Hiába ért el rekordot idén a hatékonyság, az egyre kisebb termőterületről nem tud elég burgonyát termelni a vergődő magyar mezőgazdaság. Már a nyáron látszott, hogy novemberre-decemberre végképp kifogyunk a hazai terményből, aminek ráadásul az ára is kedvező a vásárlók szempontjából.
Az utóbbi években egyre nagyobb a mozgolódás a hazai burgonyatermesztés körül. A szegmens kibontakozásának egyik fő akadálya a tárolókapacitások és az öntözés hiánya. Ezért bár a termésátlagok az utóbbi pár évben újra nőnek (bár 2024-ig nem sikerült elérni a 2016-os 25 tonnás hektárátlagot), egyre kevesebb jut a hazai piacra. Míg húsz éve 31, addig idén már csak 6,3 ezer hektárról takarították be ezt az alapvető zöldségfélét – igaz, idén bő 27 tonnás, rekord átlaghozammal. A mennyiség pedig – ugyancsak húszéves összevetésben – akkor 780, idén csupán 170 ezer tonna. Ez alig több mint a fele a hazai feldolgozói és vásárlói igényeknek, így várhatóan már a következő hetekben megindul a nagy import, és 130 ezer tonnás behozatalra lesz szükség.
A keresletet vélhetően az is erősítette idén, hogy az európai áraktól alacsonyabb a hazai termény ára, méghozzá jelentősen. Tavaly 250, idén 180-200 forint az I. osztályú burgonya bruttó termelői ára a Budapesti Nagybani Piacon. A francia importáru ennél 70 forinttal drágább. A fő ukrán termőterületeken az Eastfruit zerint 226 forint körüli áron adják, ami átlag 3-szorosa a tavalyinak, és az utóbbi 10 év legmagasabb ára. Lengyelországban a burgonya kilós ára csak fele-harmada az ukránnak, és a tádzsik és üzbég áru is hasonlóan olcsó – teszi hozzá a MezőHír.