A tejipar elmozdult a feldolgozás felé, de a vajgyártás még vágyálom

Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke legutóbbi videójában Harcz Zoltánnal, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatójával arról beszélt, mennyire rázta meg a járvány a tejpiaci szereplőket, mennyire tudott ütőképessé válni a hazai termelés az utóbbi években. A vírus ráébresztette a szakmát, hogy sok, eddig halogatott beruházást muszáj lesz elvégezni.

 

 

A szabályozási oldalon minden segítséget megkap az ágazat ahhoz, hogy a tisztességes piaci szereplők érvényesülhessenek. Harcz Zoltán kiemelte, már az is nagy előrelépés volt, amikor az EU előírta azt, hogy kötelező írásbeli szerződésekben rögzíteni a tej felvásárlási árát. Mint mondta, három és fél éve 91-110 forint között mozog a tej átvételi ára, míg korábban 60 és 120 forint között szórt. Ez nagy piaci stabilitást ad.

 

Nem volt elég feldolgozókapacitásunk és tárolónk

Sajnálatos ugyanakkor, hogy a rendszerváltáskor elveszítettük a feldolgozóiparunkat. Ma a megtermelt, csaknem 2 milliárd liternyi magyar tej 8-9 százaléka folyadéktej formájában elhagyja az országot. Eközben minden második kilogramm félkemény sajt, illetve a vajak, joghurtok 60-70 százaléka importból származik a polcokon. Erről itt írtunk. A tejet a déli, klimatikus okokból tejhiányos országokba szállítjuk, Olasz- és Horvátországba, illetve a Balkánra. Jelentősebb sajtkivitelünk csak az arab országok irányában van (kashkaval – a szerk).

„A járvány elején nehéz helyzetbe kerültünk. A friss tej kamionnal kellet volna, hogy elhagyja az országot. Befelé ugyanakkor a tejporzsákok és egyéb csomagolóanyagok nem érkeztek meg. Az iskolatej-program megszűnt, a közétkeztetés és a vendéglátás is leállt. A tej ára szinte egyik pillanatról a másikra 109 forintról 75-80-ra zuhant. Ugyanakkor a nagy feldolgozók 57%-kal több UHT tejet értékesítettek ekkor, és a túró kivételével minden tejtermék jól fogyott a pánikvásárlások idején. A válság legnagyobb tanulsága, hogy nincs elég hűtött tárolónk és sokkal több pufferkapacitásra van szükség a porítás vagy az UHT tej készítése terén” – sorolta Harcz Zoltán.

 

Együttműködési kényszer

Mégis stabil maradt az ágazat, ennek oka, hogy a kormányzat már korábban lépéseket tett a hazai termelés és feldolgozás érdekében. Ilyen volt a tejtermékeket érintő, teljes körű áfacsökkentés, ami végül az import UHT tejeket is visszaszorította a hazai piacon. Kormányzati segítség kellett ahhoz is, hogy a kereskedelmi láncok egy asztalhoz üljenek a terméktanács termelői és feldolgozói képviselőivel. „A járvány idején sikerült elfogadtatni egy etikai kódexet, eszerint, ha egy alaptejtermékekből van elegendő Magyarországon, akkor etikátlan ebből importot behozni. Továbbá nem illik a terméket áron alul a piacra dobni, még akkor sem, ha felesleggel küzd a feldolgozó. A kiskereskedők tartották magukat ehhez, nem álltak bele az árcsökkentésbe a koronavírus idején. Ezzel együtt sokszor láttuk már, hogy a feleslegeket itt próbálják levezetni. Ha az egyik kereskedő elgurítja a dominót, akkor a másik fogyasztót veszít, ha nem áll be a sorba, és beindul az árspirál. Ez senkinek nem jó.”

 

 

Mennyiségben nem érdemes versenyeznünk

Európa a világ meghatározó tejexportőre, és ez a jövőben is így lesz, miután a tejkvóták kivezetésével szabad utat nyitott a kapacitások fejlesztése előtt. Az unióban egyre több a felesleges tej, de ezt sikerült a fejlődő országok piacain levezetni. Újabb és újabb szabadkereskedelmi megállapodások révén a közösség előnyösen tudja értékesíteni a vajat, tejport, savót, tejet, és fokozatosan elhódítja a piacokat az Egyesült Államoktól és Új-Zélandtól. A magyar tejtermelés 10-15 éves távlatban 13-14%-os növekedést mutat – ezt nem minden ágazat mondhatja el magáról –, miközben a tehénlétszám nem nő. Kibocsátásunk azonban csak másfél százaléka az unió egészének – nem mi határozzuk meg az árakat.

Apropó: ár. A magyar tej uniós viszonylatban az egyik legolcsóbbnak számít, de az egyik leggyengébb is, ami a beltartalmát illeti. „Zsírtartalomban nagyon szerény eredményeket tudunk felmutatni. Azokban az országokban jobb a beltartalom, ahol több a legelő. A magyar termelő csak igényesebb takarmánnyal tudna javítani a helyzeten, de ezt csak akkor teszi, ha magasabb az átvételi ár. A feldolgozó azonban csak akkor fizet többet, ha jobb a beltartalom. Így nehéz előrelépni. Egy biztos: nálunk nagyon magas a telepi állatlétszám, ezért mérethatékonyan, olcsón dolgozunk. A következő 10 évben azonban emelnünk kell a zsírtartalmat, hiszen az állati eredetű zsírok a reneszánszukat élik” – mutat rá Harcz Zoltán.

A feldolgozott termék tehát értékes és jól tárolható. Ha az ár nem motiválta volna eddig a beruházásokat, akkor most a járvány biztosan. Legalább a porítóüzemekbe és UHT gyártósorokba biztosan invesztálnak a fejlesztők. Ma – a pályázati pénzeknek is köszönhetően – minden magyar feldolgozó komolyan fejleszt Harcz Zoltán szerint. A szakma célja az, hogy hosszabb távon a nagyobb hozzáadott értékű termékekből is a többség hazai legyen a polcokon. A túró, a trappista, a tejföl esetében is előrelépést vár a szakmai vezető. A közeljövőben azonban inkább a magyar UHT tejből fog növekedni a kínálat.

kereskedelem magyar tejtermelés tej tejár tejfeldolgozás tejföl tejpiac tejpor tejtermék túró uht tej vaj