A legendás Balaton-felvidéki termőrégió célja tudatosítani: van és kiváló a magyar mandula
A Balaton-felvidék nemcsak idilli domborzati viszonyairól és látképeiről, borairól híres, hanem a mandulájáról is. Aki már körbefutotta, -kirándulta, -biciklizte a tavat, látta, hogy a szőlők, házak, templomok, parkok mellett szabadon is terem a rendkívül egészséges és finom csonthéjas – de vajon tényleg ismerjük és keressük e kiváló minőségű hazai gyümölcsöt? A megismertetés és a termesztés fejlesztése a célja a Balaton-felvidéki Mandulatermesztők Egyesületének, illetve személyesen Nagyházi Szilvia titkárnak is, aki maga is gazdálkodóként foglalkozik a mandulával, és interjút adott lapunknak. Május végén a NAK-kal közösen mandulaszakmai konferenciát is rendeztek Balatonakaliban.
Miért érezték úgy, hogy egy érdekvédelmi szervezetet hoznak létre? Hogy kezdődött ez a történet?
– Részemről úgy kezdődött, hogy már 35 éve itt nyaralok, Balatonakaliban, és amikor jött egy nagy váltás az életemben, valahogy feltűnt, hú, mennyi mandula van itt, és tényleg mindig kinő a mandula akár egy eldobott magból is, és tulajdonképpen milyen jó lenne egy saját mandulás. Na, én innen indultam. A többiek is jellemzően a középkorukban vágtak bele. Aztán az évek során meglett a föld, elültettem a mandulafa csemetéimet, és egyre több mandula termesztővel kerültem kapcsolatba.
A régióban jellemzően kisebb birtokok vannak, családi örökségek, kárpótlási földek, vagy éppen most betelepülő friss földtulajdonosok. Itt mindenhol mandula van, a szőlők végében, a gyümölcsösökben, de még a 71-es főút mellett is, végig mandulafák állnak.
Igen, itt, a templom mellett is kitelt, szép szemek teremnek egy kis fán.
– Igen, itt tényleg mindenhol megterem, nagyon jól érzi magát. És aztán a többi mandulással egyre többször leültünk beszélgetni, majd idővel úgy véltük, hogy legyen ennek valami hivatalos formája is, talán úgy jobban tudnánk képviselni az érdekeinket. Kis szegmens a mandula a magyar gyümölcstermesztésben, alig 500 hektár van az országban.
Ha jól értem, akkor itt nem elsősorban agrármérnökökről, tudatos gyümölcstermesztőkről van szó, hanem inkább félig-meddig – nem leértékelni akarom, félre ne értse a kifejezést – lelkes laikusok, elkötelezettjei a mandulának?
– Abszolút amatőrök vagyunk, lelkesedésből fogtunk neki. Van köztünk mérnök, internetes webshoptulajdonos, biztonságtechnikai szakember, webdesigner. Kevés tagunk él konkrétan a mezőgazdaságból. Az ültetvények jelentős része nem idősebb 15 évnél. Sokunk kétlaki életet él, hétköznap valahol dolgozik, majd hétvégén iderohan és gondozza az ültetvényét. A távlati tervekben szerintem mindenkiben az van, hogy majd egyszer befejezi azt a „másik életét”, és itt fogja folytatni ezzel, vagyis a mandulával. De hát ez egy hosszú út még.
És van azért olyan szakmai, egy szakember vagy több szakember, tanácsadó-hálózat, kamarai, akikre vagy akire tudnak támaszkodni szakmai kérdésekben: technológia, növényvédelem?
– A mandula egy kicsit mostohán van kezelve Magyarországon. Egyetlenegy könyvet írtak róla, azt is már vagy 20 éve, és persze az nem kicsit idejétmúlt, de hát azt olvassa el mindenki először. Talán a következőt már majd mi írjuk. Ennek a növénynek van itthon hagyománya, már Janus Pannonius is írt róla. De sajnos mégis azt kell mondjam, kevéssé ismert a köztudatban. Többen tudják, hogy megterem nálunk a pisztácia, vagy a kivi, mint azt, hogy van magyar mandula. Segítségünk van, például a NAK és a falugazdász hálózat, vagy a privát szférából említésre méltó a Pullulo Faiskola, Rácz-Szabó Robiék, akik megszállottan kutatják az új utakat a mandulatermesztésben és sokat segítenek nekünk. Új metszésmódszereket mutatnak be, új fajtákat hoznak nekünk kipróbálásra. De leginkább egymást segítjük, akinek van valami jó tapasztalata, azt online megosztja a csoportban, és akkor a többiek már tudnak onnan indulni.
Így az egyesület egy szervezet is, egy ernyő vagy egy háló, ami szervezi is ezt a belső kommunikációt.
– Abszolút. Idősebb generáció vagyunk, úgyhogy nekünk a Viber a kommunikációs csatornánk, esetleg a Facebook. A többihez már kicsit öregek vagyunk. Bár, legidősebb tagunk 86 évesen lelkesen facebookozik és viberezik, ő az elnökünk: Birkás Balázs.
És a legfiatalabb?
– A legfiatalabb? Mindenki 40 fölött van. Én azt szoktam mondani, hogy ez a tipikus, amikor az ember az élete delén átgondolja az életét, hogy nohát, akkor az életem második felében mihez fogok kezdeni, akkor eljöhet az a nap, hogy úgy dönt, akkor én mától errefelé fogok elmenni. És ebben az új út keresésében nagyon nagy segítség nekünk a közösség. Ha például egy kártevő megjelenik például itt, a Balaton-felvidéken, akkor azonnal tudjuk képek formájában elküldeni, hogy figyeljetek oda, mert most itt és itt ez és ez várható.
Mi az, amitől ez a térség olyan különösen gazdag vagy buja, mandula szempontjából?
– Mi vagyunk az északi határ, sőt a nyugati határ is, tehát innentől északabbra, keletebbre már nincsen jelentős ültetvény, nem éri meg termelni a mandulát. Már nem akkora termőképesség. A Káli-medence a vége itt, Európában. Egyelőre. De, ugye, az éghajlatváltozás azért ebben még hoz majd meglepetéseket. Tudom, hogy Ukrajnában és Ausztriában is kísérleteznek vele. Vagyis nyilván, ahogy az éghajlat változásával nő a termőképesség, rentábilissá válik, úgyhogy akkor már ott is komolyabb ültetvényekkel lehet számolni. Nekünk most nagy lehetőség, hogy délen viszont már vágják ki a mandulaültetvényeket. A mediterrán régióban, ahogy húzódik felfelé a meleg, vagy ahogy a nagy kaliforniai ültetvényeket is utoléri a felmelegedés, sorra vágják ki, akárcsak az olasz ültetvényeket és a spanyolokat is, mert nincs víz. Ha nincs víz, akkor a mandulának kb. 25–30 százalékkal visszaesik a termőképessége, akkor már nem nagyon éri meg foglalkozni vele.
És csepegtető rendszerrel sem?
– A spanyoloknál csepegtető rendszerrel öntöznek, és kordonos művelésre álltak rá. Na, de ott mennyi víz van? Szinte nulla. Nálunk nem lehet, nem érdemes ilyen kordonos művelésekre átállni, mert nálunk azért esik. Ha pedig esik, akkor jönnek a gombás betegségek, és egy kordonos művelésnél, ahol a fák egymástól 1,5 m-re vannak, egy folyamatos permetezést jelent, különben oda az ültetvény.
Szóval, nekünk még nem feltétlenül kell öntözni, de persze nem árt. A múlt nyáron volt egy tizenkét hetes esőmentes időszak, az nagyon fájt. Akkor azért kellett öntözni a mandulát. Nem sokat, de azért úgy 15–20 naponta egyszer. Szóval nekünk az jó, hogy délről húzódik észak felé a termőterület. Az is jó, hogy a tengerentúli ültetvényeknél is állnak át egyre inkább az olívára. Véleményem szerint a piaci helyzetünk erősödhet itt, Európában.
Mi a technológia lényege, fő iránya?
– Lényegében 365 napig dolgozunk a földön, ideális esetben…
Nem azt mondták régebben az öregek, hogy azért ültessünk mandulát, mert nincs vele munka?
– Nem egészen így, de lényegében ezt mondták. De régebben nem is volt azzal az 1-2 fával gond a szőlő végében. A mandula mint ültetvény eléggé új keletű. Új betegségek, új problémák sokkal többet kell permetezni, tápanyagokat pótolni. Másrészt, a mandula szeret nőni, ez egyrészt jó, mert nehéz elpusztítani, de tény, hogy tulajdonképpen egész évben metszünk. Alakító metszés, zöld metszés, ritkító metszés. Én magam sem megyek ki úgy a mandulásba soha, akár csak egy ellenőrző sétára sem, hogy ne lenne a kezemben metszőolló.
A koronaforma miatt kell máshogy metszeni?
– Igen, mert alapvető, hogy minél több napfény érje a növényt, és jól szellőzzön. Át kell szellőztetni a koronát, hogy több napsütés érje, mert akkor a fák immunrendszere sokkal erősebb. Az immunstimulálás nagyon fontos, hogy ne kelljen annyit permetezni. Vagyis inkább a fákat erősítsük, ne hagyjunk mindent a növényvédelemre. Ezt pedig úgy tudjuk elérni, hogy benapoztatjuk, kinyitjuk a koronát. Ahogy a mi emberi immunrendszerünket is tudjuk a D-vitaminnal erősíteni, úgy a fákét is. Nem vágjuk kicsire, de nem is tudjuk úgy elengedni, mint a régiek tették. Az ültetvényeken nincsenek 8–10 méteres fák, az kezelhetetlen lenne.
És hányszor kell permetezni egy szezonban?
– Időjárás-függően. A virágzás alatt minimum háromszor, előtte, alatta, utána, majd következik a rovarkártevők elleni védekezés. Ha nagyon esős az időjárás, akkor megint a monília a fő kihívás, ez a legnagyobb kártevőnk. Úgyhogy évente legalább hatszor biztosan kell védekezni.
Mi számít jó termésnek egy hektáron?
– Ez nagyon fajtaspecifikus. A tétényi fajták a legelterjedtebbek Magyarországon. Itt, a Balatonnál vannak hagyományos tétényi fajtákból, tétényi és új külföldi fajtákból álló vegyes ültetvények, valamint vannak a csak új fajtákból álló ültetvények. Egy tétényi fajta kb. 2 tonna/hektárt hoz, de pl. a külföldi/olasz Szupernova már 4 t/h-t tud. Ez persze csonthéjasan értendő, ennek átlagosan a 30%-a a mag.
Ahogy említette, a hazai szegmens reménykedhet abban, hogy a nagy külföldi termőterületek csökkenésével, az időjárás-változással egyre jobbak a termesztési, sőt, piaci körülmények.
– Igen, ahogy a nagy konkurensek vágják ki vagy számolják fel az ültetvényeket, az eddigi nagy beszállítók száma, piaci részesedése is csökkenhet. Magyarország importra szorul mandulából, az itthon eladott mandula túlnyomó része is az Egyesült Államokból érkezik. Ez nyilván nem véletlen, ott hatalmas tőke, területek, egységes fajta áll mögötte, így az sem csoda, ha az ott termett mandula 2 ezer forint per kiló áron jut el Európába. Mi átlagosan 6 ezer forint per kiló ár alatt nem tudjuk adni. Nekünk magas az a 27 százalékos áfa, a vegyszerek ára az egekben van, és a munkások bérére rakódó közterhek is magasak, én nem tudom úgy kihozni a termést, hogy olyan olcsó legyen, mint az amerikai. Ráadásul ott az állami szubvenció is sokkal nagyobb. Ez az oka annak, hogy a világ mandulatermésének a 80 százaléka Kaliforniából jön; ők a világ legnagyobb mandulatermelői.
Önök és a hazai termesztők zöme hol, hogyan jut vevőkhöz?
– Kis termelői piacokon, direkt értékesítésben, rendezvényeken való megjelenésekkel. Nekünk az a lényeg, hogy végre megismertessük az emberekkel, hogy van magyar mandula, és méghozzá nagyon finom. Őszintén, tíz átlagemberből hányan tudják azt, hogy Magyarországon is megterem a mandula? Jó, ha öten. De azt, hogy van olcsóbb import, azt tízből legalább nyolcan tudják, mert, ugye, a külhoni, tőkeerős gazdaságok és kereskedők promóciója, marketingje erősebb.
Beltartalmi szempontból jobb a magyar mandula, mint az amerikai?
– Igen. Sokkal gazdagabb. Minden vizsgálat, elemzés ezt mutatja ki.
Stabilan termő mandulafajták és gépesítési kihívások egy osztrák gazdánál
Simon Hinterplattner osztrák termelő 5,5 hektáron foglalkozik mandulatermesztéssel. A balatonakali szakmai napon arról beszélt, saját gazdaságában milyen lehetőségek rejlenek a mandulatermesztésben, akár a Kárpát-medencén kívül is. A megfelelő fajtakiválasztás, az ültetvénykezelési tapasztalatok és a növényvédelemhez való rugalmas hozzáállás alapvető a sikerhez. A gépesítési kihívások azonban továbbra is jelentős korlátot jelentenek a fejlődésben – de mint az osztrák termelő példája mutatja, találékonysággal és kísérletező szellemmel ezek is leküzdhetők.
Fagytűrő, bőtermő mandulafajták, új kultúrák
A termelő eredetileg többféle, kevéssé ismert gyümölccsel is próbálkozott, köztük a kamcsatkai mézbogyóval és az amelanchierrel (fanyarka), de ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A mandulatermesztés felé akkor fordult, amikor felismerte, hogy e növény jó alkalmazkodóképességgel bír, korán termőre fordul, és gyors bevételi lehetőséget kínál. Elmondása szerint már a harmadik évben szinte teljes termés várható, ami jelentős előny más ültetvényes kultúrákhoz képest. A jó eredmény érdekében több fajtával is kísérletezik, közülük néhánnyal uniós projekt keretében. Tapasztalatai szerint a Laurent fajta különösen ígéretes, mivel jól bírja a tavaszi fagyokat: virágai akár –3–4 °C-ot is elviselnek. Stabil termőképessége miatt kiemelt figyelmet érdemel. Ezzel szemben a Soleta és Supernova fajták kevésbé váltak be, utóbbi például virágzási időben érzékeny, és nehezen illeszthető az osztrák körülményekhez.
Alanyhasználat és telepítési tapasztalatok
A termelő Blueback alanyokra telepítette mandulaültetvényét, amely szerinte jól teljesít. A fiatal állomány az első két évben árnyékolást igényel, mivel kezdetben érzékeny a közvetlen napsugárzásra. Emellett a hagyományos biológiai növényvédelmi megoldásokkal nem járt sikerrel, így végül áttért a konvencionális technológiákra. A táp anyag-utánpótlás az első két évben 100 kg/ha nitrogén-hatóanyag kijuttatásával történt, sorkezelés formájában. Később a teljes területre vetítve ez 30–60 kg/ha mennyiségre csökkent.
Növényvédelem és technika
A mandula esetében két súlyosabb kórokozóval kellett megküzdeni. A legnagyobb kihívás a monília (virág- és hajtásfertőzés) és a xanthomonas (baktériumos levélfoltosság). A fertőzési nyomás egyes években elérte a 90–100%-ot is. A termelő többféle hatóanyaggal védekezik (pl. Signum, Siltzer, Curatio, Coprantol, Mitisan), a növényvédő szerek kiválasztásakor figyelembe veszi az ökológiai és konvencionális határterületek igényeit is.
Ausztriában a mandula-betakarításra sokáig nem létezett megfelelő gépesített megoldás. Ezért a termelő saját maga kezdett fejlesztésbe. A piacon található gépek, de ezek között 150 ezer eurós rendszerek is vannak, amelyek számára elérhetetlenek, ezért egy kisebb, 3000 eurós rendszert próbált ki, igaz, az sem vált be. Végül Kínából vásárolt egy egyszerűbb osztályozógépet, amely képes a szemeket szín szerint szortírozni. Ugyanakkor megjegyezte: a generációs különbségek jelentősek az ilyen gépek között, így hosszabb távon csak a 6–9. generációs modellek tekinthetők valóban használhatónak.
Jelenleg évente 750–1000 euró/hektár költséggel oldható meg a betakarítás, de a folyamat még messze nem tekinthető optimálisnak. A gépesítés fejlesztése továbbra is kulcskérdés a mandulatermesztés gazdaságossá tétele szempontjából.
