A modern, automatizált rendszerek üzemeltetése új kihívást jelent a szakemberek számára, ideértve az állategészségügyi ellátást is. Az új rendszerek eddig nem látott mennyiségű adatot gyűjtenek össze mind az állatokról, mind a környezetről.
Ez a hatalmas adatmennyiség egyrészt újfajta képességeket követel meg a felhasználóktól, másrészt azonban lehetőséget is teremt a preventív szemléletű technológiák bevezetésére, amelyeknek kulcsfontosságú eleme a kockázatelemzés, azaz a negatív hatások és azok következményeinek minél korábbi észlelése. Ennek nagyon fontos része a tehenek egészségi állapotának rendszeres megfigyelése (monitorozása) és az egészség fenntartása.
Fejési technológia, tőgyegészségügy
A robotizált fejési rendszerek legnagyobb előnye – amellett, hogy értékes adatokat szolgáltatnak a tehenek viselkedéséről, egészségi állapotáról –, hogy minimalizálják az állatokat érő stresszhatásokat, ezáltal kíméletes fejést és az állat igényeihez igazodó istállózási körülményeket biztosítanak. A fejés során így a lehető legkisebb mértékűre csökkenthető az emberi beavatkozás. A tehenet a robot mindig ugyanolyan alapossággal és ütemezéssel készíti elő a fejéshez.
A robot a tőgynegyedeket önálló egységként kezeli, ami önmagában is jelentős előrelépés a korábbi rendszerekhez képest. A tőgybimbók tisztítása, fertőtlenítése a kívánt módon történik, és a fejés vákuumszintje és a pulzáció ütemszáma is igazodik az állat természetes igényeihez, aminek eredményeként megfelelő tejleadási reflex biztosítja a hatékony tejleadást. Ezek a tényezők nagyban hozzájárulnak az állomány megfelelő tőgyegészségügyi állapotához, a szomatikus sejtszám alacsony szinten tartásához. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy bár az extra tej minőség eléréséhez <400 000 szomatikus sejt/ml a követelmény, klinikailag egészségesnek azt a tehenet tekinthetjük, amelynél minden tőgynegyed esetében a 100 000 sejt/ml alatti ez az érték. A National Mastitis Council iránymutatása alapján, ha egy tőgynegyedben a szomatikus sejtszám eléri vagy meghaladja a 200 000/ml-t, ez mindenképpen egy fertőződésre adott immunválasz jele, tehát a tőgynegyed a szubklinikai masztitisz állapotában van.
Az automatizált szenzoros rendszerek segítségével lehetőség van minden fejés alkalmával egye-denként és tőgynegyedenként folyamatosan vizsgálni a tej egyes paramétereit. Ilyen például a tej elektromos vezetőképességének (konduktivitásának) a változása, a szomatikus sejtszám mérése és a vér jelenlétének kimutatása. Emellett lehetőség van a fejési idő, fejési sebesség, a kifejt tej menynyiségének mérésére fejésenként és tőgynegyedenként. Ezekből az adatokból folyamatos információt nyerhetünk minden egyed és az állomány tőgybiológiai állapotáról, és indokolt esetben azonnali beavatkozásra is lehetőség van.
Anyagforgalmi betegségek
Az állategészségügyi menedzsment egyik legfontosabb feladata a fertőző megbetegedések elleni védekezés mellett az intenzív tejtermelés miatt folyamatos veszélyt jelentő anyagforgalmi betegségek monitorozása, kezelése, állomány- és egyedi szinten is. Az automatizált szenzoros megfigyelőrendszerek alkalmasak a napi evési idő, a kérődzés monitorozására. Segítségükkel hatékonyan szűrhetők ki a szubklinikai megbetegedések, mint például a ketózis, a bendőacidózis vagy – közvetett módon – akár az oltógyomor helyzetváltozása is. Az általuk biztosított adatok nagy segítséget jelentenek ebben a munkában, de nem váltják ki, csak kiegészítik a telepen elvégzendő diagnosztikai munkát. A rendszerben rejlő lehetőségek mind teljesebb kihasználása érdekében javasolt olyan, az adott telepre, illetve állományra optimalizált protokollok kidolgozása és működtetése, amelyek az állomány folyamatos és célzott monitorozásán alapulnak, és a különböző egészségzavarok korai diagnosztizálásával kiszűrik az egyes anyagforgalmi betegségek szubklinikai formáiban szenvedő állatokat, amelyek ezt követően szakszerű egyedi kezelésben részesíthetők. A jó protokoll tehát tartalmazza azokat a paramétereket, amelyeket folyamatosan nyomon kell követni, illetve a szükséges kezelésekről is rendelkezik. A rendelkezésre álló adatok alapján az a kritikus pont is meghatározható, amely esetleg állományszintű beavatkozást, az alkalmazott technológia felülvizsgálatát, szükség esetén módosítását teszi szükségessé.
Az anyagforgalmi betegségek megjelenése szempontjából az ellés körüli időszak tekinthető a legkritikusabbnak. A szárazonállás, előkészítés, ellés, elletői tartózkodás, fogadócsoportba kerülés időszakában többször is jelentősen változnak a tehén anyagcsere-folyamatai, táplálóanyag-igénye és ezzel párhuzamosan az etetett takarmányadagok. A többszöri csoportváltás és kiemelten maga az ellés folyamata egy jelentős stresszhatást is jelent ebben az időszakban.
Az anyagforgalmi betegségek diagnosztikájában azokban az esetekben használhatók a szenzoros rendszerek, ahol a kialakuló megbetegedés összefüggésbe hozható az állat takarmányfelvételével, ivóvízfelvételével, aktivitásával, kérődzésével, testtömegváltozásával. A betegségre gyanús egyedeket korán ki lehet szűrni, és a rendelkezésre álló adatok, valamint a tehén fizikális vizsgálatának segítségével pontos diagnózis alapján korai stádiumban és eredményesen lehet kezelni az állatokat.
Környezeti tényezők
Az állatok környezetének monitorozása is fontos, különösen a hőstressz kockázatának felderítésében. Érdemes rendszeresen mérni a levegő hőmérsékletét, páratartalmát és a légáramlás sebességét az állatok tartózkodási helyén, a pihenőboxoknál, az etetőasztal előtt, az itatók környékén. A THI-index meghatározásával pontos adataink lehetnek az állományt érő hőstressz mértékéről, és megtapasztalható, hogy ez a tényező nemcsak a legmelegebb nyári hónapokban okoz problémát, hanem akár áprilistól októberig megkívánja a védekezést, a kártételének enyhítését. Mért adatok hiányában megvan a kockázata, hogy alábecsüljük a hőstressz okozta kárt, holott ez jelentős anyagi veszteséget okoz az állattartó számára. A környezethigiéniai mérések emellett a hőstressz elleni védekezésre kialakított technológiánk hatékonyságának a tesztelésére is alkalmasak.
Szaporodásbiológia
A szaporodásbiológia területén természetesen az automatizált szenzorok közül az ivarzásmegfigyelő rendszerek lehetnek segítségünkre. Az elmúlt évtizedekben az emelkedő laktációs termelés együtt járt a szaporodásbiológiai mutatók romlásával. Az utóbbi néhány évben azonban az időzített termékenyítésre irányuló különféle protokollok (pl. ov-sync protokoll és változatai) elterjedésével és egyre hatékonyabb alkalmazásával a jól menedzselt állományokban a szaporodásbiológiai mutatók javuló tendenciát mutatnak. Az időzített termékenyítésen alapuló protokollok azonban nem váltják ki az ivarzásmegfigyelés szükségességét a jövőben sem. A leghatékonyabban (leggyorsabban) újratermékenyíteni az üresen maradó tehenet akkor lehet, ha szabályosan visszaivarzik, és ezt detektáljuk is. Ebben a munkában a jövőben is nagy szükségünk lesz az egyre érzékenyebb ivarzásmegfigyelő rendszerekre, amelyek segítségével pontosabban meghatározható a termékenyítés ideális időpontja.
A folyamatosan fejlődő időzített termékenyítésen alapuló protokollok és az ivarzásmegfigyelés egymás kiegészítője marad a jövőben is a szaporodásbiológiai gondozásban. A modern rendszerek nagy előnye, hogy használatukkal nem csupán az ivarzási tünetek megszűnésére utaló információ áll a szakember rendelkezésére, hanem ismert az ivarzási tünetek megjelenésének kezdete is, így pontosabban meghatározható a termékenyítés optimális időintervalluma. Az ivarzásmegfigyelő rendszerek mellett szinte minden más olyan gyakorlat is segít a szaporodásbiológiai eredmények javításában, amely a hatékonyabb tejtermelést is szolgálja. Az állatok igényeihez igazodó takarmányozás, a stresszfaktorok csökkentése (különös tekintettel a hőstresszre), a tehénkomfort javítása, ami a robotizált technológiákban eredményesen biztosítható, illetve az állatok egészségi állapotának monitorozása közvetlenül vagy közvetve, de mind hozzájárul a szaporodásbiológiai mutatók javulásához. Az anyagforgalmi betegségek közül különösen fontos a zsírmobilizációs betegség, a ketózis, a bendőacidózis megelőzése. Ha az előzőekben felsorolt tényezőket a modern szenzoros technológiák felhasználásának segítségével folyamatosan monitorozzuk, kiegészítve a kondícióbírálattal, illetve a lábvég-megbetegedések kezelésére és megelőzésére irányuló protokollal, az állományra szabott szaporodásbiológiai program kitűnő eredményekkel fog szolgálni, ami hozzájárul a tejtermelés hatékonyságának a javításához.
Dr. Papp Péter
kérődző-egészségügyi szakállatorvos
Agrofeed Kft.
Hejel Péter
egyetemi kutató,
Állatorvostudományi Egyetem
A szakcikk az Agrofeed támogatásával készült.
