Nehéz idő jön, de aki így vált, jól jár a mezőgazdaságban

Az utóbbi 2 évben ízelítőt ad a klímaváltozás abból, mi vár a növénytermesztőkre a következő években. Aszályok vagy kezelhetetlen mennyiségű vizet hozó csapadékbombák, hőstresszes kánikulahullámok, máskor korai tavaszi fagyok. A banki elemző úgy véli, a magyar gazdaságok az utolsó órában vannak az alkalmazkodással – viszont van 3 biztos stratégiai megoldás a közelgő krízisre.

A változás már folyamatban van, látjuk

A legeklatánsabban a kukoricatermesztés modellezi, mi történik a növénytermesztéssel most, a felgyorsuló klímaváltozás kezdetén. Az évszázadok óta eredményesen termesztett fő takarmánynövényünk mára a legveszélyeztetettebb, legkitettebb az időjárás-változás kedvezőtlen (= drámai) hatásainak. Már a korai vetésűek is megszenvedik a júniusi-augusztusi, sőt, szeptemberi forró aszályt, a hagyományos 8 tonnás átlaghozamokat már csak az egyre inkább kivételesnek számító, csapadékosabb években sikerül elérni. A 2022-es évben 3,4 tonna volt a hektárátlag, idén alig lesz több, mint 6; az össztermés 2022-ben a régen megszokott 7-9 millió tonna helyett nem érte el a 2,8, idén aligha lesz több, mint 5 millió tonna (amiben várhatóan sok lesz a szennyezett-fertőzött tétel). Így nem csoda, hogy a 2022-es év vízválasztónak, kételyébresztőnek bizonyult a kukoricát illetően – és nem mellesleg a napraforgót illetően is, ami ugyan nem veszített akkorát (54%-ot) az 5 éves átlaghoz képest, mint a másik tavaszi kapásnövény, de 36%-ot igen. Mindez részben odavezetett, hogy felértékelődött a szója, amely – bár alapvetően a párás, hűvösebb klímát szereti – mind a 2022-es, mind az idei évben időjárásállóbbnak tűnt, mint a másik két főnövény.

Nagy baj a magyar mezőgazdaság lassú reagálása

Mindez azzal a tanulsággal jár, hogy döntésre kényszeríti a növénytermesztőket az időjárás-változás. A 8 éve visszatérően korai fagyok sújtotta kertészeteket épp úgy, mint az említett szánföldi szegmenst. De akkor mit vessünk? – merül fel a kérdés. Fórián Zoltán banki elemző is ezzel a felvetéssel találkozik leggyakrabban előadásai során. – A Kárpát-medencében a leggyorsabb a klímaváltozás. A tőlünk északabbra gazdálkodók számára számos előnyt hoz ez a korszak, miközben mi szerkezetváltásra kényszerülünk és csökkenő hozamokkal kell számolnunk. Hatalmas problémát látok az időjárás változása és a rá adott reakciók sebességének különbségében. A magyar gazdatársadalom inkább Pató Pálosan reagál. Erre nincs idő, ráadásul a beavatkozás nemcsak egy-két lépést, hanem teljes módszertanváltást igényel, így a késésünk csak halmozódik. Nemcsak a termés megvédése a feladat, hanem olyan termékek előállítása, amelyek gazdaságosan állíthatók elő – utal a globális túltermelésre az Erste vezető elemzője friss írásában.

A következő nehéz években sok gazdálkodó esik ki

Az elemző úgy véli, a gazdaságok közötti stratégiai együttműködések nélkül ilyen léptékű változások nem képzelhetők el. – Olyan mennyiségű és minőségű árualapokat kell létrehozni, amelyek piaci, értékesítési lánccal bírnak – írja Fórián Zoltán, jelezve: még a meglévő láncok is mindkét végükön szakadoznak: a klímaváltozás és a piaci átrendeződések bizonytalanságokat okoznak. – Muszáj átlépni az árnyékunkat. A magyar agrárium jövőképe pozitív, de néhány nehéz év vár ránk, amikor levetkezzük a megszokásokat és beidegződéseket, újra tanuljuk a szakmát és az együttműködést – fejti ki az elemző, aki szerint ez a korszakváltás a magyar agráriumnak évtizedes távlatban is a legnagyobb kihívása.  – Nem vagyunk hozzászokva a változáshoz, a versenyhez, elkényeztetett minket a támogatási rendszer, a szűkülő növényváltozatosság, a kedvező költség-ár viszonyok. Mindennek vége. Ezekben az években omlik le agráriumunkról az a kéreg, amely burokban tartotta. Vele megy a gazdálkodók széles rétege is. Kevesebben, nagyobb, szélesebb együttműködések mentén lesz versenyképesebb lesz agráriumunk – írja a szakértő, utalva az EU-s pénzügyi-kifizetési ciklus végére.

Öt fontos lépés

Az elemző 5 stratégiai lépést tart szükségesnek. Egyrészt egy világos célmeghatározást, amely érinti a piacok átrendeződést, a munkaerő-utánpótlást, a versenyképes alkalmazkodást. Másrészt helyzetértékelésre, továbbá a stratégiai irányvonalak meghatározására, majd az érintettek bevonására van szükség. Végül, egy konszenzuson alapuló stratégiai terv kidolgozására.

Visszatérve a Mit vessek?! kérdésére, Fórián Zoltán nem egy-egy konkrét faj-fajta kiválasztását, megnevezését tartja okszerűnek, hanem a stratégiai gondolkodás továbbvitelét. – A válasz nem egy vagy több kultúra megnevezése, hanem az értékláncok kiépítése. Ne vessünk olyat, amire nincs vevő, amit csak egyre nagyobb kihívásokkal lehet termeszteni – mutat rá az elemző. Hozzáteszi, a búza és az árpa görög és spanyol alacsony hozamai előrevetítik, mi várható nálunk pár év múlva. Akárcsak a kukoricánál: míg nálunk nyáron már „furulyázott” a hőségtől szenvedő, szomjazó növény, addig a korábban hideg, északi-északkeleti termőterületeken most nyílik tér neki.

Fórián Zoltán emlékeztet: évekkel ezelőtt előrejelezte, hogy a kukorica termőterülete itthon 600-650 ezer hektárra szűkül. Igaz, ezt a technológiai fejlődés adta hozamnövekedés ellensúlyozhatja a hazai feldolgozó- és takarmányipar érdekében.