Magyarország, a termelést ösztönző kormányzati lépések ellenére sem képes a szükségleteit fedező szójamennyiséget előállítani, sőt: amit megtermel, az is útra kel, így – csakúgy, mint az EU egésze – hazánk is szójabehozatalra szorul. Az export-import folyamatokat azonban igencsak torzítja, hogy míg nálunk a génmódosított szója vetését az Alaptörvény tiltja –s ezért a magyar szójabab a külpiacokon kelendő termék –, addig az állattenyésztésünk fehérjeforrás-igényét kielégíteni hivatott szójadaraimport alapvetően génmódosított szóját termelő országokból származik.
Kellene, de nincs
Jóllehet 2015 óta termékhez kötött támogatás segíti a hazai szójatermesztést, igazi áttörés – némi átmeneti fellendülést leszámítva – nem következett be ezen a téren. Átmeneti fellendülést követően a szója vetésterülete visszacsúszott a 60 ezer hektáros szint alá. A szója-vetésterület valójában soha nem érte el az említett intézkedéstől remélt 100 ezer hektáros nagyságrendet, nem hogy a kutatók által szükségesnek ítélt, az önellátási szint minimumát megalapozó 300 ezer hektárt közelítette volna. A termelésstatisztikai adatokat nézve inkább a 2017-es 76 ezer hektárhoz közelítő csúcshoz képest visszaesés, jobb esetben stagnálás jellemezte azóta a szója hazai termelésének helyzetét.
Bár a magyarországi szójatermelés kezdete messzebbre nyúlik vissza, mint a vonatkozó táblázatban indulóévnek szánt 2000. év, de a nagyságrendek összevetéséből kitűnik, hogy a 2016-os évi vetésterület közel háromszorosa, a termésmennyiség pedig közel hatszorosa volt a 2000 évi viszonyítási alapnak. A termésmennyiség a gyenge termésátlagok miatt az elmúlt évtizedekben jószerivel a termesztésbe bevont terület függvényében alakult. A növény, száraz gazdálkodás szerinti ökológiai igényét leginkább a nedves, párás mikroklímájú folyóvölgyek elégítették ki. Ezt tükrözte a szójatermesztés területi eloszlása is. Míg korábban a folyóvölgyek párás mikroklímát nyújtó területei korlátozták a szója hazai elterjedését, addig ma már 61 államilag elismert rövid és hosszú tenyészidejű fajta segíti a szója területfoglalását. A hazai szójatermesztés, ebből kifolyólag leginkább a Dél- és Nyugat-Dunántúlon, valamint a Dél-Alföldön koncentrálódik, és kisebb részarányt képvisel a Közép-Dunántúlon, valamint az Észak-Alföldön.
Fedezte volna…
Áttekintve a vetésterület alakulását bemutató idősort, megállapítható, hogy a vetésterület lassú növekedése és a termésmennyiség vontatott növekedése valójában 2014-ig tartott. Az igazi áttörést a 2015-ben bevezetett, termeléshez kötött támogatás hozta meg. Egyik évről a másikra 67%-kal nőtt a szója vetésterülete, és megközelítette a 76 ezer hektárt. Az aszályos időjárású 2015-ös év azonban nem segítette túlzottan a szójatermesztés hazai térnyerését. A szójatermesztésbe belevágók egy része nem találta meg a számítását ebben a kultúrában. Az alacsony termésátlag okozta veszteség az új belépők jelentős hányadának elvette a kedvét a szójatermesztéstől, így 2016-ra 61 ezer hektárra csökkent a vetésterület. A 2016-os esztendő csapadékban gazdag miliője azonban kedvezett a szója hazai termesztésének, soha ekkora termést nem takarítottak be a gazdálkodók. Az elért 181 ezer tonnás szójatermés csaknem 40 ezer tonnával felülmúlva a 2015-ös termelési szintet, igencsak bíztató jövőképet festett fel, hiszen a megtermelt szója akkor a hazai szójababszükséglet mintegy 30%-át fedezte. Azaz fedezte volna, ha a külföld számára nem lett volna vonzó a GMO-mentes magyar szója. Az exportfolyamatok bemutatásánál érdemes ezt a gondolatot górcső alá venni.
Romló feltételek
Az élet furcsa fintora, hogy a „zöldítés” kényszerétől hajtott termelők 2015-ben már viszonylag nagy számban váltak új szójatermesztővé. Távolról sem csak az ökológiai adottság, a szaktudás, a vetésváltási logika vezérelte ekkor a termelői döntéseket, hanem a termeléshez kötött támogatás többlete motiválta az új belépőket. (A területi támogatás mintegy 70 ezer Ft-ját ugyanis kiegészítette a mintegy 65 ezer Ft-nyi termékhez kötött támogatás a szója esetében.) A keretfeltételek azonban 2018-ban változtak, nota bene: e tekintetben romlottak. A szója-termőterület ugyanis csak vegyszermentes termelés vállalása mellett váltak volna ökológiai fókuszterületté, azaz zöldítéssel érintett terület részévé, amit sokan, a termeléshez kötött támogatás ellenére sem vállaltak. A következmény a 2019-es termőterület alakulásából érzékelhető, holott a másodvetésű szójával is elérhető lett volna a termeléshez kötött támogatás nyújtotta többlet, azaz összességében a hektáronkénti mintegy 135 ezer Ft.
Magyarországi szójahelyzet
Magyarország szója importja a magas, újabban, hozzávetőlegesen mintegy 400 ezer tonnás szójadara-behozatallal, ha világviszonylatban nem is tűnik a magyar felhasználás számottevőnek, EU-s szinten mégis csak figyelemre méltó nagyságrendnek számít. Hozzá kell azonban tenni, hogy a hazai szójatermesztés javuló eredményei az export-importadatok tükrében egyre kevésbé segítik az állattenyésztés fehérjeszükségletének kielégítését. Erre utal, hogy a 2018-as, 1-10 havi összevont 14,6 millió eurós, közel 36 ezer tonnás szójababexportunk 2019 azonos időszakára 57%-os bővülés mellett 23 millió euróra, az exportált mennyiség pedig az említett mintegy 36 ezer tonnás 2018-as kivitellel szemben 78%-kal bővülve közel 64 ezer tonnára nőtt.
A hazai termelésű szójabab fő felvevő piacaira érdemes egy pillantást vetni, ugyanis a legjelentősebb vásárlóink, az uniós tagországok közül kerülnek ki.
Döbbenetes a két legjelentősebb szójabab-exportpiacunk növekedési erélye. A szójababtermésünk két, legjelentősebb felvevő piaca meghatározó mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a kivitelünk 2019, 1-10 havában 60%-kal bővült ebben a termékcsoportban, hiszen az osztrákok az időarányos szójabab kivitelünk 55%-át, a németek pedig több mint 36%-át kötötték le.
Az import tekintetében az exportunkat lényegesen meghaladó értékű és mennyiségű szójababról van szó. Az összevont szójabab import 43,1 millió euróról ugyan 37 millió euróra csökkent, a mennyiség pedig 119,9 ezer tonnáról 106,5 ezer tonnára mérséklődött, de a vonatkozó táblázat egyéb érdekességeket is kínál. Exportunkhoz viszonyítva a nem vetési célú szójabab import 2018.01-10. havában már mintegy háromszoros nagyságrendet (mintegy 33 millió eurót, és 93 ezer tonnát) képviselt. A 2019es import pedig enyhén csökkenő mérték mellett ugyan, de még mindig 30 millió eurót mutatott. Az importmennyiség ebben a termékcsoportban összességében közelített a 90 ezer tonnához. Az import szójabab 32%-a (28,6 ezer tonna) Ukrajnából, 19%-a (17 ezer tonna) Szerbiából, 17%-a (14,8 ezer tonna) Horvátországból és mintegy 15%-a (13 ezer tonna) pedig Romániából érkezett.
Importáltunk még az említetteken kívül szójababot Ausztriából, Kínából, Hollandiából is, így ha rátekintünk a szójababexportot mutató táblázatra, akkor könnyen belátható, hogy az importban érintett horvátokhoz, osztrákokhoz, németekhez, románokhoz, szlovákokhoz exportáltunk is szójababot ebben az időszakban, ami a termékcserének sajátos bukét ad.
Szójavetőmag-exportunk és importunk között is igen jelentős az eltérés. Ebben az esetben azonban az import van kisebbségben. Míg vetőmagkivitelünk 2 millió euróról 1,7 millió euróra, az exportmennyiség pedig alig több mint 2 ezer tonnáról 1,3 tonnára csökkent, addig a szójavetőmag-import 397,7 ezer euróról 401,2 ezer euróra emelkedett.
Szójadaraexportunk és importunk alakulása
Állatállományuk lassú lemorzsolódásának, az állattenyésztés mezőgazdasági kibocsátáson belüli térvesztésének és a szója világpiaci áralakulásának, a helyettesítő termékek piaci pozíciójának egyfajta lenyomata tükröződik a szójaimport elmúlt bő másfél évtizedes alakulásában. Míg korábban, például az 1995-2011 közötti időszakban a 6-700 ezer tonnás szójadaraimport sem ment ritkaságszámba, addig a 2018-19-es év évközi, 01-10. havi adatok már csak 360 ezer tonnás importot mutatnak, ami éves viszonylatban nem sokkal haladhatja meg a 400 ezer tonnát, miközben az exportunk ugyanebben a termékkörben 100 ezer tonna körül alakult.
Szójadaraexportunk főbb piacai
Feltűnő, hogy míg az összevont szójadaraexportunk csökkenést mutat, addig a legjelentősebb exportpiacaink, szinte kivétel nélkül bővültek. Erre utal az osztrák piac 10%-os, a román piac 14%-os, a német piac 46%-os, a lengyel piac 70%-os, a cseh piac 37%-os bővülése csakúgy, mint a szlovák piac 2,6-szeres bővülése. A vonatkozó táblázatban egyedül a holland piaci vásárlások megharmadolódása utal a negatív összefüggések jelenlétére.
Szójadaraimportunk stagnálás közeli állapotot mutatott a 2018-2019, 01-10. havi külkereskedelmi adatok alapján. A legjelentősebb szállítónk a szóját nyomokban termesztő Szlovénia. A szlovének tengeri kikötővel rendelkezve gyakorlatilag közvetítő kereskedelmet folytatva elsősorban brazil, argentin szójadarát szállítanak a magyar piacra. Szójadaraimportunk közel 70%-a (68,4%-a) származott 2019, jelzett időszakában a szlovénoktól. A németektől 21,5-, az olaszoktól pedig mintegy 5,3%-a származott a szójadaraimportunknak. Érdemes megemlíteni, hogy a 2004 évi uniós csatlakozásunk óta Brazília nyomtalanul eltűnt az importforrásaink közül. Az amerikai szójadaraimport „helyét” Unió-beli, jó esetben tengeri kikötővel rendelkező EU-s tagországok vették át.
Az európai importőrök fokozódó szerepvállalására utal, hogy az utóbbi néhány évben egyre jelentősebb szójadara importot bonyolítottak, ami abból is látható, hogy a saját szójatermelésük kiegészítése és exportcélú importjuk komoly nagyságrendet ért el. Néhány példa erre a jelenségre az 5. táblázatban látható.
Globális szójatermelési összefüggések
A világ összesített szójatermelése az USDA legfrissebb jelentése szerint 337,7 millió tonnára tehető a 2019-2020-as gazdasági évben, ami mintegy 5,7%-kal elmarad a 2017/2018-as termésmennyiségtől. A felhasználás viszont az amerikaiak, tavaly év végi prognózisa szerint nő, így a zárókészlet megközelítve a 96,67 millió tonnát mintegy 12,3%-kal csökken. A legjelentősebb szójatermelők a 2017/2018-as gazdasági évben Brazília, az USA és Argentína voltak.
Megjegyzésként idekívánkozik, hogy az EU-28 tagállama a maga 2,4 millió tonnás termelésével mindössze 0,7%-ot képvisel a világ összesített szójatermesztéséből. A szója termesztés túlnyomó hányada ugyanis, génmódosított fajtákra alapozottan az amerikai kontinensre koncentrálódik. Ezen összefüggéseken belül értendő a 2018-as magyar, 181 ezer tonnás és a 170 ezer tonnás 2019-es szójatermésünk, ami mindössze 7-7,5%-át teszi ki az EU szójabab termelésének.
A csökkenő globális szójatermés, a növekvő fogyasztás és a mérséklődő készletek eredője, normális esetben emelkedő világpiaci árakat eredményezne. Legalább is erre a konklúzióra jutott még az év elején a piaci elemzők többsége. A koronavírus kínai megjelenése és megállíthatatlannak tűnő terjedése azonban megzavarhatja a piacokat. Február közepén már negyvenezerre emelkedett a korona vírussal fertőzött populáció és már több mint 1300 ember halt meg ebben a betegségben, a 27 országra kiterjedő fertőzés komoly aggodalommal tölti el a világot. Egyes információk szerint pl. Olaszországban kiürültek a Kínai Éttermek, de Kínán belül is megcsappant a nyilvános éttermek, étkezdék forgalma. Teljes a forgalmi zárlat a 11 milliós Wuhanban, ahonnan a vírus, pusztító útjára elindult, miközben a Hold Új Év ünnepségei, Kínán belül százmilliókat mozgatnak meg.
Adalékként ide kívánkozik, hogy Kína a világ legjelentősebb szójaimportőre, ahol az emberiség 20%-a (1,4 milliárd ember) él, miközben a kontinensnyi méretű ország sertésállományát az afrikai sertéspestis tavaly ugyan megtizedelte, de így is a világ sertésállományának felével rendelkezik. A mostani, koronavírus-pandémia drasztikusan visszafoghatja Kínában a belső fogyasztást, ami a szója világpiaci árának, prognózissal ellentétes alakulásához, azaz a szója világpiaci árának eséséhez vezethet.
Összeállította: Szabó Jenő
