A tarlóbontás eszközei, változatai, lehetőségei

A nagyobb gyökér- és szármaradványokat hagyó kultúrák után végzendő őszi tarlóbontás ma már elengedhetetlen. Napjainkban mindenki előtt egyértelmű és világos, hogy a tarló bontása nélkül a területet aligha lehet a következő vegetáció során gazdaságosan, hatékonyan művelni. És ezt még a gépeink is megköszönik…

A tarló bontása során nem más történik, mint magának a szénnek a körforgása. Ismeretes, hogy a növény fotoszintézise során a teste felépítéséhez szükséges anyagokat hozza létre, miközben széndioxidot (CO₂) köt meg, és oxigént (O₂) bocsát ki. Az így létrehozott vegyület (cukor) a glükóz (C₆H₁₂O₆). De mi is történik a talajban, mikor azt mondom: a „szén körforgalma”, és hogyan kapcsolódik az a tarlóbontáshoz?

A lebontás

A szén az élő és élettelen szerves anyagok alapeleme. Az élő szervezetek ennek segítségével építik fel sejtjeik anyagát, így a szén biológiai körforgalma az élet egyik legalapvetőbb folyamata. A körforgalom – a szén körforgalma is – a szervetlen anyagok szervessé és visszaalakulását jelenti. Az elpusztult növények és állatok, szerves anyagok a talajba kerülnek, és ott elsősorban a mikrobiális aktivitás hatására szervetlen anyagokká bomlanak le. A heterotróf mikroorganizmusoknak döntő szerepe van a szerves anyagok szervetlenné való átalakításában. Az anaerob vagy aerob körülményektől függően CH₄ és/vagy CO₂ a bontás végterméke. A talajban a szerves anyagok lebontásakor nemcsak ezek a vegyületek, hanem számos más köztestermékek (pl.: aromás vegyületek, kinionok) is keletkeznek, melyeken a mikrobiális enzimek és a biológiai kontrol alól kiszabadult enzimek biokémiai reakciók sorát hajtják végre. A folyamatok eredményeként új típusú szerves polimerek (humuszanyagok) jönnek létre. Ez maga a lebontás.

Komplex folyamat

A tarlón maradt növény- és szármaradványok irányított mikrobiológiai lebontása is egy ilyen folyamatot indít be, és végez el a talajban. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez csak akkor valósulhat meg teljes mértékben és belátható időn belül, ha komplex mikrobiológiai készítményt használunk, azaz olyan talajoltó anyagot, amely tartalmaz baktérium- és gombatörzseket egyaránt, aerob és anaerob szervezeteket, valamint arra is fel van készülve, hogy különböző környezeti hatások ne okozzanak végzetes stresszt, továbbá a talajba kijuttatva az adott körülmények között is tudjanak szaporodni. Ilyen lehet például az adaptív fermentációs technológiával létrehozott mikrobiológiai készítmény.

A cellulóz

A Földön a cellulóz a legnagyobb mennyiségben termelődő szerves polimer. Évente 30 md tonna szén transzformálódik szerves anyaggá, és ennek kb. egyharmad része cellulóz. Ennek a hatalmas mennyiségű kötött szénnek a körforgalomba való visszavezetését a cellulózbontó mikroorganizmusok végzik. A hemicellulóz a növénye sejtfalban a cellulóz mellett előforduló poliszacharidok gyűjtőneve. Nem egynemű anyag, összetétele függ a növény fajtájától, korától és számos egyéb tényezőtől. A lebontásban részt vevő mikroorganizmusok lehetnek baktériumok, sugárgombák és gombák.

A lignin a Földön a második legnagyobb mennyiségben termelődő szerves anyag. A növényi sejtfal cellulózállományába épül be, a sejtfal szilárdságát és rugalmasságát növeli. A cellulóz kísérőanyagaként állandó jelleggel és elsősorban a fás szárú növények tartalmaznak lignint, de elég gyakran a mezőgazdasági lágyszárú növényeink szára is elfásodik. Így pl. a gabonanövények szalmájának, a kukorica szárának lignin tartalma elérheti a 20%-ot. A lignin a mikroorganizmusok számára nehezen hozzáférhető szén- és energiaforrás, a talajba kerülő növényi anyagokban lévő lignin mikrobiológiai lebontása hosszú folyamat. A lignin bontására jóval kevesebb baktérium és gomba képes, mint a cellulóz bontására.

A pektin

A növényi szövetek ragasztóanyaga a pektin. Különböző növényekben a pektinanyagok mennyisége 10-30% között változik. A növényi szövetek mikrobiológiai átalakulása lényegében a pektinanyagok lebontásával veszi kezdetét, és csak ezután nyílik lehetőség a sejtek további anyagának átalakítására. A folyamat hidrolízissel kezdődik, és a pektináz nevű enzim hatására megy végbe.

A már említett összetett mikrobiológiai készítmények a talajra, termesztésre gyakorolt jótékony hatása szintén összetett, mert a készítmény hatékonysága ezen élőlények együttes működésén alapul:

• nitrogénkötő és foszforfeltáró mikroorganizmusaiknak hatása révén harmonikus növénytáplálás és pentozánhatás-mentes tarlóbontás valósul meg;
• gyökérkolonizáló mikroorganizmusai biztosabb csírázást, jobb felszívást és dinamikus növényfejlődést eredményeznek;
• a mikroelemek felvehetőségét hatékonyan növelő anyagok (sziderofórok) képzésével csökken a hiánybetegségek kialakulásának lehetősége;
• állományban használva, biológiailag aktív anyagcsere-termékeik révén – aktiválják a növény védekező rendszerét (elicitor hatás) –, így csökkentik a későbbi fertőzés kockázatát.

A talajoltás és -bontás sikeréhez

Összességében elmondható, hogy a tarlóbontáskor találkozunk a leggyakrabban a cellulóz és a különböző kísérőanyagok lebontásával. A fentiekből kitűnik, hogy eredményesen lehet a visszamaradt tarlón a gyökér- és szármaradványokat bontani. A bontás során felszabaduló különböző szénforrások a talajban maradva a következő vetés számára elérhetőek. Arról nem is beszélve, hogy a bontás során a nitrogénfixáló baktériumok is aktivizálódnak és így az őszi N-utánpótlás is megoldott. Nincs szükség a C:N-arány egyensúlyban tartásához külön hatóanyag hozzáadására.

Ugyanakkor nem mindegy, hogy a termőföldről a termés betakarítása után visszamaradt szár- és gyökérmaradványokat, azaz a tarlót kezelik-e és milyen módszerrel, anyaggal. Nagyon sok készítmény ígér gyors tarlóbontást és a következő vetés számára azonnal felvehető tápanyag-utánpótlást. Ugyanakkor, mint fentebb is említettem: a szén körforgása, a különböző anyagok lebontásában egymástól eltérő gomba- és baktériumtörzsek vesznek részt. Ezeknek a figyelembe vétele elengedhetetlen a talajoltás és a tarlóbontás sikerességéhez.

Magyar Nikolett