A takarmánynövény-termesztés klímakitettségének csökkentése

Hazánk a száraz kontinentális régióban helyezkedik el, ezért a klímaváltozás miatt egyre nagyobb veszélyben lesznek az egynyári, sőt az évelő tömegtakarmányaink is. Nagy a valószínűsége annak, hogy a nyár folyamán gyakoribbá válnak az időjárási szélsőségek a hosszú távú átlaghoz (1960–1990) képest: kevesebb csapadék, több hőségnap (átlaghőmérséklet > 25 ºC), hosszabb száraz időszakok, talajvízhiány alakulhat ki.

Az átlagos éves hozam 17,0–33,5 t szilázs/ha volt Magyarországon az elmúlt 11 évben a 2012 és 2022 között betakarított silókukorica esetében. A hozamok 11 évből mindössze 5 évben haladták meg a 30 t/ha értéket. 2012-ben és 2022-ben pedig extrém alacsony hozamokkal kellett szembesülni (19,3 t szilázs/ha és 17,0 t szilázs/ha). A keményítőtartalom 213–360 g/kg sza. között mozgott 2012–2022 között. A silókukoricát 2022-ben takarítottuk be a legalacsonyabb keményítőtartalommal (213 ± 110 g/kg sza.), a rendkívül meleg és száraz nyár következményeként. A gyenge eredmények azt mutatják, hogy a szélsőséges időjárás jelentősen csökkentheti a kukoricaszilázs táplálóértékét, veszélyeztetve a tejelő tehenek megfelelő keményítő- és energiaellátását.

Ezt súlyosbítja az Aspergillus spp. fertőzések és az a‑atoxinszennyeződés mértékének növekvő előfordulása a kukoricanövény termőterületén (Dobolyi et al., 2013).

A lucerna is bajban van, de másképp. Az elmúlt 10 év adatai alapján (ÁT Kft. Takarmányanalitikai Laboratórium) összességében megállapítható, hogy a lucernaszilázsok és -szenázsok táplálóértéke, rostösszetétele, erjedésének minősége országos szinten közepes, messze elmarad a nemzetközi határértékektől, ami jelentős veszteséget és kárt okoz a tejágazatban. Hozzá kell tenni, hogy lucernaszilázsaink és -szenázsaink jobb minőségűek, mint a lucernaszénáink, ezért támogatható ez a tartósítási mód. A lucernát növénytermesztési problémák is sújtják, mint például a pocok, kártevő bogarak inváziója, a nyári súlyos aszály és az ebből következő heterogenitás, valamint a rövid (potenciálisan jó hozamot adó) élettartam. Figyelembe véve az USA-ban alkalmazott, minőségre vonatkozó irányelveket, a hazai átlagosan közepes minőség miatt lucernaszilázsaink és -szenázsaink 60–65%-át a növendéküszők nevelésekor javasoljuk használni, mert a tejelő tehén tejtermelési potenciálját és hatékonyságát az átlagos lucernaszilázs és -szenázsminőség rontja. A 150 RFV értéket meghaladó és jól erjedt, tehát összességében jó minőségű lucernaszilázsok és -szenázsok etetése nem okoz termelésdepressziót tejelő tehenekben, de javasoljuk figyelembe venni és mérlegelni a nagy emészthetetlenrost-tartalmat, amikor a tejelő tehén adagjába illesztjük ezt a takarmánytípust.

Élettani és környezetvédelmi előnyök

A kukoricaszilázs és/vagy a lucerna kivonása a takarmányadagból a magas kockázatú területeken indokolt lehet. Vannak azonban más eszközök is tömegtakarmány-bázisunk fenntartásának stabilizálására.

• Életképes megoldássá vált a kettős termesztés, amelyben az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású gabona- és fűszilázsok csökkentik a kukoricaszilázs nyári szárazság miatt bekövetkező terméskiesésének következményeit, és fenntartják a hektáronkénti biomasszahozamot. Emellett talajtakaró funkciót is ellátnak, és a bendőkomfort megalapozói (különösen a nyári meleg időszakban).

• A száraz kontinentális régiókban a közeljövőben alapvető lesz a kukoricaföldek öntözésének bevezetése silózás céljából is, a hozamok fenntartása érdekében.

• Emellett a tarlómagasság szakmailag megalapozott beállítása (emelése) eszköz lehet a kukoricaszilázs keményítő- és energiatartalmának fenntartására, figyelembe véve a szárazanyag-veszteséget.

• A lucerna esetében a szántóföldi betakarítási technológia javítása az elsődleges feladatunk a jövőben, illetve a lucernaszilázs és -szenázs újrapozicionálása a takarmányadagban (150 RFV alatt a növendékállománynak adjuk).

• Ezenkívül a száraz kontinentális régiókban meg kell fontolni a nyári szárazságtűrő növények (Aspergillus spp. rezisztens BMR cirok, szudánifű és keverékek, mohar, köles) használatát, legalább a tenyésznövendék-állomány takarmányozása céljából (üszők).

Így a kukoricaszilázs nagyobb hányada tartalékolható a tejelő tehén takarmányadagjába. Összefoglalva, a klímaváltozás jelentős mértékben befolyásolja a hazai tejtermelést, ami nemzetgazdasági kérdés. A tömegtakarmányok klímastratégiája, a száraz és meleg nyár okozta kockázathoz igazodó vetésforgó alapfeltétele lesz a jövő hazai tejtermelésének. Az őszi vetésű fű- és gabonafélék meghatározó jelentőséggel bírnak nemcsak a klímastratégia szempontjából, hanem kedvező étrendi hatásuk révén a tehén bendőkomfortját is támogatják, és kimagasló rostemészthetőségüknek köszönhetően csökkentik az üvegházhatású gázok (elsősorban a metán) képződését. Környezetvédelmi szempontból pedig talajtakaró növényként szeptembertől áprilisig mérséklik a deflációt, az eróziót és a nitrogénkimosódást a talajból. Hozzá kell tenni, hogy a körkörösség elvéhez is jól illik a tömegtakarmány-termesztés fejlesztése, mert a home grown alapanyagoknak kisebb az ökológiai lábnyomuk. Mindezeken tulajdonságaik révén az őszi vetésű – kora tavaszi betakarítású fű- és gabonafélékből készült szilázsok hozzájárulnak egy hatékonyabb és gazdaságosabb tejtermeléshez. Az egynyári szárazságtűrő növények (korszerű BMR cirok, szudánifű, köles, mohar) pedig vészhelyzeti takarmányként segítik a tehenészeteket tavaszi takarmányhiány esetében.

Dr. Orosz Szilvia
ÁT Kft.