Nemcsak a termésmennyiség, hanem a -minőség is számít
Hazánkban az őszi káposztarepce (Brassica napus L. ssp. oleifera) vetésterülete a 2000-es évek elejétől kezdve egyre jelentősebbé vált, a „gabonatúlsúlyos” vetésszerkezetet kissé megtörve, a 200 000 hektár feletti vetésterületével a lucerna mellett a 4-5. helyen áll a szántóföldi növények termesztési sorában.
Viszonylag gyorsan felívelő népszerűségét (2007-től már szinte minden évben 200 ezer hektár feletti volt a termőterülete) sok tényező együttes hatása alakította ki, hiszen a repce:
– a magyarországi vetésforgóba jól beilleszthető (az őszi búzának az egyik legjobb előveteménye),
– gépesítési igénye nem tér el jelentősen a gabonanövényekétől,
– szerteágazó gyökérrendszerével lazítja a talajt, szerkezetjavító, ebből kifolyólag
– zöldtrágyanövénynek is jól használható,
– növényi maradványai a talajba forgatva a fonálférgekre repellens hatással vannak,
– szerves anyagban gazdagítja a talajt, a fenntartható gazdálkodásban fontos a szerepe,
– széles körű felhasználhatósága eredményeként a terménypiacon keresett,
– olajnövény, így magja a biodízel-előállításnál a legfontosabb nyersanyag,
– korán lekerülő növény így az őszi vetések jól tervezhetőek, időzíthetőek, valamint – korai bevételt is hoz.
A teljesség igénye nélkül, de talán a legfontosabb szempontokat sikerült megemlíteni, melyek motiváló erőt jelentettek/jelentenek, ezáltal – termesztését tekintve – a második legjelentősebb olajnövényünkké vált. A repce a legtápanyagigényesebb termesztett növényeink közé tartozik. A négy legnagyobb területen vetett növényünk közül 1 tonna termés és a hozzá tartozó szár- és gyökérmaradványok képzéséhez (fajlagos tápanyagigény) közel kétszer annyi makrotápelemre (nitrogén, foszfor és kálium) van szüksége, mint az őszi búzának. Ebből következik, hogy a trágyázás az egyik igen fontos agrotechnikai elem az őszi káposztarepce termesztésének eredményességében.
A grafikonból látható 3 legfontosabb tápelem mennyiségén túl a repcének még szüksége van 1 tonna mag és a hozzá tartozó melléktermék (szár, levél, gyökér) képzéséhez 40 kg kalciumra (CaO) és 10 kg magnéziumra (MgO), 2025 kg kénre (S) és 1-2 kg bórra (B) is.
A tápanyagok jelentős részét a tavaszi félévben igényli. A nyár végi/ősz eleji vetés előtt csupán a foszfor és kálium teljes igényelt mennyiségét, valamint a nitrogén megközelítőleg 1/3-át kell bedolgoznunk a talajba.
Cikkünkben most az őszi káposztarepce tavaszi tápanyag-utánpótlásával foglalkozunk.
Nitrogén
A legfontosabb, termést meghatározó makroelem. A repcének egész tenyészideje alatt – a termőhelyi adottságnak megfelelően – 120–150 kg nitrogénre van szüksége hektáronként.
Hiánya esetén a levelek sárgábbak, világosabb zöldek, kisebb méretűek lesznek. A hiánytünetek főként tavasszal, szabad szemmel is jól láthatóak. Ezért mindenképpen fontos a tavaszi nitrogéntrágyázás, melyet két részre bontva érdemes kijuttatni, így elkerülhető a hatóanyag kimosódása, a talaj mélyebb rétegekbe történő jutása, ahonnan a növények már kevésbé vagy egyáltalán nem tudják felvenni, valamint egyenletesebben tudjuk adagolni a növény számára ezt a fontos tápanyagot, elkerülvén az egyszeri nagy adagú trágyázás, „túladagolás” káros hatásait. A nitrogén a fehérjeszintézisben, a vegetatív növényi részek fejlődésénél fejti ki jótékony hatását, a növény zöldtömegének növelése által, valamint a magokba történő fehérjebeépülést segíti. Ennek függvényében az első fejtrágyázást kora tavasszal, az állomány megindulásának kezdetén, minél hamarabb el kell végeznünk, a téli időjárás okozta legyengült állomány mihamarabbi regenerálódása, vegetatív részeinek „visszaépítése” érdekében. A zöldtömeg nagyon fontos az asszimilációs felület miatt, ami biztosítja a későbbi generatív (elágazások száma, virágképződés, termékenyülés, magfejlődés) fázis tápanyagellátását, és mint tudjuk, az elágazások száma egyenes arányosságban áll a terméssel, hiszen a becők és benne a magvak döntő hányada az elágazásokon fejlődik.
Az utolsó, az őszi adaggal együtt a harmadik részletet a repce generatív fázisának első szakaszában, a virágképződés időszakában, az úgynevezett zöldbimbós állapotban kell kiadni.
A felhasznált műtrágya-féleségekre is érdemes odafigyelni. Az erősen savanyító hatású trágyákat kerüljük, inkább használjunk CaCO3-tartalmú anyagokat, amelyek a talaj pH-ra is kedvező hatással vannak. A zöldbimbós állapotban történő fejtrágyázás történhet folyékony műtrágyával, hiszen napjainkban sajnos már tavasz közepére igen száraz, meleg időjárás jellemző, amely a szilárd műtrágyák hasznosulásának nem kedvez. A nitrogéntúltrágyázást is kerüljük, mert a túl sok nitrogén hatására a becőfejlődés-magtelítődés időszakában megdőlhet az állomány, ami a betakarítási munkálatokat fogja nehezíteni, valamint minőségromlással jár. Emellett a túl sok nitrogén hatására a növények a betegségekre fogékonyabbak lesznek, valamint a mag beltartalmi paraméterei is a piaci igényekkel szemben rossz irányban változnak, azaz az olajtartalom csökken, a fehérjetartalom pedig nőni fog.
Kén
Kénigényes növény, a talajból tenyészideje során akár 60–80 kg-ot is felvehet hektáronként. Egyre inkább hallhatunk arról a tényről is, hogy talajaink kéntartalma jelentősen csökkent, így több termesztett növényfajunk, főleg a kénigényesebbek, igénylik ennek a tápelemnek az utánpótlását is. A repce esetében ez hatványozottabban jelentkezik, és főként ugyancsak a tavaszi időszakban kell erre gondolnunk. Hiányában csökken az olajtartalom, sérül a virágok termékenyülése, betegebbek lesznek a növények, mindezek hatására csökken a termés mennyisége, minősége. Hiánytünetei: az alsóbb levelek fonákának vörösessé válása, a levélerek sárgulása. Súlyosabb esetben a virágok sárga színe fakul, fehérebb lesz. Kijuttatását nagyon praktikusan megoldhatjuk a nitrogén-fejtrágyázással egyszerre, kéntartalmú nitrogéntrágyák formájában. A műtrágyagyártó cégek kínálatában egyre több formában megtalálható a két tápelem együttesen, különböző arányban, a különböző termőterületek adottságaihoz igazodóan.
Kalcium és magnézium
Erre a két tápelemre is érdemes odafigyelni, főként a kalciumra, mert a repce 40-50 kg-ot is felvesz belőle hektáronként. Azokon a talajokon, ahol az altalaj meszes, nincs gond, mert a növény képes kielégíteni szükségleteit, viszont a savanyúbb talajokon vagy még ősszel, ennek elmaradása esetén tavasszal kell pótolnunk a kalciumot. A fentebb említett, CaCO3-tartalmú műtrágyákkal ez megoldható. A kalcium főként a gyökérbe és a szárba épül be, így hiánya esetén a gyökerek elhalhatnak, gyengülhet a szár, megdőlhet az állomány, ami termésveszteséget okozhat.
A magnéziumból ötödannyi mennyiséget igényel, viszont ha a levelek márványozottak, a levéllemez az erek mellett vörösesbarna színű, gondoskodni kell a pótlásáról. Kisebb talajbeli hiány esetén ez megoldható Ca–Mg-ot együttesen tartalmazó műtrágya alkalmazásával, vagy virágzás előtt közvetlenül keserűsó (MgSO4) permettrágya formájában történő kijuttatásával.
Bór
A bór a legfontosabb mikroelem a repce számára. Leginkább a virágok kialakulásában, valamint a megtermékenyítésben játszik fontos szerepet, a virágok megporzása után a pollentömlő fejlődéséért felelős. Hiánya esetén fejletlenek lesznek a bimbók, a becők, vagy ha ki is alakulnak, idő előtt leszáradnak, jelentős termésveszteséget eredményezve. Leginkább lombtrágyázással pótoljuk, ami azért is kedvező, mert általában ezek a levéltrágyák több más mikroelemet is tartalmaznak.
A fentiek tükrében láthatjuk, hogy a repce tavaszi trágyázása összetett, odafigyelést igénylő feladat. Természetesen a pontos és szakszerű, a helyi adottságokhoz igazodva a növény igényét teljes mértékben kielégítő trágyázási tervet csak a vetést megelőző talajvizsgálatok alapján lehet készíteni. A tavaszi tenyészidőszakban is érdemes nyomon követni a repcénk tápanyag-ellátottságát, növény- és levélanalízisekkel, melyek kimutatják, mely tápelem van hiányban. Ennek függvényében gyorsan tudunk cselekedni, esetlegesen még a hiánytünetek kialakulása előtt be tudunk avatkozni. Amikor a hiánytünetek már kialakultak, és szabad szemmel is érzékeljük őket, a növényt már stresszt érte, ami a termésmennyiség kisebb-nagyobb csökkenésével járhat, attól függően mekkora az adott tápelem hiánya, illetve milyen gyors volt a „reakcióidőnk” a hiány kialakulásának idejétől számítva. Nem szabad elfeledkeznünk a Liebig-féle minimumelvről, amely kimondja, hogy az elérhető maximális termés mennyiségét vagy a termés minőségét mindig a hiányban lévő egy vagy több tápelem fogja meghatározni, vagy ha úgy tetszik, korlátozni, legyen az akár makro-, de akárcsak egy mikroelem is. Tehát az őszi káposztarepce esetében is a harmonikus tápanyagellátásra kell törekedni, mert azt a növényállományunk – természetesen megfelelő vízellátás mellett –nagy terméshozammal és jó minőséggel fogja meghálálni.
Dr. Dóka Lajos Fülöp adjunktus
Dr. Szabó András adjunktus
DE MÉK Növénytudományi Intézet