbe, mint amennyit az óceánok és az erdők képesek elnyelni, nagyobb mértékben halásszuk le a tengereket-óceánokat és irtjuk ki az erdőket, mint ahogyan azok újra tudnak termelődni.

A legtöbbet néhány gazdag európai és arab ország mellett az USA fogyaszt a Föld javaiból, míg a legkevesebbet az olyan szegény térségek, mint Afrika és a Távol-Kelet egyes országai.

Terhelünk, termelünk, aztán szemetelünk

Megdöbbentő, de tény, hogy mindeközben minimális erőfeszítéssel hatalmas javulást lehetne elérni. A mezőgazdaság például az ökológiai problémák 30%-áért felelős – közben a világon megtermelt élelmiszernek majdnem a felét(!!!) a szemétbe dobja az emberiség. A jóléti társadalmakban a pazarlással, a fejletlenebb régiókban a technológiai (betakarítás-gépesítés, tárolás, kereskedelem stb.) hibák miatt kerül a szemétbe a nagy környezetterheléssel előállított élelmiszer.

Kohout Zoltán