A magyar szürkemarha keresztezéséről

 

 

Ma a magyarországi húspiac az olcsó marhahúst igényli, ezért szürke marháik keresztezésével igyekeznek sokan a szaporulatot jobban eladhatóvá tenni. Azért is kínálkozik ez a lehetőség, mert a szürkemarha közismerten jó ellési készséggel rendelkezik. Önállóan hozza világra borját, legyen az fajtatiszta vagy bármivel keresztezett.

A nehéz ellés a fajtában szinte ismeretlen.

A magyar szürke fajta az irodalmi adatok alapján kifejezetten későn érő szarvasmarhafajta.

Az első ellési korban, és több szaporodásbiológiai paraméterben javulás érhető el idegen vérhányad bevitelével, célzatosan választott keresztezési partnerekkel.

Bakonyalján helyezkedik el a tenyészetünk, az MSz-16-os.

A tenyészetszám sorszám is, és azt mutatja, hogy a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületében összefogott mintegy ötszáz tenyésztő között a 16. voltunk, mikor vállaltuk a szürkemarha tenyésztés ígéretes, de viszontagságoktól nem mentes útját.

Keresztezési partnerek

Keresztezési partnerként a charolais, angus, blond aquitaine és gascogne fajták játszottak több helyütt szerepet.

A tenyésztők általában elégedettek eredményeikkel.

Mi sem vagyunk különbözőek. Jelen beszámolóval nem összefogó áttekintést kívánunk adni, hanem saját tapasztalatainkról, eredményeinkről számolunk be.

A fajták, melyek az MSz-16-os magyar szürke tenyészet állományát alkotják és különösképpen ígéretes genetikai összetételt biztosítanak, a következők:

• – Magyar szürke: a tehénállományunk mintegy fele fajtatiszta magyar szürke.
• – Piemonti: apai úton került be az állományba, piemonti x magyar szürke F1-es üszőkkel.
• – Borzderes, svájci változata (részben Brown Swiss, részben Original Braunvieh): fajtatiszta nőivarú és hímivarú tenyészállatokkal került az állományba.

Tenyészetünkben az utóbbi években fajtatiszta és különböző vérhányadú keresztezett tehenek között fajtatiszta magyar szürke bikák fedeztek.

Nem szabad elfelejteni, hogy nem minden keresztezés jár automatikusan a keresztezett állomány fölényével.

Ma a modern molekuláris genetikai módszerek igazolni szokták, hogy a heterózishatás a heterozigozitás mértékével arányosan növekszik.

A magyar szürke és a svájci borzderes azért is ígér sikert, mert míg a fajták a tartási viszonyokhoz való adaptációs készségükben hasonlóak, a genetikai távolság köztük nagy.

 

A legfontosabb érvek

A magyar szürkénél a legendás ellenálló képesség, a piemontinál a szép húsforma, az eredeti svájci barna marhánál, az Original Braunvieh-nél a magyar szürkéhez hasonló ellenálló képesség és a ridegtartásra való alkalmasság, a Brown Swissnél a szép húsforma az anyatehéntartásban előnyként értékelendő jó tejtermelő képesség mellett.

A keresztezett állományunkkal elért eredmények megfelelnek az elméleten alapuló elvárásoknak.

Különösen kedvező kép mutatkozott, amikor a borzderes vérhányad svájci Original Braunvieh-től származott. (Olyan „eredeti barna marhától”, melynek ősei között nem szerepelnek Amerikában tejtermelésre kitenyésztett Brown Swiss egyedek.)

Tartásmód

Tenyészetünkben a takarmányozás legelőre alapozott. Az állatok télen is szabadon kijárhatnak a legelőre, ki is járnak .

Az etetési napokon szálas takarmányt kapnak. Réti szénát, szalmát, kukoricakórót.

Darát csak kivételes esetekben, kivéve a választott borjakat, ha van tényleges leválasztás, mely utóbbi esetben az anyátlanul maradt borjak naponta kapnak darát.

A tenyészbikák egész évben a gulyában tartózkodnak, egész évben szabad párzás folyik.

Az apát vérvizsgálat azonosítja. A fajtatiszta és keresztezett egyedek a tenyészetben a gulyán belül nincsenek elkülönítve.

A hímivarú borjakat gyakorlatilag ivarérettségkor kivesszük a nőivarú egyedeket tartó gulyából és a bikagulyába kerülnek.

A bikaborjak leválasztását két tényező határolja be.

Először is, soha nem veszünk el borjút 8 hónapos kora előtt az anyjától, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy ősszel, nyolc hónap alatt választott borjak nem élik túl a telet.

Másik végen, a „rúgott borjú” esetében előfordul, hogy az anyja nem rúgja el, és az előző évről alatta maradt szaporulat elszívja a fröccstejet az újszülöttől, ami az újszülött elhullását eredményezi.

Tehát legkésőbb az elleni készülő tehén alól el van véve a tavalyi borjú, ha hím, ha nőivarú.

De ez a tevékenység bikaborjak esetében csak ellenőrzés, mert az időszakos áthajtásokkor a nyolc hónapnál idősebb borjak leválasztásra kerülnek.

Az ivarérettség és a tenyészérettség kérdése

A Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete nem publikált (és itt sem részletezett, nagyrészt hortobágyi, szikes pusztai legelőn szerzett) adatok alapján jutott odáig, hogy az ajánlott technológiában a három éves kori első vemhesítést javasolja, mert ekkorra lesz ez a későn érő fajta tenyészérett.

Az említett adatok azt tükrözik, amit egyes szürkemarha tenyésztők mondogatni szoktak, hogy ha két éves korban vemhesül az üsző, akkor utána egy évet kihagy.

Ezt a tapasztalatot nem igazolják az itt vizsgált tenyészet eredményei, feltehetően a kedvező környezeti és tartástechnológiai körülményeknek köszönhetően.

Ami a környezetet illeti, figyelembe veendő, hogy Hosszúhát az országnak a csapadékban legszegényebb részén, a szikes talajú hortobágyi pusztákon helyezkedik el, míg a vizsgált tenyészetnek otthont adó Csatárpuszta a csapadékkal viszonylag jól ellátott Bakony-alján található.

Szaporodás

A magyarországi húsmarhatenyésztés évtizedek óta változatlanul nehéz helyzetben van.

Az európai versenyben ma is számos kedvezőbb viszonyok között termelő ország mellett kell megállnia a helyét, és a siker nagyban függ attól, hogy milyen szoros technológiával tudunk olcsón sok borjút előállítani.

A húsmarhák tartásának eredményességét leginkább a szaporulat, a reprodukciós teljesítmény határozza meg, és az első ellési kor csökkenése hatványozottan veheti ki a részét a várt sikerben.

Az első ellés nem csak a genetikától függ, hanem a tartási viszonyoktól is.

Ami a genetikát illeti, a fajtatiszta szürkemarha egyedek keresztezésével az első ellési életkornak csökkenni kell elvárásunk szerint, mert a piemonti sem egy későn érő fajta, a svájci borzderes viszont a 13 hónapos korban történő vemhesítésével egyértelműen a korán érő fajták közé sorolható.

A tartási viszonyok vonatkozásában figyelembe kell venni, hogy dátumra elletéssel, fedeztetési időszakok előírásával beavatkozunk a természetbe.

Ezen beavatkozás negatív hatása a vemhesülésre elmaradt az itt vizsgált tenyészetben, genotípusbarát (szürkemarha esetén külterjes, természethez közeli) tartási mód esetén.

A folyamatos szabad pároztatásos termékenyítés különböző forrásokban előrevetített negatív hatásai tenyészetünkben nem jelentkeztek szembetűnő módon.

A periodicitás illetve szezonalitás folyamatos termékenyítés esetén is kialakult, és amikor számunkra nem megfelelő időben ellett a tehén, nyárvégén, ősszel, télen, akkor egyszerűen ott maradt a borjú a tehén alatt, nem került a többiekkel leválasztásra.

Gulyatartás esetén, amennyiben megfelelő nagyságú mozgásterük volt az állatoknak, néhány szoptató tehén nem jelentett különösebb problémát télen sem.

 

A tenyészetben 2008-2009-ben ellett 55 keresztezett előhasi üsző első ellési korának az átlaga 2.71 év volt.

Ez a Pannon Egyetemen nemrég készített doktori értekezés adataival összehasonlítva a 4. helyen szerepel.

Megelőzik a keresztezett magyar szürkét (feltehetően intenzív tartásmód mellett) a következő fajták:

• fajtatiszta hereford
• keresztezett hereford
• keresztezett limousin

Elmaradnak az itt bemutatott keresztezett magyar szürkék mögött az első ellési kor tekintetében a következők:

• fajtatiszta magyar szürke
• fajtatiszta limousin
• aberdeen angus
• charolais

Azért jelentős ez az eredmény, mert a felsorolásban elismerten jól hasznosítható, kitenyésztett, húsmarhaként árutermelési céllal tartott úgynevezett „kultúrfajták” szerepelnek

A lényeges mutató pedig, mely alapján ez a rangsor készült, az első ellési életkor, a húsmarhák egyik legfontosabb értékmérő tulajdonsága.

Az unipara állatoknál, mint a szarvasmarha, a korán érés az egyik legfontosabb tulajdonság, fontossága szinte egy szinten van a két ellés között eltelt idővel, és a borjak súlygyarapodásával.

Olyan tulajdonságok ezek, melyek változása közvetlenül kihat a jövedelmezőségre.

 

Borjúnevelés

A borjút nem csak megelleni kell a tehénnek, fel is kell nevelnie. A magyar szürke borjúnevelő képessége legendásnak mondható.

Télvíz idején hóban is megelli borját, szárazra nyalja, és lába között melengeti.

Az idegen borjút elüldözi, szarvhegyre hányja, esetenként agyonrúgja, ha az tejet akar lopni.

A szerencsésen keresztezett szürke marhának van elegendő teje, nemcsak saját szaporulatának táplálására. Idegen borjak számára is jut a feleslegből.

Súlygyarapodás

A választási súly fontos értékmérő mutató, ugyanígy a 205 napra korrigált testsúly, valamint az átlagos napi súlygyarapodás.

Az a tapasztalat, hogy a keresztezett borjaink lényegesen többet nyomnak a mérlegen.

Meg szoktuk becsülni a borjú súlyát, mikor besétál a mérlegelési folyosóba.

A keresztezett borjú esetenként úgy néz ki, mint a fajtatiszta magyar szürke, de a súlyát szemrevételezéskor gyakran 40-50 kilóval alábecsüljük.

A mért adatok alapján a hímivarú egyedekre számított átlagos súlygyarapodás (mint mindig) a nőivarúakénak felette volt.

Ez nem meglepő. Az sem meglepő, hogy a keresztezett egyedek telephelyünkön átlagban jobban teljesítenek, mint a fajtatiszták.

A keresztezett bikaborjaknál külterjes viszonyok között egyszer (2001-ben) elért 1156 g/nap súlygyarapodás azonban kiemelkedően jó eredmény.

Húsforma

Foglalkozzunk még röviden a húsformával.

Azzal, hogy hogyan oszlik el az a súly a marhán. Egy kép többet mond, mint ezer szó, szokták mondani.

Beszéljen itt a mellékelt kép, melyen egy legelőn tartott felnőtt bikát mutatunk.

A képen mutatott egyed fenotípusosan a magyar szürkemarha jegyeit viseli.

Húsformája szerint pedig megállja a helyét bármely külterjesen tartott húsmarhával összehasonlítva.

A keresztezett szürke marháink fiatal korukban gyorsabban fejlődnek, mint a fajtatiszták, és nagyobb rajtuk az értékes húsrészek hányada.

Ezt a kijelentést a következő számokkal támasztjuk alá: 2013.09.09-én vágóhídra került a HU3190355363-as ENAR számú keresztezett bikánk.

Vérhányadának összetétele: 87,5% magyar szürke és 12,5% borzderes, azon fajtán belül a svájci barna.

Vágáskor 37 hónapos volt, egész életét legelőn töltötte.

Az abrakot nem ismerte. Vágáskor szép húsformát mutatott.

A hasított féltestek mérlegelésekor a két első negyed 111,6 kg-ot, a két hátsó negyed pedig 114,8 kg-ot nyomott.

Tehát a hátulja 3%-kal volt nehezebb, mint az eleje. Nem tévedés, a hátulja volt nehezebb!