A szőlő fontosabb vírusos és fitoplazmás betegségei

A szőlő egyike a legrégebbi kultúrnövényeinknek. Hazánkban a történelmi borvidékeken több mint 2000 éve folyik szőlőművelés. Magyarország szőlőtermesztése a szőlő-borágazat miatt napjainkban is igen jelentős, annak ellenére, hogy 2003 óta 15,1%-kal csökkent a szőlő-termőterületünk. Ez a visszaesés elsősorban a fehérszőlőfajták ültetvényeinek területében jelentkezik, amely 18,6%-kal, de a kékszőlőfajták termőterülete is 5,8%-kal csökkent.

1. kép A fertőzött szőlővesszők erős torzulása és villás elágazódása

Hazánkban a fehér szőlőfajták termesztése a jellemzőbb. Az arány ugyan borvidékenként változó, de országos szinten a termőterület durván 2/3-án fehér borszőlőfajták termesztése folyik. Így a 18,6%-os visszaesés igen drasztikus, több mint 10 ezer hektárt jelent. Az állam különböző támogatásokkal, ugyanakkor szigorú előírásokkal igyekszik elősegíteni a hazai szőlőművelés előmozdítását, a bortermelés színvonalának emelését, a piacképesség javítását, valamint a korszerű minőségvédelmet. A szőlőtermesztésben a gombák és a baktériumok által előidézett megbetegedések mellett a vírusos betegségek is számottevő veszteséget okoznak. A vírusos és fitoplazmás betegségek által okozott kár mértéke elérheti a 20, de egyes esetekben akár meghaladja a 80 százalékot is, a fajta fogékonyságától, a termőhely adottságaitól és a termesztéstechnológiától függően. A vírusfertőzés következménye a terméshozamok csökkenése és a termés minőségének romlása, ami kihat a bor minőségére is. A szőlőnek a világon 58 vírusos eredetű betegségét írták le, hazánkban eddig 15 víruskórokozót azonosítottak. Jelen dolgozatban a hazai szőlőtermesztés szempontjából a legfontosabb vírusos és fitoplazmás betegségeket mutatjuk be.

2. kép Szőlő fertőző leromlás vírus sárga mozaik törzs által okozott erőteljes levélsárgulás

Szőlő fertőző leromlás vírus

(Grapevine fanleaf virus)

A szőlő fertőző leromlás vírus a Secoviridae víruscsalád tagja és a Nepovirus génuszba tartozik. Szőlőültetvényeinkben általánosan elterjedt, súlyos károkat okozó vírusbetegség, amely a tőkék korai elhalásával jár. A szőlő fertőző leromlása a szőlő legjelentősebb vírus betegsége, amely az egész világon elterjedt. Hazánkban 1963 óta ismert. A szőlő alany- és nemes fajtái egyaránt fogékonyak. A fertőzött tőkén a levelek deformáltak. A vállöböl nyitott, a levéllemez

szabálytalanul erőteljesen fogazott. A levélerek legyezőszerűen ágaznak el, a levéllemez hullámos felületű, klorotikusan márványozott színű. A hajtások gyengén fejlettek, a fertőzött tőkén sok oldalhajtás képződik és a tőke bokorszerűvé válik. A hajtás deformált, rövid szártagú. Rendellenes kacsképződés, a nóduszokon szemközti kettős rügyképződés, a hajtástengely ellaposodása és villás elágazás figyelhető meg rajta. A hajtás torzulásai az áttelelt vesszőn is láthatók (1. kép). A fürtök madárkásak. A gyökérzet gyengén fejlett. Két törzsét különböztetik meg tünettanilag: a sárga mozaik törzset (grapevine fanleaf virus – yellow mosaic strain), és az érmenti szalagosodás törzset (grapevine fanleaf virus – vein banding strain. A sárga mozaik törzzsel fertőzött tőkék krómsárga elszíneződést mutatnak, ami már kora tavasszal megjelenik (2. kép). Az érmenti és érközi területeken kezdetben kiterjedt sárgulásos foltok jelennek meg, majd teljesen elsárgul a levélzet. Az érmenti szalagosodás törzsre a sárga foltok, illetve az ér mentén és az ér mellett végigfutó, hosszanti, sárga, szalagszerű lefutású, klorotikus mintázat jellemző (3. kép).  A fertőzés következtében a tőke nagyon gyor- san elpusztul, vagy a pusztulás néhány éven belül következik be. A szőlő fertőző leromlás vírus elsősorban a szaporítóanyaggal és Xiphinema index és Xiphinema italiae fonalféreg fajokkal terjed, ezenkívül ismert az oltással és a pollennel történő átvitele is.

3. kép Szőlő fertőző leromlás vírus érmenti szalagosodás törzse által okozott levéltünet

VÉDEKEZÉS:

Egészséges szaporítóanyag használata. Telepítés előtt fonálférgek ellen talajfertőtlenítés. A beteg tőkék megsemmisítése.

Szőlő levélsodródás vírus¬csoport

(Grapevine leafroll-associated viruses)

A szőlő levélsodródását több, egymáshoz hasonló tulajdonságú vírus külön-külön, vagy együtt is előidézheti. A szakirodalomban eddig 9, szerológiailag különböző csoportot írtak le, amelyek összefüggésben állnak a betegséggel. Ez a szőlő levélsodródás vírus¬csoport (grapevine leafroll-associated virus, GLRaV 1-9). A szőlő levélsodródás vírus 1 és a szőlő levélsodródás vírus 3 taxonómilag a Closteroviridae víruscsaládba és az Ampelovirus génuszba, míg a szőlő levélsodródás vírus 2 a Closteroviridae víruscsaládba és a Closterovirus génuszba tartozik.  A betegségre jellemző a bogyók alacsony cukortartalma, a kései bogyóérés, a rendellenesen megvastagodó és lefelé sodródó, a vörösbort adó szőlőfajtáknál vörösre, a fehérbort adó szőlőfajtáknál sárgára színeződő levéllemez (4. 5. kép). A vegetációs időszak vége felé a vesszők csak részlegesen érnek be.

4. kép A szőlő levélsodródás vírus levéltünete vörösbort adó szőlőfajtáknál

5. kép A szőlő levélsodródás vírus levéltünete fehérbort adó szőlőfajtáknál

VÉDEKEZÉS:

Negatív szelekció a tözsültetvényekben. Egészséges szaporítóanyag használata. Hőkezeléssel kombinált mikroszaporítás.

Arabisz mozaik vírus

(Arabis mosaic virus)

Az arabisz mozaik vírus (ArMV) az A-típusú tőkesatnyulás betegség kórokozója, szerológiailag a GFLVvel rokon. Az arabisz mozaik vírus taxonómilag a Secoviridae víruscsalád tagja és a Nepovirus génuszba tartozik. A kórokozó által előidézett tünetek nagyon hasonlóak a fertőző leromláshoz és általában azzal együtt fordulnak elő. Az ArMV-nak nagyon széles a gazdanövényköre van, különböző gyomnövények is közéjük tartoznak. Fonálférgek terjesztik, ezen kívül ismert az oltással, fertőzött szaporítóanyaggal és a maggal történő terjedése is.

6. kép Az arabisz mozaik vírus által okozott levéltünet

VÉDEKEZÉS:

Egészséges szaporítóanyag használata. Telepítés előtt fonálférgek ellen talaj fertőtlenítés. A beteg tőkék megsemmisítése.

Szőlő krómmozaik vírus

(Grapevine chrome mosaic virus)

A betegséget 1963. évben írták le először hazánkban. Tünetei a szőlő sárga mozaikjához hasonlítanak, de a beteg tőkék sárguló levelei krómsárga színnel mintázottak, és a sárgulás a teljes levéllemezre kiterjed. A levél később kifehéredik, majd barnán elszárad. A szőlő krómmozaik vírus (GCMV) szintén a Secoviridae víruscsalád tagja és a Nepovirus génuszba tartozik. A rövid ízközök és kettős nóduszok kialakulása is utalhat a vírus jelenlétére. Ismertek olyan törzsek is, amelyek nem idéznek elő látható tüneteket. Fertőzött szaporítóanyaggal és oltással is átvihető. A Xiphinema index és a X. vuittenezi fonálféreg terjeszti. Oltással és szaporítóanyaggal is átvihető.

7. kép A szőlő krómmozaik vírus által okozott kezdeti levéltünet

VÉDEKEZÉS:

Egészséges szaporítóanyag használata. Telepítés előtt fonálférgek ellen talajfertőtlenítés. A beteg tőkék megsemmisítése.

A szőlő faszöveti barázdáltsága

(Rupestris stem pitting-associated virus)

A szőlő fás részeinek oltással átvihető vírusbetegség-együttesét nevezzük faszöveti barázdáltságnak, amely az egész világon elterjedt. Tünetei a tőke farészénél megfigyelhető gödrök és barázdák. Négy elváltozás hozható kapcsolatba a faszöveti barázdáltsággal:

a rupestris faszöveti barázdáltság (rupestris stem pitting), a kober faszöveti barázdáltság (kober stem grooving), az LN 33 faszöveti barázdáltság (LN 33 stem grooving) és a parakérgűség (corky bark). Ez a betegségkomplex felelős az oltásoknál kialakuló öszszeférhetetlenségért, a kései rügyfakadásért, illetve a tőkék leromlásos tüneteiért és későbbi pusztulásáért.

8. kép A faszöveti barázdáltság vírus tünet

A rupestris faszöveti barázdáltság vírus (rupestris stem pitting-associated virus, (RSPaV) mechanikailag nem vihető át, eddig természetes vektorát sem azonosították. A vírus taxonómilag Betaflexiviridae víruscsalád tagja és a  Foveavirus genuszba tartozik. Jelenlétét Vitis rupestris St. George indikátorfajtán lehet kimutatni. Ezen a fajtán az oltás helye alatt, a farészen, sávosan gödröcskék láthatók. A beteg tőke későn fakad, növekedése fokozatosan gyengül, kicsi marad. A tőke idősebb fás részein, az alanyon, a nemesen vagy mindkettőn barázdáltság, gödrösség alakul ki, amelyet a kéregszövet rendellenes megvastagodása kísér. A kéreg lehántása után a fatest felszínén hosszirányú bordázottság figyelhető meg. A fatest károsodása az oltás feletti részen gyakori, és
ilyenkor a nemes rész elhalása is hamarosan bekövetkezik. A betegséget saját gyökerű tőkék gyökerén is megfigyelték.

9. kép Az amerikai szőlőkabóca

Szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma

(grapevine flavescencence dorée phytoplasma)

Az aranyszínű sárgaság betegséget a világon először Délnyugat-Franciaországban találták meg 1949-ben. Néhány évtized alatt Európa számos országában megtelepedett. A fertőzés következtében a szőlőtőkék terméshozama 20-50%-kal csökkenhet, a beteg növények száma évente megtízszereződhet. A betegség elleni védekezéshez jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő növényvédő szeres kezelés, csak az azt terjesztő vektor, az amerikai szőlőkabóca (9. kép) (Scaphoideus titanus) gyérítésére van lehetőség. A beteg szőlőtőke fejlődése már tavasztól visszamarad, néha hajtások sem képződnek. A fogékony fajtáknál a fásodás elmarad, a vessző elvékonyodik és gumiszerűvé válik. Ha a tőke a tenyészidőszak során később fertőződik, a megindult fásodás megszakad. A fertőzést követően a hajtásokon az első, enyhe sodródást mutató levelek a nyár közepén jelennek meg (10. kép).

10. kép Szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma kezdeti levél tünete

A tünetek fokozatosan erősödnek, és kialakul a betegségre jellemző, fonáki oldal felé történő, háromszög alakú levélsodródás. Augusztus-szeptember folyamán, fajtától függően, a főerek mentén krémsárga vagy vörös foltok jelennek meg, amelyek fokozatosan terjednek a levélfelületen, végül a teljes levél elszárad. Az így elhalt, megkeményedett levelek őszszel később hullanak le, mint az egészségesek. Télen a be nem érett vesszők elfeketednek és elpusztulnak. Késői fertőzés esetén a bogyók zsugorodnak, megbarnulnak, rossz ízűvé válnak. A fitoplazmával fertőzött fogékony fajták esetében néhány év leforgása alatt ki is pusztulhatnak. Az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma a fertőzött növény háncsrészében él, önállóan és mechanikai úton továbbterjedésre nem képes. Új területekre és ültetvényekbe elsősorban fertőzött szaporítóanyaggal kerülhet. Továbbterjedésében jelentős szerepet játszik fő vektora, az amerikai szőlőkabóca. A rovar testében felszaporodó kórokozó a vektor szívogatásával kerül át az egészséges növényekbe. Az európai szőlő szinte mindegyik fajtája fogékony a betegségre, különösen a Chardonnay, valamint a Cabernet sauvignon, a Sauvignon blanc, a Pinot noir és az Olaszrizling. Az amerikai alanyfajtákat többnyire tünetmentesen fertőzi.

Dr. Pocsai Emil