Gabonapiac: lesz itt még fordulat!

Eddig, ha muszájból is, de értékesítettek a hazai termelők, a helyzet azonban fordul. A feldolgozók idén nem tudtak bekészletezni, ennek drasztikus hatása lehet a kukorica árára. A kereskedők eltérő véleményen vannak az ukrán export esélyeiről. Egy dologban mindenki egyetért: a takarmánybúza eladásával vért fogunk izzadni.

E cikk írásakor, november közepén már csak csordogál a piac. Akinek a kukorica betakarítása előtt pénzre vagy helyre volt szüksége, már mind megkötötte az üzletet, aki viszont eddig nem értékesített, az már februárig nem fogja eladni a száraz árut. A nedves kukorica azonban még pörög, hiszen az esők miatt megakadt a betakarítás. A gyárak örülnek, hogy hosszan rendelkezésre áll a hazai alapanyag. Mostanában kezd változni a helyzet: fogyóban a nedves áru, és a gazdák kezdik kevesellni az árat.

Mostantól tárolás

Ennek alapvető oka a kényszerhelyzet. A 2021-ben megkeresett pénzeket elégette a 2022-es év, idén pedig csak a rekordhozamoknak köszönhető, ha sikerül egy nullánál nem sokkal jobb eredménnyel lezárni a decembert. A költségeik megtérülését mindenképpen el akarják érni. „60 emberem van, kell a pénz. 2022-ről nem marad terményünk, az ideiből viszont csak annyit adtam el, ami a túléléshez kellett. A plusz nullás eredményhez tonnánként 70 ezer forintos búza- és kukoricaárra van szükségünk, a napraforgóért pedig 130 ezer forintot várok. Utóbbi felét eladtam még a betakarítás előtt ennyiért, de aztán lement az ára” – hangzik el egy Borsod vármegyei nagygazdaságban. A napraforgóért újabban megint 130 ezer forintot kínálnak a legnagyobb hazai szereplők, de azzal a feltétellel, hogy csak 4-5 hónap múlva viszik el a telephelyről. A magas olajsavas kaszatokért tonnánként 6-7 ezerrel lehet többet elkérni.

Békés vármegyében is azt halljuk, hogy muszáj volt eladni valamennyi árpát 47, búzát 58, napraforgót 115 ezerért, hogy vissza tuják fizetni a hiteleket. Egyedül a fénymag volt nyereséges: kis önköltséggel 1,8 tonnát termett, és tonnánként 265 ezret fizettek érte. Baranyában ugyanezt az árat halljuk a 11%-os fehérjetartalmú búzára, ami messze áll a gazdaságvezető 80 ezer forintos várakozásától. „Ennyi volt a bekerülési költsége. Ha a nem adnak ennyit érte, akkor inkább elégetjük, és befejezzük a termelést” – fenyegetőzik. Mások is mérgelődnek: valami hiba biztosan van a gépezetben, különben az 55 forintos búzából nem lenne ezer forintos kenyér…

A fiatalabb gazdálkodók kevésbé morognak, holott őket sem veti fel a pénz. „Mindent el kellett adni, hogy finanszírozni tudjuk az évet. Nulla körül lesz az eredményünk, amit csak a jó mennyiségnek köszönhetünk” – halljuk Komárom-Esztergomban. Itt a cirok vágásán túl vannak, de 150 hektár kukoricával még „harcolnak”. Úgy néz ki, hogy végre eláll az eső, és decemberig lekerül minden a táblákról. A felvásárló azonnal viszi is a terményt. Egy nyírségi fiatal előtt még 250 hektárnyi kukorica betakarítása áll, de nem bánja. A működést ő is a kalászosok és a napraforgó eladásából fedezte, a kukoricával viszont tervei vannak. „Beüzemelés előtt áll az óránként 8 tonnás kapacitású új szárítónk, amit faaprítékos biomasszakazánnal fűtünk. Decemberben lejön a táblákról a kukorica, aztán felőlem bent állhat májusig.”

Az ukrán export esélyei

Itt, a Nyírségben csak 50 ezer forintot kínálnak a gyenge minőségű búzáért, de ezen az árszinten nincs kereskedés. A ritkaságnak számító étkezési minőségért azonban már most megadják a 70 ezret. „A magyar termésnek talán csak az ötöde lett malmi minőségű, nincs feleslegünk belőle. Mivel az osztrákoknál 305–320 eurót (cc. 117 ezer Ft) is megér egy tonna prémiumbúza, ezért a legjobb tételek ide igyekeznek” – mondja Szárkiszján Albert, a Cornexim Kft. ügyvezetője. A gabonakereskedő úgy látja, hogy a kukoricát eddig jó ütemben vásárolták az etanolgyárak, de a gazdálkodók kezdik kevesellni a telephelyre vetített 53–55 ezer forintos árat. Sokan a tavalyi, toxinos áruval is trükköztek: igyekeztek mindenhová bekeverni, kockáztatva azt, hogy lebukás esetén a visszfuvart is nekik kell állniuk. „A helyükben óvatosabb lennék. Új logisztikai útvonalak nyíltak, ha megáll a magyar piac, akkor a gyárak máshonnan vásárolnak. Például a darált kukorica nem esik importtilalom alá” – említi a kereskedő az egyik lehetséges kibúvót a behozatali korlátok alól.

Maguk az etanolgyárak is az ukrán beszerzés lehetőségét lobogtatják vörös posztóként a gazdálkodók orra előtt. Most, november közepén alig 38 ezer forintnak megfelelő hrivnyát kapnak az ukrán gazdák a vevő telephelyére szállított kukoricáért. Az ország nyugati határára 134 dollárért viszik a terményt, ami a jelenlegi erős magyar valuta mellett 46,5 ezer forintos összeget képvisel. Ez bizony kezd versenyképes ajánlattá válni az itthoni, 55 ezer forintos kukoricával szemben, még akkor is, ha előbb „manipulálni” kell, hogy ne ukrán árunak minősüljön.

„Tavalyhoz képest jóval élénkebb a magyar kukoricapiac, az egészséges terményt szívesen vásárolják a gyárak. Készletezni azonban nem tudnak a piaci szereplők, tapinthatóan kevesebb most a pénzük” – mutat rá az ellentmondásra egy dunaújvárosi gabonakereskedő. Szerinte ennek az az oka, hogy az ipar tavaly túl sok árut vásárolt fel túl drágán, alapvetően hitelből, amit aztán nem tudtak érvényesíteni saját termékáraikban. Emiatt most folyamatosan, apránként vásárolgatnak, csakhogy kezd leállni a piac. „Meggyőződésem, hogy amikor februárban újraindulnak az eladások, a gyárak kiéhezve keresik majd az alapanyagot” – vonja le a következtetést a gabonakereskedő. Szerinte a gazdálkodók nyugodtan bepróbálkozhatnak majd egy 70 ezres árral is. Úgy véli, az ukrán kukorica sem jelent komoly veszélyt, annyira drága lett a logisztika, hogy nem tudnak versenyképes áron szállítani.

Nagy mozgásteret lát még a malmi búza árában is: „Hiány van belőle, a 70 ezres ajánlat már most valós kereslettel találkozik. Ha a német és az osztrák árakból indulunk ki, akkor az itthoni telephelyi ajánlat simán felkúszhat 80–90 ezerre. Ezt egyelőre nem is akarja eladni senki.” A malmi búza nemcsak nálunk hiánycikk, hanem mindenütt Európában, beleértve Ukrajnát is. Az idei termésük 80%-át ugyanis az alig 11%-os fehérjetartalmú búza teszi ki – 2008 óta ez a leggyengébb minőségi eredmény az országban. A liszt készítéséhez 3 millió tonna gabonára lenne szüksége Ukrajnának, de a malomipar egymillió tonnás hiányt érzékel belőle. Tekintve, hogy a takarmány- és a kenyérbúza exportára között 50 dolláros (17–18 ezer Ft űr tátong, míg a belpiac csupán ezer forintnak megfelelő különbséget tesz a két minőség között, érthető, ha eltűnik a kenyérgabona az országból.

Ez azonban nem kell hogy aggasszon minket. Gond a takarmánybúzával lesz. Tavaly az ukrán kereskedők sikeresen hódították meg az olasz piacot, ahol a kekszhez éppen az alacsony fehérjetartalomra van szükség, de a tésztagyártás sem finnyás. Az alacsony fehérjetartalmú ukrán búza exportára most 200 dollár, nagyjából 70 ezer forint. Jó kérdés, hogy mennyire biztonságosak a vízi utak a célba juttatáshoz. Az eddigi tapasztalatok szerint az ukránok meg tudják oldani havi egymillió tonna búza kivitelét. Az Encorn Trade Kft. forgalmának jellemzően a tizedét teszi ki az olasz piac – és ez tavaly is így volt. Kovács Tamás elmondása szerint a jelenlegi olasz ár magyar telephelyre vetítve 60 ezer forintnak felel meg. Ehhez képest a belpiac 50 ezerre értékeli a kommersz búzát. „Ha nem változik a helyzet, akkor 1,5-2 millió tonna takarmánybúza még mindig a nyakunkon lesz, mire eljön az aratás” – figyelmeztet.

Pótsa Zsófia, a Gabonaszövetség főtitkára megerősíti a fentieket: a takarmánybúza eladása nehéz lesz, az étkezési ára pedig nagy valószínűséggel tovább emelkedik. Ő is úgy látja, hogy keresleti piaca lesz a kukoricának. Az EU deficites belőle, ezen belül a 6 millió tonnás magyar termés sem sok. „Az etanolgyárak kifogytak a készleteikből, élénken vásárolják a hazai kukoricát. Igaz, még mindig nem tértek vissza a korábbi termelési szintre, de ha nőnek az üzemanyagárak, akkor az etanolgyártás is javulni fog.”

Gönczi Krisztina