Szavazzon Ön is 11 kategóriában 2023. 01.16-02.06-ig Az Év Agrárembere közönségdíjasára. A szavazáshoz kattintson a következő linkre: https://azevagrarembere.hu/szavazas.
Bemutatjuk a kategóriagyőzteseket, akik közül Önök választják ki a Közönségdíjast.
Tóth István – Adni kell, hogy az ember kapjon is – vallja a csurgói erdész
Gyermekkora óta a Csurgó környéki erdők, halastavak és mezők veszik körbe Tóth Istvánt. Míg gyerekként a fűrészüzemben ismerkedett a fafajokkal, később erdész lett és fakitermelő, majd erdőgazdálkodó. Erdőfelújításait ma már a rudas korú tölgyerdők és a háromszoros „Kaszó legjobb erdésze” díj is igazolja.
Az erdőtelepítési program keretében az elmúlt 25 évben több mint 500 hektárral gyarapította Magyarország erdőterületét, így mára az egyik legnagyobb erdőtelepítő hazánkban. Erdőgazdálkodóként ellátja a környékbeli erdőbirtokok szakirányítását és erdészeti munkáinak szakkivitelezését – hajdanán 5200 – jelenleg közel 1600 hektáron. Pályafutása során közel egymillió facsemetét nevelt fel (vagy járult hozzá a szaporításához), mára a felújításokhoz és erdőtelepítésekhez szükséges szaporítóanyagot saját csemetekertjében állítja elő.
Tóth István az erdő mellett a vadászatot is hivatásaként éli meg, 300 hektáros vadaskertet is létesített. A mezőgazdasági tevékenysége azonban még ezzel sem ér véget, a Gyékényesi Mezőgazdasági Rt. vezérigazgatójaként 1200 hektáron szántóföldi növénytermesztést végez, tárolót és szárítót üzemeltet, valamint 170 hektár vízfelületen, 17 tavon halat termel.
Tóth István életét végigkíséri a társadalmi szerepvállalás, a jótékonykodás; sportkedvelőként kiemelkedő támogatója Dél-Magyarország egyik legnagyobb múltú férfi kézilabdacsapatának, a Csurgói Férfi Kézilabda Clubnak, de emellett a térség szinte minden sportrendezvényét segíti. Hívőként a közösség összefogásán pedig a Csurgói Evangélikus Közösség Presbitériumának tagjaként dolgozik. Az önkormányzatok megkeresésére a rendezvényekhez rendszeresen hozzájárul vadhússal, segítséggel és egyéb adományokkal, ahogy a környékbeliek mondják: „a kérésekre nem szokott, és nem is tudna nemet mondani”.
A csurgói erdész joggal büszke arra, hogy sok más mezőgazdasági tevékenysége mellett ott és azzal tölti munkájának legnagyobb részét, amit szívből szeret. Sőt, az erdők iránti rajongását tovább is tudta adni, így talán legnagyobb társadalmi szerepvállalása abban rejlik, hogy mindhárom gyermeke továbbviszi valamilyen módon az édesapa szakmáját-hobbiját, erdőmérnökként, hivatásos vadászként és erdésztechnikusként ők is az „erdőben” maradtak.
