Az olasz Ferragostóra készül most a szakma, augusztus közepére kell a kisbárányoknak a csemegepultokba érkezniük. Olaszország még mindig messze a legfontosabb piac számunkra, de elindult valami változás. Az állatvédők nagyobb hatással vannak a magyar értékesítési lehetőségekre, mint a román birkaáradat.
A juhászat alapvetően az agrár-környezetgazdálkodás keretében, termeléshez kötött és állatjóléti támogatási címeken részesül extra forrásokban. A juh kiskérődzőként sokkal inkább felkarolt fajnak tekinthető, mint az abrakfogyasztó állatok, a hazai állomány mégis látványosan zsugorodik. Ez különösen annak fényében bosszantó, hogy más országok láthatóan jól megtalálták a helyüket a piacon. Az eddig lesajnált „öreg, nyeszlett” román bárányok éppen legnagyobb vevőinket, az olaszokat hódítják el. Hacsak nem húzunk egy merészet.
Román hegemónia
Romániával több bajunk is van. Folyamatosan nő az állományuk, ugyanúgy lábon adják el a jószágot, mint mi, ugyanaz a legnagyobb célpiacuk, és olcsóbbak nálunk. Sokáig az olcsóság nem volt szempont: a magyar tejes- vagy könnyűbárány más kategóriát képviselt, más vevők keresték, mint a külterjes nevelésben „megnyurgult” román nehézbárányt. Csakhogy változnak az idők. Ahogy eltűnőben a disznótorok és a ponty a kádban, úgy félbáránnyal a vállán sem cammog senki hazafelé. A tejes- és fiatal állatok helyett a darabolásra alkalmas, 40-50 kilós juhokra nő inkább az igény. Az étkezési szokásokon túl a népesség összetétele is gyors ütemben alakul át Európában. A helyi muszlim közösség erősödése kétségtelen trend, és ők is a nehézbárányt preferálják.
Európa közel 60 milliós juhállományából mi már egymilliót sem mondhatunk magunkénak. Az állatlétszám 5 év alatt 23 százalékkal zsugorodott. Eközben a szomszédos Romániában már 10,4 millió juhot számláltak tavaly decemberben, vagyis Európa minden hatodik juha itt legel. A franciák 7 milliós állománya szintén tekintélyt parancsoló. A magyar kínálatnak éppúgy nincs hatása az árak alakulására, ahogy magának Európának sem. ÚjZéland kilencszer több juhot szállít a világpiacra, mint az EU, és Ausztrália sincs sokkal lemaradva mögötte. Sőt, Európa a világ harmadik legnagyobb importőre Kína és az USA után, kereskedelmi egyenlege erősen negatív, pedig önellátottsági foka 95 százalékos. Az erős behozatal oka az lehet, hogy tavasszal az új-zélandi juhok 40-50 százalékkal olcsóbban szerezhetők be a világpiacon, mint az európaiak (a kettő közti árkülönbség ősszel a legkisebb).
Lábon szállítva egyre rizikósabb
Magyarország exportorientált ágazata a bárány-előállítás, itthon elenyésző mennyiségben fogy a juhhús. Az igazán nagy piaci szereplők viszont nemcsak gyepekkel, hegyi legelőkkel rendelkeznek, de kikötőkkel is. A statisztikai adatok szerint 2020-ban a románok csaknem 32,5 ezer tonna (karkaszban) juhot exportáltak, tényleg nem a könnyű bárány kategóriában, és szinte mindet lábon. Ez a teljes uniós export több mint fele. A feldolgozott juhhús – akár darabolva, akár fagyasztva – csak mintegy 8 százalékát adta a kivitelüknek. Időről időre nagy nemzetközi felháborodást is keltenek az augusztusi hőségben, kegyetlen körülmények között utazó állataikkal. Az uniós élőállat-szállítási előírások folyamatos szigorítása alapvetően a román gyakorlatnak köszönhető. A sorozatos kritikák vezethettek oda, hogy a román export Jordánia, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek felől fokozatosan Olaszországra terelődött. Elég baj ez nekünk, hiszen az útnak indított állataink 80 százaléka szintén ide érkezik, és az exportbevételünk 70 százaléka származik az olasz kereskedőktől a Világbank legutolsó adatai alapján.
Az olaszok jellemzően 28-30 kiló élősúlyig érdeklődnek a magyar bárányok iránt, az ennél nagyobb állatokra a törökök, németek, horvátok, franciák és osztrákok tartanak igényt. Szigorúan lábon viszik őket, mindenki maga vág és darabol – ez adja a bárány igazi értékét.
A legjobb példa arra, hogy menynyire sikeres lehet ez a minta, Spanyolország. Az EU-n kívül és belül is ők a legnagyobb bárányhússzállítók. Külső exportjuk 84 százalékban (!) fagyasztott formában érkezik a hajókra, ez 18,5 ezer tonnányi bárányhúst jelent. Az unió belső piacának szintén ők adják a legtöbb húst, a teljes belső kínálat 27 százaléka származik innen. Az óriási állománnyal rendelkező románok csak a második helyen tudtak megkapaszkodni (17%).
Csúcsbevételt hozott a karácsony
Eddig a világjárvány alapvetően jót tett a bárányáraknak. 2020 óta, néhány erősebb hullámvölgyet leszámítva, folyamatosan emelkedik a juhok értéke, a csúcsot tavaly karácsonykor érte el. 2022. május első hetében a nehézbárány kilója uniós átlagban 7,38 eurót kóstált, míg a könnyűbárány 6,53 eurót; az előbbi tartja jobban az árát. A járvány nyomán kibontakozó ellátási gondok kezdetben csak az élelmiszerek árát növelték, majd megjelentek az energiaárakban is. A kibontakozó válságra végül az orosz-ukrán háború tette fel a pontot. Egy Heves megyei, 600 anyajuhos gazdaságban így összegzik a helyzetet: „Karácsonykor voltak a legjobbak az árak. Ilyenkor eleve kisebb a kínálat, mert a juhok természetes ivarzásába be kell avatkozni ahhoz, hogy ősszel elljenek. Tavaly még élvezhettük az alacsony tápárakat és az erős keresletet, de húsvétra gyökeresen megváltozott a helyzet. A báránytáp ára egy hónap alatt 20-25 százalékkal nőtt. Egy hónap múlva újra rendelnem kell belőle, úgy számolom, hetente 4 millió forintomba fog kerülni az utolsó pár hétben az etetés. Sem a bementi, sem a kimeneti árakra nincs hatásunk, a bárány nem tárolható, mint a kukorica. Ha 40 ezret kapunk egy jószágért, akkor ennyiért kell odaadnom. Jövedelmezőségben semmit nem léptünk előre.”
A középkorú juhász úgy véli, idén bolond az, aki nem adja el a lehető leghamarabb az anya alól a bárányt, a hizlalás költségei biztosan nem térülnek meg.
Egy másik juhászatban, Pest megyében optimistábban látják a dolgokat. 1300 anyaállattal már nehezebb is „ugrálni”, mint 600-zal, az alkalmazottakra is gondolni kell. „Nekünk is egyszerűbb lenne eladni a terményt és a szénát, és csökkenteni az állományt, de családok megélhetése függ az állatainktól. Most nehéz a helyzet, de tavaly jó volt. Nem csak egy évet nézünk a mezőgazdaságban” – mondja. A tapasztalt juhász töretlenül bízik a jövőben. Szerinte 2023-tól megfelelő támogatási forrásokhoz jut az ágazat, úgy látja, a muszlim közösségek révén bővülnek az Európán belüli értékesítési lehetőségeink, az árak olyan jók, hogy fedezik a hizlalás költségeit is. Nagy reményeket fűz a hamarosan megépülő három juhvágóhídhoz is. Egyetlen dolog aggasztja, a szakma kiöregedése. Szerinte az ágazat adottságai sokkal jobbak, mint amit az állománynagyság mutat, de kellenének az erős, céltudatos fiatalok.
Minden bárányt feldolgozni
Az emlegetett új vágókapacitások Hajdú-Biharban (Berettyóújfalu), Csongrád-Csanád megyében (Hódmezővásárhely) és Somogyban (Kaposvár mellett) épülnének meg, ha a gazdasági környezet engedi. A tervek mindenesetre grandiózusak. Ha megvalósulnának, akkor a legpesszimistább forgatókönyv szerint 400 ezer, a legoptimistább esetben szinte a teljes hazai kibocsátás, vagyis 600 ezer bárány magyar földön válna feldolgozhatóvá. Csak hogy lássuk, miről van szó: tavaly mindössze 48 ezer juhot vágtak az országban, pedig még 26 százalékkal nőtt is a vágási teljesítmény 2020-hoz képest. A bárdudvarnoki Kapos Ternero Kft. egymaga képes lenne 80 ezer juhot feldolgozni, de nem tette.
„A jelenlegi üzleti környezetben nem túl vonzó új kapacitások kiépítése” – fogalmaz finoman a cég ügyvezetője, Juhász Pál. Legutóbb 2019-ben bővítették és korszerűsítették a vágóüzemet, aztán jött a Covid, ami alaposan megrángatta az árakat. Előbb a bárányárak emelkedtek meg, aztán minden más is: az energia, a csomagolóanyag, a szállítás, az ember. A csontozott, darabolt, pácolt prémium termékek piaca ugyan tartotta magát – ezek vásárlója döntően Szlovákia, Cseh- és Horvátország –, viszont a forgalmazott érték oroszlánrészét kitevő karkaszok nem futottak ilyen jól. Ezekre Ausztriában, Németországban, Svájcban van kereslet. „Viszonylag könnyen tudnánk a kapacitást 120 ezer darabra bővíteni, de most inkább technológiát fejlesztenénk. A legsürgetőbb a csomagolás megújítása. Vákuumos skin- és védőgázas csomagolással dolgozunk, ezt olyan szintre szeretnénk fejleszteni, hogy a tálcát is maga a gép formázza meg, a tálca pedig papír alapú legyen. Ez éppúgy muszáj kérdés, mint az, hogy előbb-utóbb át kell állnia az országnak a bárányok hazai vágására” – magyaráz a szakember.
A hírek szerint a Hód-Mezőgazda Zrt. egy régi egységet szeretne juhvágásra alkalmassá tenni, és mintegy 100-150 ezer bárányt fogadna itt. A Berettyóvölgyi Kft. pedig egy évi 250 ezres vágókapacitású, zöldmezős beruházásban gondolkodik. 2019-ben is átadtak egy kisebb vágóhidat Hajdúhadházon, működik még vágóhíd Nagyszénáson (Toma-Hús Kft.), és van egy arab piacra dolgozó, halal minősítésű húsokat előállító vágóhíd is Kardoskúton. Elméletben már felkészültünk rá, hogy alapanyaggyártó „félgyarmatból” késztermék-forgalmazó „nagyhatalommá” váljunk.
Óvatos toporgás
A tervekbe azonban belemaszatolt a háborúval elharapódzó világválság, ami tervezhetetlenné tette mind a bemeneti, mind a kimeneti árakat, amit bankok nagyon nem szeretnek. Az önerő pedig kevés a tervek megvalósításához, sőt, a pályázati forrásokat illetően is van némi bizonytalanság. Magyarország feltett szándéka, hogy az élelmiszeripar fejlesztésére – ennek része a vágás, húsfeldolgozás – a következő uniós pénzügyi ciklusban is sok pénzt áldoz, de pillanatnyilag feszült a viszonyunk Brüsszellel. A már megpályázott építési beruházások is lassan haladnak: kevés a fa, az acél, az alumínium, az alkatrész, a félvezetők és chipek a vezérléshez, de a kivitelezésre fogható emberanyag is. Minden lassan és drágán halad, ezért a tervezés is lelassult, óvatosabb lett. Egyetlen dologgal vigasztalhatjuk magunkat: a nehézségek globálisak, egy lépéssel sem maradunk le emiatt a versenytársainktól. Kivéve, ha az uniós források elmaradnak. Nem túl biztató jel, hogy Románia már tavaly novemberben megkapta a Helyreállítási Alap első forrásait. 2022 májusában csupán három ország helyreállítási tervét nem fogadták még el: a hollandok, a lengyelek és a magyarok állnak még parkolópályán.
Gönczi Krisztina
