A szabadtartású csirkék sokkal nagyobb arányban fertőződnek meg, mint a ketreces állományokban. Ez a megállapítás hatással lehet az olyan államokra, mint Kalifornia, ahol a tojástermelés ketrecmentes.
Nem számítottak rá
Korábban a tetvek nem voltak jelentős baromfikártevők. A Parasites & Vectors folyóiratban közzétett UC Riverside tanulmány azonban először mutatja meg, hogy azok. „Nem számítottunk arra, hogy a tyúktetűvel kapcsolatos bőrelváltozásokat találunk, de sikerült. Ezt tudomásom szerint korábban nem dokumentálták” – mondta az UCR entomológusa és a tanulmány vezető szerzője, Amy Murillo. A csirkékben előforduló atkafertőzések kimutatása érdekében Murillo korábban entomológusokból, informatikusokból és baromfitudósokból álló csoportot vezetett egy új rovarérzékelő rovarérzékelő létrehozásában. A vizsgálatban az érzékelőket három időpontban használták az aktivitás monitorozására: amikor a nem ketrecben tartott csirkék nem voltak tetvekkel fertőzöttek, növekvő fertőzés és teljes fertőzés idején. A tetűfertőzés legegyértelműbb jele az volt, hogy a madarak a csőrükkel tisztogatják a tollaikat. Még akkor is jelentős mértékű növekedést észleltek, ha a tetűfertőzés viszonylag kicsi volt. Vagyis néhány tetű is képes drámai változást okozni a csirke magatartásában, így teljesítményében is, hiszen kevesebbet eszik, pihen, ha igyekszik megszabadulni az élősködőtől, a viszketéstől. A tetvek általában olyan helyeken élnek a testen, ahol nehezebb az eltávolítása. A tetvek hajlamosak a szárnyak alá menni, az átlagosnál melegebb bőrhőmérsékletű helyre, amelyet a madarak nehezebben érnek el. A kutatók által talált elváltozások aktívan véreztek.
Még nem tudják, mi legyen a tetűfertőzéssel
Jelenleg nincs sok stratégia a csirketetvek enyhítésére. Baromfinál kevés rovarölő szert szabad használni, és nehéz a ketrecben lévő madarakon peszticideket alkalmazni. Murillo és kollégái azonban ígéretes eredményeket értek el az élelmiszer-minőségű kovafölddel, a vízi élőlények megkövesedett maradványaiból készült porszerű anyaggal. Ha a csirkék a tollaikba kapják a készítményt, az megzavarja a tetvek viaszszerű külső vázát, a rovarok végül kiszáradnak és elpusztulnak. Ugyanakkor a túlzott alkalmazás megzavarhatja a tojásrakást.
A ketreces tartás előnyei, hátrányai
A ketreces tartásról évek óta szakmai és társadalmi viták folynak. A szakma rendszerint azzal érvel a ketreces tojás-előállítás és tartás mellett, hogy az EU-konform termelési eljárás bizonyítottan a legkevesebb erőforrást igényli, ennek legkisebb az ökológiai lábnyoma, károsgáz-kibocsátása. A hazai tojásszövetség már 2020-ban azt jósolta, hogy a ketrecestojás kizárása a kereskedelemből tojáshiányt, elszabaduló importot, és mindebből eredően drasztikus – akár 40-10 százalékos(!) – áremelkedést okozna. Ráadásul ha a boltba kerülő tojások az EU-n kívülről (is) érkeznének, az a jelenleginél is nagyobb élelmiszer-biztonsági kockázatokat okozhatna. A magyar vásárlók elé kerülő hazai tojás bő 80 százaléka az EU-konform úgynevezett ketreces tartásból származik – ekkora mennyiség kiesése első látásra is katasztrofális hatással járna.
Azt a kutatók is elismerik: nem tudják, miért fertőződnek meg nagyobb arányban tetűvel a szabad levegőn tartott madarak a ketrecbe zártakhoz képest. Ugyanakkor – mondják – a madaraknak előnyösebb, ha ketrecmentesek: több helyük van, természetesebb a viselkedésük, viszont a betegség szempontjából a helyzetük rosszabb.