A hazai szőlőültetvények egyik legsúlyosabb kockázata ma az aranyszínű sárgaság (flavescence dorée), amelyet közvetlenül nem, csak a vektorán – az amerikai szőlőkabócán – keresztül tudunk fékezni a mezőgazdaságban. Az ÖMKi többéves terepvizsgálatai szerint a virágzó, honos fajokból vetett sorköztakarók és a kisebb élőhelyfoltok (bokorsávok, fás foltok) együttesen érdemi biológiai védelmet adnak: növelik a hasznos ragadozók (pókok, zöldfátyolkák, zengőlegyek, parazitoid darazsak) egyedszámát, és kimutathatóan mérséklik a szőlőkabóca felszaporodását.
A 2022-ben indult egri és tokaji kísérletekben két vetésképet hasonlítottak a spontán gyomos (kontroll) sorközökhöz: egy 6 fajból álló, illetve egy 19 fajos „Élő Sorköz” keveréket. Az első évben még nem látszott különbség, 2023–2025-ben viszont a vetett sávokban alacsonyabb volt a kabóca egyedszáma; a 6 fajos keverék több helyen szignifikánsan jobb eredményt adott. A szőlőtőkék lombozatában eközben a hasznos ragadozók – különösen a pókok és a zöldfátyolkák (tojásrakások) – száma nőtt. Érdekesség, hogy a katicák a kontrollban voltak gyakoribbak, ami a levéltetves gyomflóra vonzásával magyarázható. A tanulság egyértelmű: a fajgazdag, nyárra virágzó talajtakarás nemcsak a sorközben, hanem a tőkék szintjén is „életet” épít, és ez a biológiai sokféleség képes kordában tartani a kabócanyomást.
A talajtakarás előnyei túlmutatnak a kártevő-szabályozáson. Domboldali, déli kitettségű ültetvényekben visszafogja az eróziót, mérsékli a talajhőmérsékletet, javítja a vízgazdálkodást és a talajéletet – vagyis ellenállóbb, stabilabb termesztési környezetet teremt. A mozaikos élőhely-háló (sorköztakarás + kisebb élőhelyfoltok, erdősávok) tovább erősíti ezt a biológiai „pajzsot”.
Mivel a fitoplazma ellen nincs direkt szer, a védekezés tengelye a vektor és a fogékony gazdanövény. A tőkék kondícióját érdemes célzottan erősíteni: a kiegyensúlyozott tápanyagellátás és a stresszcsökkentés kevésbé teszi vonzóvá a sárguló lombozatot kifejezetten kedvelő kabócát, és egy esetleges fertőzést is jobban tolerál a növény. A tojás alakban telelő kártevő ellen javasolt az őszi (lombhullás előtt, kénnel kiegészítve) és a kora tavaszi olajos lemosó kezelés; ez nemcsak a kabóca tojásait, hanem más áttelelő kártevők (atkák, pajzstetvek) és kórokozók (pl. lisztharmat) inokulumát is gyéríti. A metszés szakszerűsége, a sarjhajtások eltávolítása, a gépek karbantartása, valamint az ökológiai termesztésben engedélyezett készítmények szakszerű használata mind a megelőzést szolgálják.
A gyakorlat üzenete: több élet = kevesebb kártevő. A virágos sorköztakarás a talajvédelmet és a biológiai szabályozást egyszerre erősíti; a tőke-kondíció és a célzott téli- tavaszi lemosó technológia pedig a vektorkezelés alapja. Így tudjuk csökkenteni az aranyszínű sárgaság terjedési kockázatát, miközben talajaink egészségét is építjük.
A védekezést közben szigorú hatósági, rendeleti kontroll is kíséri, érdemes elolvasni erről legutóbbi cikkünket:
Szigor a szőlőkben, a hegybíró kivágathatja az ültetvényt
forrás: ÖMKi
Agrárágazat Tudástár: Szőlőkabóca – Az ÖMKi kutatásai szerint a virágzó sorköztakarók és élőhelyfoltok természetes védelmet adnak a szőlőkabóca ellen. A biológiai sokféleség növelésével mérsékelhető az aranyszínű sárgaság terjedése, miközben a talajélet és az ültetvény ellenálló-képessége is javul.
