Néhány gondolat a baromfiágazatról

Az állattenyésztés, az állatitermék-előállítás kétségkívül egyik legváltozatosabb szegmense a nagyüzemi baromfi termelés. Mivel a baromfi hús az egyik legolcsóbban előállítható állati fehérjeforrás, ezért ennek az egy főre eső fogyasztása a legmagasabb értékű az állatfajokéi közül.

A baromfitermelés további előnye, hogy a többi állatfajhoz képest gyorsabb a forgási sebessége, azaz igen hatékony, hiszen gondoljunk csak arra, hogy ma a brojlercsirke a kikelésétől a vágásáig kevesebb mint 1000 órát él.

Számos előnye miatt minden előrejelzés azt mutatja, hogy a baromfihús lesz a nyertese a következő években várható húsfogyasztáscsökkenésnek, illetve az állatfajok közötti átrendeződésnek is.

Ahogy mondani szokás: „Azt tudjuk, hogy mi lesz, de, hogy addig mi lesz, az az igazi kérdés”.

Akadályok a távlati fejlődés útján

A hosszú távú kecsegtető trendek mellett az odavezető út sok-sok, rövid távon jelentkező problémával van „kikövezve”, amelyekre egyenként kell megtalálnunk a válaszokat, megoldásokat.

Ilyen probléma a madárinfluenza. Amíg először 2006-ban, ezt követően csak 2016-ban fordult elő a madárinfluenza térségünkben és hazánkban, addig nem került igazán a hazai és nemzetközi szakmai figyelem középpontjába. Az utóbbi 2-3 évben 4-5 alkalommal is kitört a madárinfluenza, szinte az egész világot „behálózva”, így teljesen más dimenzióba emelte ezt a problémát. Ennek az intenzitásnak minden bizonnyal köze van a globális felmelegedés okozta enyhe telekhez is. A vonuló madarak számára, nekünk e szempontból hátrányunkra, Magyarországon optimálisak a domborzati adottságok, hiszen 20–30 km távolságokra találnak szabad vízfelület, ahol védetten tudnak éjszakázni. A korábbi években, amikor ezek a szabad vízfelületek a tél beálltával befagytak, a vonuló madarak (elsősorban a nyári lúd, a vetési lúd és a nagy lilik) csak néhány hetet töltöttek hazánkban, utána tovább vonultak dél felé. Most viszont, amikor a szabad vízfelületek ritkán fagynak be télen, a vonuló madarak nem ritkán áttelelnek Magyarországon, ennek következtében jelentősen nagyobb létszámban, ami nagyságrendekkel emeli meg a baromfitelepek fertőződési kockázatát.

Sőt, a legújabb vizsgálati eredmények szerint egyértelmű növekedés mutatható ki a fertőzöttség tekintetében a nem költöző madarak esetében is.

A probléma és a kockázat tehát alapvetően a kiterjedés irányába mutat. Bízunk abban, hogy a már részben kifejlesztett vakcinák használata megoldást fog hozni erre a súlyos károkat okozó baromfibetegségre, vagy legalábbis kezelhető mederben tarthatja ezt.

A másik jelentős probléma az egyes, versenytárs országok, régiók állattartási, baromfifeldolgozási és termékforgalmazási szabályozásának és az Európai Unió hasonló szabályozásának a különbözőségében rejlik. Ezt a kérdést, most ez esetben csak üzleti szempontból vizsgálva, világosan látszik, hogy amikor az Európai Unió egy olyan szabályt hoz, ami szigorúbb, és ezáltal piacvédő funkciót lát el, mint az EU-ba exportálni akaró országok szabályai, ez addig hasznos a számunkra, amíg az EU képes nettó exportőr lenni az adott termékből, azaz globális kereslet van az árucikkre. Abban az esetben, amikor az adott termék, például baromfihús a piacon kínálati, azaz több az eladható áru, mint a vevői igény, akkor a szigorúbb szabályozás okozta drágább előállítási költség egyszerre teszi versenyképtelenné, ha úgy tetszik, a legdrágábbá az EU-ban termelt árut, ami különösen fájó akkor, amikor az EU-ba importált termékek termelési körülményeire nem vonatkoznak az EU-ban érvényes szigorú szabályok.

Szakmai alapon maradva

Fontos arról is említést tennünk, hogy a baromfiágazat, persze a többi állattenyésztési ágazattal együtt, el kell hogy kerülje az ideológiavezérelt megközelítéseket a környezeti terhelés és az állatjólét vonatkozásában is, amelyek nem ritkán egymás ellen hatnak. Az állatjólét kérdésében, az EU-ban ma nem az etológiai megalapozottságú, szakmailag igazolt álláspont a mérvadó, hanem az állatvédői attitűd, ami sokszor nincs szakmailag kielégítően alátámasztva, azaz inkább egy vélt fogyasztói álláspontot akar tükrözni. A jelenlegi EU-szabályozás, úgy tűnik, messze túlértékeli az állatjóléttel kapcsolatos társadalmi igényeket, ami könnyen elvezethet a versenyképtelen ágazati költségszerkezethez.

A fenti folyamat azért is tűnik károsnak, mert az ágazati, genetikai, tartástechnológiai és egyéb fejlesztések eddig alapvetően szakmai és nem ideológiai alapon születtek. Többek között ezért is volt az állattenyésztési ágazatok közül a legsikeresebb a baromfiszektor az elmúlt évtizedekben, amely leginkább innovatív módon alkalmazta az új és egyben baromfibarát technológiai megoldásokat. Örvendetes fejleménynek tűnik, hogy az európai baromfitartó szövetségek is felismerték, hogy a fent említett negatív attitűdök „kezelésére” összehangolt „ellenmarketingre” van szükség. Be kell tudnunk bizonyítani és tudatosítani a fogyasztóval, hogy az alacsony fajlagos környezetterhelésű (az intenzíven tartott állatok egységnyi előállított végtermékre vetített környezetterhelése a legalacsonyabb) és az állat számára megfelelő állatjólét (csak az a haszonállat képes a kimagasló termelési eredményekre, amelyik jól érzi magát) mellett előállított baromfihúst (vagy más haszonállathúst) kíván vásárolni, akkor a legjobb megoldás az intenzíven tartott állatok termékeinek a vásárlása, azaz így tud a legtöbbet tenni a fogyasztásán keresztül a környezetvédelemért és az állatjólétért.

Meg kell tudnunk fordítani az elmúlt évek számunkra kedvezőtlen marketingattitűdjét

Fontos feladat lesz a következő években a várhatóan Ukrajnával és a balkáni országokkal kiegészülő európai baromfi- és egyéb mezőgazdasági termékstratégia kialakítása. Az látszik, hogy az az egyszerű megközelítés, amit eddig megtapasztaltunk, hogy:

Minden bizonnyal először jól és alaposan fel kell mérni a komparatív előnyeit és hátrányait Ukrajna európai uniós csatlakozásának a belső európai és a világpiacra nézve, és ez alapján kell kialakítani a csatlakozás előfeltételeit, illetve az ezen időszak alatti szinergikus együttműködés feltételeit.

A jelenlegi EU-tagországok számára hátrányos a tőkekoncentrációból származó különbség, azaz, hogy Ukrajna tőke- és földszerkezete inkább a dél-amerikai modellre (óriási, egybefüggő termőterületek és termelőegységek, jelentős tőkekoncentrációs előny) hasonlít, historikus okoknál fogva, nem pedig az európaira. Ez ugyanakkor előnyt is jelenthet az Európai Unió számára, mert ha okosan, megfelelő módon támogatja az ukrajnai termelői és kereskedelmi aktivitást, több termékben is világszinten meghatározóbb szereplővé tud válni. Ukrajna a világ első számú kukoricaexportőre jelenleg, ami egy okos támogatás mellett kiterjedhetne más áruféleségekre is. Ha abba az irányba fejlesztjük tovább az együttműködésünket Ukrajnával, hogy – csak a sematikus példa kedvéért – ők lennének egy-egy termék esetében a volumentermelők (standard minőség, tömegáru), a jelenlegi EU-országok pedig a prémium termékszegmens irányába mozdulnak el, lehetőleg egységesen, akkor az harmonizált, több értéket előállító többletteljesítmény hozhatna a jövőben.

Amint az a fentiekből is kitűnik, számos kihívás vár a jövőben a baromfiiparra és az egyéb, kapcsolódó iparágakra is, amelyekkel meg kell birkóznunk. Ezt lehet problémaként is érzékelni, megélni, de inkább javasolt mindezt egy érdekes, intellektuális kihívásnak tekinteni, mert így, amellett, hogy a kreatív energiáinkat is könnyebb mozgósítani, nagyobb eséllyel fogunk sikereket elérni az elkövetkezendő években.

Fülöp Péter
kereskedelmi igazgató
UBM Feed Zrt.