Magyarországon a gyepterületek összetétele – a Pannon-medence ökológiai, geológiai, éghajlati adottságai miatt – nagyon változatos. Ebből következik, hogy a füvet fogyasztó állatállomány takarmányellátását szolgáló, homogenizált állományú, fajta-összetételű gyepterületek mellett jelentős a változatos flórájú és faunájú élőhelyek száma, illetve területe.
A füvet fogyasztó állatállomány jelentős részére – pl. a tejelő tehenek – egész éves ellátásában, az egész évben etetett TMR- vagy PMR-takarmánykeverékek napi adagjában szerepel 1,5–2,5 kg réti széna és 15–20 kg fűszenázs/szilázs. Ennek a takarmánymennyiségnek a megtermelése az 1. táblázat adatai szerinti termőterületen történik.
Termőterületi arányok
A táblázatban szereplő területi adatokhoz azonban még hozzá kell számítani a különböző lefedettségi felmérésekből a gyepkataszterekre vonatkozó különböző termőhelyi, termőtáji, valamint felhagyott gyepek és vonalas területek adatait. Ez azt jelenti, hogy az összes gyepterület – a szakirodalmi adatok alapján is – mintegy 1 millió hektár körül alakul. Ez az érték azonban az aktuális gazdasági helyzet, állatállomány-létszám mozgását, a jogszabályi változásokat követően folyamatosan változik.
Gyephasználat, fentarthatóság
A gyepek gazdasági, állateltartó és az élelemellátásban betöltött helyük mellett, az említett változatosság miatt, különleges flóra- és faunagazdagságuk révén e változatosság megőrzésében is fontos szerepet játszanak. Ezért a hazai gyepgazdálkodásban, a gyephasználat megőrzésében jelentős szerepet töltenek be a különböző, az EU-s irányelvekkel harmonizáló hazai természetvédelmi rendszerek (1. ábra).
A hazai gyepterületek használata, kezelése, karbantartása az országosan védett területek – nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek és ex-lege védett természetvédelmi rétek –, valamint a Natura 2000 és helyi jelentőségű védett területek szabályai alá rendelve, a rájuk vonatkozó előírások betartása mellett lehetséges.
A védett gyepek kezelését, a szabályok és előírások betartását az agrárkormányzat különböző pályázati támogatásokkal, AÖP (Agro-ökológiai Program) vagy az EU által koordinált GRASSLAND-HU LIFE IP integrált projekthez való csatlakozással segíti. A projektben többek között szinte valamennyi nemzeti park igazgatósága részt vesz. A szabályok gyakorlati alkalmazását segíti a projekt keretében létrehozott Gyepvédelmi Tanácsadó Szolgálat, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. és a Hortobágyi Nemzeti Park által kidolgozott Gyepgazda Naptár és Kisokos 2024.
A nem védett, e korlátozások alá nem eső gyepek használata, kezelése, karbantartása esetén is irányelvként kell figyelembe venni az említett szabályokat. A korlátozás, illetve védelem alá nem tartozó gyepek művelése során is be kell tartani a „Nitrátdirektíva” és a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat előírásait. Vagyis ezeken a gyepterületeken is tilos minden olyan tevékenység alkalmazása, mely környezeti károkat okozhat.
Az előzőek szerint a hazai gyepterületek takarmánytermelő képességének fenntartása, a természetvédelmi szabályok betartása, a fenntarthatóság a táj-, a fauna- és flóravédelem érdekében komoly technológiai és műszaki hátteret igényel. A korlátozás alá nem eső területeken a gyepápolás munkaműveletei tisztító kaszálásból, lazításból, tápanyag-visszapótlásból, hengerezésből, boronálásból, állomány-visszapótlásból, felülvetésből állnak. Természetesen a gyepek állapotától függően kell megválasztani és elvégezni a szükséges feladatot.
Fauna- és flóravédelem
A védett területeken azonban egyes munkaműveletek – a védettségi foktól függően – kerülendőek, tilosak, ajánlottak, illetve engedélykötelesek. Éppen ezért ezeken a legeltetés – kerülve a túl- és alullegeltetést – a gyep megfelelő állapotban tartásának eszköze. A kaszálás is – megfelelő üzemeltetési és időszakos szabályok betartása, kötelezően vadriasztó láncok használata mellett – szintén ebbe a kategóriába tartozik.
A védelem alá nem eső területeken a tisztító kaszálások elvégzésére az üzemben használt dobos és rotációs kaszák használhatók. Az erősebb, robusztusabb építésű dobos, rotációs kaszák mellső és hátsó, függesztett és vontatott, különösen a független talajkövető, paralelogramma forgórész-felfüggesztésű változatai a rosszabb talajállapotú és elgyomosodott területek tisztító kaszálásában végeznek hatékony munkát (1. kép).
A jó talajállapotú gyepek tisztító kaszálását pedig a tárcsás kaszák megfelelő tarlómagasság-beállítása mellett lehet elvégezni.
A védett területeken és az AÖP alá tartozó területeken a takarmányozási igény kielégítése mellett a fenntarthatóság és a fauna- és flóravédelem szempontjai miatt a dobos, rotációs kaszák használata egyáltalán nem javasolt. A tárcsás, rotációs kaszák is csak megfelelő kompromisszumokkal használhatók, magas tarlót hagyva, és vadriasztó láncok használatával.
Kedvező megoldás, ha a rotációs kaszák mellső részét ponyva vagy ponyvák takarják, menekülési lehetőséget biztosítva a rovaroknak (2. kép).
A vadriasztó láncok a traktoros kaszáló gépcsoport traktorának mellső részéhez, mellső pontsúlyokhoz vagy pontsúlytartóra csatlakoztathatók. A vadriasztó lánc keretszerkezete – szállítási helyzetben – csuklósan felhajtható kivitelben készül. A vázkerethez csavarkötéssel csatlakoznak az 50-100-150 mm-enként lelógó szemes láncok (3. kép).
A szemes láncok feltekeredésének elkerülésére a keretre csuklósan gömbacélujjak szerelhetők. Fontos, hogy a kiszorító kaszálást alacsony sebességgel végezzük, hogy a vadak el tudjanak menekülni. Korlátozottan az ultrahangos vadriasztók is eredményesen használhatók. A kasza tartószerkezetére szerelt integrált LED-es, illetve infravörös szenzoros berendezés érzékeli a kis állatokat, és automatikusan kiemeli a vágószerkezetet. A gépkezelő a gépcsoport leállítása után a megbújt kis állatot kivezetheti a kaszált szelvényből (4/a-b. kép).
A védett területek kaszálására a fenntarthatóság, a fauna- és flóravédelem szempontjából számos előnyös alkalmazási paraméterrel rendelkeznek az alternáló vágószerkezetű kaszák. Az AÖP projektkiírásában pedig az alternáló vágószerkezetű kaszák használata plusz pontokat jelent (5. kép).
Az alternáló vágószerkezetű kaszák függesztett és vontatott kivitelben készülnek. A vágószerkezeti kialakításukat tekintve a kaszagerendelyre szerelt kaszaujjas, állópengés és a kaszasínre szegecselt, alternáló mozgást végző vágószerkezettel vannak kialakítva. Hajtásukat egy- vagy két oldalról excenteres, forgattyús vagy bolygóműves hajtóművekről kapják. A vágásra érzékenyebb, vékonyszálú füvek kaszálására egymással szemben mozgó, kettős löketű vágószerkezeteket fejlesztettek ki. Ezeknél a vágószerkezeteknél nincsenek álló pengék és acélöntvény kaszaujjak. Az alternáló vágószerkezetű kaszák 1,8–2,8 m munkaszélességű változatai hátsó függesztésű, oldalt vágó konstrukciók. A mellső függesztésű változatok 3 m munkaszélességgel kaszálnak (6. kép).
A munkaszélesség növelése, mint a rotációs kaszáknál is, a hátul függesztett, oldalt vágó kaszák és a mellső függesztésű alternáló kaszák gépkombinációban való üzemeltetésével valósítható meg.
Szárzúzás, szárzúzó- konstrukciók
Az elhanyagolt, elgyomosodott, felhagyott gyepterületek, akár rétek, kaszálók gyomnövényeinek és a kialakult cserjésedett foltok eltávolítására használhatók a különböző konstrukciójú függőleges vagy vízszintes tengelyű szárzúzók. A kisebb munkaszélességű, függőleges tengelyű, egy- és két forgórészes változatok féligfüggesztett konstrukciók, melyek az üzemeltető traktor hárompont-függesztőjéhez csatlakoznak, munkahelyzetben pedig ezeket támkerekek támasztják alá. A nagyobb munkaszélességű változatok 4 oldalról felcsukható, két-két forgórészes konstrukciók. A szárzúzást, az aprítást és terítést a vázkeretbe csapágyazott tengely agyának csapszegeihez csatlakoztatott lengőkések végzik. A forgórészek hajtása az üzemeltető traktor TLT-jéről, szabadonfutós kardántengellyel történik kúp- és homlok-fogaskerekes hajtóművön keresztül, egyes típusokon rugalmas ékszíjhajtáson és automatikus szíjfeszítéssel. A kisebb munkaszélességű változatok szimmetrikus felfüggesztésűek, de vannak oldalra eltolt vágószerkezettel kialakított konstrukciók is (7. kép).
A vízszintes tengelyű változatoknál – az aprítás és a terítés esetén – a meghajtott vízszintes tengelyre hegesztett fülekhez csapszegekkel vagy illesztőcsavarokkal csatlakoznak a lengőkések. A hajtás szintén az üzemeltető traktor TLT-jéről, kúp- és homlok-fogaskerekes és ékszíjhajtáson keresztül történik. Ezek a berendezések a vonalas gyepterületek, útszélek, szegélyek, kommunális területek karbantartási munkáit is elvégezhetik. Az üzemeltető traktor hidraulikus hárompont-függesztő berendezésére épített gémszerkezetre csatlakoztatott konstrukciók pedig a töltésoldalak, árokpartok tisztító kaszálását tudják biztonságosan elvégezni (8. kép).
Ezek a berendezések a robusztus, erős építésük és a lengőkéses aprítószerkezetük révén a cserjék, bokrok irtására, visszaszorítására, karbantartására is alkalmasak.
Gyepterületek tisztítása
A gyepek életfeltételeinek biztosítására a területen visszamaradt szármaradványokat, elhalt növényi részeket, gyepalmot el kell távolítani. Ezt a feladatot el lehet végezni hagyományos, összekapcsolt fogasboronákkal is, azonban az erre a célra kialakított rét- vagy láncboronák hatékonyabb munkát tudnak végezni. A rét- vagy láncboronáknak a zártszelvényből kialakított tartó- vagy vázkerete az üzemeltető traktor hárompont-függesztő berendezéséhez kapcsolódik. A vázkerethez pedig láncokkal van felfüggesztve az Y alakú késekkel szerelt, hálószerű flexibilis boronatag. Az így kialakított berendezés jól követi a talajfelszínt, a talajegyenlőtlenségeket, így elegyengeti a vakondtúrásokat és a trágyalepényeket is (9. kép).
Víz- és levegőháztartás javítása
A tömörödött talajállapotú gyepek levegő- és vízháztartásának javítását segíti a különböző gyepszellőztető berendezések használata. A gyepszellőztetők függesztett kivitelű gépek. A kisebb munkaszélességű változatok fix vázkeretűek, míg a nagyobb munkaszélességű változatok vázkerete szállítási helyzetben összecsukható. A vázkeret függőleges tartóiba vannak csapágyazva a forgó szellőztetőkések tengelyei. A vázkeretet a forgókéseket tartó tengellyel csúszótalpak támasztják alá, melyeknél – a függőleges konzolok furatához képest – állítható a lazítóeszköz munkamélysége (10. kép).
A gyepek levegőztetésének hatékony eszközei még a különböző konstrukciójú bütykös hengerek is. A gyepek talajszerkezetének, a talaj levegőztetésének, a megfelelő vízháztartásának biztosítására szükséges a 3-4-5 évenkénti lazítási munkálatok elvégzése. Erre a célra a nehéz, univerzális traktorok hátsó függesztő-berendezéséhez csatlakozó, speciális ferdekéses vagy egyéb speciális gyeplazítók alkalmasak. A gyepek lazításának a lényege, hogy a lazítókések előtt a tárcsás csoroszlyák a gyepnemezt átvágják, a ferdelazító kések a gyepnemezt felemelik, és így kialakul a csapadékvíz befogadására alkalmas lazított talajkeresztmetszet (11. kép). Természetesen a lazítók többsége már különböző lezáróhengerekkel is fel van szerelve.
A gyepek okszerű tápanyag-visszapótlása a korlátozás alá nem eső, illetve a nem védett területeken meghatározza a következő növedékek hozamát és beltartalmi jellemzőit. A védett, illetve a Natura 2000 alá tartozó területeken a tápanyag-visszapótlás nem engedélyezett. A műtrágyázás mellett a gyepek hígtrágyázásának is komoly hagyományai vannak. Erre a célra fejlesztették ki a tartálykocsikra szerelhető, különböző, lengőcsöves injektálóadaptereket. A hígtrágya-kijuttatásos technológiában is alkalmazzák az ISOBUS-adatátvitelt és kiépített terminálokat. Itt is megjegyezzük, hogy a jelentős méretű és a Natura 2000 alá tartozó és védett gyepeken semmiféle tápanyag-visszapótlás nem engedélyezett.
Tavaszi ápolási munkák
A gyepek kora tavaszi ápolásában a hengerezéssel egybekötött simítózás az egyik legfontosabb munkaművelet, mely nagymértékben elősegíti a bokrosodást. Erre a célra tehát a rögtörő hengerekből és simítóboronából összeállított gépkombináció használható előnyösen. Ilyen gépkombináció a Güttler Harroflex simítóboronából és Güttler hengerből álló gépcsoport.
A simítóborona tavaszi használatával összegyűjthető a területen levő szármaradvány, és a felső réteg kissé fellazítható, vagyis a felső gyökerek a téli „viszontagságok után” levegőhöz jutnak. Természetesen az előzőekben említett röpítőtárcsás műtrágyaszórókkal a tavaszi tápanyag-visszapótlás ezt megelőzően elvégezhető, ennél a boronatagok a műtrágyát bedolgozzák a talajfelszínbe. A boronára szerelt simító pedig eltünteti a vakondtúrásokat és a kisebb talajegyenlőtlenségeket. A rögtörő henger azután visszanyomja az esetlegesen felfagyott gyökérzetet. A Güttler henger, mivel kb. 3 cm mélyen tömörít, lazán hagyja a borona által fellazított talajréteget. A sávos szórvavető-gépkombináció pedig a felülvetést is elvégzi.
A kiritkult gyepek felújítását, felülvetését hagyományos szórva vető gépekkel is elvégezhetjük. Ebben az esetben azonban a vetést fogasboronálásnak kell megelőznie, és a magtakarást hengerezéssel kell elvégezni (12. kép).
A hazai gyepekre nagyon eltérő termőtáji flóra- és faunagazdagság a jellemző, és a terület jelentős része tartozik a védett gyepek csoportjába. A védett és a korlátozás alá eső területek kezelésére, használatára számos technológiai és műszaki eszköz áll rendelkezésre, ezek alkalmazása során azonban különböző jogszabályokat, előírásokat kell betartani.
Dr. Kelemen Zsolt, műszaki szakértő
