fbpx

A takarmánynövények fontosabb rovarkártevői

Írta: Agrárágazat-2024/6. lapszám cikke - 2024 június 20.

A takarmánynövények növényvédelme alapvetően nem tér el a humán fogyasztásra termesztett haszonnövényekétől. A takarmánynövények esetében rendelkezésre álló növényvédő szerek felhasználásakor az élelmezés-egészségügyi várakozási időt, a munkaegészségügyi várakozási időt, valamint az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásait szigorúan be kell tartani.

A virágzásban végzett növényvédelmi kezelések esetén be kell tartani a méhkímélő technológiai utasításokat!

A kukorica, mivel a szemtermése keményítőben gazdag, az egyik legfontosabb takarmánynövényünk. A termése felhasználható abraktakarmányként (az összes takarmány 65–70%-a kukorica), de a komplett kukoricanövényt is többféleképpen (zölden, silózva stb.) hasznosíthatjuk.

A kukorica kártevői

A kukoricamoly az egész országban elterjedt, és mára súlyos gondokat okozó polifág kártevő lett. A kártétele évjáratonként, táblánként és a kukoricafajtánként is számottevően eltérő lehet. A moly lárvája a fő kártevő, amely a fejlődése elején levelekkel táplálkozik. A megrágott levél kiterülésekor lesz látható a jellegzetes lyuggatás (1. kép).

 kukoricamoly
1. kép. A kukoricamoly a kukorica fő károsítója (fotók: Takács Attila)

A rágással csökkenti a levelek asszimilációs felületét, ami az aszályos időszakban még súlyosabb problémát jelent. A nagyobb lárvák megrágják a fejlődő kukoricaszemeket, ezzel utat nyitnak a mikotoxintermelő gombáknak.

A mikotoxinokat fizikai tulajdonságaik miatt (hőstabilak) sem fizikai, sem kémiai eljárással nem lehet eltávolítani a termésről. A takarmány-alapanyagok esetében a határértékük 20 ppb! Ezen érték felett állati takarmányként sem szabad felhasználni a kukoricát. A védekezés megtervezésénél figyelembe kell venni a lepkék repülési idejét. Ez évenként és égtájanként változik. Azelőtt kell védekezni, mielőtt a kis hernyók berágnak a növény belsejébe. A nőstény lepkék megjelenése után általában 10 napon belül védekezni kell. Ezután a kis hernyók a kukorica belsejében élnek, és ekkor már nehéz a védekezés. Oda kell figyelni a talaj-előkészítésre, ezenkívül az előrejelzésnek is óriási szerepe van a kukoricamoly elleni védekezésben. A hernyók áttelelnek a kukoricatarlón maradt kukoricaszárban.

Kukoricabogár

A kukorica „második” számú kártevője az amerikai kukoricabogár. A bogárnak csak egy nemzedéke van évente, a kukoricamollyal ellentétben. Az áttelelő képlet a talajban telelő tojás. A tojásból kikelő bogárlárva talajlakó életmódot folytat, így ott táplálkozik, és ott is fog bebábozódni. A kukoricabogár lárvája kizárólag a kukorica gyökereit fogyasztja, ezzel okozza a kárt. A fiatal lárva a hajszálgyökereket, az idősebb lárva a támasztógyökereket is megrágja. A bogarak a kelés után érési táplálkozást folytatnak. Elsősorban a kukoricapollent és a nőivarú virágzaton a bajuszt fogyasztják. A kukoricán kívül a tök, a napraforgó és különböző gyomok vagy más virágzó kultúra virágporával is táplálkozhat. Ilyenkor is károsítják a generatív szerveket.

Gyapottok-bagolylepke

A harmadik széles elterjedésű, minőségi és mennyiségi kárt okozó rovar a gyapottok-bagolylepke. Itt is a hernyó a kártevő alak. A hernyók elsősorban a generatív szervekkel táplálkoznak, így a kukorica torzsavirágzatának megrágásával elősegítik a toxintermelő gombák megjelenését. A polifág kártevők közül a cserebogárpajor, a drótférgekokoznak számottevő károkat. A kukoricával rokon takarmánycirkok (2. kép) elterjedését klimatikus tényezők határozzák meg, jellemzően melegkedvelő haszonnövény. A Kárpát-medence a ciroktermesztési övezet északi határán van.

takarmánycirkok
2. kép. A takarmánycirkok elterjedését klimatikus tényezők határozzák meg

A cirok jelentősebb kártevői

Nagyrészt megegyeznek a kukoricáéval. A cirok esetében a lótücsök, a vetési bagolylepke hernyója és a levéltetvek is problémát tudnak okozni.

A lucernában gondot okozó kártevők

A lucerna (3. kép) a legértékesebb, legjelentősebb szálastakarmány-növény. Termesztése a mérsékelt övezetekben folyik.

lucerna
3. kép. A lucerna a termőföld legértékesebb, legjelentősebb szálastakarmány-növénye

A lucerna szereti a jó minőségű, mély termőrétegű, megfelelő vízháztartású talajt. Ilyen talajokon termeszthető sikeresen. A gyökérzete mélyre hatoló, így a szárazságtűrése kiváló. Az egészséges lucerna nagy tömegű, értékes, valamint fehérjékben gazdag takarmányt ad. A lucerna évelő növény, ezért a kártevői a vetés évétől jelen vannak a táblában. A legjelentősebb polifág kártevői a cserebogárpajorok, a drótférgek, lótücsök, a vetési bagolylepke, a gyapottok-bagolylepke és a gamma-bagolylepke hernyója.

A lucernaspecialista kártevő fajok

Ilyen a lucerna-bagolylepke, a lucernamoly lárvái, az ormányosbogarak (csipkézőbarkók, 4. kép), a lucernamagdarázs, lucernapoloska, lucernabogár (5. kép), a lucernaböde, lucernamoly, a lucerna-hüvelymoly.

barkó
4. kép. A barkó a leveleket károsítja (fotó: Keresztes Gábor, forrás: izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

lucernabogár
5. kép. A lucernabogár imágója és a lárvája is kártevő

A nagytestű gerincesek közül a mezei nyulak és az őzek járnak be előszeretettel a lucernatáblába. A pockok és a güzüegerek évekig élnek (6. kép) a lucernatáblában, ahol nagy károkat tudnak okozni.

güzüegér,
6. kép. A güzüegér, ha nincs más tápláléka, a gyomokat is összegyűjti

A levéltetvek vírusokkal, a poloskák fitoplazmával fertőzhetik meg a lucernát. A vírusos és a fitoplazmás fertőzés a zöldtermés mennyiségét nagyban csökkenti. A lucernakártevők elsősorban a leveleket és a magokat fogyasztják. A magfogyasztó fajok, például a lucernamagdarázs, érzékeny károkat okoznak magtermesztés esetén. A lucernakárosítók közül ki kell emelni egy gyomnövényt, az arankát (7. kép).

aranka
7. kép. Az aranka veszélyes gyomnövény

Az aranka egy élősködő, parazita növény, önálló anyagcsere nélkül. Az áttelelt magjai tavasszal, az időjárás függvényében, többnyire májusban csíráznak ki. Vékony, fonálszerű, világos, fehéres-sárgás hajtásai fejlődnek. A hajtások a közelben élő zöld növényekre szinte azonnal rátekerednek. Elágazó hajtásai vannak, levele nincs. A hajtásokon tapadókorongok vannak, ezekkel rögzíti magát a gazdanövényre. A speciális szívóképlettel, ún. hausztóriumokkal szívja ki a parazitált növényből a táplálékot. Mivel parazita (nincs zöld színteste), az arankáknak nincs önálló anyagcseréje. A kártétele mindig foltokban jelenik meg. Az aranka terjedhet a levágott hajtásai elhurcolásával, magjaival, a magokkal fertőzött talajjal, a szerszámra tapadt földdel. A lucerna esetében kötelező követelmény a vetőmagvak arankamentessége.

Az aranka ellen nehéz a védekezés. A hagyományos gyomirtó szerek nem alkalmasak az arankafajok ellen. Az érett magok 10–15 évig is életképesek maradnak a földben. Elsősorban a fertőzött gazdanövény mechanikai úton vagy gyomirtó szerekkel történő kiirtása a megfelelő védekezés ellene. Az aranka kizárólag élő, fotoszintetizáló növényen képes életben maradni. Így minden olyan eljárás, amivel a gazdanövényt elpusztítjuk, az arankát is megöli. A szántóföldön talált arankafoltot a szántóföld szélétől legalább 1 méteres sáv meghagyásával, elsősorban perzseléssel vagy totális gyomirtó szer kijuttatásával lehet elpusztítani, a parazitált kultúrnövénnyel együtt. Ahol az aranka egyszer fellépett, ott a későbbi megjelenésére számítani lehet. A területet folyamatosan ellenőrizni kell az időbeni hatékony védekezés érdekében.

A takarmányrépa kártevőiről…

A répa föld alatti répateste sok kártevőt vonz. Ilyenek a drótférgek, cserebogárpajorok, a sároshátú bogár, a lótücsök, a fonálférgek, a lisztes répabarkó, a répabolha, a fekete répalevéltetű és a bagolylepkehernyók.

És nem utolsósorban a vöröshere kártevőiről…

A vöröshere (8. kép), a fehérhere, a bíborhere, a szarvaskerep, a szöszös bükköny számos kártevője ismert.

bíborhere
8. kép. A bíborhere nemcsak jó takarmánynövény, hanem szemet gyönyörködtető látvány is

A már ismertetett talajlakó kártevőkön kívül számos lombkártevő akad, amely a pillangósfajokon fejlődik ki. Ezenkívül alkalmi kártevők is felléphetnek. Ilyenek az aknázómolyok hernyói, bagolylepkehernyók, csipkézőbarkók, a feketetücsök, a sáskák, levéltetvek, kabócák, atkák (9. kép).

atkák
9. kép. Az atkák szélsőségesen polifág kártevők

Védekezés a fent említett kártevők ellen

A kaszálók és a legelők esetében csak a Bacillus thuringiensis hatóanyagnak van engedélye. A gyepekben, legelőkben a legfontosabb a mérgező, szúrós gyomnövények visszaszorítása, amelyek legeltetett területeken dominánssá tudnak válni. A védekezésnél fontos, hogy figyelembe vegyük az élelmezés-egészségügyi várakozási időt és a munkaegészségügyi várakozási időt, valamint az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásait. Virágzásban végzett növényvédelmi kezelések esetén be kell tartani a méhkímélő technológiai utasításokat!

A takarmánynövények védelmére – a teljesség igénye nélkül – a következő hatóanyagok állnak a felhasználók rendelkezésére a 2024. 05. 05-ei adatok szerint (forrás: Nébih):

– lucerna: lambda-cihalotrin,
– takarmányrépa: deltametrin, cipermetrin, eszfenvalerát,
– silókukorica: teflutrin, lambda-cihalotrin, acetamiprid,
– silócirok: lambda-cihalotrin, acetamiprid,
– cirok: deltametrin,
– bíborhere: lambda-cihalotrin.
– A vörös here, a fehér here és a szöszös bükköny esetében nincs engedélyezett inszekticid!
– Gyepek esetében csak a Bacillus thuringiensis subsp. Aizawai ABTS-1857 és GC-91 törzs alkalmazható.

Takács Attila
növényvédelmi entomológus