A szamóca betegségei és termesztéstechnológiája

Az Uniós csatlakozást követően az import szamóca ára elmaradt a hazai terméktől, mégis a szabadföldi magyar eper versenyképesnek mondható, mivel versenyképesség nem tisztán az árban rejlik. Az importra szánt szamócát kényszerérett állapotban takarítják be, ami az íz- és illatanyagok rovására megy. A hazai, szerényebb küllemű termés azonban jóval ízletesebb. Magyarországon évente körülbelül 7-9 ezer tonna szamóca terem, 1,7-2,5 tonna kerül behozatalra. A magyarországi termesztők a koraiság helyett a szabadföldi tömegtermesztésben és a nagy szaktudást igénylő hidrokultúrás termesztésben remélnek sikert.

A magyar fajta

Hazánkban a szamóca hagyományos termesztési körzete: Pest és Nógrád megye, a Dunántúlon Somogy, Zala és Veszprém. Az Alföldön Szabolcs-Szatmár-Bereg, Csongrád és Bács-Kiskun megyék szamócatermesztése emelhető ki.

A magyar fajtaválaszték igen bőséges. A szamócanemesítők nagy érdeme, hogy szinte évente örvendeztetik meg a termesztőket és a fogyasztókat újabb és újabb, a korábbiaknál szebb, nagyobb termőképességű, különleges igényeket kielégítő és számos veszélyes károsítóval szemben ellenálló fajtával.

A növényvédelem kulcsfontosságú és nagy jelentőségű a szamócatermesztésben. Alapvetően már a telepítés előtt figyelmet kell fordítani azokra a tényezőkre, melyek kihatnak a növényállomány egészségi állapotára. Ezek a következők: terület-kiválasztás, vetésforgó, egészséges szaporítóanyag használata és az agrotechnikai eljárások betartása. Természetesen a bogyósokra is elmondható, hogy a telepítéskori adottságok, tényezők az ültetvény egész élettartamára nézve meghatározóak és csak korlátozottan orvosolhatóak. Így már a telepítéskor is igen körültekintően kell eljárni, mivel a szamócaültetvények élettartama általában 2-3 év.

Vírusok és fitoplazmák

A szamócán több, szaporítóanyaggal terjedő vírusos betegség ismert, melyek közül a legfontosabbak a szamóca levélsodródása (Strawberry crinkle virus), a szamócamozaik (Arabis mosaic virus) és a szamóca sávos mozaikja (Strawberry line pattern mosaic virus). A vírusokhoz hasonlóan az anyatövekkel és indanövényekkel is átvihetők a szórványosan előforduló fitoplazmás betegségek: szamócasöprűsödés (Strawberry witches-broom phytoplasma) vagy a szamóca zöldvirág betegsége (Strawberry green petal fall phytoplasma).

Ezen betegségek a növények klorózisával, torzulásával és a termőképesség jelentős csökkenésével, majd végül a növény pusztulásával járnak. A fertőzés megtörténtét követően a beteg tövek nem gyógyíthatóak, tehát a megelőzés az elsődleges szempont. Annak ellenére, hogy egészséges, a károsítók fejlődési alakjaitól mentes szaporítóanyag került beszerzésre, az állomány a termőhelyen is fertőződhet fonálférgek, levéltetvek vagy kabócafajok segítségével. Vagyis ki kell zárni a termesztésből a növényparazita vagy vírusvektor fonálférgekkel jelentős mértékben fertőzött területeket, illetve a betelepülő vektorszervezetek ellen a növényeket védeni kell.

A gyökérnövekedés megindulásához tavasszal 5-6 fokos talajhőmérséklet szükséges. Fagyzugos, hideg helyeken sokkal később indul fejlődésnek a szamóca. Itt van jelentősége a talajtakarásnak, ami későbbi fakadást eredményez. A takart állomány sokkal egységesebben telel, a tövek erőteljesebbek. A fagyveszélyen túl kerülendőek a mélyfekvésű, fagyzugos területek a fitoftórás, és más gyökérbetegségek terjedése miatt.

A gyökerek pusztulása

A növények pusztulását a szamóca fitoftórás gyökérpusztulása/betegsége (Phytophtora cactorum, Pytophtora fragariae), a szamóca verticilliumos hervadása (Verticillium sp.) és a szamóca fuzáriumos hervadása (Fusarium sp.) is okozhatja.

A betegségek nyomán a tövek pusztulását, a gyökerek fokozatos elhalását tapasztalhatjuk, melyek a növények gócokban történő ritkulását és az állomány idő előtti megsemmisülését okozzák. A szamócafajták tekintetében igen nagy a fogékonysági eltérés, ezért veszélyeztetett területeken kerülni kell az érzékeny fajták telepítését. Az ültetvény gondozása során a beteg tövek gyors kiszelektálása létfontosságú, valamint az újratelepítéskor legalább 5 éves vetésforgót vegyünk figyelembe, tekintettel a „veszélyes szomszédság” hatására. Ugyanis a fertőzés veszélyét növeli két, azonos károsítók által veszélyeztetett kultúra, pl. szamóca és málna egymás szomszédságába való ültetése is.

A szamóca igényli a humuszban gazdag, közepesen kötött, gyengén savas-semleges (5-7) pH-jú, pangó víztől mentes talajokat, és a csapadékos klímát. Magyarországon az éves csapadék mennyisége nem mindenhol éri el azt a mennyiséget, ami a bogyós növények számára szükséges vagy éppen az eloszlása nem megfelelő. Ezért a termésbiztonság érdekében öntözésről gondoskodni kell. Az öntözőrendszerek közül a csepegtető rendszer igen hasznos, mivel víztakarékos és közvetlenül a növény gyökeréhez juttatja a vizet. Ezáltal nem kedvez a betegségek terjedésének sem, nem úgy, mint az esőztető öntözés.

A növények zavartalan fejlődését teljes körű talajvizsgálaton alapuló tápanyag-utánpótlással kell biztosítani. A telepítés előtt nagy jelentőségű a megfelelő mennyiségű PK trágya kijuttatása. Kritikus a víz- és tápanyagellátás szempontjából a virágzás és a gyümölcsérés közötti időszak. A N felvétele a teljes tenyészidőszakban egyenletes, ezért a szedés után is szükség van kijuttatásra. Általánosságban elmondható, hogy a folyamatos tápanyagigény okán, inkább többször kisebb mennyiségeket célszerű kijuttatni, hogy elkerüljük a tápanyagok kimosódását.

Az optimális tápanyagellátást betartva is érheti kellemetlenség a termelőket, mivel a helyes tápoldatozáson túl nem szabad megfeledkezni a lombvédelemről, a növény lombozatot károsító betegségeiről.

Lombbetegségek

Már a kihajtástól meg kell kezdeni a szamóca lombbetegségei elleni védekezést, melynek fő irányát a mikoszferellás (Mycosphaerella fragariae), diplokarponos (Diplocarpon earliana), cítiás (Zythia fragariae) és dendrofómás (Dendrophoma obscurans) levélfoltosságok képezik.

A mikoszferellás levélfoltosság (1. ábra) jellemzői a 3-4 mm átmérőjű, kerek, lilásbarna szegélyű, középen kifehéredő foltok. A diplokarponos levélfoltosság (2. ábra) tünetére az egyszerű lila foltok jellemzőek. A citiás levélfoltosság nagy, ovális vagy félköríves foltjait lilásbarna szegély veszi körül. A dendrofómás levélfoltosság apró, kerek, egynemű, világosbarna, zónált foltjait ugyancsak lilásbarna szegély határolja.

1. kép A szamóca mikoszferellás levélfoltosság tünetei levélen (fotó: G. Holmes, VUC, Bugwood.org )

2. kép A szamóca diplokarponos levélfoltosság tünetei levélen (fotó: P. Bachi, UKR and EC, Bugwood.org)

E betegségek közös jellemzője, hogy kórokozójuk a leveleken áttelelve, tavasszal fertőz. Az új levélfoltok megjelenése április közepétől várható. Hőmérsékleti optimumuk 15-20 oC körüli, de ennél hűvösebb és valamivel melegebb időjárási körülmények között is képesek fertőzni. A fertőzéshez a levélfelület nedvessége elengedhetetlen. Terjedésük szél és vízcseppek útján történik. A tavaszi és a kora őszi csapadékos időjárás, valamint az öntözéses termesztés kedvez a fertőzés gyors terjedésének.

Vegetációban az új foltokon kialakuló telepek újabb fertőzéseket indukálhatnak. A fertőzés az időjárás és a növényállomány megfigyelése révén előre jelezhető. Gombaölő szeres védekezés a levélfoltosságok ellen 3-4 alkalommal szükséges: virágzás előtt, majd szüret után 1-3 alkalommal szükség szerint.

A szamóca egyes fajtái érzékenyek a lisztharmatra (Podosphaera macularis syn.: Sphaerotheca macularis): a beteg levelek fonákján lisztes, szürkésfehér bevonat (epifita micélium konídiumláncokkal), a levelek színén szabálytalan kárminvörös foltok keletkeznek. Ebbe a bevonatba ágyazottan apró, fekete kleisztotéciumok képződnek, melyekkel a kórokozó áttelel. A levél a színe felé kanalasodik, törékennyé válik. A zöld gyümölcsök fejletlenek maradnak, elbarnulnak, parásodnak, enyhén berepedeznek és összetöppednek. Ha már a virágzás kezdetétől észleljük a lisztharmatot, rögtön védekezzünk, mivel a betegség nemcsak a levélen, hanem a termésen is előfordulhat. A kórokozó környezeti igénye a levélfoltosságot okozó gombákhoz hasonló, és szintén szüksége van a magas (96-97%) relatív páratartalomra. Ez lehetővé teszi a levélbetegségek elleni közös védekezést.

A termelők az integrált termelés szabályai szerint végzik a növényvédelmi, növényápolási munkálatokat, valamint szigorúan betartják az EU által elfogadott minőségi kategóriákat. A külső megjelenés előírásánál fontos az egyöntetűség: minden csomagolási egység tartalma legyen egyöntetű. Minimum kritérium, hogy a gyümölcs mindenféle sérüléstől vagy fertőzéstől mentes legyen. Idegen anyag a termésre nem kerülhet, a gyümölcskocsány zöld legyen. Ugyanakkor nem lehet túlzottan nedves, végül a termés idegen ízt vagy illatot nem tartalmazhat

A termésrothadása

A termést a szamóca szürkepenészes rothadása (Botrytis cinerea), a szamóca fitoftórás rothadása (Phytophtora cactorum) és a szamóca gnomóniás rothadása (Gnomonia comari) károsíthatja.

A szürkepenészes rothadás a szamóca legveszedelmesebb gyümölcsbetegsége. A gyümölcsmúmiákon, száraz leveleken telel át, de a kórokozó szaporítóképletei szinte mindenhol jelen vannak. Tavasszal áttelelést követően a szkleróciumokon és a micéliumon konídiumtartó-gyep képződik (3. kép). A róla szóródó konídiumok a virágot a bibén keresztül fertőzik meg. A gomba a virágzatban lévő virágokat a virágkocsányokon keresztül pusztítja el vagy az elpusztult virágokon képződő konídiumok a később nyíló virágokat a bibén keresztül fertőzik meg. Az érő bogyók bármelyik részén megjelennek a tünetek. A rothadás leggyakrabban a kocsány felőli részen jelentkezik (4. kép), de a talajjal vagy más nedves felülettel érintkező bogyón is előfordul. A bogyó először fakó színű, majd világosbarna, húsa lágy és pépes lesz (5. kép), majd a bogyó kiszárad, összeaszalódik (6. kép), végül a gyümölcskocsány és a csészelevelek elszáradnak.

3. kép A szamóca diplokarponos levélfoltosság folt-tünetei (fotó: P. Bachi, UKR and EC, Bugwood.org)

4. kép A szamóca szürkerothadás sporuláló telepei (fotó:S. Bauer, USDA ARS, Bugwood.org)

5. kép A szamóca szürkerothadás károsítása nyomán vizenyősödött termés (fotó: D. Ferrin, LSUAC, Bugwood.org)

6. kép A szamóca szürkerothadás károsítása termésen (fotó: G. Holmes, VUC, Bugwood.org)

A fertőzések mértéke nagyban függ az időjárás alakulásától. A kórokozó számára a nedves, páradús időjárás kedvező. Ha a virágzástól gyümölcsérésig (május-júniusban) csapadékos időjárás uralkodik, akkor jelentős termésrothadás várható, mely komoly termésveszteséggel és minőségromlással jár védekezés hiányában.

A szamóca fitoftórás gyümölcsrothadása a gyümölcsök töppedését, barnulását eredményezi. Fertőzési forrás a talaj, ahol oospórával vagy klamidospórával telel. A kiszabaduló sporangiospórákkal a kötödés után a gyökértörzsre vagy a gyümölcsre jutnak. A gyümölcsökön finom, fehér bevonat (sporangiumtartó gyep) figyelhető meg, főként ha a gyümölcsfejlődés időszakában (május-június) csapadékos időjárás uralkodik vagy öntözik a szamócát. A gyümölcshúsban oospórák képződnek, melyek biztosítják a továbbfertőzést.

A szamóca gnomóniás betegség a levéltünetek mellett a gyümölcsön is okozhat száraz jellegű rothadási tüneteket. Az először apró, liláspiros, elmosódott szélű foltok megnagyobbodnak, bemélyednek és halványlilák lesznek. A gyümölcsök végül deformálódnak és a rothadás az egész gyümölcsre kiterjed. A kórokozó a gyümölcsöt éretlen, félig érett vagy érett állapotban, sebzés nélkül egyaránt fertőzheti.

A szamóca gyümölcsrothadásának visszaszorítására az agrotechnikai műveletek gondos betartásával: a szellős telepítés kialakításával, a talaj fóliával vagy szalmával történő takarásával, az indanövények időbeni eltávolításával, kiegyensúlyozott tápanyagellátással léphetünk fel.

A szamóca művelési rendszere a fajták és a termesztési cél függvényében kerül kialakításra. Az ültetvények sűrűsége az ápolhatóságot, a kórokozók fellépését és a gyümölcs minőségét is jelentősen befolyásolja. Hazai körülmények között 5-8 palánta szükséges egy m2-re, mely esetben a növények megvilágítása és a növényi részek légjárhatósága kedvező.

A gyümölcsminőség növelése és a rothadás mértékének csökkentése érdekében világszerte egyre terjed az ikersoros bakhátas, fekete fóliával takart művelési rendszer, amelynél növelhető a területegységre kiültethető növények száma. Hátrány, hogy a sűrűbb állomány miatt – különösen csapadékos szüreti időszakban – növekedhet a gyümölcsrothadás veszélye.

Téves azt gondolni, hogy letermés után magára lehet hagyni a növényt. A letermést követően a szamócának több energiája marad az ostorindák fejlesztésére. Az indák megtartása csak akkor indokolt, ha szaporítóanyagnak neveljük. Minden más esetben el kell távolítani őket, mert könnyebbé teszi az ápolási munkát és nem sűrűsödik be az állomány, ezáltal a betegségek számára sem válik optimálissá a mikroklíma.

Mivel a tavaszi lomblevelek már nem élnek sokáig, és rajtuk amúgy is betegségek jelennek meg, terjednek el, ezért érdemes tőlük megszabadulni a szüretet követően. Az elöregedett beteg tavaszi levelek eltávolítása hasonló előnyökkel jár az indák ritkításához. Sőt, eltávolításukkal már eleve sok, szaporítóképleteit felhalmozott kórokozótól szabadulhatunk meg.

Vagyis a letermett tövekről távolítsunk el mindent, kivéve egy-két fiatal, még teljesen ki nem fejlett levelet. A tavasszal képződött levelek hosszabb nyelűek, és nagyobb levéllemezűek, mint az a nyár végi, ősziek. Az ősziek már a télre készülnek tömzsibbek, jobban tömörödnek, védik az tövet. Nagyon fontos az egészséges áttelelő levélszám, mert ők biztosítják majd az energiát a kezdeti fejlődéshez.

A növények védelmének mindenkori alapfeltétele a helyi, tábla szintű előrejelzés. Még a bogyósokra jellemző tömbösített telepítés esetén sincs két egyforma parcella, ezért az állomány minél gyakoribb, de legalább hetenkénti szemléjére szükség van. A területbejárást, a vizuális növényvizsgálatot kiegészítik a különböző előrejelzési eszközök és meteorológiai adatok. A kémiai védekezés szükségességéről csak ezen adatok ismeretében szabad dönteni.

A betegségek elleni védekezés tervezésekor a levélfoltosságok és lisztharmat elleni védekezését már a zöldbimbók megjelenése előtt meg kell kezdeni. A következő növényvédő szeres kezelések a termés rothadási folyamatainak gátlása érdekében, – megelőző jelleggel – virágzás kezdetén és 80 %-os virágzásban szükséges elvégezni. Amennyiben az időjárási és termesztési körülmények kedveznek a rothadási folyamatoknak, a védekezést még a betakarításig akár 2-3 alkalommal megismételhetjük: elvirágzáskor és érésben akár többször is. A virágzás után és az érési időszakra tervezett botriticidek kiválasztásakor az élelmezés egészségügyi várakozási időt (é.v.i.) szigorúan be kell tartani. Az élelmezés egészségügyi várakozási idő azt az időtartam jelenti, – napokban kifejezve – amelynek az utolsó növényvédelmi kezelés és a betakarítás (szüret) között kell eltelnie, hogy a termék ne tartalmazzon a megengedettnél több növényvédőszer-maradékot.

A szürkerothadás ellen, szamócában engedélyezett hatóanyagokra akár 3, 5, 7, 10, sőt akár 14 napos é.v.i.-t is előírhatnak, melyeket a betakarítási dátumhoz igazítva kell felhasználni. A Trichoderma harzianum parazita gomba hatóanyagú készítmény várakozási ideje 1 nap, tehát ezekkel a szerekkel járványveszélyes időszakokban a szürkepenész elleni védekezés a betakarítás ideje alatt is biztonsággal elvégezhető. A betakarítás után a szamóca tövek továbbra is gondozásra szorulnak, a növényvédelmet is beleértve. A levélváltást követően a lombozatot az aktuális rovarkártevők elleni védekezéssel kombinációban, a levélfoltosságok és a lisztharmat megjelenése ellen szükséges 10 naponta növényvédő szeres kezelésekkel védeni.

Egészséges és szermaradék mentes

A vegyszeres növényvédelmet okszerűen, de megelőző jelleggel tehát a legjelentősebb károsítók, így a szürkerothadás, a levélfoltosságok és a lisztharmat elleni permetezésekre tervezetten készülve kell alapozni, előnyben részesítve az engedélyezett készítmények közül a leginkább szelektív, a legkisebb toxicitású, a legkevésbé perzisztens, az emberre és a környezetre a lehető legbiztonságosabb szereket.

Kun Ágnes

növényvédelmi mikológus