Nagy a vita az Európai Unióban arról, hogyan alakuljon a Közös Agrárpolitika, de a sajtójelentések szerint úgy tűnik, minden fontos kérdésben van mód előnyös kompromisszumra. A kritikus kérdés persze a támogatási rendszer és a gazdák, az európai/kelet-európai piac védelme.
Időszerű-e leváltani a földalapú támogatást?
Pozitív a fogadtatása annak a koncepciónak, amit az EU mezőgazdasági biztosa terjesztett elő nemrég a Közös Agrárpolitika (KAP) jövőjéről. Ez számos ponton megreformálná, korszerűsítené az agrártámogatási rendszert úgy, hogy a tavalyi év elejének gazdatüntetései óta megfogalmazott elvárásokat is szem előtt tartja.
Az egyik kritikus kérdés a földalapú normatív támogatások részleges kivezetése. A kritikusok azzal érvelnek, hogy piaci és időjárási kihívások miatt felértékelődött a teljesítménytől, hatékonyságtól független támogatások szerepe, mivel egyre inkább ez az egyetlen jövedelem, amivel a gazdák számolhatnak. A reform az egyszerűsítésen túl épp azt szeretné elérni, hogy a kevésbé hatékony, csak a támogatásra koncentráló, korszerűtlen földalapú támogatás helyett a jövedelemtermelő képességet, fejlesztési források hozzáférését kellene támogatni (továbbá az újonnan belépő és fiatal gazdákat, valamint a kedvezőtlen adottságú térségek termelőit). Az új koncepció három célt akar megvalósítani: versenyképes, fenntartható és ellenálló agráriumot. Ennek pedig az ösztönzők nélküli, a versenyképtelen ballasztokat életben földalapú támogatás nem a legjobb eszköze, mondják.
Mi legyen a dél-amerikai és ukrán importtal?
A másik kritikus pont az ukrán és dél-amerikai importot érintő európai agrárpolitika. Mindkét területen fokozott európai piac- és gazdavédelmi intézkedéseket sürgetnek mind szakmai és agrár-érdekképviseleti szervezetek, mind politikusok. Míg a nyugat-európai érdekvédők elsősorban a (dél-amerikai importot szabályozó) Mercosur ellen, addig a kelet-európai agrárkamarák és agrárminiszterek az ukrán gabonadömping ellen tiltakoznak.
Magyarország, Bulgária, Románia és Szlovákia kormánya, illetve a Visegrádi Négyek (V4) azért lobbizik, hogy az EU ne lazítson nyártól az Ukrajnával kötött szabadkereskedelmi megállapodáson (ATM), hanem alkalmazza továbbra is a szigorúbb vámkontingenseket.
Nyugat-európai sajtójelentések szerint az EU hajlik is rá, hogy az Ukrajnával határos kelet-európai államok érdekében egyedi importkvótákat állapítsanak meg. A kelet-európai államok azt is követelik, hogy az uniós egészségügyi, környezetvédelmi, növényvédelmi és állatjóléti előírásokat alkalmazzák az ukrán mezőgazdasági termelésre is.
Nekünk is fontos
Mindez például hazánk számára azért is fontos kérdés, mert bár nálunk eddig is érvényben voltak behozatali tilalmak és korlátozások, sok áru az országban maradt. A jelek szerint célszerű kifinomult, rugalmas szabályokat alkotni. Olyan is előfordul ugyanis, hogy egyedi intézkedést kellett hozni, mert az itthon előállított alapanyag hiánya magyar élelmiszeripari cégek előmenetelét vetette vissza, vagyis éppen jól jött az ukrán áru.
A legtöbb ukrán termény egyébként továbbvándorol Nyugat-Európába. Az ukrán gabona legnagyobb európai vásárlója például a spanyol sertéságazat.
