Régi, egykor teljesen lepusztult állami gazdasági létesítmény helyén most nemcsak meghitt hangulatú szálloda, hanem Magyarországon egyedülálló állatmenhely fogadja a – jellemzően álmélkodva érkező – látogatókat. Szeretett állataink elvesztése, öregedése nekünk is fájdalom. Ma már természetes igény, hogy szeretnénk utolsó éveikben hasonlóképp biztonságban, állandó egészségügyi felügyelet alatt tudni őket, mint rokonainkat, barátainkat. A kutyák, macskák esetében már nem is hangzik szokatlanul ez az analógia, de a lovak, kiskérődzők esetében a laikusok meglepődnek, ha azt hallják: valahol saját boksz és egyhektáros legelő, gumiszőnyeges állatmenhely, gondosan felkészített ápolók fogadják a kiöregedett, beteg lovakat, sőt, kíméletes kutatással keresik a még jobb és hatékonyabb állatgondozás, -ápolás tudományos, állatorvosi szakmai lehetőségeit.
Ebbe a jövőt idéző műhelybe pillanthattunk be október elején a Szépalma Ménesbirtokon, ahol ma a Szépalma Állatvédelmi Alapítvány végzi ezt az összetett munkát – olyan környezetben, amely nemcsak takaros és idillikus, de valóban mindenütt az állatok nyugalmának, egészségének, gondozásának szellemét sugározza. Nem véletlen, hogy idén a Magyarország Legszebb Birtoka szakmai versenyben a Magyarország Legszebb Állattenyésztő Birtoka címet a ménesbirtok nyerte el. Látogatásunk másik aktuális eseménye – miután az alapítványi birtokon oktatási és gyerekprogramok is folynak – egy új állatsimogató avatása volt.
A Nemzeti Állatvédelmi Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos, Ovádi Péter az alapítvány vezetőjével közösen vágta át az új létesítmény szalagját. Utóbbi, dr. Milojevic Vladimir délvidéki gyökerekkel rendelkezik, és a magyarországi alapítvány, valamint egy svájci alapítvány kutatási tevékenységét irányítja és képviseli. Kérdéseinkre az alapítvány tagjai válaszoltak.
Állatvédelem és példamutatás
Milyen motiváció indította el, hozta létre az állatotthont?
– Röviden az motiválta a Szépalma Állatvédelmi Alapítvány létrehozását, hogy egy kiváló helyen, professzionális kollégákkal, innovatív technológiákat alkalmazva tudjunk minél többet tenni védenceinkért – mondja Konkoly-Pamuk Anna, az alapítvány kuratóriumának tagja.
– Az itt folyó nem invazív (tehát az állatok számára egyáltalán nem kellemetlen, megfigyeléseken alapuló) kutatásoknak hála nemcsak a nálunk élő négylábúaknak szeretnénk segíteni, hanem minden állattartó, állatszerető gazdának és kedvenceiknek. Igyekszünk példát mutatni, és élére állni a holisztikus állatvédelemnek határon innen és túl. Ehhez elmondhatom, hogy hála a kialakult jó kapcsolatnak, külföldi és hazai segítséget is kapunk. Fontosnak érezzük az ismeretterjesztést, kicsiknek és nagyoknak is tartottunk már szakmai napokat, előadásokat, mely programok szerves részét képezik az alapítvány életének. A jövőben pedig a meglévő kapcsolatainkat igyekszünk szorosabbra fűzni, miközben nyitottak vagyunk új támogatókra, ötletekre, amelyek hozzájárulhatnak munkánk sikerességéhez.
Jellemzően kik a látogatói a Szépalma menhelynek?
– A Szépalma Hotel és a Kék túra útvonal közelsége miatt leginkább a környékre érkező vendégek fordulnak meg nálunk méneslátogatáson, hiszen sokakat „meglátni és megszeretni” alapon vonzanak a nálunk élő állatok. A korábban említett programjainkra érkeznek célirányosan az alapítvány szervezésében is. Az alapítvány 2024-ben jött létre hivatalosan, és bár a munkát már korábban elkezdtük Szép almán, az idei évtől nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy üzenetünk minél több emberhez eljuthasson.
Mi jellemzi a hazai állatmenhely finanszírozását, milyen arányban oszlik meg az innen, illetve az alapítótól származó forrás?
– Ezen az úton egy osztrák alapítvánnyal közösen indultunk el még 2018-ban, akik számára most is biztosítjuk az eddig idekerült állataik gondozását. Az állatmentés és a mentett állatokkal való foglalkozás számukra is nagyon fontos cél, mi azonban nemcsak az állatok szeretetét, de az egész Szépalmához köthető gazdag kulturális örökséget szem előtt tartva gondoljuk folytatni az itt megkezdett munkát. Ehhez mérten jelenleg az itt élő mentett, de külföldről érkezett állatok tartását nem hazai forrásból finanszírozzuk. A jövőben a mentéseket Magyarországon belül szeretnénk folytatni, és azt reméljük, hogy a hazai közönség fel fogja ismerni, milyen fontos munkát végzünk, és hamarosan új támogatókra találunk itthon.
Mindennapos gondolatmenet
Mik a tapasztalataik állatorvosi szemmel: mik a jellemző betegségek, tünetek, állapotjellemzők, amikkel idehoznak állatokat?
–Leggyakrabban idős vagy krónikusan beteg, lovaglásra alkalmatlan lovak miatt keresnek meg bennünket –ezt már dr. Kelemen Zsófia, a Szépalma Állatvédelmi Alapítvány vezető állatorvosa mondja.
– Sok tulajdonosnak gondot okoz a lova tartása, amennyiben az munkára már nem fogható. De nyilvánvalóan vannak valódi vészhelyzetek, amikor valaki bár nagyon szeretné, de nem tudja vállalni a lova tartási költségeit, vagy épp betegség vagy a családban történt haláleset szól közbe. Ha idős lóról van szó, akkor a ló eladása már nem túl életszerű, így legyen akármi az ok, de ezeknek a lovaknak az elhelyezése problémás.
Milyen speciális állatorvosi tudást igényel itt a szakmai munka?
– Mivel lovakkal foglalkozunk a birtokon, így a lógyógyászatban történő jártasság az elvárás a mindennapokban. Foglalkozom azon belül ortopédiával, belgyógyászattal, szemészettel, fogászattal, és mivel állatokról beszélünk, így mindenképpen szükséges az állatok egyedi karakteréhez, viselkedéséhez való alkalmazkodás.
Milyen emberi tényezőkkel egészül ki a szakmai munka, mennyire fontos itt az állat szeretete, jólléte?
– Az állatok körüli munkák esetén nagyon jó, ha megvan az állatszeretet, különben nincs motivációja az embernek. Tehát az állatszeretet a legalsó lépcsőfok, ezt követi a szaktudás, a szakmai tapasztalat és alázat. Mivel az ember folyamatosan lát új dolgokat, itt minden nap lehet újat tanulni. Minden állat más, és szoktuk mondani, hogy a biológia az nem matek. Egy meg egy nem minden esetben egyenlő kettővel. A lovak állapotának elbírálásakor szem előtt kell tartani a ló egészségi állapotát, és mellé kell tenni azokat a megfigyeléseket, hogy az adott ló hogy viselkedik, hogy van, ebből pedig összegyúrni egy megítélést, hogy szerintem az a ló hogy érzi magát, milyen az életminősége. Ez az a gondolatmenet, amit mi naponta lefuttatunk a lovaink állapotelbírálása kapcsán.
Mi a cél az itt gondozott állatokkal: életmeghosszabbítás, állapotjavítás, szenvedésenyhítés, rekreáció…?
– Minden ló esetében más. Egyede válogatja. Vannak idős, de teljesen problémamentes lovaink, amelyek legelőn élnek, ridegtartásban. Előfordulnak mozgásszervi sérülések, amik időigényesen, megfelelő rehabilitációval, de kikezelhetők. Viszont vannak középkorú lovaink komoly egészségügyi problémákkal, melyeknek tudatában vagyunk. Én ezeket nyíltan kommunikálom a dolgozók felé, azt is, hogy mi várható legrosszabb esetben, így jobban tudják, hogy milyen tünetekre kell odafigyelni. Amennyiben romlás vagy javulás látható, azt ők azonnal szokták jelezni. Végső esetben pedig a palliatív terápiának addig van értelme ameddig a kezelés javít a beteg állapotán, amíg élhetővé teszi az életet. Amennyiben alkalmazunk egy kezelést, és annak határt szabunk, meddig kell hogy látszódjon a hatása, de a javulás nem áll be, az állat életében pedig egyértelműen több a negatív érzet, mint a pozitív, akkor mi nem hagyjuk szenvedni.
Jellemzően honnan, milyen tartásból származnak az idekerülő állatok, sportlovak, gazdaságokban vagy hobbiként tartott állatok?
– Az állatok egy része a Gut Aiderbichl osztrák állatmenhely mentettje. Ezek közül több vágóhídról származik, de van rossz körülmények közül elkobzott, van sérült sportló és volt iskolaló is. A magyarországi állatok közül a kecskék mind bejelentés alapján kerültek hozzánk, rossz tartási körülmények miatt. A tulajdonos minden esetben lemondott az állatok tulajdonjogáról. A lovak esetében a volt tulajdonosok vették fel velünk a kapcsolatot, majd a helyzetüket egyedileg elbírálva – összevetve a menhely szabad kapacitásával – hoztunk döntést. Sajnos messze nem tudunk minden helyzetben segíteni, mivel folyamatosan maximum létszámmal működünk, így csak az 1-1 felszabaduló helyre tudunk újabb állatot fogadni.
Nem elég kicsapni a legelőre…
Mik a gyógyítási, állatjólléti kutatások legfőbb irányai, és eddig melyek a legfőbb, legérdekesebb, leghasznosabb eredmények?
– A saját kutatási területem az idős és krónikusan beteg lovak életminőségének vizsgálata, amely egy nagyon aktuális és eddig kevéssé kutatott témakör. A kutatás egyértelműen megmutatta, hogy az idős lovak megfelelő tartási körülmények között ugyanolyan viselkedési és aktivitási mutatókkal rendelkeznek, mint fiatal, egészséges társaik, és így az állattartó feladata a lovának olyan körülményeket biztosítani, amik mellett az állat még idősen is jól érzi magát. Azt a tévhitet is el kell oszlatni, hogy az idős lovakat elég kicsapni a legelőre, hogy élvezhessék a boldog nyugdíjas éveiket, mivel az idős állatok már éppen nem annyira ellenállóak a környezeti vagy ménesi igénybevétellel szemben, hogy ezekhez tudjanak alkalmazkodni. Az idős állatok, mint az idős emberek is, fokozott odafigyelést és gondoskodást igényelnek. A tulajdonosok edukációja nagyon fontos.
Mennyiben menhely/otthon, s mennyiben állategészségügyi intézmény ez?
– Nálunk az állatok – szemben egy kisállatmenhellyel – életük végéig otthonra lelnek. Klasszikusan vett családtagnak nem nevezhetem őket, mint sok otthon tartott állatot, amelyekkel naponta sokat tudnak foglalkozni, mivel nálunk egy gondozóra naponta sok ló jut. Ami gondoskodás azonban az adott keretbe belefér, azt a lóápolóink igyekeznek a lovaknak és a többi állatnak megadni. Az állategészségügy pedig csak ezután jön a sorban, ez pedig nem több, mint egy rendszeresen állatorvost látogató házi kedvenc esetében.
Már a rejtőzködő magvak is segítik a jobb takarmány biztosítását
A birtokon folyó növénytermesztésben van-e takarmány-előállítási cél; ha igen, mi jellemzi azt?
– A Szépalma a telep és a gazdálkodás átvételének pillanatától arra törekedett, hogy az itt tartott jószágok takarmányszükségletét helyben állítsa elő. Alapelvünk szerint a nagy gonddal, jó minőségben a saját területeinken készített takarmány fedezi leginkább az itteni állatállomány táplálékigényét – mondja Nagy Tamás, a Szépalma Gazda Kft. ügyvezetője.
– A telep általunk történő üzemeltetésének átvétele előtt folyt a külső területeken abraktakarmány-termesztés, szántóföldi művelés. Zabot és árpát termesztettek kisebb területen. Ezeket a szántókat ismét gyepesítettük, figyelve arra, hogy a környékre jellemző pázsitfűfélék legyenek a felhasznált vetőmagkeverékben. Visszaadtuk ezeket a felületeket a természetnek, ami az utómunkálatokat „el is végezte”, hiszen a telepített magkeverék fajösszetételén kívül nagyon hamar megjelentek a füvekben azok az őshonos fajok, amelyek magvai a talajban rejtőzködve várták a megújulás lehetőségét.
Milyen szakmai elvek alapján történik a gyep- és legelőfenntartás?
– A Magas-Bakony hegyi legelőinek ősgyep jellegét, azok értékes növényállományát a kezdetektől törekedtünk megőrizni. Tapasztalatunk szerint ezekből a hegyi legelőkön fellelhető fűfélékből kitűnő és értékes réti széna készíthető. A kaszálások során jó néhány évvel ezelőtt, amikor még kiszámíthatóbb volt az időjárás, a szénabetakarítás időtartamát igyekeztünk elnyújtani, egyszerre csak kisebb, legfeljebb 8–10 hektárnyi rétet lekaszálva. Ez lehetőséget adott az élővilág alkalmazkodására.
Az utóbbi időben ez a kiszámíthatóság elveszni látszik, bármikor változhat az idő, nehéz kitalálni, mikor kezdődjön a kaszálás. Ezért nagyobb területeket kell egyszerre levágnunk, emiatt viszont károsodik a természet, hiszen az ott élő rovarok, kisebb-nagyobb állatok számára nincs menekülési lehetőség. Ennek a helyzetnek a javítása érdekében beszereztünk egy modern alternáló kaszát, amellyel 9 méteres munkaszélességben tudunk kíméletes betakarítást végezni. Ráadásul az így nyert széna pormentes, kitűnő minőségű.
Történt-e ökoátállás a területeken?
– A tápanyag-visszapótlás során használtunk nitrogénműtrágyát, de csak minimális dózisban, és nem a kaszáló teljes felületén. A telepen képződő szerves trágyát ma már erőforrásként használjuk, és komposztáljuk. A képződő komposzt visszakerül a kaszálókra, így pótoljuk a hiányzó tápanyagokat, és így egyben lehetővé vált a szervetlen kémiai tápanyag elhagyása. Bár a szó formai értelmében nem történt ökológiai átállás, a növénytermesztési, takarmánytermesztési módszerünk, amit inkább neveznék tájápolási tevékenységnek, minden részletében valóságos ökológiai szemlélet szerint történik.
Kohout Zoltán
