1. kép A betakarítás alapgépe az arató-cséplő gép és adaptere
A betakarítás általános jellemzése
A napraforgó egymenetes gépi betakarítására a különböző szerkezeti felépítésű – az eredeti gabonavágó asztalra szerelt, napraforgó-betakarító kiegészítőkkel ellátott vagy a napraforgó adapterekkel felkapcsolt – arató-cséplő gépeket (gabonakombájnokat) használják.
Az aratva cséplés a napraforgó betakarításában is megegyezik a gabona betakarítás munkafolyamatával.
Ez esetben azonban – a napraforgó eltérő morfológiai és egyéb növényi tulajdonságai miatt –, a gabonakombájnt, vagy annak vágóasztalát megfelelő kiegészítőkkel/adapterrel kell felszerelni.
A napraforgó betakarításakor az arató-cséplő gép aratórésze (vágóasztala v. adaptere) a lábon álló terményt rövid szárrésszel és tányérral együtt levágja, azt a cséplőszerkezetbe juttatva a cséplődob kicsépeli.
A szemtermést a tisztítószerkezet kitisztítja, és a magfelhordó elevátor segítségével a magtartályába gyűjti.
A napraforgószár és egyéb növényi részek a szalmarázó ládákról, valamint a törekrostáról rend formájában vagy szétterítve a tarlóra hullnak.
Az arató-cséplő gép magtartályában összegyűjtött szemtermés szállító járműre üríthető, és a további üzemi munkafolyamatoknak megfelelő helyre (pl. magtisztító, szárító) szállítható.
A tarlón maradt nagy tömegű napraforgó szárrészek, a kicsépelt tányérok, stb. az adapterre szerelt zúzóberendezésekkel vagy külön menetben vontatott szárzúzó gépekkel – a szárak zúzása után- tárcsázással a talajba keverhetők.
2. kép Zürn napraforgó-betakarító vágóasztal kiegészítő szerelékek
A gyakorlatban a napraforgó betakarítására a kombájnokat általában rövidebb ideig használják, mivel ezt a növényt kisebb területen termesztik, mint a kalászosokat vagy a kukoricát.
Az időjárási körülmények, a szár-, és gombabetegségek, illetve a madárkártétel fellépésének veszélye is szűkre szabja a betakarítás időtartamát.
A napraforgó betakarításának mielőbbi befejezését üzemszervezési okok is szükségessé teszik, mivel az azt követő kukorica betakarítás ugyanis, már a teljes betakarító gépcsoportot és szállítógép kapacitást is leköti.
A napraforgó-betakarító adapterek felépítését, csoportosításuk egyszerűsített vázlatát az 1. ábra szemlélteti.
1. ábra Napraforgó-betakarító vágóasztal-szerelékek és adapterek csoportosítása
A napraforgó-állomány mesterséges leszárítása
A napraforgó gépi betakarítását közvetlenül megelőző vegyszeres állományszárítás (deszikkálás) a nagyüzemi betakarítási technológia szerves része.
Megfelelő időben és minőségben történő elvégzésével növényvédelmi – növény egészségügyi óvó – hatása is jelentős, mivel a kémiai kezelés nyomán bekövetkező gyors állományszáradás a szár- és tányérbetegségek további károsítását (terjedését) is megakadályozza.
Hatása elsősorban elhúzódó, csapadékos betakarítási körülmények, valamint fajta napraforgó termesztése esetén előnyös, amikor az érés egyenlőtlen, az állomány –tányérmagassága- kiegyenlítetlen.
A mesterséges állományleszárítás további előnyei még a következők:
- a betakarítás korábban történhet meg, mint a természetes úton beérett napraforgóé;
- a betakarítás időpontja az időjárástól függetlenül már előre megtervezhető;
- jelentősen kisebb madárkártétel jelentkezik;
- a betakarítógépek munkaminősége javul, a betakarítási veszteségek csökkennek;
- növekszik a betakarítógépek napi-/idényteljesítménye;
- javul a termés minősége, csökken a betakarított termény szennyezettsége;
- a termény (után)szárításánál az energia-megtakarítás révén kisebb a szárítási költség;
- a betakarítási-, szállítási munkacsúcs csökkenthető;
- a magtisztítás és a szárítás munkafolyamata jobban szervezhető.
Az állomány mesterséges leszárítást általában akkor kell megkezdeni, amikor a kaszatok nedvességtartalma 30-35% között van. Ilyenkor a növényi szárrészek legtöbbször még zöldek, de a termés már biológiailag érett.
A mesterséges állományleszárítás után 5-10 nappal – az időjárástól függően – a kaszatok utóérése is megtörténik, és nedvességtartalmuk 20% alá csökken.
Ekkor az állomány már „technikailag” is érett, a szár- és levélrészek megbarnulnak és a betakarítás megkezdhető.
A napraforgó deszikkálására jelenleg csak gyomirtó típusú szerek állnak rendelkezésre.
A gyomirtó szer típusú készítmények közül, erősen gyomos állományban, a kontakt (perzselő) hatású vegyszerek (pl. Bromotril 25 SC; Reglone Air; Pardner, Zoop, stb.) alkalmazása célszerűbb, míg évelő gyomokkal fertőzött területeken a szisztemikus (felszívódó) hatású (Glialka 480; Glyphogan 480 SL és Roundup Classic, stb.) készítmények használhatók eredményesen.
A vegyszerek kijuttatása ideális esetben légi úton történhet meg, mezőgazdasági repülőgéppel, vagy helikopterrel.
A napraforgó növényi részei a különböző vegyszereket gyorsan megkötik, ezért újabb permetezés a kezelés utáni csapadék esetén sem szükséges.
A magajáró hidas permetezőgépekkel történő deszikkálás esetében – bármennyire körültekintően is járnak el – a kaszattermés kisebb pergési veszteségével kell számolni.
A mesterséges állományleszárítási munkaműveletet jó alkalmazástechnikával és a betakarító-kapacitásnak megfelelő szakaszos bontásban kell elvégezni.
Nagyon kell ügyelni arra, hogy a permetezett területet körülvevő környezet (erdők, más kultúrák, lakott terület stb.) kárt ne szenvedjen.
Ezért is lényeges már a termőhely kiválasztásánál, hogy lakott területtől, más kultúráktól távolra eső, zárt, tömbösített területen termesszék a napraforgót, mert csak ilyen területeken engedélyezett és lehetséges a biztonságos kémiai beavatkozás.
3. kép DBF Energy napraforgó-betakarító vágóasztal kiegészítő szerelékek
A napraforgó-betakarító adapterek (adapter-családok) ismertetése
A napraforgó betakarítására, a kialakítás szempontjából – alapvetően – két különböző gabonavágó asztal/adapter típus különböztethető meg:
- az arató-cséplő gépek (eredeti) gabonavágó asztalára szerelhető, napraforgó-betakarító kiegészítő vágóasztal-szerelékek, és
- az arató-cséplő gépek ferde felhordójára kapcsolható gyűjtőtálcás (sorfüggetlen), valamint a speciális soros napraforgó-betakarító adapterek.
Napraforgó-betakarító (kiegészítő) vágóasztal szerelékek
Az arató-cséplő gépek gabonavágó asztalára szerelhető, kiegészítő napraforgó-betakarító vágóasztal-szerelékek négy főbb szerkezeti egységből épülnek fel: a mindkét oldali magasított rend- v. sorválasztók; a vágóasztal hátsó részén, a kipergő magvak kihullását megakadályozó – sűrű szövésű – drótháló; a tányéremelő- és magfelfogó gyűjtőtálcák, illetve a különböző kialakítású terménytovábbító motolla az (esetleges) állítható terelőlemezzel (terelőpajzzsal).
A napraforgószárak elvágását a gabonavágó asztal eredeti – vízszintes, alternáló mozgású – kaszaszerkezete végzi el.
A kaszaszerkezet általában normálvágású, meghajtása bolygóműves, a recézett élű, öntisztító (mozgó) kaszapengék lökete 76,2 mm értékű.
A napraforgószárakat az – 1,0-1,4 méterre előrenyúló – a típustól függően 230-762 mm osztású –, ún. tányéremelők vezetik az alternáló kaszaszerkezethez.
A különböző (180-750 mm) szélességű, ill. sorosztású tányéremelők magfelfogó tálcaként is szerepelnek, és a pergési – ún. szabadszem – veszteséget csökkentik.
Kialakításuk peremezett tálcás, orrvégük csúcsos, és némelyik típusnál kissé lefelé hajlított.
Az adapterek eltérő kialakítású (3-5 v. 6 lapátos) terelőszárnyas/-lapos/-ujjas (1,0-1,5 méter átmérőjű) motollái esetében a lapátok és a csőtengely konzolja között drótháló akadályozza meg a napraforgótányérok visszahordását.
A lapátok végén lévő gumilapok a kaszatokkal teli tányérok kíméletes továbbítását segítik elő.
A kisebb (- 400-600 mm) átmérőjű motollák előtt – a tányérokkal való ütköztetés csökkentése céljából – terelőpajzsot (terelőlemezt) helyeznek el, amely vertikálisan együtt mozog(hat) a motollával.
A motolla feladata a napraforgószáraknak – a tányérokkal együtt – hátrafelé terelése.
A motolla csak akkor fejti ki terelő hatását, ha kerületi sebessége (vk) nagyobb, mint a haladási (munka) sebesség (vh), tehát a – = vh/vk > 1. A motolla egy-egy kerületi pontja betakarításkor hurkolt cikloist ír le, munkája tulajdonképpen csak a rásegítésre szorítkozik, ami biztosítja a (kaszaszerkezet által levágott) rövid szárú napraforgó tányéroknak a középre hordó terménygyűjtő csigához való továbbítását.
A tányéremelős napraforgó-betakarító vágóasztal-szerelékek főbb műszaki jellemzői az 1. táblázatban kerültek összefoglalásra.
4. kép Mainero 1040 sorfüggetlen gyűjtőtálcás napraforgó-betakarító adapter
1. táblázat Napraforgó-betakarító (tányéremelős) vágóasztal-szerelékek főbb műszaki jellemzői*
|
Megjegyzés: Forrás: Internet és gyártmányismertetők (2013)
* A napraforgó szárak elvágását az eredeti (alternáló) kaszaszerkezet végzi el
Gyűjtőtálcás (sorfüggetlen) napraforgó-betakarító adapterek
Az arató-cséplő gépek ferde felhordójára kapcsolható gyűjtőtálcás, sorfüggetlen napraforgó-betakarító adapterek kialakítása az előzőekben ismertetett – a vágóasztalra szerelhető – kiegészítő szerelvényekhez közel hasonló.
Ezeknek az adaptereknek a cső- vagy négyszög-keresztmetszetű, zártszelvényű vázát hossz- és kereszttartók képezik, amelyeket lemezborítások fednek le.
A magasított hátsó- és oldalfalak durvalemezből kerülnek kialakításra.
A középre hordó – nagy menetemelkedésű csigalevelekkel ellátott – terelőcsiga középen különböző kialakítású (pl. gumilapkás, bedobó lapátos, fix bedobó ujjas, stb.) is lehet.
A napraforgószárak elvágását a normál vágású kaszaszerkezetek végzik el, a mozgó pengesor osztása a legtöbb esetben 3″ = 76,2 mm, ami a kaszaujj osztással és a kaszalöket hosszával is megegyezik.
Az adapterek kaszasínre (kaszagerendára) felerősített mozgó pengéi általában nem húzódnak végig az adapter teljes szélességében, hanem csak a gyűjtőtálcák osztásainak (a betakarítandó napraforgósoroknak) megfelelően kerülnek rögzítésre (felszegecselésre).
A kaszagerenda, illetve a vágószerkezet alatt a napraforgószárakat fogazott (fűrészfog) élű lemezekkel ellátott lehúzó henger(ek) húzza(k) be a kaszaszerkezethez.
A tengelyenként négy fogazott (vágófésűs) lemezzel kialakított lehúzó-henger az adapter teljes szélességében áthúzódik.
5. kép Capello Helianthus 7500 adapter oldalfala, gyűjtőtálcái és lépcsős terelőlemeze
A sorfüggetlen gyűjtőtálcás napraforgó-betakarító adapterek legfontosabb szerkezeti elemei az alsó kereszttartókhoz (csavarkötésekkel) erősített, lemezből kialakított és előre nyúló sorválasztó gyűjtőtálcák.
(Az angol szakirodalom – alakjuknál fogva – „ship”-nek, a német „schiff”-nek, azaz „hajó”-nak nevezi ezeket.)
Feladatuk a napraforgószáraknak a vágószerkezethez történő (be)vezetése, az egyes napraforgósorok – a sortávolságtól független! – szétválasztása.
Ezek az előre nyúló gyűjtőtálcák – 1300-1800 mm hosszúságúak, szélességük 230-380 mm, a tálcák szélei közötti távolság ~50-80 mm.
A felperemezett tálcák eleje csúcsos kialakítású, hátsó végeik közvetlenül az alternáló kaszaszerkezet fölött vannak a kereszttartókhoz erősítve.
Némely típusnál a gyűjtőtálcák alulról gömbvasakkal vannak kitámasztva, de ismeretesek menetes rúddal kitámasztott gyűjtőtálcák is, amelyek menetes része – a merevítés és a kitámasztás mellett – kismértékű „helyzetkorrekciót” is lehetővé tesz.
Egyes típusoknál – általában minden második tálcánál – a szárbevezető-rés külön peremlemezekkel is szabályozható.
A gyűjtőtálcák sorközeiben megvezetett terményszárakat – a tányérokkal együtt – a legtöbb kivitel esetében egy konzolos felfüggesztésű és terelőlemezzel (terelőpajzzsal) is ellátott motolla továbbítja az adapter gyűjtőrészéhez, a középre hordó terelőcsigához.
A terménytovábbító motolla 3-lapátos, terelőlapos vagy spirálvonalban elhelyezett terelőujjas kialakítású lehet, de van olyan megoldás is, amikor a napraforgótányérokat először egy csőtengely támasztja meg, és tereli azokat a terelőujjas motollához.
A napraforgó betakarítására használt gyűjtőtálcás (sorfüggetlen) napraforgó-betakarító adapterek fontosabb műszaki megoldásait a 2. táblázat ismerteti.
6. kép Franco Fabril FFG 525 gyűjtőtálcás adapter munka közben
2. táblázat Gyűjtőtálcás (sorfüggetlen) napraforgó-betakarító adapterek főbb műszaki jellemzői*
|
Megjegyzés: Forrás: Internet és gyártmányismertetők (2013)
* Valamennyi adapter vízszintes – alternáló – kaszaszerkezettel rendelkezik a napraforgószárak elvágására
** szárzúzóval ellátott adapter-változatok is vannak
Soros napraforgó-betakarító adapterek, adapter-családok
A gyakorlatban alkalmazott napraforgó-betakarító adapterek többségét az arató-cséplő gépek ferde felhordójára kapcsolható speciális, soros adapterek képezik.
Az adapterek sortávolsága (a sorok osztása) a típustól függően: 45; 50; 55; 60; 70; 75; 76,2; 80; 90 cm közötti, míg a sorok száma 2; 3; 4; 5; 6; 7; 8; 9; 10; 11; 12; 16 db lehet.
Ezeknél az adaptereknél is megtalálhatók a kétoldali oldalfalak, a sorválasztók, ill. az adapterek hátsó részére felszerelt védőhálók.
Feladatuk a sorok szétválasztása, és a napraforgótányérok, kipergő szemek oldalra, valamint hátra történő kihullásának megakadályozása.
Az adapterek idomacélokból és lemezekből készített hegesztett vázának hátsó része vályúalakú kiképzésű, amely vályúalak a középre-hordó csiga házát is képzi.
A váz elején az adapter működő elemeit tartó konzolok találhatók meg.
A konzolokhoz a (sorválasztó) terelőorrok, két szélükhöz és tetejükhöz a burkolati elemek, ill. a hajtásátvitel elemei csatlakoznak.
Az adapterek hátsó, középső részükön kiképzett nyílásokon keresztül csatlakoztathatók az arató-cséplő gépek ferde felhordóihoz.
A soros napraforgó-betakarító adapterek meghajtása – a ferde felhordó teljesítmény leadó tengelyéről – egy- vagy kétoldali is lehet.
7. kép Linamar Oros Sun 6 soros, rezgőtálcás napraforgó-betakarító adapter
A napraforgószárak megvezetése, soronkénti megfogása (behúzása) történhet:
- a soronként elhelyezett (ék-; csonka gúla-; hullám- alakú) heveder-párokkal;
- soronként 1 v. 2 db füles (lásd még ún. kanalas, vitorlás) behúzó-lánccal;
- soronkénti (egy- v. két-bekezdésű) behúzó csigával.
Az arató-cséplő gép előre haladása közben a soronkénti terelőorrok a napraforgószárakat (sorokat) szétválasztják és a behúzó szerkezethez terelik.
A (különböző) behúzó szerkezetek a szárakat a tányérokkal együtt – általában megvezető lécek között – a vágószerkezetekhez juttatják.
A napraforgószárak tányérok közelében történő elvágását – a szerkezeti kialakítástól függően – vágócsigák, alternáló mozgású kaszapengék, vagy függőleges tengelyű hullámos kialakítású (csipkés/csillag-alakú) forgókések/forgótárcsák végzik el.
Valamennyi ilyen rendszerű adapternél az aktív behúzó szerkezetek közvetlenül a tányérok levágása után továbbítják azokat a középre hordó terménygyűjtő-csiga vályújába.
Az esetlegesen lehulló tányérokat és kipergő szemeket a – konstrukciónként különböző kialakítású – soronkénti tálcák gyűjtik össze, ahonnan a tányérok és napraforgómagok a csigavályúba csúsznak.
Egyes adapter-családoknál – a betakarítási veszteségek csökkentése érdekében – a magfelfogó tálcák rugalmas felfüggesztésűek és excenterrel mozgatottak, ún. „rezgőtálcásak”, hogy a termény ne torlódhasson fel a csigavályúba kerülés előtt és a magtovábbítás is biztonságosabb legyen.
A speciális, soros napraforgó-betakarító adapterek főbb műszaki jellemzőit a 3. táblázat foglalja össze.
8. kép Rostselmash Falcon PSzP-810 soros adapter
3. táblázat Soros napraforgó-betakarító adapterek (adapter-családok) főbb műszaki jellemzői
|
Megjegyzés: Forrás: Internet és gyártmányismertetők (2013)
* A betakarítható sorok száma nem minden esetben egyezik meg a megválasztható sortávolság értékével
** szárzúzóval ellátott adapter-változatok is vannak
Kiegészítő részegységek, szárzúzós/összecsukható adapter változatok
Több mezőgépgyártó cég átalakított, ill. átalakítható kukoricacső-törő adapterét is ajánlja a napraforgó betakarítására, és a kivitelezéshez átalakító készletet biztosít (pl.: Linamar Oros; Capello; DBF Energy; Geringhoff; Olimac, stb.).
Az adapter(ek) átalakítása aránylag könnyen és gyorsan elvégezhető, így – kisebb, pl. 20-50 hektár betakarítandó termőterület esetén – a napraforgó ilyen módon történő betakarítása költségtakarékos eljárásnak is nevezhető.
9. kép Maya Yunkax merev vázas, 7-soros adapter
Az újabb fejlesztésű napraforgó-betakarító adapterek váza alá/mögé – több típusnál – soronkénti szárzúzó egységeket is felszereltek, így a napraforgómag betakarításával egy menetben a napraforgó-tarlón maradt szárak zúzása is elvégezhető.
A soronként elhelyezett függőleges tengelyű zúzókések a szárzúzalékot a tarlón szétterítik.
A szárzúzó egység hidraulikusan emelhető, ill. süllyeszthető, a megkívánt tarlómagasság csúszótalpak állításával szabályozható.
A szárzúzó-egység fix és talajkövető üzemmódban is üzemeltethető, a talajkopírozást beépített rugós tag teszi lehetővé.
A soros napraforgó-betakarító adapterekkel felszerelt arató-cséplő gépek áttelepülésének megkönnyítése, valamint a közutakon való közlekedés-biztonsági előírások betartása érdekében a nagyobb munkaszélességű adapterek két széle felcsukható, a felhajtás hidraulikus munkahengerekkel – az arató-cséplő gépek hidraulikus rendszerébe kötve – működtethető.
A szélső sorokat hidraulikusan felhajtható típusoknál 4+1×1; 4+2×2; 6+2×2, 8+2×4 és 6+3×2 (fix+felhajtható) soros elrendezésű kivitelek vannak.
10. kép A termény továbbítását segítő fülesláncok Geringhoff Sun Star adapteren
Alkalmazási területek, gépbeállítási lehetőségek
Az arató-cséplő gépek gabonavágó asztalára szerelhető gyűjtőtálcás vágóasztal-szerelékekkel – munkaszélességüktől függően – műszakonként 16-22 hektár betakarítására nyílik lehetőség.
A gyűjtőtálcás, és a 6-12 soros napraforgó-betakarító adapterek ~25-40 ha/műszak területteljesítményre képesek.
A nagyobb területen (200-300 ha) termelőknek a betakarítási veszteségek csökkentése érdekében célszerűbb a speciális soros napraforgó-betakarító adapterek alkalmazása, amelyek nagyobb beruházási igényét, a kisebb veszteséggel betakarított terméstöbblet (2-3%), a nagyobb munkasebességek (~ 8-10 km/h) következtében elérhető területteljesítmény növekedés, ill. az optimális időn belül elvégezhető napraforgó-betakarításból származó megtakarítás, amortizációs idejük felénél/harmadánál kompenzálja.
A kisebb területen (~ 100 ha) termelőknek a napraforgó betakarítására az átalakítható kukoricacső-törő adapterek alkalmazása célszerűbb.
11. kép Napraforgó-betakarító átalakító készlet DBF Energy kukoricacső-törő adapterhez
A különböző típusú és áteresztőképességű arató-cséplő gépek kezelési utasításában megtalálhatók azok az ajánlott gépbeállítási adatok, amelyeket a napraforgó betakarításakor célszerű figyelembe venni.
12. kép Opti Sun 6Z szárzúzóval ellátott soros adapter
A napraforgó a könnyen csépelhető szemes termények közé sorolható, ezért a cséplőszerkezetet is ennek megfelelően kisebb ütő- és dörzsölő munkára kell beállítani.
Ez a dobkosár-rés növelésével és a cséplődob kerületi sebességének csökkentésével érhető el.
A 40 mm körüli belépő és 20-24 mm körüli kilépő cséplőrés mellett, 8-12 m/s cséplődob kerületi sebességgel, lényegében veszteségmentes cséplés biztosítható.
Ugyancsak csökkentendő a szelelő fordulatszáma, hogy a napraforgó kaszatokat (magvakat) a tisztítószerkezet ne „fújja” ki.
Minimális tisztítási veszteség, és 90-95% feletti szemtisztaság érhető el a tisztító szerkezetnél a zsalus rosták nagyra nyitásával, vagy az ajánlott rostakombináció alkalmazásával, ill. a szelelő gondos beállításának segítségével.
A ma használatos, korszerű arató-cséplő gépek általában olyan áteresztőképességgel rendelkeznek, amelynek napraforgó betakarításában – a betakarítási veszteségek nagymértékű növekedése nélkül – legfeljebb csak 60-70%-a használható ki.
13. kép A szárzúzóval ellátott soros adapter jó minőségű munkára képes
A vágóasztalra szerelhető napraforgó-betakarító adapterek alkalmazása esetében az arató-cséplő gépek üzemeltetése 5-6 km/h munkasebességgel történjen, a motolla kerületi sebességét ennek a sebességnek az 1,05-1,1-szeresére kell beállítani.
A soros napraforgó-betakarító adapterek üzemeltetése 8-10 km/h közötti munkasebességgel történjen, míg a gyűjtőtálcás (sorfüggetlen) adapterek üzemeltetésekor a 6-8 km/h munkasebesség tartományt célszerű betartani.
14. kép Fantini GH2-8 hidraulikusan összecsukható 8-soros napraforgó adapter