A váratlanul lecsapó ragadós száj- és körömfájás (RSZKF) járvány újra ráirányította a figyelmet az állattartó telepek biológiai biztonságára, a járványvédelemre. Az ALPHAVET cégcsoport negyedik éve tart, hét magyarországi helyszínen professzionális szakmai konferenciákat a témakörben. Ugyanakkor a madárinfluenza, a sertéspestis, az RSZKF és más járványok mindinkább felértékelik az ilyen rendezvények jelentőségét a mezőgazdaságban. Nem véletlen, hogy az ALPHAVET konferenciáit bő 500 érdeklődő állattartó követi figyelemmel.
Eztán megengedhetetlen minden tétlenség
Az Agrárágazatnak nyilatkozó, az RSZKF-járvány idején a járványvédelmi operatív törzsben is fontos szerepet kapó Jánosa Tibor rámutatott: az RSZKF azért okozott akkora pánikot és vitát, mert több mint öt évtizede nem fordult elő hasonló Magyarországon. Sem a szarvasmarhatartók, sem a hatóságok nem lehettek felkészülve rá, ráadásul a marhatelepeken gyakorlatilag nem léteztek járványvédelmi protokollok: nem voltak kötelező fertőtlenítések, belépési szabályok, fekete-fehér öltözők, oktatások. Ezért tudott a kór ilyen gyorsan és nagy mértékben terjedni, szemben a baromfi- vagy sertéságazattal. Utóbbiakban a madárinfluenza és a sertéspestis miatt évek óta szigorúbb védekezési gyakorlat alakult ki.
Az ALPHAVET Biosecurity Divízió igazgatója azt mondta, bár a fertőzés kiindulópontja továbbra sem ismert, a terjedés sebessége megfelelő intézkedésekkel mérsékelhető lett volna. Hangsúlyozta: nem lehet tétlenül szemlélni a helyzetet. – Nem tehetjük meg, hogy nem teszünk semmit – fogalmazott. Kifejtette, minden gazdaságnak lépnie kell a saját lehetőségei szerint, mert a jövőben más betegségek — például a kéknyelv vagy a kiskérődzők pestise — is fenyegethetnek. Úgy vélte, bár teljes biztonság csak autonóm, emberi bejárás nélküli telepeken képzelhető el, míg emberek dolgoznak az állattartásban, addig a járványvédelem elengedhetetlen.
Kis befektetéssel súlyos gazdasági kár előzhető meg
Jánosa Tibor szerint minden állattartó telepen számolni kell a betegségek és fertőzések bejutásának lehetőségével. Meggyőződése, ha már védekezünk, azt a lehető legjobban kell megtenni, nem pedig kipipálni egy kötelező feladatot. Hangsúlyozta, hogy a járványvédelem csak akkor hatékony, ha mindenki a saját lehetőségeihez mérten, de következetesen és szakszerűen jár el. Az elmúlt évek tapasztalataira utalva emlékeztetett, hogy az állategészségügyi válsághelyzetek – a madárinfluenza, a sertéspestis vagy éppen a száj- és körömfájás – világosan megmutatták, milyen könnyen terjedhetnek a kórokozók, és mennyire súlyos gazdasági károkat okozhatnak. Beszámolt arról, hogy az ALPHAVET csapatai nemcsak kereskedelmi, hanem hatósági fertőtlenítéseket is végeztek, a kerítések építésétől a járművek, telepek és eszközök fertőtlenítéséig. Szerinte ezek a tapasztalatok bizonyítják, hogy a járványügyi protokollokat következetesen kell alkalmazni, mert a felületes, ellenőrizetlen munka semmit sem ér.
Döntő jelentőségű a professzionális járványvédelem
Rámutatott arra is, hogy sok helyen még mindig félreértések övezik az alapfogalmakat: a tisztítás, a fertőtlenítés és a sterilizálás különböző folyamatok, amelyek egymásra épülnek. Elmondta, hogy a megfelelő szer kiválasztása, a helyes koncentráció, a behatási idő betartása, valamint a körülmények – például a hőmérséklet és a felületek minősége – egyaránt kulcsfontosságúak a fertőtlenítés hatékonyságában.
Kiemelte, hogy a járványvédelem nem csak a telep kerítésénél kezdődik. A külső védelem célja a kórokozók bejutásának megakadályozása, míg a belső védelemé az, hogy csökkentsék a már bent lévő fertőzési nyomást. Ennek része a zónák (fekete, szürke és fehér) kialakítása, a higiéniai beléptetés, a zuhanyzási kötelezettség, a védőruházat, a csizmaváltás, valamint az eszközök és járművek fertőtlenítése. Hozzátette: a hullatárolás, a hulladékégetők használata és az átadó helyiségek kialakítása szintén elengedhetetlen elemei a védekezésnek.
Azt is hangsúlyozta, hogy a járványvédelem csak akkor lehet sikeres, ha a dolgozók és az állattartó gazdák magukénak érzik a felelősséget. Úgy fogalmazott: a miniszteri operatív törzs munkájában is megfogalmazódott egy alapelv, amelyet ő maga is átadott a szakmának – „az a munka, ami nincs ellenőrizve, nincs elvégezve”. Ez szerinte egyszerű, de mindennél beszédesebb üzenet: a járványvédelemben nincsenek félmegoldások.
Összegzésként azt mondta, hogy az állattartó telepek jövője a következő években azon múlik, mennyire következetesen tartják be a biosecurity szabályokat. Úgy vélte, aki ma nem tesz a járványvédelemért, az holnap sokszoros veszteséggel szembesülhet. Ezért arra biztatta a gazdálkodókat és a szakembereket, hogy minden rendelkezésre álló eszközt használjanak ki, mert a felelős telepi működés alapja nem más, mint a fertőzések megelőzése.
Patkány-, egérinvázió: ismerni kell a kártevő biológiáját
Dankó Mónika, az Alpha Pest Control kártevőirtási üzletág-igazgatója előadásában a kártevőirtás és kártevőmentesítés fontosságát hangsúlyozta az állattartó telepek működésében. Mint mondta, az ALPHAVET Zrt. két éve indította el kártevő-mentesítési divízióját, amely a telepi higiéniai program részeként foglalkozik a védekezési stratégiák kidolgozásával. A több mint huszonhat éve a szakterületen dolgozó szakember rámutatott: a hatékony védekezéshez ismerni kell a kártevő élettanát, biológiáját. Tapasztalata szerint a rágcsálók és rovarok szinte minden telepen jelen vannak, így a védekezést nem lehet elhanyagolni.
Védvonalak a telepen
Előadásában rámutatott: a higiéniai program kulcseleme a kártevőmentesítés, amelyhez kétkörös védelmi rendszert kell kiépíteni. Az első védelmi vonal a telep kerítése mentén helyezkedik el, ahol rágcsálóirtó szerelvényeket kell kihelyezni, a második pedig közvetlenül az épületek körül. Úgy vélte, a kerítés megléte és az elhelyezett szerelvények alapfeltételei annak, hogy a patkányok és egerek ne juthassanak be az állatok közelébe. Hozzátette, már a telep tervezésekor figyelembe kell venni a hullatárolók, takarmány- és hűtőtárolók helyét, mivel ezek a kártevők szaporodásának kedvezhetnek.
Kitért arra is, hogy a telepi rend, az udvar tisztántartása és az átláthatóság alapvető. Ha gazos, rendezetlen a terület, a szakemberek nem tudják pontosan felmérni a rágcsálók jelenlétét és a populáció nagyságát. A jármű- és személyforgalom ugyancsak komoly kockázat: a személyautóknak elvileg a telepen kívül kellene parkolniuk, a belépést pedig kerék- és aljzatfertőtlenítésnek kell kísérnie. Hangsúlyozta: egy fertőzött jármű belső tere is közvetíthet betegségeket, ezért ezek fertőtlenítésére is figyelni kell. A dolgozók higiéniai belépése – lábfertőtlenítés, zuhanyzás, átöltözés – sokszor ellenállást vált ki, de szerinte ezek a szabályok elengedhetetlenek a fertőzések megakadályozásához.
A rágcsálók biológiájáról szólva elmondta: a patkányok és egerek rendkívül szaporák, gyorsan alkalmazkodnak, és jelentős károkat okoznak nemcsak takarmányban és vezetékekben, hanem betegségek terjesztésében is. Példaként említette a leptospirózist és a szalmonellát, amelyek telepeken is felüthetik a fejüket. Tapasztalatai szerint a rezisztencia miatt már csak korlátozottan alkalmazhatók a korábbi, erős antikoaguláns hatóanyagok, mivel az uniós szabályozás szigorította a felhasználásukat. Az új hatóanyagok, mint a kolekalciferol vagy az alfa-kloralóz, ígéretesek lehetnek, mert gyorsan lebomlanak és kevésbé terhelik a környezetet.
A rovarok elleni védekezésről szólva figyelmeztetett, hogy a klímaváltozás miatt új, invazív fajok jelentek meg Magyarországon is, köztük betegségeket terjesztő szúnyog- és darázsfajok. A baromfitelepeken a legyek és az alombogarak okozzák a legnagyobb problémát, ezért a lárvairtást és a mechanikai védekezést ugyanolyan fontosnak tartotta, mint a kémiai módszereket. A kontakt hatású készítmények mellett a ragasztós fénycsapdák, a meleg- és hidegködképző berendezések, valamint a takarítás és a hulladékkezelés is kulcselemei a hatékony stratégiának.
A védelem nem költség – megtérülő befektetés
Összegzésében kiemelte: a kártevőirtás és a higiéniai szabályok betartása nem felesleges költség, hanem megtérülő befektetés. Hosszú távon csökkenti az állategészségügyi kockázatokat, mérsékli az antibiotikum-felhasználást, és növeli a telepek termelékenységét. Aki elhanyagolja a kártevők elleni védekezést, annak komoly gazdasági veszteségekkel kell szembenéznie – fogalmazott.
Az emberi tényező a legnagyobb kockázat
Dr. Hercsel György, Nyugat-Veszprém vármegye főállatorvosa előadásában arról beszélt, hogy a keleti marhavész történelmi járványai Európa állatállományát évszázadokkal ezelőtt is megtizedelték, és alapvetően formálták az állategészségügyi szabályozást. Hangsúlyozta: a mai világban az „emerging diseases” – azaz az újra felbukkanó fertőző állatbetegségek – komoly veszélyt jelentenek, amelyek váratlanul jelenhetnek meg, és gyorsan terjedhetnek. Példaként említette a ragadós száj- és körömfájás, a madárinfluenza és más vírusok járványügyi jelentőségét.
Kiemelte, hogy a biológiai biztonság betartása kulcsfontosságú: a telepek kerítése, a fertőtlenítés, az öltözők helyes használata, a takarmány és melléktermék megfelelő tárolása mind része a védekezésnek. Szerinte az emberi tényező a legnagyobb kockázat, hiszen a dolgozók, látogatók és ideiglenes munkások közvetíthetik legkönnyebben a kórokozókat. Úgy fogalmazott: a járványvédelem nem felesleges költség, hanem elengedhetetlen befektetés, amely nélkül a magyar állattartás nem maradhat versenyképes és biztonságos.
„A szomszéd „szaktudása” már nem elég a műszaki biztonsághoz…”
Laczó György, az ALPHAVET agrár- és biotechnológiai divíziójának baromfi-technológiai üzletágvezetője a konferencián az állattartó telepek elektromos műszaki berendezéseinek korszerűségét, biztonságát elemezte. Mint mondta, sok, nem ritkán akár 30 éves telepen a villamos rendszer elavultsága és a szakszerűtlen bővítések súlyos üzembiztonsági kockázatot jelentenek. Úgy fogalmazott, hogy rendszeresen talál rozsdás, kormos, összetákolt elosztószekrényeket, kusza kábelezést, kiégett biztosítékokat és ideiglenes „támasztásokat”, amelyek mellett nem várható megbízható működés. Azt állította, hogy a „Pista szomszéd”-féle házi megoldások helyett szabványos, áttekinthetően szerelt szekrényekre és dokumentált bővíthetőségre van szükség. Kiemelte, hogy minden állattartó épületben kötelező az áramvédő kapcsoló, és szerinte célszerű több körre osztani a rendszert, hogy hiba esetén ne álljon le az egész telep. Hozzátette, hogy a frekvenciaváltókat és más érzékeny elemeket zárt szekrényben, por- és nedvességvédelemmel kell elhelyezni, továbbá túlfeszültség-védelemmel és megfelelő moduláris kapcsolókkal kell kiegészíteni a hálózatot. Úgy nyilatkozott, hogy saját tervezői gyakorlatukban garanciális tapasztalatok alapján olyan elosztószekrény-típust alakítottak ki, amely maximális üzembiztonságot és szakaszolhatóságot biztosít a baromfitelepi környezetben.
Fotók: Horizont Média/Kohout Zoltán
