Ahol a tejelő üszők döntő többségénél genotipizálási szolgáltatásokat vettek igénybe, majdnem kétszer akkora pozitív eredményt (átlagos jövedelmező élettartam indexet) értek el, mint ott, ahol csak az állomány negyedét (vagy annyit sem) elemeztek genetikailag.
Erre az eredményre jutott a nagy-britanniai Mezőgazdasági és Kertészeti Fejlesztési Tanács (AHDB) legfrissebb elemzése. A leglényegesebb megállapítás ez: azok a termelők, akik tejelő üszők 75-100%-ánál genotipizálási szolgáltatásokat vettek igénybe, borjúik átlagos PLI-je (azaz átlagos jövedelmező élettartam indexe) 430 font volt, míg ott, ahol csak üszőborjaik 0-25%-át tesztelték, ott ugyanez a mutató 237 font volt. Az AHDB szerint meredeken megnőtt a nőstények genomiális vizsgálatainak száma, körülbelül 100 ezer tejelő üszőborjút vizsgáltak, ami a regisztrált állomány körülbelül 20%-át tette ki, és idénre már 35%-ot jósolnak. Így nem csoda, hogy tejelő üszők genomiális vizsgálata nagymértékben befolyásolja, azaz növeli a szakadékot a legjobb és a legrosszabb állományok között. Az AHDB szerint a genetika javítása valószínűleg a legolcsóbb és legfenntarthatóbb az állomány hosszú távon javításának. A szóban forgó genetikai indexet kifejezetten a jövedelmezőség növelésére fejlesztették ki, és a gazdaság jövedelmezőségét szolgálja.
A különbség elméleti értéke állítólag körülbelül bő 19 ezer font egy Angliában tipikusnak mondható, 175 fős állomány esetében. A mezőgazdasági vállalkozások számláiból származó tényleges árrések elemzése azonban feltárta az ilyen nagyságrendű genetikai különbség előnyeit, amely meghaladja az 50 ezer fontot.
További érdekességek a genetikai tipizálásról itt olvashatók.
