A silókukorica szerepe és jelentősége a tejelő tehén takarmányozásában

A takarmányok szénhidráttartalma (a rost, a cukrok és a keményítő) egy része fermentálódik a bendőben és illó savak keletkeznek (az optimális ecetsav és propionsav arány 3:1). Összességében a szénhidrátokból a bendőben átlagosan 43-45 g szerves sav képződik 1 kg szárazanyag-felvételre vonatkoztatva (Brydl, 1987), ami a tehén energiaszükségletének akár 60%-át is biztosíthatja. Ez az érték egy nagy termelésű tehén esetében 8-12 kg sav/tehén/nap. A bendőben keletkező savakat a nagy mennyiségben képződő (60-120 liter nap/tehén), lúgos kémhatású nyál (pH 8,1) semlegesíti. Akkor hatékony a rendszer, ha a bendőfolyadék átlagos kémhatása 6,3-6,4 között áll, és a lehető legrövidebb időszakra csökken le 6 pH alá.
A bendő pH alakulását úgy képzeljük el, mint a szeizmográf képét vulkánkitörés előtt, folyamatosan ’ugrál’, és időnként sajnos nagy amplitúdóval változik, amin belül (ha jól takarmányozunk) kialakul egy 6,3-6,4 közötti egyensúlyi tartomány. A nyál termelődéséhez intenzív rágómozgás szükséges, ami ismerős lehet a rágógumi reklámokból (a fogzománcot is a lúgos nyál védi meg a savas eróziótól). Ezért a bendőben élő cellulózbontó baktériumok hatékony működésének fenntartásához szükséges a nyugalomban lévő állomány esetében a megfelelő arányú, időtartamú és aktivitású kérődzés. A megközelítően 60 rágómozgás/perc biztosítja a szükséges 60-120 liter/nap/állat nyálmennyiséget, ami képes kompenzálni a naponta képződő 8-12 kg szerves savat. Miért a 6 pH a határ? Mert a cellulózbontó baktériumok szaporodása pH 6,0 alatt lelassul. A szaporodási ráta 14%-kal csökken óránként a bendő-pH minden 0,1 egységnyi csökkenésével (Russell és Wilson,1996). A cellulózbontás optimuma ezért pH 6,5 felett van (minél rövidebb ideig tartó és kisebb mértékű kilengésekkel a savas irányba).
A megfelelő bendőműködés és tejzsírtartalom (3,6% tejzsír) fenntartásához átlagosan 12 óra kérődzésre van szükség naponta, ami fél óra kérődzési időt jelent 1 kg sza-felvételre átszámítva. Ennek az eléréséhez (még a nyári időszakban is) minimum napi 5 kg, de lehetőleg 5,5 kg feletti fizikailag hatékony rost szükséges, ami ’irritálja’ és ezért kérődzésre ’ösztökéli’ a tehenet. Mivel a nagy mennyiségben etetett kukoricaszilázs kis szecskamérete (kisebb, mint 10 mm) növeli a szárazanyag-felvételt és ezáltal a rostfelvételt, a struktúraszegény szilázs kedvező hatással lehet a takarmányfelvételre, míg egyúttal kockáztatja a megfelelő bendőműködést. Ilyen esetben más, nagyobb szárazanyag-tartalmú, de kisebb mennyiségben etetett szenázs, széna felhasználásával érdemes a hiányzó struktúrát bevinni az állat szervezetébe (annak érdekében, hogy az adag energiakoncentrációja ne csökkenjen jelentősen emiatt). Akinél durvább a TMR szerkezete, ne nyugodjon meg, mert a kiválogatva meghagyott rost (szénaszár, csutkadarabok) mellett lehet struktúrahiányos a tényleges rostbevitel.
A fizikai szerkezet mellett a háttérben minimálisan 4 kg/nap lebontható NDF-re van szükség naponta. A 4 kg/nap lebontható NDF bevitel akkor valósítható meg hatékonyan, ha a mikrobák számára könnyen hozzáférhető tömegtakarmányok vannak nagy mennyiségben az adagban! Ennek megvalósításához a fiatalon betakarított és hemicellulózban gazdag tartósított tömegtakarmány arány szükséges (legalább 50% sza.) a napi adagban.
Mérlegelni kell az egyes tömegtakarmányok együttes alkalmazását és arányukat az adagban, annak érdekében, hogy az energia-, a bendőben lebomló rost-, az emészthető- és a fermentálható szerves anyagok egyaránt megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésre a bendőműködés, a tehén szervezete és a (tej)termelés számára.
 
A nettó energia- és a bendőben lebontható szerves anyagok kiváló forrása a viaszérés elején betakarított kukoricaszilázs, míg kevésbé ellátott a fűszilázs, vagy a különböző gabonaszilázsok. A lebontható NDF két legjelentősebb hazai tömegtakarmány-forrása azonban a korszerű (intenzív) fűszilázs és a fiatalon (kalászhányás előtt) betakarított gabonaszilázsok csoportja, míg a viaszérésben betakarított silókukorica-szilázsban a lebontható NDF csak korlátozott mértékben van jelen. Tehát a különböző tömegtakarmányok az egyes komponenseket különböző mértékben tartalmazzák, és mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk Magyarországon, hogy ezen tömegtakarmányokat képesek vagyunk hazai termőtalajainkon előállítani, tehát beépíthetjük a tejelő tehén adagjába. Más országok nincsenek ilyen szerencsés helyzetben. A nedves kontinentális és az óceáni éghajlatú, továbbá az északi országokban a kukorica nem érik be. Az 1. képen szántóföldi kukoricatermesztés látható. Észak-Írországban, ahol a talaj hőmérsékletét fóliafedéssel próbálják emelni annyira, hogy a kukorica időben kikeljen. Míg a szárazabb területeken a fű megfelelő hozamának nincs elég csapadék. Nálunk az őszi vetésű egyéves, korszerű fű-, gabona-, valamint keverékszilázsok megtermelhetők, bár önköltségük (az évjárattól és a csapadékviszonyoktól függően) meghaladja a silókukorica költségeit.
Erre vonatkozóan láthatnak adatokat az 1. táblázatban, mely adatok az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Takarmányanalitikai Laboratóriumába, 2013. április és szeptember között beérkezett minták mérési eredményeiből származnak (6 hónap adatsora).
 
1.táblázat A hazai főbb erjesztett tömegtakarmányok rostalkotóinak mennyisége, összetétele és bendőbeli lebonthatósága (ÁT Kft, 2013. április-szeptember. között beérkezett mintákra vonatkozóan)
  

Kukorica-

Erjesztett

Lucerna-

Erjesztett

Erjesztett

  

szilázs

lucerna1

széna

1

rozs1

Elemszám

 

235

130

44

67

49

Szárazanyag

g/kg

341

404

902

360

310

Nyersrost

g/kg sza.

219

306

314

297

320

NDF

g/kg sza.

448

453

493

546

597

ADF

g/kg sza.

249

342

356

335

356

Hemicellulóz

g/kg sza.

199

111

137

211

241

Cellulóz

g/kg sza.

193

277

276

301

324

OMd2

%.

73

65

62

68

69

DOM3

g/kg sza.

700

574

556

603

617

FOM4

g/kg sza.

545

463

478

489

493

NDFd5

%

54

40

60

63

dNDF6

g/kg sza.

242

199

327

379

1erjesztett takarmány: szilázs, fonnyasztott szilázs vagy szenázs, 2OMd – szerves anyagok emészthetősége, 3DOM – emészthető szerves anyag, 4FOM – fermentálható szerves anyag,
5NDFd – az NDF bendőbeli lebonthatósága, 6dNDF – lebontható NDF

A silókukorica bendőbeli lebonthatóságát és emészthetőségét meghatározó időjárási és műszaki tényezők

A tömegtakarmányok közül a kukoricaszilázsból etetjük a legtöbbet a hazai tejelő tehenészetekben (napi 15-25 kg/tehén – az adag szárazanyag-tartalmának kb. 30%-a).
Ezért a kukoricaszilázsban bekövetkező kis mértékű változások nagy hatással lehetnek a tejelő tehénre!
A silókukorica-szilázs bendőbeli lebonthatósága és emészthetősége számos tényező által meghatározott.
Az elmúlt két aszályos év különböző szilázsokat eredményezett. Ezekre mutatunk példát a 2. táblázatban.
A hosszabb időtávú szárazság (aszály) és a rövid hősokk együttes hatása kombinálódhat a magasabb tarlóval (30-40 cm helyett 60-70 cm) és a különböző mértékű szemroppantással.
A korai betakarítás (hirtelen érkező hősokk hatására) hátránya, az alacsony keményítő- és nettó energiatartalom, magas rosttartalommal párosulva, továbbá az erjedés minőségét kockáztató alacsony szárazanyag-tartalom (ecetes és alkoholos erjedés). A kukorica különleges növény, mert a szemérés fázisában a rosttartalom csökken, így a fiatalabb növény magasabb rosttartalmú, mint a teljesérésű szilázs (szem-szár arány változik). Előnye, hogy a rost bendőbeli lebonthatósága és a bendőben lebontható rost mennyisége kiváló! Vetekszik a korszerű fűszilázs adatával!
 
Az aszály fiatalon ’kiszárítja’ a kukoricanövényt, majd ha érkezik egy hősokk is, ’gyorsan’ betakarítjuk a kukoricát. Ebben az esetben egy emelkedett szárazanyag-tartalom párosul a fiatal növényre jellemző magas rosttartalommal, alacsony keményítőtartalommal, gyenge energiatartalommal, és rossz szerves anyag emészthetőséggel. Mindemellett előnye, a kedvező bendőbeli rostlebontás és a bendőben lebomló rost mennyisége. Nem pontos, de találó a kifejezés erre az állapotra ’ a kukorica fiatalon öregedett meg’. Felhívjuk a figyelmet, hogy a laborok a szárazanyag-tartalom alapján a teljesérés fázisába sorolhatják ezt a takarmányt, miközben a szemek korábbi fenológiai fázisban voltak, és a növény bendőbeli lebonthatósága nem olyan rossz, mint a teljesérésű szilázsé.
 
A 60-70 cm-es tarlómagasságnak akkor van létjogosultsága, ha a hősokk miatt felszáradt a kukorica, vagy nagyobb szemhányadú szilázst szeretnénk készíteni. Ennek ára a szántóföldön hagyott szárazanyag és (mint a táblázatból is látható) az alacsonyabb rosttartalom, gyenge bendőben lebontható NDF-tartalommal kísérve. Kétségtelen előny, hogy az emelkedett keményítőtartalom magasabb nettó energiatartalommal és kedvező szerves anyag emészthetőséggel jár együtt. A kedvező emészthetőség oka, hogy a rosttartalom alacsony, a sejtfalhatás csökkent mértékű. Mivel azonban a hemicelullóz-tartalom alacsony, ezért a sejtfal bendőbeli lebonthatósága kevésbé kedvező.
A szemroppantás növelheti és csökkentheti az eredetileg mért nettó energia tartalmat. A 70%-ot meghaladó szemroppantás a fiatal növény esetében akár 100%-os keményítőemészthetőséget is eredményezhet! Míg a gyenge érték ’megvámolhatja’ a növény keményítőtartalmát. Példa erre az 1. táblázat harmadik mintája, amikor a magas tarló ellenére a ténylegesen hozzáférhető keményítő visszaesett egy szemhiányos kukoricaszilázs szintjére. Az energiaveszteség tehenenként évi 243 kg szemes kukoricával egyenértékű. Tehát a gazda hiába takarította be magasabb tarlóval a szilázst, a gyenge emészthetőség miatt elvesztette az ebből származó legfontosabb előnyt.
Mindezen hatások tehát együttesen alakítják ki az adott tételre jellemző egyedi értékeket. A 2. táblázatban láthatunk példákat a gyakorlatból fent említett paraméterek különböző kombinációjával.
 
2.táblázat A hazai főbb erjesztett tömegtakarmányok rostalkotóinak mennyisége, összetétele és bendőbeli lebonthatósága (ÁT Kft, 2013. április-szeptember. között beérkezett mintákra vonatkozóan)
  

Tejesérésű

kukoricaszilázs

Kukoricaszilázs

Kukoricaszilázs

  

(korai betakarítás

hatása)

(hőstressz és aszály hatása + kiváló szemroppantás)

(60 cm tarló + gyenge szemroppantás)

Szárazanyag

g/kg

221

409

382

Nyersrost

g/kg sza.

287

247

176! Csökkent

Keményítő

g/kg sza.

76! Alacsony

220! Átlag alatti

335 Megfelelő

NDF

g/kg sza.

588! Átlag feletti

504! Átlag feletti

376! Csökkent

ADF

g/kg sza.

325! Átlag feletti

274! Átlag feletti

209! Csökkent

Hemicellulóz

g/kg sza.

263 ! Átlag feletti

230 Átlag feletti

167 Csökkent

Cellulóz

g/kg sza.

301

256

192

OMd

%.

68,2

71

75

DOM

g/kg sza.

652

681

716! Kedvező

FOM

g/kg sza.

549

556

520

NDFd

%

56,6 Kedvező

56 Kedvező

51! Csökkent

dNDF

g/kg sza.

333! Kedvező

283! Kedvező

192! Alacsony

NEL

MJ/kg sza.

5,80

6,07

6,57

CSPS (szemropp.)

%

76! Kiváló

54 Átlag alatt

Keményítő emészth.(HU CSPS)

%

100! Kiváló

80!

Em. keményítő (HU CSPS)

g/kg sza.

174! Kiváló

269

Keményítő veszteség

g/kg sza. szilázs

70

 

g/nap/tehén

420

 

kg/év/tehén

153

Szemes kukorica egyenérték

kg/év/tehén

243

NEL (HU CSPS)

MJ/kg sza.

6,17

6,01

Összefoglalva, a silókukorica emészthetősége, bendőbeli lebonthatósága is fontos szempont a szárazanyag-, a keményítő- és a nettó energiatartalom mellett, mert segíthet a tehén szükségleteit jobban kielégítő, egyensúlyban lévő adag összeállításához. A szilázs szecskamérete pedig hatással van a szárazanyag-felvételre és a kérődzés intenzitására, ami meghatározza a bendő kémhatását, és a mikroflóra működését.

A kukoricaszilázs tehát hatással van a bendőállapotra, a bendőfolyadék kémhatása pedig

  • nagy jelentőségű az ellést követő energiahiányból adódó elhúzódó méhinvolúció tekintetében, ami meghatározza a két ellés közötti időtartamot, továbbá
  • befolyásolja a hormonrendszert (progeszteronképződést), és így hatással van az embrió túlélésének esélyére, valamint
  • hatással van az immunstátuszra, ami befolyásolja a tőgy- és a lábvégállapotot (talpfekély és laminitisz előfordulása).
 
Miden olyan hiba, ami a kukoricaszilázs fizikai szerkezetét (szemroppantottság, szecskaméret) sújtja, vagy táplálóanyag-tartalmát befolyásolja, a nagy napi mennyiség miatt fokozott hatást jelent a tehén szervezetére és termelésére nézve egyaránt. Ebben áll a növénytermesztők és a műszaki szakemberek felelőssége, és itt jelentkezik az az indirekt hatás, ami az állattenyésztő munkáját gátolja vagy segíti a tehenészetben egy egész éven át….
állattenyésztés silókukorica takarmányozás tehén tej