fbpx

A bíborhere termesztési tapasztalatai

Írta: Agrárágazat-2023/05. lapszám cikke - 2023 május 30.

A bíborhere (Trifolium incarnatum L.) sokoldalú növény, amelynek az utóbbi évtizedben megszilárdult a helye a hazai vetésforgóban. Egyre gyakrabban találkozhatunk vele, főként vetőmagcélú termesztése népszerű, de az állattartó telepek is egyre szívesebben vetik ezt a jól mézelő, áttelelő, pillangós virágú növényt.

A bíborhere egyre kedveltebb a gazdák körében

A bíborhere vetésterülete évről évre növekszik. Ma már az általánosan ismert növények közé tartozik. Népszerűségét növeli, hogy pillangósként nagyon kedvező utóvetemény-hatással rendelkezik. A légköri nitrogén megkötésével növeli a talaj tápanyagkészletét, ami nem elhanyagolható szempont, főleg akkor, ha figyelembe vesszük a mai inputanyagárakat. A Rhizobium leguminosarum baktérium hatására a gyökérgümők már a növény 3-5 leveles állapotában kialakulnak. Nagyon jól hasznosítható a nitrogén, ha őszi búzát vetünk utána. Csökkenő műtrágya-felhasználás mellett 10% többlettermésre számíthatunk. A bíborhere termesztési költsége alacsonynak mondható, vetőmagjára állandó a kereslet, az árak pedig nem mozognak olyan hektikusan, mint a gabonáké.

Az AÖP-ben is jelentős szerepet kapott…

Kedveltségéhez az is hozzájárul, hogy 2018-tól egy-egy arányban elfogadják a zöldítésben (EFA-terület), ebben az esetben növényvédő szerek nélkül kell termesztenünk. Termőterületét növeli, hogy az Agrár-környezetgazdálkodási Programban (AKG) 15%-nak kell lennie a pillangósok területi arányának, az új szabályozásban pedig 30 hektár fölött kötelező legalább 4 növényfaj termesztése. A bíborhere kedvelt zöldtrágyanövény, ráadásul a szálas fehérjenövény támogatási programban is szerepel. Az Agro-ökológiai Program (AÖP) tovább növelheti a bíborhere jelentőségét, ebben a programban azonban nem szabad betakarítani.

A bíborhere termesztése

Az elmúlt évek tapasztalata szerint a bíborhere legoptimálisabb vetésideje augusztus 20–25-e közé tehető. A takarmánycélú termesztésnél is a nyár végi vetés javasolt, mivel a gyakran fellépő tavaszi aszályok ronthatják a kelés minőségét. A sekélyen gyökerező növény még őszi vetés esetén is megsínyli a tavaszi vízhiányt. Termesztése nem igényel külön gépberuházást, a gabonatermesztés gépeivel a magágy-előkészítés és a vetés is megoldható. A bíborherét gabonasortávra vetjük, vetőmagnormája 20–30 kg/ha. A 12,5 és a 15 cm-es sortáv egyaránt megfelel, a szélesebb sortáv esetében egy esős periódust követően könnyebben átszellőzik az állomány, ősszel és tavasszal kisebb a lisztharmatfertőzés kialakulásának az esélye. Nagyon lényeges a vetésmélység egyenletes tartása. A 2-3 cm mélyen elvetett magok egyenletes keléséhez az augusztus végi-szeptember eleji esők nagyon fontosak. A robbanásszerű, egyenletes kelés előfeltétele a megfelelő mag-talaj kapcsolat. A vetés előtti és utáni hengerezés kedvezően hat a csírázásra és a kelés egyenletességére. A bíborherét a nitrogénben szegény, kissé száraz, kötött vagy laza löszön képződött talajokon és homoktalajokon érdemes termesztenünk. Ezeken a termőhelyeken könnyebben készíthetünk az aprómagvetésre alkalmas, tömörödött, aprómorzsás magágyat. Sekélyen gyökerező növény, jó vízháztartású talajba kerüljön.

A vetőmagcélú termesztésnél a 25 kg/ha vetőmagnorma vált be a legjobban. A hektáronkénti csíraszám tervezésekor ilyenkor nem a betakarítható legnagyobb zöldtömeg, hanem a legnagyobb szemtermés a mérvadó. Vetőmagcélú termesztésnél a technológia minden mozzanatának a helyes generatív-vegetatív arány kiszolgálását kell támogatnia. A bíborhere hálás növény, a növényvédelmi és növényápolási munkái más kultúrákéhoz, főleg az ipari növényekéhez képest nagyságrendileg egyszerűbbek. A gyakorlatban a gombabetegségek közül a lisztharmat és a hererák (Sclerotinia trifoliorum), a rovarkártevők közül pedig a bíborhere-ormányos okozhat gondot. A szklerócium ellen helyes vetésforgóval és agrotechnikával védekezhetünk. Bíborhere önmaga vagy más pillangós után csak 4-5 év múlva következzen. Ha a vetésforgóban napraforgó is szerepel, talajfertőtlenítés javasolt. A Coniothyrium és a Trichoderma hiperparazita gombák jó hatásfokkal alkalmazhatók. Figyeljünk oda, mert a forgatás nélküli alapművelés elhagyásával feldúsulhat a felső művelt 20 cm-ben a gombabetegség szaporítóképlete. A szántás azonban augusztus végén a nedvességmegőrzés szempontjából nem alternatíva.

A bíborhere legjobb előveteményeinek a kalászosok számítanak. Az árpa és az őszi búza után könnyen és hamar készíthető megfelelő magágy. Ha vetőmagnak szeretnénk termelni, a repcére nagyon oda kell figyelni. A herbicidtoleráns vagy -rezisztens repcefajták árvakelése kizáró ok, karantén kultúrgyomként forgalomképtelenné tehetik a termést. Hagyományos repce után, ha a vetésszerkezet máshogy nem tenné lehetővé, megpróbálkozhatunk a bíborherével, de a gyomirtásnál különösen figyelmesen kell eljárnunk, és a szerencsére is szükségünk lesz. A repce tőlevélrózsás állapotáig eredményes csak a gyomirtás. A megfelelő fajtaválasztással sokat tehetünk az eredményes bíborhere-termesztésünkért. A köztermesztésben szereplő fajták fagytűrő, télálló képességüknek és jó gombafertőzés-toleranciájuknak köszönhetően hamar kedveltté váltak (pl. Bolsena, Piroska). Jövőre mutatkozik be az ígéretes magyar fajta, a Piry. Nagy várakozások előzik meg a Vittoria fajtajelöltet is.

Fontos a betakarítás időpontja

A bíborhere jövedelmező termesztése a betakarítás helyes időpontjának megválasztásában és az aratás megfelelő ütemezésében rejlik, ezért most ezzel a kérdéssel kicsit bővebben foglalkozunk. A bíborhere pergésre hajlamos kultúra, de helyes termesztéstechnológiával jó termésátlag érhető el. A deszikkálás felgyomosodott vagy erősen megdőlt állományoknál javasolt. A T1-T2-es gyomok (pl. pipacs, Matricharia fajok) megjelenésével mindenképpen számoljunk. A deszikkálás során vigyázzunk a magok csíraképességére, eseti engedéllyel használható szert válasszunk. Az állományszárítás ideje akkor jön el, amikor a virágzat barna, és a magok 70%-a már viaszérett. Ha a magok könnyen leválnak a virágzati tengelyről, akkor a bíborhere érése előrehaladott. A virágok alulról felfelé virágoznak a bugában, az érés ebben a sorrendben történik. A virágzat csúcsán lévő virágok gyakran rosszabbul kötnek, és több léha szemet tartalmaznak. Ezeket se az állományszárítás, se az aratás időzítésében ne vegyük figyelembe. A diquát-dibromid hatóanyag végleges kivonása után a bíborhere a kétmenetes betakarítással aratható. Noha a pergési veszteségek és a betakarítás szervezhetősége miatt az egymenetes betakarítás praktikusabb, megfelelő gépesítés esetén a kaszálás és a rendről aratás is megállja a helyét. Nagy teljesítményű alternáló kaszák és speciális, rendről arató adapterek használatánál a pergési veszteség minimalizálható. A biovetőmag-előállításban a technológiát a gyakorlatban nagy területeken gond nélkül alkalmazzák. A bíborhere egyik nagy előnye, hogy általában az első növény az aratási sorban. Betakarítása jó alkalom arra, hogy felkészítsük az arató- és cséplőgépeket az idénymunkára. Az időjárás és az egyes fajták tenyészideje befolyásolhatja ugyan, de a korai és a közepes éréscsoportba tartozó bíborherék az árpa és a repce előtt nagy biztonsággal betakaríthatók.

bíborhere
A bíborhere virágai alulról felfelé virágoznak, és az érés ebben a sorrendben történik

Üzemszervezési és gazdaságossági szempontok miatt a korai fajták termesztése javasolt. A gazdaságos betakarítás alapja az alacsony szemveszteség és a megfelelő cséplés. A bíborhere sok más aprómaghoz és pillangóshoz hasonlóan a nehezen csépelhető növények közé tartozik. A kemény héjú magok aratásához a kombájnokat át kell szerelni. Minden márkához és típushoz beszerezhető az aprómag-átszerelő készlet, konstrukciótól, építési elvtől függetlenül. A lényeg, hogy a teljes anyagáram során alkalmazkodni kell a speciális aratási és cséplési igényekhez. A régebbi típusú, fix vágóasztalokat a repcetoldatok felcsavarozásával optimalizálhatjuk, a pergésre hajlamos bugavirágzatok a motolla érintésére ezáltal nem a földre, hanem a vágóasztalba hullanak. Ennek jelentősége főleg a megdőlt állományokban jelentkezik. A vihar miatt megdőlt állománytól se ijedjünk meg, ilyenkor a kalászemelők használata indokolt. Segítségükkel elviselhető veszteség mellett aratható a földön lévő növény.

Ha állítható varioasztallal rendelkezünk, toljuk ki. A földön fekvő bíborherénél különösen jó hatásfok érhető el a flexibilis asztalokkal. A cséplőszerkezet átalakításánál a legfontosabb kritérium a cséplés fokozása, erre a hagyományos keresztdobos, a hosszdobos és a rotoros gépeknél is szükség van. Ennek érdekében műanyagból vagy fémből készült cséplésfokozó dörzsbetéteket, dörzsléceket szerelnek a dobba. A műanyag betétek kopástól, elhasználódástól függően 4-5 évente cserére szorulnak. Az axiáldobos kombájnoknál toklászoló és cséplőrostélytakaró lemezekkel készülhetünk fel. A rotoros, ikerrotoros gépeknél szintén a toklászolólemezek és cséplésfokozó sonkák behelyezése indokolt. A lemezek általában szériatartozékoknak számítanak. A legmodernebb gépeknél nagy segítség lehet az elektronikus vezérlésű áramlásszabályzás, ami az egyenletes anyagáramot biztosítja egy oszlatóhenger segítségével. Aminek még nagy jelentősége van, az a szelelő fordulatszáma. Több gépnél lehet szükség egy olyan átszerelőkészletre, aminek segítségével a szelelő fordulatszáma az alsó tartományra (350–650 ford./perc) csökkenthető.

Az egymenetes betakarítás praktikusabb
Az egymenetes betakarítás praktikusabb

A szett általában egy megfelelő variátortárcsából és a hozzá tartozó ékszíjakból áll. Egyes típusoknál szükség lehet a szelelőház részleges belemezelésére is. Ezek sem képezik általában a gépek gyári tartozékait. A bíborhere a hagyományos, nagy mennyiségű, nagy és egyenletes anyagáramot biztosító gabonákhoz képest jóval kevesebb biomasszát jelent, a hagyományos, keresztdobos, tangenciális gépekkel gyengébb termés esetén előnyösebb lehet az aratás. Egy homogén, jól fejlett, gyommentes állomány betakarításánál a következő alapbeállítások javasolhatók: dobhézag (dob teljesen összehúzva) kilépő oldalon 2–3 mm, dobfordulat 1000/perc, szelelő fordulatszáma 500–550/perc, előrosta zárt, felsőrosta 5–6 mm, alsó rosta 2–3 mm. Természetesen az általános beállítások a különböző konstrukciók és géptípusok esetén jelentősen eltérhetnek. Az adott tábla viszonyainak megfelelő finomhangolás fontos, általános szempont azonban, hogy ne legyen sok tört és/vagy csépeletlen szem. Aratás előtt ellenőrizzük a pergési veszteséget, mert aratáskor összetéveszthető a kombájn általi szemveszteséggel, ami rossz gépbeállításokhoz vezethet. A bíborhere üzemi termésátlaga az elmúlt évek során 0,8–1,2 t/ha között mozgott.

Söjtöri Andor